MENÜ

A baromfi tartástechnológiai változások, etetés és itatás

Oldalszám: 61
Pazsiczki Imre 2014.06.20.

Az elmúlt évtizedben lezajlott gazdasági, ezen belül is a mezõgazdaságot érintõ változások kapcsán elmondhatjuk, hogy a baromfiágazat igen különleges helyzetbe került. Röviden, két pontban megfogalmazva egyrészt az új, hazai körülményekhez való alkalmazkodása, másrészt az európai uniós csatlakozásban rejlõ lehetõségei miatt.

A brojlertartás esetében a kilencvenes évek eleji visszaesés után folyamatos termelési színvonal emelkedés figyelhetõ meg, bár ennek technológiai, mûszaki intenzitását a szakmai körök lassúnak és lemaradásokkal terheltnek tartják. Kétségtelen azonban, hogy a magyar baromfitermék megállja a helyét mind a hazai mind az európai piacokon, sõt egyes esetekben bizonyos elõnyöket tudunk felmutatni.

A változások a tojótyúktartást is jelentõsen érintették, a nagyüzemi, „intenzív” tartás fejlõdése megtorpant, lelassult. Az azóta eltelt idõben újra fejlõdésnek lehetünk tanúi melyet azonban a mindenkori gazdasági környezet nyújtotta lehetõségek szorítása, szûkössége befolyásolt. A technológiai-mûszaki fejlesztést jelentõsen meghatározta, illetve meghatározza az EU-ban történt tojótyúktartási szabályváltozás, mely hazánk csatlakozása miatt ránk is érvényes. Ezen túlmenõen, az élelmiszerekkel kapcsolatos jogszabályok szigorodása és a kiszámíthatatlan tojáspiac nehezítik az ezen a területen dolgozó gazdálkodók munkáját.

Felmérve a baromfitartásban mutatkozó fõbb elõnyeinket, a következõ megállapításokat tehetjük felsorolás jelleggel:

  • termeléshez jó környezeti adottságok,
  • jó illetve kiváló minõségû hazai takarmány elõállítás,
  • megfelelõ biológiai alapok, (fajták, ill. hibridek),
  • jó állategészségügyi, járványügyi rendszer,
  • végül de nem utolsó sorban: nem terheli a magyar baromfitermékeket valamiféle élelmiszerbotrány.

Hátrányaink:

  • hazai gazdasági háttér, támogatások (uniós versenytársakhoz viszonyítva),
  • mûszaki-technológiai hiányosságok, innovációs lemaradás,
  • piaci, marketing kapcsolatok.

A költségtakarékosság mellett az új EU-s elõírások váltak a technológiák illetve alkalmazott gépek és berendezések mûszaki fejlõdésének mozgatóivá. A tartási körülmények mindinkább közelednek a természetszerû tartásmódhoz.

Ezek alapján az un. intenzív brojlertartással foglalkozóknak korszerû - nyugaton is elterjedt - mûszaki-technológiai megoldásokat célszerû követniük hasonló teljesítmények eléréséhez. Az etetéshez alkalmazott berendezéseknél a takarmány szállítására elterjedt spirálos takarmányszállítók használata helyezhetõ elõtérbe. Ez a megoldás a fejlesztések révén (új anyagok alkalmazása, hajlékonyság biztosítása, csendesebb üzem) nagyobb üzembiztonságot, könnyû kezelhetõséget, szerelhetõséget nyújt. Az etetõtányérok kialakítása folyamatosan változott és új technológiai megoldások születtek. Ma már biztosítható a könnyen, nagy nyomású vízzel történõ mosásuk, egyszerû rögzítésük de az állatok fejlõdésébõl adódó technológiai követelmények is kielégíthetõk velük. A takarmány szintje a tányéralj és a felsõ adagolórész közötti rés nagyságával állítható be. Erre különbözõ technikai megoldások születtek, pl. csavarorsós állítás, stb. Újdonságnak számít a tányér elhelyezkedésétõl függõ takarmányszint mely esetben az etetõ, a csibéknek és a vágósúly közelében lévõ madaraknak egyaránt biztosítja a megfelelõ takarmányszintet. Mûködésének lényege, hogy az állatok növekedésének megfelelõen emelkedõ etetõsorokkal egy idõben az adagolószerkezet automatikusan záródik, ahogy a tányér felemelkedik az alomról, kisebb takarmányvastagságot biztosítva ezzel az állatoknak.

A tányérok anyaga kivétel nélkül mûanyag és biztosítják a

-         a takarmány megóvását kiszóródás ellen (befelé ívelõ peremmel),

-         a mellsérülések elkerülését (lekerekített peremmel),

-         a könnyebb tisztíthatóságot (lepattintható tányéraljjal),

-         a takarmány kikaparás elleni védelmét (peremmel, rácsokkal és szárnyakkal).

A tojótyúktartással foglalkozók a jogszabályváltozás miatt szükséges növelt férõhelyigényt (a korábbi 450 cm2 /tojó ð 550 cm2/tojó) csökkentett állatlétszámmal tudják megvalósítani. A technológia gépészeti berendezései (etetés, itatás, trágyázás) nem igényelnek átszerelést, feladatukat a kisebb állatlétszám miatt nagy tartalékkal tudják ellátni. Az újonnan (2003. jan. 1 után) üzembehelyezett ketrecek már az új követelményeknek felelnek meg:

- 750 cm2/tojó férõhely,

- min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület,

- valamint ülõrúd,

- kapirgáló alom,

- tojófészek,

- legalább 12 cm/tojó hosszirányú etetõvályú,

- és tojónként legalább két szelepes vagy csészés itató elérhetõsége.

Az etetõ és itatóberendezések kialakítása ugyanaz maradt, de nagyobb tér jut az állat számára a táplálkozáshoz.

Hazai forgalmazók a nyugati termékskála jelentõs részét lefedik így a legkorszerûbb tartástechnológiai berendezések hozzáférhetõk mind a kisüzemi (családi), mind a nagyüzemi termelõk számára. A beruházás és mûszaki innováció színvonala jelentõsen függ a gazdálkodó pénzügyi helyzetétõl és hogy milyen eszközök állnak már rendelkezésére. Bár az utóbbi években a kedvezõ piaci változások miatt számos beruházás történt, nem sikerült még behoznunk lemaradást a fejlett nyugat-európai termelõkhöz képest. Szükséges az ágazat legújabb követelményeket is kielégítõ mûszaki innovációja EU-s és/vagy hazai támogatással az EU versenyképességünk megõrzése illetve megszerzése érdekében.