Õszi árpa fajtáink télálló képessége

Ráadásul meglehetõsen hasonló egyedekbõl állnak (homogének) aminek következtében nem vagy alig tudnak alkalmazkodni az esetleg megváltozó környezeti feltételekhez legyen az élõ (például egy betegséget okozó gomba) vagy élettelen (mint a fagypont alatti hõmérséklet). Egy egy fajtát huzamos idõn keresztül termesztõ gazda tapasztalhatta már, hogy jól bevált, betegségeknek ellenálló fajtája egyszerre fogékonnyá vált bizonyos betegséggel szemben, vagy a rekordokat döntögetõ évek után egy kritikus évben egyszerûen kifagyott. Kézenfekvõ magyarázat, hogy a fajta „leromlott” mivel fenntartását és vetõmag elõállítását nem kellõ gonddal végezték. A valóságban többnyire ilyen esetekben nem a fajta változott meg hanem a nálánál sokkal változékonyabb kórokozó szerezte meg a fertõzés csodálatos képességét. Ráadásul az új kórokozó változat okozta kár is nagyobb lehet az eredeti „enyhe” típus okozta termésveszteségnél.

Hasonló de világosabb a képlet az õszi gabonákat veszélyeztetõ legismertebb élettelen környezeti stressz tényezõ a tél esetében is. Õszi gabonáink fejlõdéséhez életük egy korai szakaszában szükségük van hosszabb-rövidebb ideig alacsony hõmérsékletre ami a tél folyamán rendszerint meg is kapnak. A nemesítés a fajtákat úgy igyekszik alakítani, hogy esetenként a fejlõdésükhöz szükségesnél sokkal alacsonyabb (a valóságos téli)  hõmérsékleteket is képesek legyenek hosszú idõn keresztül elviselni. A lehetõségek azonban élettanilag korlátozottak. Az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet a fajtaválaszték alakításával  „megfelelõ” télálló képességû fajták állami elismerésével igyekszik a tél okozta károk kockázatát mérsékelni. Csak reménykedhetünk abban, hogy a vizsgálati idõszak három tele jellemzõen reprezentál egy hosszabb esetleg pár évtizedes idõszakot és az újonnan elismert fajták képesek lesznek tulajdonságaikat a kísérletek alapján megállapított módon kifejezésre juttatni.

A szokásosnál lényegesen hosszabb, hidegebb tél, hóhiány vagy túl hosszú ideig esetleg lekérgesedett hóval való borítottság azonban elkerülhetetlenül károkat okoz. A 2002. évi tél (2-3 hullámban több egymást követõ napon – 15 - 20°C alatti hõmérsékletével, ami nyugaton hó nélkül, az ország keleti és középsõ részén hótakaróval jelentkezett) az ország õszi árpa vetésterületének 11%-át semmisítette meg. A nyári aszály okozta termésveszteséggel együtt az országos termésátlag 169170 ha átlagában 2559,6 kg/ha lett, 14%-al alacsonyabb az elõzõ évinél.

Népszerû takarmánygabonánk krízishelyzetben van. Az idõjárási szélsõségek ilyen mértékének állandósulásához a jelenlegi fajtaválaszték legtélállóbb fajtáinak széleskörû használatával még tudnánk alkalmazkodni. A szélsõségek, idõjárási anomáliák fokozódása azonban a vetésterület és termés további csökkenését eredményezheti. Kezdeti intézkedésként fajtaválaszték váltást sürget.

 A téli kipusztulás jelensége

Õszi vetésû gabonák téli kipusztulása több okból következhet be. A kifagyás már 1-2 napig tartó - 15 °C -os hideg hatására is bekövetkezhet. A tenyészõcsúcs a perifériáktól befelé irányulóan pusztul részben vagy egészben a növény teljes elhalásáig. Hótlanság állapota fokozza a kifagyás veszélyét.

Hosszan tartó hóborítottság kipállást okoz. A növények felhasználják a rendelkezésükre álló korlátozott mennyiségû oxigént. A felhalmozódó széndioxid mérgezi a növényeket, a fény hiánya lehetetlenné teszi az igen fontos felépítõ folyamatok energetikai megalapozását. Gyengültségi parazita gomba (Fusarium nivale) pusztítja a növényeket. A kipállás legfõbb tünete oolvadás után a hó nyomása miatt a talajra nyomott, elpusztult fehéres penészkiverõdéssel fedett levél, ami idõvel széttöredezik, eltûnik.

A felfagyás a talaj és a gyökerek elválása egymástól a váltakozó fagyás - felengedés következtében zsugorodó - kiterjedõ talaj miatt. (Tomcsányi A.: Az õszi árpák télállósága és a vetésidejük közti kapcsolat. Megjelenés alatt).

Védekezés a téli kipusztulás ellen. A növényfajta szerepe.

Nincs észszerû költséghatékonysággal alkalmazható módszer a téli idõjárás befolyásolására, a tél okozta termés veszteség csökkentésére. Az õszi árpát termesztõ gazda csak alkalmazkodni tud jó agrotechnikával idõben végzett, nem túl korai vetéssel megfelelõen fejlett és edzõdött növényállománnyal. Kipállás veszélye esetén segíthet a hókéreg feltörése állatok gépek áthajtásával, de az utóbbi évek hótalan és enyhe telei elaltatták ezirányú éberségünket.

Legfõbb tényezõ azonban a jól megválasztott fajta. 2002/2003. évben 13 korai és 24 középérésû õszi árpafajtát vizsgáltunk az államilag elismert növényfajták kísérleteiben. 11 kísérletünkbõl egy észak-keleti teljes egészében elpusztult a tél folyamán két déli illetve nyugati állomásunkon minden fajta károsodás nélkül telelt. A többi kísérlet megmutatta mire képesek a vizsgált fajták ilyen kritikus évben mint az idei.

Milyen fajtákat termesszünk?

Az alkalmazkodó és stressztûrõ képesség a növénytõl többlet energiát igényel. A termésbiztonság termõképesség-áldozattal jár. Kemény tél azonban bármikor bekövetkezhet, ezért célszerû a gyengébb télálló képességû fajták termesztését  alaposan megfontolni, a téli kipusztulás kockázatával szembe állítható elõnyöket alaposan mérlegelni. Akkor is ha másik publikációk esetleg általam –télállósági probléma miatt- kockázatosnak ítélt fajtákkal elért helyi termésrekordokról számolnak be. Kiemelhetõ a korai érésû Botond és KH Viktor kiváló télállósága. A korai éréscsoport fajtái emellett koraiságuk következtében jobban elkerülik a nyári szárazság kártételét is.  

 A középérésû KH Malko, KH Center, Venus és Petra fajták télállóképessége ugyancsak kiváló. Használatuk csökkenheti a mindig fenálló téli kipusztulás veszélyét, ezáltal a gazdálkodás kockázatát.

A gyengébb télálló képességû fajták a korai éréscsoportban a GK Stramm és a Fantázia, a középérésûben pedig a Rex és az Esterel jóval az átlag alatti télálló képességgel. Ezek termesztése helyi jelentõségû lehet, alapos elõzetes megfontolást igényel.