MENÜ

Talajmûvelési rendszerek elkülönítése

Oldalszám:
Dr. Gyuricza Csaba 2014.06.20.

A talajmûvelés és a hozzá szorosan kapcsolódó tudományágak (fizika, kémia, biológia, talajtan, mûszaki tudományok stb.) fejlõdése, a kulturnövények termesztéstechnológiai elemeinek korszerûsödése, új mûvelõeszközök kifejlesztése a mûvelési irányzatok és rendszerek átértékeléséhez is hozzájárult.

Az Agronapló hasábjain már számos cikk foglalkozott a talajmûvelési elnevezésükkel, jelen írásunkban a meghatározások rengetegében való eligazodást kívánjuk segíteni. Az egyes irányzatok, módszerek elnevezésben ugyan országonként változhatnak, tartalmukat tekintve azonban többnyire egységesnek tekinthetõk.

Hagyományos (konvencionális) talajmûvelés

A hagyományos mûvelés, vagy ahogy külföldi szakirodalmak (angol: conventional tillage, német: konventionelle Bodenbearbeitungl) alapján a hazai nyelvhasználatban is alkalmazzák konvencionális talajmûvelés meghatározása jellemzõinek hangsúlyozásával tehetõ meg. Eszerint a hagyományos mûvelésre a teljes felület megmunkálása, a talajelõkészítés rendszerén belül a legmélyebb mûvelésre az eke használata jellemzõ. A talajállapot kedvezõtlenségeit kevésbé hatásos több beavatkozással szüntetik meg. E rendszer tipikusan sokmenetes, vagyis a növények kívánta talajállapotot az ésszerûnél nagyobb idõ, energia- és költség felhasználásával érik el.

A teljes felületi mûvelés illetve a rendszeres forgatás következtében tarlómaradványoktól mentes, ún. tiszta felszín marad vissza, ami a hagyományos vetési módszerek zavartalan alkalmazásának alapvetõ feltétele. A vetést megelõzõen - többnyire külön menetben - történik a magágykészítés.

A fentiekben leírtak elsõsorban európai véleményeket tükröz, ettõl némileg eltér az észak-amerikai felfogás. Az amerikaiak a hagyományos mûvelést tágabban értelmezik, alapvetõnek a teljes felület megmûvelését (bármely erre alkalmas eszközzel) és a több munkamenet alkalmazását tekintik.

Hazai viszonyok között Birkás Márta a hagyományos mûvelésnek három szakaszát különítette el a vonóerõtõl, a talajra gyakorolt hatásoktól függõen. A klasszikus, igaerõre alapozott rendszerekre (1900-1940) korlátozott mûvelési mélység, munkasebesség és eszközhasználat jellemzõ kis taposás mellett. Az átmeneti, részlegesen gépesített rendszerekben (kb 1920-1960-as évek) javult a mûvelés minõsége, de növekedtek a taposási károk. Az iparszerû, gépesített rendszerekben (kb 1975-1990) a talajelõkészítés valamennyi mozzanata gépi vonóerõvel történt.

Csökkentett(redukált, reduced) talajmûvelés

A csökkentett talajmûvelés a munkamenetek csökkentését jelenti kapcsolások révén, illetve egyes kevésbé hatásos eljárások elhagyásával. A forgatásos alapmûvelés kiiktatását nem tekinti ez a rendszer elsõdlegesnek, ehelyett a hangsúly a mûveléshez szükséges idõ- üzemanyag-szükséglet csökkentésére helyezõdik. Az alkalmazott mûvelõelemek közül kiemelkedik a lazítóeszközök használata, amelyek a tarlómaradványokat részben a felszínen hagyják, illetve a feltalajba dolgozzák be. A törekvések azt mutatják, hogy a csökkentett talajmûvelés két - elsõsorban a hagyományos mûvelésre jellemzõ - eljárás fokozatos kiiktatására törekszik: egyrészt a rendszeres mélymûvelés, másrészt a tarlómaradványok és gyomnövények aláforgatása. Ez utóbbi azért is lényeges, mert sok esetben az elkülönítés alapja a felszíni tarlómaradvány-borítottság.

Ésszerû (racionális) talajmûvelés

Az ésszerû talajmûvelés fogalmán azt értik, hogy a legtágabb értelemben vett mûvelés ésszerû, szükségszerû mértékre korlátozódjék. Ez jelentheti adott esetben a mûvelés teljes elhagyását, de a 25 cm mély forgatás alkalmazását is. Az “ésszerûség” vonatkozik egyrészt a kulturnövény igényeire, másrészt a mûvelési költségek mérséklésére.

Minimális talajmûvelés

A tágabb értelemben vett új mûvelési irányzat az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki az 1950-es években. Eredetileg a nedvesség veszteség csökkentése és az erózió elleni védelem kényszere váltotta ki alkalmazását, késõbb ehhez ökonómiai követelmények csatlakoztak. Fõ törekvéseit illetõen a csökkentett talajmûveléssel rokonítható, de képviselõi erõteljesebben hangsúlyozzák a ráfordítások csökkentését. A “minimális” a talajmûvelésre és a költségek szintjére értendõ. Ugyanakkor hangsúlyozott az olyan talajállapot kialakítása, amely elõsegíti a gyors csírázást, a jó növényállomány fejlõdését és a nagy terméseket. A minimális mûvelés továbbfejlesztett változatai a nagy termések helyett a talajvédõ és kímélõ mûveléssel gazdaságosan elérhetõ termésszintre irányították a figyelmet.

A minimális talajmûvelés más meghatározás szerint minden olyan eljárást foglal magába, ami az ekére alapozott mûveléstõl eltér. A rendszer nem mellõzi teljesen a szántást, csupán azokat az eljárásokat hagyják el, amelyek kedvezõtlen minõségû talajállapotot hoznak létre, és így további beavatkozásra adnak okot. A minimalizálás elveit kiterjesztették a gyomirtásra és a tápanyag-utánpótlásra is.

A minimális mûvelés USA-beli elterjedésével szinte egyidõben Nyugat-Európában is megindultak az elsõ kutatások. A különféle eljárások gyakorlatba történõ átültetését a leghatékonyabban Angliában valósították meg.  A csökkentett mûvelési eljárások elterjedésének fõ oka az USA-ban az erózió csökkentése volt, míg Angliában a káros mértékû talajtömörödés elleni védekezés, valamint a költségek csökkentése hatottak leginkább. Magyarországon az elsõ kísérletek az 1960-as években indultak meg. A hazai eredmények azonban nehezen hasonlíthatók az észak-amerikai vagy a nyugat-európai eredményekhez. A korszak egyrészt túl rövid ahhoz, hogy gyökeres szemléletváltozás következzen be. Másrészt számolni kell a hagyományok erejével, ami bizonytalanság esetén mindig kellõ menedéket adott.

Talajvédõ talajmûvelés

A talajvédõ mûvelés irányzatának kialakulása idõben kevésbé pontosan határozható meg, mint a minimális mûvelési törekvéseké. Észak-Amerikában az 1960-as, 1970-es évek fordulójától, Európában az 1970-es évek közepétõl számíthatjuk a talajvédelem legfontosabb szempontként való beépülését a mûvelési rendszerekbe.

Talajvédõ mûvelésnek (conservation tillage, Konservierende Bodenbearbeitung) tekinthetõ bármely mûvelési és vetési módszer, amelyben a talaj felszíne vetés után is legalább 30 %-ban tarlómaradványokkal fedett talajvédelmi célból.  Több országban a forgatás nélküli talajmûvelés módszereit sorolják a talajvédõ mûveléshez. A módszer elterjedését a szél- és vízeróziós károk megnövekedése, valamint a talajnedvesség veszteség csökkentésének igénye segítette. Ennek érdekében különféle mûvelési- és vetési módszerek használhatók: no tillage (direktvetés), slot planting (hasítékba vetés), strip tillage (sávos mûvelés és vetés egy menetben), ridge tillage (bakhátas mûvelés és vetés), forgatás nélküli talajmûvelési rendszerek, mint chisel system (kultivátoros rendszer), disk system (tárcsás rendszer), rotary tillage system (rotációs eszközre alapozott rendszer), stubble mulch system (tarló-mulcs rendszer). Teljesen talajvédõ mûvelést és gazdálkodást az USA szántóföldjeinek 30-35 %-án, részleges talajvédelmet további 35-45 %-nyi területen folytatnak.

A magyarországi helyzet a talajvédõ gazdálkodás megítélését illetõen annyiban más, hogy nálunk elsõsorban az energiával, a költségekkel való takarékosság hatott a mûvelési rendszerek átértékelésére. Általánosan csökkent a mûvelés menetszáma, és fontos szerepet kapott a talajkímélés, a talajok biológiai tevékenységének kihasználása. Hazai felfogás szerint talajvédõ mûveléssel a termesztendõ növény igényeinek teljesítése során újabb károsodást nem szenved, vagy javul a talaj fizikai és biológiai állapota. A Magyarországon kidolgozott talajkímélõ, csökkentett mûvelési változatok inkább a nyugat-európai módszerekkel rokoníthatók: tárcsás alapmûvelésre épülõ rendszer, nehézkultivátoros alapmûvelésre épülõ rendszer, középmélylazítóra alapozott rendszer, kombinált mûvelés és vetés.

Direktvetés

A talajvédõ mûvelés szélsõséges alkalmazásának tekinthetõ a direktvetés, amely a vetés és kelés feltételeinek mûvelés nélkül történõ biztosítását jelenti. A módszer számos elõnye közül kiemelendõ, hogy a tarlómaradványok felszínen hagyása révén az erózió és a defláció minimálisra csökken vagy akár teljesen meg is szûnik, a párolgási veszteség csökken, kevés menetszám következtében kis taposási károkkal lehet számolni..  A direktvetés a mechanikai gyomirtás elmaradása miatt nem nélkülözheti totális hatású herbicidek felhasználását. Még nem teljesen tisztázott a kémiai szerek talajállapotra gyakorolt hatása. A termesztés nagy kockázata miatt ezért általános elterjedése csak kis területen várható.