A húsmarha elhelyezése

Másodvetések - pl. szudáni cirokfû - zölden, vagy tartósított formában történõ etetése jelenthet ilyenkor megoldást (részl. lásd: takarmányozási technológia). Azonban a kiegészítõ takarmányok etetése, vagy az esetleges teljes takarmányváltás sem jár együtt a tartási körülmények megváltozásával. Ebben a fejezetben további - különösen ebben az évszakban fontos - legelõ-berendezésekrõl esik szó.

* * *

Nyáron, a nagy melegben az állatok árnyékos helyen történõ delelésérõl gondoskodni kell. Szakaszos legeltetés esetén a fás-ligetes szakaszokat részesítjük elõnybe. Ha természetes árnyék nem biztosított, akkor ún. szélvédõ palánk építésével biztosítjuk a szél, illetve a sugárzó hõ elleni védelmet. A palánk kb. három méter magas, s az egyes deszkák között 5 cm-es réseket hagyunk az üzembiztonság szempontjából (viharok). A palánk szélvédett oldalára almozhatunk is, ebben az esetben az ellések - pótciklus alkalmazása esetén (részl. lásd: tenyésztés-technológia) - itt zajlanak. Az itatókat az árnyékos hely közelébe kell helyezni, hogy az állatoknak ne kelljen nagy távolságot megtenni a nagy hõségben.

Ahogy távolodunk a (tavaszi) ellés idõpontjától, úgy csökken az anyatehenek tejtermelése. Sok helyen ezt borjúóvoda létesítésével próbálják meg kompenzálni, ahol a nagy növekedési eréllyel rendelkezõ borjak kiegészítõ táplálékhoz - abrak, széna - jutnak. A borjúóvoda egy olyan, általában mobil panelekkel elhatárolt rész, ahová a borjak ún. búvólyukakon keresztül jutnak. Ezeken a kis méretû nyílásokon a tehenek nem férnek be. A borjúóvodában egy 30 cm magasságú jászol és szénaetetõ rács található. Egy tagban is készíthetik, ebben az esetben tetõt heggesztenek rá a sugárzó hõ elleni védelem szempontjából. A szerkezet géppel bármelyik szakaszra szabadon telepíthetõ.

ÕSZ (szeptember - november)

Akárcsak tavasszal, ebben az évszakban is egy tartástechnológia-váltás történik, amely a nyári legelõrõl a téli szállásra történõ behajtást jelenti. A behajtás idõpontját szintén a legeltethetõség (vegetáció) befolyásolja, amely hazánkban többnyire szeptember utolsó napjait jelenti. Mivel ez az idõpont az esetek többségében egybe esik a borjak választásával (részl. lásd: tenyésztés-technológia), ebben a fejezetben csak a tehenek további elhelyezési módozataival foglalkozunk.

* * *

A tehenek a választást követõ pár napig még a szeptemberben újrasarjadó gyepen maradhatnak. Az gyep növekedését ekkor már nem a csapadék, hanem a hõmérséklet befolyásolja, ezért az õszi sarjú egyre kevesebb táplálóanyagot nyújt az állatoknak. Bár egy termékenyítési ciklus (részl. lásd: tenyésztés-technológia) alkalmazása esetén a tehenek energiaszükséglete õsszel, a választás után a legkisebb, elõbb-utóbb kénytelenek vagyunk takarmányt váltani. Szerencsés esetben ez nem jár a tartástechnológia megváltozásával, hiszen ún. alternatív legelõkkel meghosszabbíthatjuk a legeltetési szezont.

Alternatív legelõrõl leggyakrabban kukoricatarló esetén beszélhetünk, de lehet ez répatarló, valamilyen õszi keverék, vagy "bundában" hagyott legelõ is (részl. lásd: takarmányozási technológia). Az alternatív legelõk kialakításához csakis mobil berendezéseket használhatunk. Két lényeges szempontot kell figyelembe venni: a legelõ körbekerítését, valamint az állatok folyamatos ivóvízellátását. A határoló-elemek közül a villanypásztor használata a legcélravezetõbb, míg a vizet általában lajtoskocsival hordjuk ki a területre (részl. lásd: tavaszi évszak). Bár a lajttal történõ vízellátás a mai üzemanyagárak mellett igen drága módszer, de mindezt bõségesen kompenzálja az a költségmegtakarítás, amelyet a legeltetéssel érünk el. Természetesen, ahol az élõvízbõl történõ itatás megoldott, ott még gazdaságosabb az alternatív legelõk használata. Arra azonban ügyelni kell, hogy a felszíni vizek az állam tulajdonát képezik, így az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) bármikor ellenõrizheti tisztaságukat. A tarlólegeltetésnek az õszi mélyszántás vet véget, ezért a gulyát novemberben általában mindenhol beteleltetik. A beteleltetett gulyát célszerû kondíció szerint csoportosítani, majd átállni a téli takarmányozásra.

Végezetül, szintén az õsz feladatai közé tartozik a tisztító kaszálások elvégzése. Tisztító kaszálást már a vegetációs periódusban is végezhetünk, de õsszel, az állatok lehajtása után a fennmaradt gyomokat távolítsuk el gyepterületeinkrõl.