Agrár EU-melléklet - Exkluzív interjú dr. Franz Fischlerrel, az EU mezõgazdasági fõbiztosával

A megfelelõ tájékoztatás teheti képessé õket arra, hogy az új helyzet adta elõnyöket kihasználhassák, az élezõdõ verseny kihívásainak megfelelhessenek. Az EUROFARM újságíró szervezet tagjai rendszeresen szerveznek találkozókat annak érdekében, hogy olvasóik tájékozottsága az európai mezõgazdasági politikáról naprakész legyen. Az itt közölt anyag az EUROFARM által Brüsszelben, a Mezõgazdasági Fõigazgatóság épületében szervezett sajtótájékoztató és szakmai megbeszélés anyagát foglalja össze. Különleges értéke, hogy az Agroinform Kiadó (www.agroinform.com) képviseletében résztvevõ dr. Szieberth Dénes elõre, írásban elküldött 10 kérdését maga a Fõmegbízott és a Bizottság munkatársai nagy gonddal és pontossággal, ugyancsak írásban válaszolták meg. A nagyrészt magyar vonatkozású anyagot változtatás nélkül, az angol szöveget is mellékelve, teljes terjedelemben közöljük.

AGRONAPLÓ

Bõvítés

(Dr. Franz Fischler EU Mezõgazdasági Fõbiztos tájékoztatója – 2004. május 13., hangfelvétel alapján szerkesztette: Dr. Szieberth Dénes)

A számok tükrében nézve a bõvítés drámai hatással van a mezõgazdaságra. További 4 millió mezõgazdával gyarapodott az Unió eredetileg 7 millió fõs, mezõgazdasággal foglalkozó lakossága. Az új tagállamok 38 millió hektár mezõgazdasági területet adnak hozzá az EU-15-ök már meglévõ 130 milliójához. Ez 30 %-os növekedés. Egyes termékekbõl 10–20% lesz a termelési többlet. A GDP 6%-kal lesz nagyobb. Kétségtelen, a verseny keményebb lesz, de egy nagyobb, 450 milliós piacon, ahol nincsenek területi megszorítások, kereskedelmi korlátok és export kvóták. Az egyik nagy lehetõsége az új tagállamok mezõgazdasági termelõinek, hogy csatlakozhattak az egységes piachoz, piacszabályozási rendszerünkhöz, melyek minden eddiginél sokkal stabilabb árakat kínálnak, és sokkal nagyobbak a lehetõségek. Ezen kívül biztosítjuk a közvetlen jövedelemtámogatást, a gazdák hozzájutnak a fejlesztési alapokhoz. Mindez együtt azt jelenti, hogy a termelõk nem csak az óriási egységes piac elõnyeit fogják élvezni, de õket is segítik a maximális teljesítõképességük kiaknázása érdekében tervezett és foganatosított intézkedések. A bõvítés nélkül ezek az elõnyök számukra hozzáférhetetlenek lennének.

Mit foglalnak magukban az intézkedések?

• Elõször is nagy összeg pénzügyi és egyéb támogatásokat, a vidék szerkezeti átalakításához

• A vidéki infrastruktúra fejlõdésének felgyorsítását, hogy fejlõdjön gazdasági hatékonysága, és mind sokrétûbbé váljék szerepe

• Testre szabott támogatásokat, amelyek a különleges igények kielégítését szolgálják

• Piaci intézkedéseket, mint az intervenciós mechanizmus és az exporttámogatás

• A Közös Agrárpolitika egyéb intézkedéseit, melyek az új tagállamok különleges problémáinak megoldását szolgálják. Ezek közé tartozik a félig önellátó gazdaságok gondja is.

Nyilván való, ezek az elõnyök nem egyoldalúak. Az EU-15 mezõgazdaságának is származnak elõnyei a csatlakozásból. Történetesen abból, hogy az ô szempontjukból is nagyobb lesz az egységes piac, és abból is, hogy gyorsabb gazdasági növekedést várunk az új tagállamokban, mint a régiekben. Ez új piaci lehetõségeket fog jelenteni különösen abban a tekintetben, hogy az igények az új tagállamokban egyre inkább a márkázott és jobb minôségû termékek vásárlása felé mozdulnak el. A szükséges pénzügyi ellenõrzési és irányítási mechanizmus készültségi fokát illetõen jelentõs fejlõdést tapasztaltunk az új tagállamokban. Például, a legtöbb új tagállamban nagy lépést tettek elõre a kifizetõ ügynökségek felállítása területén. A kifizetõ ügynökségeket már akkreditálták, vagy legalábbis elõzetesen akkreditálták. Úgy tapasztaltuk, hogy voltak félreértések a rendszer mûködését illetõen. Nem mi megyünk el az új tagállamok fõvárosaiba, hogy jóváhagyjuk ezeket az ügynökségeket. Ez a nemzeti kormányok feladata. Nekik kell jóváhagyniuk saját hivatalaikat. Õk megküldik a dokumentumokat a jóváhagyásról, aztán mi megkezdjük a kifizetést. Ha a számlafolyósítás során derül ki, hogy a valóságban anélkül adták ki az akkreditációt, hogy valóban felkészültek volna, fennáll annak a kockázata, hogy az adott tagállamnak vissza kell fizetni a pénzt. A Bizottság ezért ellenõrizni fogja, hogy a költségek, amelyeket az új tagállamok felhasználnak a KAP intézkedésekre, megfelelnek-e az irányítási és ellenõrzési követelményeknek. Ezután már ugyanazt a rendszert alkalmazzuk, amit már követünk az EU-15-ben. Ugyanez vonatkozik az Integrált Adminisztratív Ellenõrzési Rendszerre is, vagy ahogy mi hívjuk, az IIER-re (magyarul: IIER = Integrált Irányítási és Ellenõrzési Rendszer, angolul: IACS = Integrated Administrative and Control System). Jóllehet jelentõs elõrehaladást tapasztaltunk ezen a területen is, a munkát be kell fejezni, fel kell állítani egy nagyon hatékony IIER-t, hogy képes legyen a helyszíni ellenõrzésre. Ez év októberétõl a Bizottság sorozatos auditálásokat folytat. Fel fogják deríteni az IIER mûködésének gyenge pontjait, s ha ilyet találnak, annak is következményei lesznek a számlafolyósítások során.

10 kérdés 10 válasz

Kérdések Dr. Franz Fischlerhez, az Európai Unió mezõgazdasági fõbiztosához

(Brüsszel, 2004. május 13.)

Elsõ kérdés

Magyarországon megkésve vezették be a SAPARD programot. Ennek az eredménye, hogy a csatlakozás elõtti utolsó kampányban 8500 pályázatot nyújtottak be. A 8500-ból 4500 az utolsó két hétben érkezett be. Az elsõ 2000 pályázatból 1000-et fogadtak el és felhasználták a teljes összeg 50%-át. Világos tehát, hogy a SAPARD keretben rendelkezésre álló pénz kevés. Van legális lehetõség a források átcsoportosítására az AVOP-ra?

Elsõ válasz

Forrás átcsoportosításra a tagállamokat megilletõ vidékfejlesztési költségvetésbõl a SAPARD elõcsatlakozási költségvetésre törvényesen nincs mód. Jóllehet, az átmeneti idõszakra vonatkozó jelenlegi szabályok szerint lehetõség van arra, hogy azok a projektek, amelyek forrásai a SAPARD-ból már kimerültek, illetve nem elegendõek, részét képezzék a 2004–2006-os idõszakra szóló vidékfejlesztési programnak. A Bizottság erõteljesen bátorítja a SAPARD országokat arra, hogy merítsék ki az érvényben levõ Négyéves Pénzügyi Megállapodás szerint rendelkezésükre álló összes pénzügyi forrást, amelynek értéke 160 millió euró, beleértve a SAPARD számlák kamatait is. A SAPARD-ra vonatkozó átmeneti szabályok lehetõvé teszik Magyarország számára, hogy mindaddig szerzõdjön SAPARD projektekre, ameddig – már, mint EU-tag – tud szerzõdni hasonló típusú projektekre a vidékfejlesztési program keretein belül. A Bizottság kérésére Magyarország végsõ dátumként 2004. augusztus 31-ét javasolta, amit a Bizottság elfogadott.

Második kérdés

Olaszország, Franciaország és Szlovákia használja ugyanazt a borvidékre utaló nevet, a "Tokajt". Az 1993-as névhasználati megállapodás Magyarország és az EU között 2007-ig van érvényben. Mit gondol a megállapodás érvényességérõl a csatlakozást követõen?

Második válasz

Semmi sem változott. Érvényben van egy megállapodás, amely megengedi, hogy Magyarország kizárólagosan használja a Tokaj nevet földrajzi megjelölésként. Ugyanakkor Franciaország és Olaszország a TOKAY, illetve a TOCAJ névvel bizonyos szõlõbõl készült borfajtákat jelöl 2007 ig. A továbbiakban a Bizottság dönt a Szlovákiában, illetve Magyarországon alkalmazható földrajzi elnevezések használatáról.

Harmadik kérdés

A csatlakozás elõtt Magyarország 1%-kal részesedett az EU-15-ök harmadik országokból származó mezõgazdasági importjából. Lát-e esélyt arra, hogy ez a részesedés növekedjen, vagy legalábbis arra, hogy fennmaradjon ez az export-import arány? (A magyar gazdák félnek a következõ néhány évben várható, az EU-ból származó olcsó élelmiszer importtól.

Harmadik válasz

Nem becsülném alá a magyar mezõgazdasági üzemek versenyképességét az egységes piacon. Magyarország évekig sikeresen mûködött nettó exportõrként a hazai viszonyok és a világpiac alakította körülmények között. A csatlakozás kiteljesedésével az Európai Megállapodásoknak köszönhetõen a "dupla zéró – dupla profit" (az EU és Magyarország limitált vámmegállapodása az elõcsatlakozás idõszakában) nyújtotta lehetõséget használhatta ki a magyar mezõgazdasági és élelmiszertermelõ ágazat. Ez alatt (1999–2003) Magyarország képes volt az EU- 15-be irányuló exportját 1083 millió euróról 1480 millió euróra növelni. Magyarország adta az akkor még csatlakozásra váró 10 ország EU-15-be irányuló exportjának egyharmadát. 2003-ban Magyarország kereskedelmi pozitívuma élelmiszertermékekbõl 650 millió euro volt. Ez valóban erõs pozíciónak számít. Az EU-nak Magyarországgal folytatott kereskedelme már a múltban is meglehetõsen liberalizált volt, de a korlátok 2004. május 1-i megszünésével a többi új tagállammal is jelentõs, pozitív fordulatot vesz. Ez további bíztatást ad Magyarország exportorientált mezõgazdaságának, különösen a takarmánymagvak, a baromfi, a gyümölcs, a zöldség és a bor kivitele területén. Persze vannak területek, ahol a versenyképesség nem olyan fejlett. Különösen igaz ez néhány magasabb színvonalon feldolgozott termékre. Ilyenek a sajtok, a friss fogyasztású tejtermékek, húsok, zöldségek és feldolgozott zöldségtermékek, hogy csak néhányat említsek. Magyarország importja az említett termékekbõl növekedni fog a következõ néhány évben és az idõk folyamán bõvülni fog a minõségileg nagyobb értéket képviselõ termékek belföldi piaca is. Ezért az önök állítása, miszerint a magyar piacot elöntik az olcsó mezõgazdasági termékek, határozottan téves. Az is igaz, hogy a gazdák csak akkor nyernek az egységes piacon, ha a kapcsolódó ágazatok is versenyképesek. Van javítani valója a mezõgazdasági feldolgozó- és élelmiszeriparnak, akárcsak a mezõgazdasági- és élelmiszer kereskedelemnek. Ennek ellenére meggyõzõdésem, hogy a változások gyorsan bekövetkeznek.

Negyedik kérdés

Mivel foglalkoznak ma azok a spanyol, portugál és osztrák termelõk, akik országuk uniós csatlakozását követõen fel kellett, hogy hagyjanak a gazdálkodással?

Negyedik válasz

Legtöbben, akik az EU15 tagállamaiban felhagytak a mezõgazdasági termeléssel, vagy koruk miatt tették, vagy, mert más, a mezõgazdaságnál jövedelmezõbb foglalkozást találtak. A termelést felhagyó gazdaságok száma nagyban függ a mezõgazdálkodások kívüli elhelyezkedési lehetõségektõl és a gazdák nyugdíjrendszerétõl. A mezõgazdaságot gyakran a nagyarányú rejtett munkanélküliség ágazatának tekintik. A mezõgazdasági foglalkoztatottak nagyobb arányú kiáramlását a szektorból ezért nem kell szükségszeren bajnak tekinteni, sokkal inkább lehet a fejlõdõ vidéki gazdaság mutatója. Az EU15 államaiban a foglalkoztatottság ilyesfajta átrendezõdése lehetõséget is ad a megmaradó gazdáknak a szerkezeti adaptációra és a hatékonyság növelésére. Az új tagállamokban a mezõgazdasági foglalkoztatottak aránya magasabb, mint a régiekben. Ez azt jelenti, hogy a szerkezeti átalakulás nagyobb valószínûséggel növeli a munkanélküliségi rátát, mint azokban az országokban, ahol a családi gazdaságok aránya nagyobb. Ezért itt annál fontosabb szerepe van az EU vidék- és regionális fejlesztési politikájának az új munkahelyek teremtésében.

Ötödik kérdés

Mi a véleménye, melyik gazdálkodó réteg vagy csoport szenved majd legtöbbet a megváltozott versenyfeltételektõl?

Ötödik válasz

Elõször is azt gondolom, hogy mind az új, mind a régi tagállamokban tevékenykedõ gazdák nyerni fognak a bõvítésen. Elemzéseink azt sugallják, hogy különösen az új tagállamok mezõgazdái járnak jól. Szakembereink szerint átlagosan 35%-kal fognak növekedni az üzemek bevételei a frissen csatlakozott 10 tagállamban. Az EU-15-ben 0,5–1%-kal lesz nagyobb a bevétel, mint a bõvítés nélkül lett volna. Az egységes piaci részvétel nagyobb és szilárdabb piacot hoz létre. Az új tagállamok mezõgazdái hosszabb távú mezõgazdaság politikai kilátások között tevékenykedhetnek. A mezõgazdasági költségvetés például 2013-ig biztosított. Ez egy olyan perspektíva, amely azelõtt ismeretlen volt elõttük. Persze az is igaz, hogy fõként az állattenyésztéssel foglalkozó üzemek érezni fogják, javítani kell a minõségen és a hatékonyságon. Jelenleg a gazdák kétszer annyi gabonát használnak egy tonna hús elõállításához, mint a régi tagállamokban. A hatékonyság ilyesfajta hiánya különösen a sertéságazatban jelent nagy hátrányt. A termelésre vonatkozó elõírások fontos részét képezik a tejtermelõ gazdaságokkal kapcsolatos tennivalóknak is. Tekintettel az itt szükséges intézkedésekre, felkészültünk arra, hogy a vidékfejlesztési politika speciális eszközeivel elõsegítsük a befektetéseket és a minõségi színvonal javítását. A félig-önellátó gazdaságoknak is javítaniuk kell a termelési technológiájukat és minõségi színvonalukat, ha úgy döntenek, hogy a piacra is többet akarnak termelni. Még egyszer mondom, vannak speciális eszközeink arra, hogy segítsük ezeket a termelõket döntéseikben és beruházásaikban egyaránt.

Hatodik kérdés

Hol látja a határait és lehetõségeit az új tagállamok nemzeti mozgásterének a Közös Európában – figyelembe véve, hogy ki kell egyenlíteni a különbségeket a vidéki élet, a környezet állapota és a gazdálkodás körülményei között?

Hatodik válasz

Az európai politika egyik alapelve az egymásra épülés (szubszidiaritás). A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja megnövelte a régiók lehetõségeit, hogy megcélozzák különleges igényeik kielégítését. Az egyik alkotóelem az olyan vidékfejlesztési politikák megerõsítése, amelyek lehetõvé teszik, hogy maguk a régiók határozzák meg vidékfejlesztési programjaikat, hiszen õk ismerik legjobban saját helyzetüket. A másik alkotóelem az, hogy az EU különbözõ régióiban eltérõen lehet felhasználni a közvetlen kifizetéseket. Néhány tagállam az egyszerûsített  farmtámogatás mellett döntött, mások a regionális megoldás szerint fogja végrehajtani a kifizetéseket, míg a legtöbb új tagállam az Egyszerûsített Területalapú Kifizetési Rendszert (Simplified Area Payment System = SAPS) választotta. Ugyancsak különbözõ lehetõségek állnak rendelkezésre közvetlen kifizetések teljesítménytõl való szétválasztásra (decoupling). Ez a két elem lehetõvé teszi a régiók számára, hogy megtalálják az egyensúlyt a mezõgazdaság, az agrár-környezet és a vidéki gazdaság, mint egy egész rendszer részei között. Ezért a "nemzeti játéktér" jelentõsen kiszélesedett. A korlátot a termelésre vonatkozó minimum elõírások alkalmazása, a minõség és a piacpolitikák jelentik, mert ezek biztosítják a fogyasztók európai termékekbe vetett bizalmát. Ez elengedhetetlen, jövõbe fektetett tõkéje Európa mezõgazdaságának.

Hetedik kérdés

Magyarország a csatlakozási szerzõdés szerint a 100%-os közvetlen kifizetési szintet 2013-ra éri el. Gondolja, hogy lesz még közvetlen kifizetés? Mennyi lesz a 100%?

Hetedik válasz

Az Európa Tanácsi bõvítési megállapodásnak nem csak a közvetlen kifizetésekbe való fokozatos bekapcsolódás a nagyon fontos eleme, hanem a 2013-ig bekövetkezõ 1a (a piacpolitika és a közvetlen kifizetések összekapcsolása) kiadások irányában történõ haladás is Ez a 2007 és 2013 közötti idõszakra szóló kifizetési perspektívára tett bizottsági javaslat a mezõgazdasági kiadásokra vonatkozó megállapodásra épül. Jóllehet még nem ismerjük a WTO Dohai Tárgyalási Fordulójának eredményét, de nagy erõfeszítést tettünk a közvetlen kifizetések szétválasztásával annak érdekében, hogy csökkentsük a Közösségi Agrárpolitika kereskedelemtorzító hatásait. És ez az elmozdulás fogja megvédeni a szétválasztott közvetlen kifizetéseket a WTO-n belül is. Így semmi okát nem látom, miért tûnnének el a közvetlen kifizetések 2013-ra. Mivel a közvetlen kifizetések új rendszere egy bizonyos történeti referencia idõszaknak felel meg, a közvetlen kifizetések teljes összegét, például a 100% szintet is könnyû kiszámolni (Magyarországot illetõen 1221 millió euro lesz évente). Az is igaz, hogy a pénzügyi fegyelem eme eszközét azért kell alkalmazni, hogy elkerülhetõ legyen a mezõgazdasági kiadásokra megállapított költségvetési keret túllépése. Ez ugyan az egyes kifizetési jogcímekre rendelkezésre álló összeg csökkentését vagy újraelosztását eredményezheti, de a közvetlen kifizetések összege nem változik.

Nyolcadik kérdés

Óriási a különbség az EU15 és az új tagok többségében a környezet állapotát és a vidéki élet színvonalát tekintve. Várhatunk valamiféle pozitív diszkriminációt a "második pillér" szétosztása tekintetében?

Nyolcadik válasz

A csatlakozási szerzõdés értelmében Magyarország és a többi új tagállam a 2004–2006 évekre igen tekintélyes összeget kap vidékfejlesztésre az EMOGA (EAGGF) Garancia Alapból, különösen arra, hogy segítsék õket megfelelni a mezõgazdaság és a vidéki területek szerkezetváltási igényeinek. Továbbá, az új tagállamok félretették Strukturális Alapjaik egy részét vidékfejlesztési célokra, melyet részben az EMOGA Orientációs Alapjából finanszíroznak a 2004–2006-os idõszakban. A következõ programozási idõszakra, 2007–2013-ig a Bizottság vidékfejlesztési célokra a Garancia és az Orientációs eredetû alapok összevonásával egy pénzalap és egy programozási rendszer bevezetését javasolta. A máris fontos Garancia eredetû források mellett, 1. célterület státuszukból eredõen Magyarország és a legtöbb új tagállam számára az Orientációs eredetû támogatások lesznek igazán jelentõsek.

Kilencedik kérdés

A Közös Agrárpolitika bevezetése az új tagállamokban néhány évet vesz igénybe. A periódus hossza és a bevezetés sikeressége nagyban függ az információáramlástól. Magyarország igyekszik mindent megtenni, hogy megfelelõ információáramlást biztosítson a gazdálkodóknak és a vidéki lakosságnak. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló pénz kevés, a szakértõi, tanácsadási és a metodikai háttér gyenge. Rendelkezik az EU átrendezhetõ pénzalapokkal, amelyeket az információs csatornákra lehetne költeni?

Kilencedik válasz

Nincsenek kilátásban az információs tevékenységre költhetõ további eszközök. Jóllehet az Európai Bizottság éves keretbõl költ pénzt a KAP-pal összefüggõ információs célokra. Ezek feladata, hogy segítsék a KAP alkalmazását, fejlesztését, és megismertessék a gazdákkal az Európai Mezõgazdasági Modellt, segítsék õket ennek megértésében, tájékoztassák a gazdákat és a falusi élet többi aktív szereplõjét, felhívják a figyelmet a KAP lényeges kérdéseire és célkitûzéseire. A Bizottság részt vehet a CAP egyes tájékoztatási programjainak költségvállalásában is. Minden évben felhívást teszünk közzé Közös Agrárpolitikával kapcsolatos elsõbbséget élvezõ témákról és intézkedésekrõl. Ennek az a célja, hogy a jobban tájékoztassuk a mezõgazdasági és élelmiszeripari ágazat egészének szereplõit, a termelõtõl a fogyasztóig, valamint a lakosságot. A Bizottság a meghatározott fontossági sorrend alapján kiválaszt néhány projektet. A költségvetési hozzájárulás 50%-os (néhány kivételes esetben elérheti a 75%-ot). A DG Agriculture (Mezõgazdasági Fõigazgatóság) által a fent említett projektekre felajánlott támogatások mellett a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos információk terjesztésére a "Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Tájékoztatáspolitikai Csoport" konferenciákat, sajtótájékoztatókat és meghallgatásokat szervez, minden évben részt vesz különbözõ mezõgazdasági vásárokon, nagyon aktív kiállítóhellyel. Például 2002-ben Prágában és Rigában, múlt év márciusában Szófiában rendeztek "mezõgazdasági tájékoztatási konferenciákat" azzal az elsõdleges céllal, hogy az új tagállamokból és a jelölt országokból érkezett részvényesekbõl, mezõgazdasági kormányzati tagokból, szövetkezetek, feldolgozó ipar, fogyasztói szervezetek, tudományos intézmények, a sajtó, a környezetvédõk és köztisztviselõk képviselõibõl álló közönséget tájékoztassák a csatlakozás mezõgazdaságot érintõ hatásairól, bemutassák a fejlõdést és a csatlakozást követõ évek kilátásait.

Tizedik kérdés

Tételezzük fel, hogy három kiemelt fontosságú intézkedést kellene hozni a magyar mezõgazdasági és vidékfejlesztési miniszternek. Mi lenne az Ön javaslata erre a három intézkedésre, ha Ön lenne a miniszter fõtanácsadója?

Tizedik válasz

Éppen a magyar miniszter, aki ezt legjobban tudja. Tisztában van a problémákkal és hívásokkal, melyek a magyar mezõgazdaságra várnak. Mégis, a legfontosabb annak biztosítása kell, hogy legyen, hogy a KAP eszköztárak megfelelõen mûködjenek. Ez azt jelenti, hogy minden energiát abba kell fektetni, hogy a kifizetõ ügynökség és az ellenõrzõ rendszer (IIER) megfelelõen mûködjön. Aztán a miniszternek fel kellene állítani egy kommunikációs stratégiát, hogy elmagyarázza a gazdáknak, mit jelent a csatlakozás és, hogy õk hogyan élvezhetik ennek elõnyeit. A gazdák körében nincs elegendõ ismeret a KAP-ról. Túl sok hamis információ szállong mindenfelé. Ha nem tudják a gazdálkodók, mit ajánl nekik a Közös Agrárpolitika, nem látják hasznát. Továbbá eszközöket kell találnia ahhoz, hogy az agrárszektor szervezettségét megerõsítse. Ezalatt a legszélesebb értelemben vett infrastruktúrát értem, mint az ár-tájékoztatást, az exportot szolgáló létesítmények javítását, a marketing ismeretek fejlesztését, hitelfelvétel lehetõségét, stb. Koncentrálnék egy jövõ-stratégia felállítására – hogyan vezessük be a megújított Közös Agrárpolitikát – hogyan készüljünk fel a következõ vidékfejlesztési programozási idõszakra. Mik azok a speciális magyar érdekek, amelyeket számításba kell venni. Végül, de határozottan nem utolsósorban, biztosítanám, hogy a teljes vertikum egymás közötti és a közös piaci versenyképessége növekedjék. Azt is biztosítanám, hogy az élelmiszer feldolgozó ágazat, akárcsak a mezõgazdasági termelõk teljesítsék az EU elõírásokat, mégpedig olyan gyorsan, ahogy csak lehet. A versenyképesség és az elõírások a kulcsfontosságú elemek, melyek tartós elõnyöket teremtenek a gazdáknak - nem csak Magyarországon. Az egységes piac lehetõséget is ajánl, de kötelez is. Minél jobban adják el a termékeket, annál többet kap érte a termelõ. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy a gazda mennyi bevételt és támogatást kap a KAP-ból.

Tervezés: Agroinform Vizuális Mûhely (www.agroinform.com/avm)