Az Európai Unió és a WTO tárgyalásai

DR. FRANZ FISCHLER EU Mezõgazdasági Fõbiztos tájékoztatója, 2004. május 13., hangfelvétel alapján szerkesztette DR. SZIEBERTH DÉNES

„Mindenki tudja, hogy a Dohai-i tárgyalások kulcskérdése a mezõgazdaság. Egyértelmûen meg kell mondani, hogy az Európai Unió kész az elmozdulásra, de azt is nagyon világossá kell tenni, hogy ez feltételes ajánlat, és csak akkor teljesül, ha a feltételek is teljesülnek. Egyáltalán nincs szó arról, hogy elfogadunk valamiféle egyoldalú lefegyverkezést! A többi WTO tagállamnak és társnak is támogatni kell törekvéseinket ahhoz, hogy mi is elmozduljunk. Úgy is lehetne mondani, hogy kezdeményezésünk egyfajta „lakmusz próbája” annak, mennyire komolyak partnereink, és mit szándékoznak tenni ezen a tárgyalási fordulón. Azt képviseljük, amire tagállamaink felhatalmaztak bennünket. Ez nyilvánvaló. Élvezzük a tagállamok széleskörû támogatását, de nemzetközi egyetértés is van a kezdeményezést illetõen. A piacra jutást illetõen az egyes WTO tagok álláspontjai elég távol vannak egymástól és a problémára nincs összeegyeztethetõ megoldás kilátásban. A tagok egy része az uruguayi megközelítés híve, a másik az úgynevezett svájci formula mellett van. Olyan megoldást kell tehát találni, amely megfelel ennek a két megközelítésnek, és ezen kívül még meg kell találnunk annak a módját, hogy hogyan kezeljük a fejlõdõ országok érzékenységét. Az gondoljuk, hogy ez a vegyes forma lehet a „megfelelõ keverék”. Ha a szükséges változtatásokat bevezetjük, azaz jobban megfelelünk a fejlõdõ országok érdekeinek, azt hiszem, mûködni fog. Tehát, készek vagyunk leülni például Indiával, és megbeszéljük aggályaik érvényesítési lehetõségeit ennek a keverék megoldásnak a keretein belül. Nem szeretnénk egy úgynevezett kétfrontos megközelítésben részt venni, amelynek egyik oldalán a fejlõdõ országok vannak, a másikon a fejlettek. Ez nem mûködik! A másik nagy téma a mezõgazdaság belföldi támogatása. Levelünkben javaslatot tettünk a kereskedelmet torzító támogatások drasztikus csökkentésére. Rámutattunk hogy azokat a „lõréseket”, amelyek érintetlenül hagynak olyan kereskedelem torzító mezõgazdasági támogatásokat, mint a minimálások és egyebek, be kell tömni. Megemlíthetõ, hogy az USA mintegy 8 milliárd dollárt költ évente erre az úgynevezett „csökkentési lõrésre”. És, amire még egészen világos biztosítékot kell kapnunk: a kereskedelmet nem torzító, „zöld doboz”-ba tartozó támogatások korlátozásmentesek lesznek! A harmadik kereskedelmi pillér az exporttámogatás. Világosan látszik, hogy az a célkitûzés, hogy minden exporttámogatást megszüntessünk, erõsen megosztja a WTO tagokat. Már Kankun elõtt ajánlatot tettünk arra, hogy legyenek eltörölve az exporttámogatások, egy, a fejlõdõ országok érdekeit is szem elõtt tartó lista alapján.

Hozzátettük, hogy egy termék sem élvezhet kivételezettséget ez alól a lista alól. Tehát, minden javaslatunk ott fekszik az asztalon, hogy meg lehessen vitatni. Persze, azt is mindannyian tudjuk, hogy ez a „lista megközelítés” nem mûködõképes.

Azonban ezzel is mutatjuk, hogy mi készek vagyunk az elmozdulásra az export támogatások ügyében abban az esetben, ha az alábbi négy feltétel teljesül:

1. A piacra jutási igényünknek eleget kell tenni, érzékeny pontjainkat súlyuknak megfelelõen számításba kell venni.

2. Megfelelõ megoldást kell találni a mezõgazdaság belföldi támogatására.

3. A WTO tárgyalásoknál meg kell találnunk az ún. „nem-kereskedelmi” érdekeinket.

4. Teljes párhuzamosságot kérünk.

A mi szempontunkból nem fogadható el, hogy például most fogjunk neki megszüntetni a búza exporttámogatását, de maradjanak meg az export hitelek; megmaradjanak az élelmiszersegélyezési programok, hogy levezessék a túltermelést; a kanadai kikötõket továbbra is támogassák a búzaexport miatti veszteségeik kiegyenlítésére. A párhuzamosság tehát azt jelenti, hogy minden támogatási formát egyenrangúan kell kezelni. Azzal sem vagyunk megelégedve, ha valaki azzal jön: igen, de hát a támogatás egyes elemeirõl kell tárgyalnunk. Teljesen igaz, hogy az export hitel a támogatás része. Beszéljünk világosan: ha nincs költségvetési pénz a támogatásban, akkor a támogatás valóban megszûnt. Akár az egyik, akár a másik költségvetési elem megmarad, akkor a támogatás nincs felszámolva. És errõl tárgyalni kell. Miért kell ezt hangsúlyozni? Technikai probléma áll a dolgok hátterében. Létezik egy teljesen világos szabályzat az európai exporttámogatási formákról, de nincs ilyen a többiekérõl. Ezért igen fontos, hogy tárgyalások induljanak. Nagy a kockázata, hogy ugyanott kötünk ki, mint az Uruguayi Tárgyalási Forduló végén. Úgy értem, hogy az Uruguayi tárgyalási forduló végén volt egy világos helyzetismeret a saját exporttámogatási rendszerünkrõl, de csak egy nyilatkozat arról, hogy jó lenne, ha az OECD tanulmányozná az exporthitelek hatását. Ezt mi nem nevezzük egyenlõ játéktérnek, márpedig egyenlõ terepen akarunk játszani. Ez alapkérdés.

A mezõgazdaság kilátásai a csatlakozást követõen

 

WOLFGANG MÜNCH, P. LONDERO és J. BENSTON szakértõk elõadásai alapján, Európai Bizottság, AGRI G2, 2004, május

A csatlakozó országok a csatlakozás idõpontjában még mindig az átmeneti gazdaság jegyeit viselik magukon. A növekedési ráta nagy, a régi tagállamokénak 2-3 szorosa, a jövedelemszint viszont nem haladja meg az 50%-ot. Az egész nemzetgazdaságra, akárcsak a mezõgazdaságra, a folytatódó strukturális átalakulás jellemzõ. Ugyanakkor az EU-15-ök a telítõdõ gazdaság képét mutatják. A gazdasági növekedés lassú, vagy stagnál. A mezõgazdaságot, de az egész gazdaságot is a kialakult, viszonylag stabil szerkezeti összetétel jellemzi.

 

 

A GDP növekedése az EU-ban és az új 10-ben

 

A csatlakozás után megváltozó makro-ökonómiai feltételek jelentõs változásokat idéznek elõ a csatlakozó 10 gazdaságában

Felgyorsul a gazdasági növekedés, melyet konkrét intézkedések is segítenek. A szerkezetátalakítást és a vidékfejlesztést a strukturális alapok támogatják. A szerkezeti átalakulás és a vidéki infrastruktúra fejlõdése bátorítólag hat a külföldi tõke beáramlására, s ugyanilyen irányban hat a rugalmas munkaerõpiac is. Növekedésnek indul a belföldi fogyasztás. Ezek együttesen biztosítják a GDP növekedésének folyamatosságát. Tekintettel arra, hogy a növekedés üteme a belátható idõben még nagyobb lesz mint a régi tagállamokban, a jövedelemkülönbségek egyre csökkennek.

 

Az EU-10 mezõgazdaságának jellemzõi a csatlakozáskor

Az EU-10-ben bõséges a munkaerõ ellátottság, de tõkehiányos, kicsi a hatékonyság

A 10 frissen csatlakozott állam és az EU-15 mezõgazdasága között is jelentõs eltérések tapasztalhatók. A munkaerõ foglalkoztatottság aránya például háromszor akkora az újaknál (14,4%), mint a régieknél (4,3%), míg a GDP-bôl való részesedés megegyezik. Mind a termelési, mind a feldolgozási szférában erõteljes a szerkezetváltás, melynek üteme és az átalakulást követõ versenyképesség növekedése jórészt a mezõgazdaságon kívüli ágazatok fejlõdésétõl függ.

 

Az EU a csatlakozás után a mezõgazdaság helyzete az EU-10-ben

Az EU alapok felhasználása nyomán a csatlakozás utáni gazdasági növekedés egyre inkább lehetõvé teszi a vidéki lakosság számára, hogy a mezõgazdaságon kívüli ágazatokban is jövedelemforrásokhoz juthassanak

A mezõgazdaságban a kibõvült és egységessé vált piac, valamint a termeléstõl szétválasztott közvetlen kifizetési rendszerben történõ támogatás javítja a jövedelemszintet, s ez a gazdákat további befektetésekre ösztönzi. A javuló vidéki infrastruktúra és a fejlõdõ bankrendszer élénkíti a vidéki gazdaságot. Külön alapok állnak rendelkezésre a vidékfejlesztési programok végrehajtásának segítésére. Ezek felhasználásával képessé válik a vidék lakossága arra, hogy helyzeti elõnyeit kihasználva, s a többirányú szerepvállalás lehetõségét megteremtve kiegészítõ jövedelmekhez jusson.

 

Az EU-25 mezõgazdasági piacának hajtóereje

EU-10: a gyorsuló jövedelemnövekedés megnöveli a keresletet a hús, gyümölcs, zöldség, friss tej és sajtok iránti keresletet

Az EU-15 mezõgazdasági üzemeire jellemzõ, hogy meglehetõsen nagy a jövedelmezõség, ugyanakkor nagyon korlátozott a mennyiségi növekedés. A fogyasztók egyre nagyobb igényeket támasztanak a megtermelt és a piacon felkínált áru minõsége iránt. Az is megfigyelhetõ, hogy az igényesség nem csak a megszokott áruk minõségében fejezõdik ki, hanem a különleges árufélék iránti érdeklõdésben is. Ezért sok termelõ úgy gondolja, hogy a versenyképesség fokozásának és a gazdasági növekedésnek egyik lehetséges forrása a különleges áruféleségek, az úgynevezett „niche” termékek termeléséért elszámolható extraprofit lehet. A piac fejlõdése egyre meghatározóbb eleme lesz a gazdasági kilátások alakulásának. Az EU 15-öknél is megfigyelhetõ folyamatos mezõgazdasági és élelmiszeripari átalakulás tulajdonképpen a fogyasztói igények fejlõdését követi, s azok mind teljesebb kielégítését szolgálja.

 

A gabonatermelés alakulása a csatlakozás után

A csatlakozás a gabonatermelés mérsékelt növekedéséhez vezet az új tagállamokban

A KAP reform 26 millió tonna körül stabilizálja a termelési többletet. Az Agenda 2000-hez viszonyítva a gabonapiac 2-3 millió tonnával növekszik az EU-25-ön belül. Ez az Új-10-nek, különösen Magyarországnak jó hír, hiszen éppen ez az az ágazat, amely a legkisebb pótlólagos befektetést igényli, s amelyhez a magyar gazdaság adottságai leginkább kedveznek. Magyarországot ugyan nem érinti különösebben, de Brüsszelben úgy gondolják, hogy a csatlakozás és a KAP reform együttesen megoldják a rozstermelés területén eddig tapasztalt évenkénti ingadozást az EU-ban. A kiegyenlítõdés annak az eredménye lesz, hogy az új tagállamok részesedése az EU-25 rozstermelésébõl növekedni fog. A részarány növekedés jelentõs mértékben a régi tagállamok rozstermelésének csökkenésébõl fakad.

 

A hústermelés alakulása a csatlakozás után

EU-25 húspiaca a bõvítéssel dinamikusabbá válik, de a marhahús piac kevesebbet nyer

A húspiac dinamizmusának fokozódását az elemzõk abban látják, hogy a frissen csatlakozott tagállamokban az életszínvonal emelkedése miatt gyorsabban növekszik majd a hús- és tojásfogyasztás, mint a régi tagállamokban. A csatlakozó 10 polgárainak kisebb fizetõképessége átmenetileg mindenképpen visszaeséshez vezet az összes marhahúsfogyasztásban, mert a drágább marhahúsból ezek a tagállamok kevesebbet fognak fogyasztani, mint azt a csatlakozás elõtt tették. A régi tagállamokban – történelmi hagyományokra és az elmúl idõszak állategészségügyi járványaira is tekintettel – nem várható, hogy fejenként több marhahúst fogyasztanak 2010-ig. A KAP reform hozzájárul ahhoz, hogy a marhahús piac a programozási idõszak alatt egyensúlyban maradjon. Az EU-25 termelése a reform nélkül (AGENDA 2000) várható 8.3 millió tonna helyett 2010-ben csak 8 millió tonna körül lesz. A régi tagállamokban több mint félmillió tonnával csökken a baromfihús elõállítása, ugyanakkor az újakban csaknem egy millióval növekszik. Az átrendezõdés és a KAP reform együttesen azt eredményezik, hogy az EU összes többlettermelése nem változik az AGENDA 2000-hez viszonyítva.

 

A sertéságazatban is következnek be átrendezõdések, csak éppenséggel a baromfi ágazathoz viszonyítva ellentétes elõjellel

Az új tagállamokban gazdaságossági okok miatt visszaesik a termelés, így részesedésük a piacra dobható többletbõl mintegy negyedmillió tonnával kevesebb lesz. A régiek termelése érdemben nem változik. Az arány az újakra nézve kedvezõbb lett volna a reformok bevezetése nélkül. A sertéságazat kilátásai összességében azonban nem rosszak. A 2010-ig belátható idõszakban a fogyasztás tömege folyamatosan meghaladja a termelését, így értékesítési gondok nem várhatók.

 

A tejtermelõ szarvasmarha ágazat kilátásai

A KAP reform csökkenti az egyensúly hiány miatti kockázatot a vaj és a fölözött tejpor piacon az EU-25-ben, ugyanakkor növekszik a sajtfogyasztás

A tejtermelés az EU-25-ben mintegy 22–23 millió tonnával nagyobb lesz, mint az EU-15-ben volt. Várható, hogy a termelõi árak az új tagállamokban kedvezõbben alakulnak a csatlakozás hatására. A tejtermelésben alapvetõ szempont lesz a költséghatékonyság, mert a termelõi árakat egyre inkább a kereslet határozza meg. Az EU-10-ben például a teljes termelés mintegy 60%-át használják tömegáru elõállításra, míg az EU-15-ben 40%-át. A tejipar szerkezetváltása és a fogyasztói igényekhez való igazodás kedvezõbbé teszi a tömegáru elõállítást is. A KAP reform kedvez a sajtgyártás fejlesztésének, s lehetõvé teszi az új tagállamoknak, hogy a javuló tejpiaci feltételek között vegyenek részt a versenyben. Az intézkedések fontos eredménye, hogy csökken a vaj és a fölözött tejpor termelése. A WTO elvárásainak megfelelõen a piactorzító támogatást mindenképpen kell csökkenteni ezeknél a termékeknél. Az intézkedés oda vezet, hogy a felesleg gyakorlatilag eladhatatlan, hiszen az importból beszerezhetõ vaj és fölözött tejpor lényegesen olcsóbb az Európai Unióban elõállítottnál. A csökkenés az új tagállamokban lesz nagyobb. A KAP-reform viszont lehetõvé teszi a nagy értéktöbblet hozzáadással készülõ friss fogyasztású tejtermékek és a sajtok piaci elõretörését. Jelenleg az éves sajtfogyasztás az Új-10-ben 10 kg/fô alatt van, míg a régi tagállamok átlaga 17 kg fejenként. Az elõrejelzések szerint a tárgyidõszak végére nagyjából egyenlõ arányú fejlõdéssel az EU-15 átlaga meghaladja a 20 kg-t, az újaké 13 kg/fõ lesz.

 

 

 

 

 

 

 

Összegzés

 

A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja kedvezõ hatással lesz az új tagállamok mezõgazdaságára

Az új tagállamok a bõvítéssel jelen lesznek a javuló feltételek között mûködô egységes piacon.

* A növénytermesztésben a közvetlen kifizetések függetlenné tétele a mennyiségi termeléstõl (decoupling = szétválasztás, függetlenítés) azt eredményezi, hogy a támogatások kevésbé gyakorolnak befolyást az (eddig nem támogatott) egyéb ágazatokra, mint például a burgonya.

* Az átmenetileg alkalmazható egyszerûsített területalapú kifizetési rendszer (Single Area Payment System = SAPS) némileg különbözik ugyan az egyszerûsített farmtámogatási megoldástól. A SAPS jelentõsen csökkenti az új tagállamok mezõgazdáit terhelõ adminisztrációs kötelezettségektõl. Így vált megoldhatóvá, hogy történetileg kialakult termelési alapok híján is támogatáshoz juthasson az újak mezõgazdasága, s megvalósulhasson az integrált irányítási és ellenõrzési rendszer is (IIER=IACS).

* A tejágazatban a kifizetések függetlenítése a termeléstõl azt eredményezi, hogy a rendszer kevésbé ösztönzi a tehénlétszám növelését, s ezen keresztül a tej-tömegtermelést.

* A tömegtermelés ellen hat az is, hogy szigorodnak a tej minõségi és higiéniai elõírásai.

A kibõvült európai gazdaság minden mezõgazdasági szereplõjét érinteni fogja, hogy a piacon kiélezõdik a verseny, s az eladhatóságot egyre inkább a vásárlási szándék határozza meg.

A versenyképesség igen dinamikus fogalom, s a termelõt piac-orientáltsága segíti a megfelelõ termék kiválasztásában. Következésképp, az egyes termékeket ott fogják megtermelni, ahol az elõállításuk gazdaságosabb, minõségük jobb.

* Az EU 15 számára elsõsorban az jelent lehetõséget, hogy megnõ a minõségi termékek korlátozásoktól mentes piaca.

* Az EU 10 mezõgazdasági szereplõi abban bízhatnak, hogy termékeiket egy sokkal nagyobb, fizetõképes piacon értékesíthetik.

* A sertéshús, a minõségi tejtermékek, egyes gyümölcs- és zöldségfajták, valamint az élelmiszeripar területén az EU-15 tagállam a versenyképesebb.

* A baromfi termékek, a gabonafélék – különösen a szemes takarmányok, néhány zöldség és gyümölcsféle termesztése viszont az új tagállamokban kedvezõbb.

Megfelelõ termelési elõírások szolgálják a piaci részesedés megõrzését és növelését a fenntarthatóság elvének alapján. Vidékfejlesztési intézkedések és szerkezetváltási alapok támogatják a szükséges fejlesztéseket. Igazán meghatározóak viszont a saját kezdeményezések és a saját források lesznek.