MENÜ

Õszi kalászosok talajelõkészítése a hagyományos megoldások és az új gépesítési lehetõségek jegyében

Oldalszám: 48-51
Dr. Soós Sándor 2014.06.20.

A technológia általános bemutatása: A talajmûvelési technológiák az egyes talaj-elõkészítési eljárásokat és az ezek során alkalmazható eszközöket/munkagéprendszert foglalják egységbe. Az adott talajmûvelési technológiában alkalmazni kívánt munkamûveleteket a növények igénye alapján, mindig a termõhelyi adottságokhoz igazodóan, azaz a természeti, agrotechnikai és üzemeltetési viszonyok figyelembevételével kell kiválasztani.

Az üzemeltetõ gazdaság viszonyai közül döntõ jelentõségû a gazdaság táblaszerkezete, azok egymással történõ kapcsolódása, valamint az erõ- és munkagépállomány. A technológia géprendszerének összeállítását a következõ fontosabb tényezõk határozzák meg:

Þ    erõgépek típusa, darabszáma, univerzális alkalmazhatósága;

Þ    talajmûvelõ gépek típusai, kihasználtságuk;

Þ    gépkapcsolások, gépkombinációk;

Þ    üzemelési módok, mûvelet-összevonás, illetve elhagyás.

A technológia elemeinek összeállításánál döntõ szerepe van a rendelkezésre álló erõgép állománynak. Ennek szakmai és beruházáspolitikai jelentõsége és kihatása is van, mivel többcélú alkalmazhatóságuk más technológiai folyamatokban is jól érvényesíthetõ. Így egyértelmûsíthetõ az is, hogy az erõgép motorteljesítmény-nagysága, illetve vonóképessége döntõ mértékben meghatározhatja a kiválasztandó talajmûvelõ gépek típusát, s ezen belül is például szélességi méretét. Az ún. energetikai optimum célzatú gépkapcsolásoknál mindig törekedni kell arra, hogy a vontatási teljesítmény hasznosulása a munkasebesség növelésével arányosan váljék a legkedvezõbbé. A modern erõátviteli rendszerû és nagy motorrugalmasságú erõgépek döntõ többségénél a vontatásiteljesítmény-kihasználás optimuma 9-14 km/h munkasebesség-határok közé tehetõ. Ezen intervallum biztosítja a különbözõ talajmûvelõ szerszámok agrotechnikai sebességigényéhez való jó igazodást is. A kapcsolat jellemzésére használt munkasebesség-vontatási teljesítmény hasznosulás diagrammok azt mutatják, hogy 90 %-os teljesítménykihasználás esetén – amely érték az üzemeltetés során még jó hatásfokúnak és elfogadottnak tekinthetõ – a sebességhatárok kiszélesednek, és így az üzemeltetés kritériumai csökkenthetõk.

Mint az elõzõekbõl látható, a mûvelõeszközök oldaláról az optimális munkasebességet bizonyos agrotechnikai követelmények határozzák meg. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kialakított mûvelõelem mérete, alakja, tömege, hajtásrendszere stb. az adott optimumérték, vagy az azt szûken határoló sebességtartományban biztosítja a jó munkaminõséget. A különbözõ motorteljesítményû erõgépekhez alkalmazható talaj-elõkészítõ gépek, ún. agrotechnikai munkasebesség-tartományát az alábbiakban lehet determinálni:

Þ    ágy- és váltva forgató ekék                  6-12 km/h

Þ    középmélylazítók                                 6-10 km/h

Þ    tárcsás boronák                                  6-10 km/h

Þ    magágykészítõ gépek                          8-14 km/h

Fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy egy erõ-munkagép kapcsolat energetikai szempontból akkor optimális, ha az adott munkasebességû mûveletnél a vontatott eszköz teljesítményigénye megegyezik a traktor által leadott vontatásiteljesítmény-nagysággal.

Az üzemeltetés lényeges szerepet játszik továbbá a gépcsoportok energetikai kapcsolásán túl – figyelembe véve a hidraulikai és geometriai illeszthetõséget – a helyes üzemeltetési mód kiválasztásában. Ezek közé tartozik a vetésirányhoz viszonyított mûvelés, az összes munkaidõ alatti idõelemek kedvezõ arányainak biztosítása, a forgás- és fogásmódok. Meg kell említeni továbbá, például az eke és a traktor szántás közbeni helyzetét. Az erõgépek motorteljesítménye és gumiabroncsozásának módja, mérete döntõ mértékben megszabja, hogy a traktor barázdában vagy tarlón járva vontatja az ekét. Általában a nagyobb motorteljesítményû és tömegû traktorok hasznos vontatási teljesítmény átadása már csak tarlón, sok esetben ikerszerelésû gumiabroncsozással történhet. Kerülni kell azonban az egyedi abroncsozású, de túlzottan széles profilú gumiabroncsok barázdában történõ járatását is, mivel erõátviteli, hajtásszerkezeti hátrányuk mellett jelentõs mértékû káros talajtaposással, azaz talaj visszatömörödéssel is számolni kell. Ez a talajszerkezet kímélése, valamint a gépcsoport közvetlen munkavégzési minõségre gyakorolt összhangjának biztosítása érdekében sem célszerû.

Tarlómûvelés, tarlóhántás

Az általános szakmai ismérvek szerint tarlóhántásnak az a sekély – általában 6 és 15 cm munkamélység közé tehetõ – mûvelést tekinthetõ, amelyre a nyári idõszakban betakarított növények után kerül sor.

A kalászosok betakarítását követõ elsõ talajmûvelés hagyományosan elterjedt eszközei a különféle tárcsásboronák. A könnyû, nehéz és szupernehéz tárcsásboronák szakmai elnevezése a tárcsalevelek fajlagos terhelésébõl adódik. Alkalmazásuk hátterében egyértelmûen a különbözõ kötöttségû talajokon történõ minõségi munkavégzés áll. Ezen gépek üzemeltetése tradícionálisnak tekinthetõ, beállításuk, kezelésük és karbantartásuk az átlagos felkészültségû gazdálkodó számára nem jelenthet problémát. A már meglévõ eszközökhöz a szûkösebb anyagi háttérrel rendelkezõ gazdáknak is illik kapcsolni azonban valamilyen házilagos megoldási módszerrel un. lezáró elemeket: ezek közül egyértelmûen a gyûrûshenger az elterjedt.

A tárcsásboronák kiválasztásánál nem csak a tárcsalevelek fajlagos terhelése, hanem azok geometriai paraméterei is döntõ jelentõségûek lehetnek. Ezek közül legfontosabb az átmérõ, az osztástávolság és az élforma. Csak az utóbbival foglalkozva érdemes megfontolás tárgyává tenni a csipkés, sima élû, valamint egyéb profilú (háromszög élkitörés) alkalmazását, mivel ezek alakítják végsõ soron a mûvelt talajszelvényt és befolyásolják a tárcsásboronák legfontosabb munkaminõségi jellemzõjét, az aprító-keverõ hatást.

A helyesen megválasztott munkamélység döntõen kihat a gépek alkalmazásának eredményességére. Elkerülendõ a mûvelés határán kialakuló záróréteg, valamint az egyenetlen felszínképzés és a nem kellõen visszatömörített felszínlezárás. E problémák kiküszöbölésére az utóbbi idõben általában népszerûvé vált a tárcsalevelek más mûvelõelemekkel történõ kombinációja.

Napjainkban tucatszám jelennek meg azok a kombinált eszközök, amelyek az alapmûvelés és az un. másodlagos mûvelés összevonására hivatottak. A gépberuházás oldaláról fajlagosan feltétlen olcsóbb megoldás alkalmazásának sikere elsõsorban a jó üzemszervezéstõl, s ezzel párhuzamosan a mûszakóra kihasználtságtól és annak nagyságától függ. A konstruktõrök szerkesztési alapelve a forgóelemek általános üzemi elfogadtatása volt, melyekhez párosult a mélyebben dolgozó un. talajvédõ mûvelõ elemek bevezetése. A lazító szerszám + tárcsalevél (késkereszt) együttes alkalmazásából elsõsorban a kétféle mûvelõ eszköz pozitívumait lehet kihozni a használat során: pl. elsõsorban a kedvezõ rögképzés, a hatékony keverõ munka és a kellõen visszatömörített mértékû felszínlezárás.

Az un. kombinált tarlóhántó eszközök alkalmazhatóságát az elõzõ technológiai mûvelet, azaz a betakarítás során fellépõ talajproblémák elszaporodása is igényelte. A gabonatáblákon közlekedõ kombájnok és szállító jármûvek talajterhelése normál körülmények esetén is túlzott mértékû tömörödést jelent. A betakarítás idõszakában gyakori, kedvezõtlen idõjárási kihatások (pl. túlzottan magas talajnedvesség tartalom esetén történõ talajtaposási károk, nyom-problémák) csak fokozták a fenti problémák megoldására alkalmas hatékony tarlóhántó eszközök megjelenését. Ezen nem elhanyagolható szempontok figyelembevételével kell a gazdálkodóknak olyan szakmai célzatú beruházás irányába mozdulni, amelynek fõ célja természetesen továbbra is a minõségi tarlóhántás kell legyen. E mûvelet nem pótolható (még hatékony vegyszeres kezeléssel sem!), kompromisszum nélkül semmilyen körülmények között nem hagyható el és a követõ technológia egyik legfontosabb alappilléreként kezelendõ.

Alapmûvelés, szántás

Az alapmûvelés napjainkban is legelterjedtebb módszere a szántás, amely köztudottan a legtöbb energia- és idõráfordítást igényli, ezért nem mindegy, hogy a gazdálkodó miként bánik a mûszaki-agrotechnikai lehetõségekkel. Az eke un. mûködõ részeinek – szántóvas és a kormánylemez –döntõ szerepe van az energia mérleg alakításában. A már korábban megismert és különbözõ üzemi méretekben elterjedt megoldások (változtatható fogásszélességû eke, mûanyag kormánylemez, stb.) után most két mûvelõelemre kell a figyelmet felhívni. Az egyik a réselt kormánylemez, amellyel egyre több forgalmazó jelentkezik az országban. Ajánlásuk során elsõsorban az energiamegtakarításban rejlõ lehetõségekre kell utalni, amelyek a magasabb nedvességtartalmú, kötött, agyag-, agyagos vályogtalajokon jelentkezhetnek hatványozottan. A másik technikai lehetõség az eketest mögé – egyes esetekben eléjük – szerelhetõ, un. lazító betét. Alkalmazásának lényege, hogy a szántóvas síkja alatt 10-22 cm munkamélység tartományban képes a lazítási feladatok elvégzésére. Használatát energetikai kompromisszummal és a növénytermesztési technológia idõrendjéhez igazodóan kell megválasztani.

Köztudott, hogy egyes körülmények között (alacsony mennyiségû szerves maradvány, szárazabb talajállapotú/talajrétegû középkötött- és kötött talajú gabonatáblák) az eke más eszközökkel helyettesíthetõ. Ezt korábbi statisztikai felmérések is indokolhatják, melyek azt mutatják, hogy egy hektár terület megmûveléséhez a nehézkultivátorok és középmélylazítók 55-80 %, míg a nehéz tárcsásboronák és a tárcsával kombinált lazító elemes megoldások 40-70 % hajtóanyag megtakarítást érhetnek el a szántáshoz viszonyítva. Az e kategóriába tartozó eszközök közül üzemi körökben is jól ismertek a különbözõ középmélylazítók és nehéz kultivátorok. E gépek kedvezõ lazító munkája tovább javítható, ha az alapgéphez a gazdálkodó kiegészítõ egységeket választ. Ma már sok ilyen gépkombináció áll rendelkezésre, melyek passzív, illetve aktív mûködésû kiegészítõ elemei elsõsorban a jobb porhanyítás és keverés terén nyújtanak elõnyöket. A gépkombinációk közül figyelemre méltóak az un. kombinált nehéz kultivátorok, melyeknél takaró tárcsapárokkal és különbözõ profilú hengerborona lezárással lehet találkozni. A mélyebb mûvelés megvalósítására alkalmas középmélylazítók esetében pedig a tárcsás mûvelõelemekkel történõ kombináció biztosítja az agronómiailag is kedvezõbb munkavégzést.

Az alapmûvelés elmunkálásának szükségességét a szántás-, ill. lazítás minõsége, idõpontja döntõen befolyásolja. E mûvelet minõségileg helyes és gazdaságos kivitelezése szintén nagy mértékben függ az elmunkáló eszközök jó megválasztásától. A nagy teljesítményû erõgépek újbóli elterjedésének idõszakában szerencsére már egyre több nagy teljesítményû gépkombináció áll a gazdálkodók rendelkezésére. Ezért is jelentõsek és figyelemre méltóak azok a fejlesztések, amelyek az elmunkálás utáni idõszak talajelõkészítésének gépeire koncentrálnak. Sok esetben a talajápolás eszközei megegyeznek az elmunkáláséval, így azok kiválasztását a táblabéli adottságok (gyomosság, kötöttség, nedvességtartalom, stb.) figyelembevételével kell végrehajtani. Hazánkban e feladatokra beváltan alkalmazzák a nagy munkaszélességû, könnyû tárcsásboronákat és ásóboronákat.

Elmunkálás, magágykészítés

A magágykészítés eszközháttere, annak méretezése biztosítja, hogy a mûveletre közvetlenül a vetést megelõzõen nagy hatékonysággal kerülhessen sor. A fentebb említett eszközök is jól alkalmazhatók vetõágy készítésre, így lényegében idõben eltolódó mûvelet ismétlésekrõl is lehet szó. Természetesen a gépbeállítások során fokozottan kell ügyelni az intenzívebb porhanyítási igényre és az ezzel párosuló jó keverõ munkára. Optimális talajállapot esetén lehetõség nyílik a könnyû kombinált magágykészítõ gépek használatára is. A mûveletek hatékonyságát növelendõ, feltétlen érdemes figyelembe venni az újabb konstrukciós kialakítási lehetõségeket is. Ezek közül elég a magágykészítõ-vetõgép kapcsolások egyre szélesedõ típusválasztékaira utalni.

A különbözõ alapmûvelõ, valamint az azt követõen alkalmazott lezáró- és magágykészítõ eszközök használatának eredményeként többek között a következõkre nyílik lehetõség:

–      a termõhelyi adottsághoz, ezen belül a talajféleséghez és állapothoz igazodó alapmûvelési módok helyes megválasztásával az elmunkáló mûveletek száma csökkenthetõ;

–      a traktor-munkagép energetikai összhang a kombinált gépek mûvelõelemeinek egymáshoz is viszonyított beállításával optimalizálható, így növelhetõ a teljesítmény kihasználás és csökkenthetõ a hajtóanyag felhasználás;

–      a fentiek figyelembevételével történõ gépberuházás költségei csökkenthetõk.

A talajelõkészítés mûveletei természetesen döntõ mértékben függnek az elõvetemények lekerülésétõl, adott esetben eltérõ talajmûvelési rendszert kell alkalmaznunk. A korán, illetve késõn lekerülõ elõvetemények a gépek alkalmazástechnikáját nem, csak gyakoriságát, illetve egyes mûveletek elhagyását befolyásolják. Szélsõséges idõjárási körülmények és talajállapot esetén is szükséges természetesen megfelelõ minõségû vetõágyat készíteni, s ez esetben döntõen érvényesülhetnek a termõhelyi és a szakmai ismeretek.

Új gépesítési lehetõségek

A fent vázolt talajmûvelési feladatok fontossága most valóban okszerûségükhöz köthetõ. A rendkívül csapadékos tavaszi- és nyár eleji idõjárásnak köszönhetõen a víz okozta károkon kívül jelentõs talajproblémákat regisztrálhat a gazdálkodók többsége, hiszen a permetezõgépek, arató-cséplõgépek, valamint a szállító jármûvek okozta káros mértékû talajtaposás és talajtömörítés eliminálása minden esetben a talajmûvelõ szakemberek feladata. Nem mindegy tehát, hogy az ismert technológiai sorrendet mikor és hogyan, milyen mûveleti alternatívákkal alkalmazzuk.

A szakmai-konstruktõri „trendit” követve az idei nyár slágere nagy valószínûséggel az un. rövid tárcsásboronák megjelenése, illetve szélesebb körû elterjedése lehet. A sok cég (Vaderstad, Amazone, Kuhn, Vogel-Noot, stb.) által is favorizált és nyugat-európai összehasonlító vizsgálatokon sikeresen szerepelt eszközök használatánál kiemelten kell ügyelni a helyes munkamélység megválasztására. Korábbi, nehéz tárcsás boronáinkhoz képest itt kisebb a tárcsalevelek átmérõje és osztása, ezért a nagyobb mélyedések, illetve talajkeresztmetszeti hibák elegyengetéséhez szükség lehet a tárcsalevelek azonos nyomon történõ járatására is, amelynek beállítása komoly odafigyelést és szakértelmet igényel.

Ugyancsak az FVMMI GM Kht. által szervezett vizsgálat-sorozatban szerepelnek azok a ferdekéses lazítók, illetve lazító + kombináció megoldások, amelyek hivatottak tisztázni ezen technikai kialakítás feltételezett agronómiai és energetikai elõnyeit. Rendkívül fontos továbbá a közvetlen alapmûvelés elmunkálás, valamint a vetés elõtti magágykészítés mûvelõelemeinek kiválasztása: nemcsak az anyagok fajtájára (acél, gumi, mûanyag), hanem elsõdleges feladatukból adódó profil- és palástkiképzésükre is gondosan ügyelnünk kell.