Integrált védekezés a burgonya fontosabb károsítói ellen

A növényvédelem feladata, hogy az elsõdleges energiaforrás fogyasztóit korlátozza a gazdasági károk kialakításában. A kártételeket mérséklõ beavatkozások a biocönózis egészére hatnak, ami egyes kémiai hatóanyagok alkalmazásakor káros mellékhatásokban is megnyilvánulhat, mint pld. a hasznos parazitoidok pusztulása.

A hatékony, de ugyanakkor környezetkímélõ növényvédelmi módszereket úgy kell alkalmazni, hogy azok szolgálják a fenntartható mezõgazdaság céljait, a környezet sokszínûségének és változékonyságának megõrzésével.

A fenntartható mezõgazdaság teljesítõképességének részét képezi a gyakorlati növényvédelem fejlõdését meghatározó védekezési módszerek integrációja. A szemlélet megvalósításához minden olyan módszert alkalmazni kell, amelynek adott biocönózisban szerepe lehet az egyedszám, vagy fertõzõ inokulum tömeg, továbbá a gyomszabályozásban és ezen keresztül hat a piacképes áru elõállítására.

Területkiválasztási szempontok

A termõterületek talajában több polifág és a burgonyát károsító kórokozó (fuzáriumok, burgonyarizoktónia, alternária, verticillum, kolletotrihum) kártevõ (drótférgek, áldrótférgek, pajorok, bagolylepke hernyók, mezei pocok) és elfekvõ csíraképes gyommag található.

Azokat a területeket válasszuk burgonyatermesztésre, ahol a növények fejlõdéséhez és a tõszám megõrzéséhez leginkább adottak az agrotechnikai feltételek (talajszerkezet, nedvesség, tápanyag ellátottság).

A kiválasztott területeken az elõvetemények ne tartozzanak abba a tápnövény körbe (paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, stb.) amelyek után a talajban visszamaradt károsítóknak a burgonya is tápnövénye. A termõterületre burgonya-burgonya után 3-5 éven belül ne kerüljön vissza.

Kerüljük a ruderális területek közelségét, mert az ott felszaporodott károsítók átterjedhetnek a burgonyára (levéltetvek, mezei pocok, gyommagvak). Az azonos tápnövény körbe tartozó növényfajokat a káros szomszédhatás kerülése végett ne termesszük egymás mellett.

Talajkezelés ültetés elõtt.

A különbözõ idõszakban betakarított elõvetemény után középmély, mély szántással (nyár, õsz) gyéríthetõk a talajban élõ kórokozók (fuzáriumok) és kártevõk (pajorok, drótférgek), továbbá csírázásra serkenthetõk a gyommagvak, amelyekbõl kikelt csíranövény újabb talajmunkával elpusztítható.

A talajlakó rovarlárvák (drótférgek, pajorok) egyedszámának felmérését célszerûen térfogati kvadrátmódszer alkalmazásával végezhetjük el áprilisban még ültetés elõtt. A mintavételi helyeket a sakktábla minta alapján jelöljük ki, mert a lárvák elõfordulása mindig gócszerû. Ebben az esetben van lehetõség a lokális talajfertõtlenítésre, ami költségkímélõ és környezetvédõ megoldás.

A lárvák gócszerûségébõl adódik, hogy az egyedszám soha nem általános érvényû az egész területre, hanem annak csak a precíziós felvételezésekkel megállapított részeire. Ezért az egyedszám négyzetméterenként 0-tól sok esetben 40-ig változhat. Talajfertõtlenítésre azokat a területrészeket jelöljük ki, ahol a drótférgek és a pajorok száma m2-enként eléri vagy meghaladja a 2-3 ill. 1-2 egyedet.

A fertõzési küszöbérték esetén eredményes lehet a talajfertõtlenítés sorba adagolt inszekticid granulátummal, azt meghaladó esetben teljes talajfelület kezelést kell javasolni. A hatás ebben az esetben akkor biztos, ha a talaj felületre kijuttatott készítményt azonnal bedolgozzuk. Ellenkezõ esetben a napfény és a nedvesség káros mértékig gyorsítja a hatóanyag lebomlását.

Szaporítóanyag elõkészítés ültetésre

Az ültetõgumó tételeket betároláskor meg kell tisztítani az idegen anyagoktól (kõ, földrög, szármaradvány). A rothadt gumókat (baktériumos, fuzáriumos, fitoftórás), a ráncos felületû laza szövetûeket (Rhizoctónia solani), a varas felületûeket (Streptomyces scabies) és az élettani betegségekben szenvedõket (ikernövés, fiasodás, átnövés, füzérképzõdés, héjrepedezettség, cérnahajtás, fehérszemölcsösség, zöld gumó, szürkefoltosság, gumóüregesedés, köldökcsúcs-foltosság) el kell távolítani. Ki kell válogatni az ültetõ méret alatti és feletti, valamint a rágott (pajor, drótféreg, bagolylepke lárva, mezei pocok) gumókat is.

Burgonyatermesztésre lehetõleg a kórokozókkal (vírusok, baktériumok, gombák) szemben ellenálló (toleráns, rezisztens) fajtákat alkalmazzuk.

A naponta ültetésre szánt gumókat egy nappal elõbb csávázzuk a szaporítóanyaggal terjedõ kórokozók (fuzárium, rizoktónia) és a talajból támadó kártevõk (drótférgek, pajorok) ellen.  Elõnyös azoknak a csávázószereknek az alkalmazása, amelyek hatóanyaga felszívódik a csíranövénybe és kelés után – hatóanyagtól függõen – 3-4 hétig védelmet biztosít a lombkárosítók (rizoktónia, burgonyabogár, levéltetvek) ellen. Van forgalmazó (Bayer), aki az ültetéssel egy menetben javasolja a csávázószer kijuttatását az ültetõgépre szerelt speciális adagoló berendezéssel.

A csávázott gumó kizárólag ültetésre használható!

Gyomszabályozás

A termesztésre kijelölt területek évelõ gyomoktól (Cirsium arvense, Convolvulus arvensis) legyenek mentesek, mert a burgonya herbicid érzékenysége miatt ellenük nem tudunk hatékonyan védekezni. Az évelõ gyomok írtását az elõvetemény termelésekor kell megoldani, vagy nem kell ezeken a területeken burgonyát termeszteni.

A burgonya ültetésekor primer bakhátat képezzünk, amelynek felületén megindul a csírázó gyomok kelése. A gyomosodástól függõen, de még a burgonya kelése elõtt l-l,5 héttel elkészítjük a szekunder bakhátat. Ennek egyben mechanikai gyomirtó hatása van. A szekunder bakháton kelõ gyomok ellen tanácsos elvégezni a preemergens gyomirtást még a burgonya hajtások megjelenése elõtt akkor, amikor már néhány csíra megemeli a fölötte lévõ talajcserepet. A burgonya lombzáródásáig újabb gyomosodás következik be, ami az egyszíkûek esetében megszüntethetõ a posztemergens gyomirtással. Ezt a gyomirtást a gyomnövények 2-4 leveles fejlettségi állapotában kell elvégezni. A hatékony kezelés lombzáródásig védelmet jelent, amitõl számítva viszont érvényesül a burgonya gyomelnyomó képessége.  A burgonya szárának szétterülése és a betakarítás között újabb gyomosodás indul, ami megszüntethetõ kézi gyomlálással, vagy a betakarítás elõtti közvetlen lombtalanítással.

A gyomirtó permetezések kivitelezésekor fontos szempont a szélmentesség. Szél hatására a permetlé sodródik és ezért a bakhátak árnyékolt oldala nem kap hatóanyagot ezért erõteljes gyomosodás lesz a következmény. Arra is legyünk figyelemmel, hogy a bakhát megnöveli a felületet. A biztos hatás érdekében 10-15%-kal növeljük az alkalmazott herbicid mennyiségét.

Növényállomány védelem

Az asszimilációs feladatot ellátó lombozat a burgonya egész tenyészidejében több kórokozónak és kártevõnek az energiaforrása. Kedvezõ ökológiai feltételek mellett a bakhátakon elsõként megjelenõ leveleken már megtalálhatók a levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii, Macrosiphum euphorbiae) szárnyas példányai, amelyek eleven szüléssel szaporítanak és utódaik növekvõ egyedszámával kezdetét veszi a kolónia kialakulása (1., 2. ábra). Kártételük közvetlenül jelentkezik a tápanyagok elvonásával, közvetve pedig a vírusok terjesztésében betöltött szereppel (3., 4. ábra). A fajtaérzékenységtõl függõen már a második éves utántermesztésben 80-100%-os vírusfertõzés is bekövetkezhet, ami 60-80 %-os termésveszteséget okozhat.

A kártételek mérsékelhetõk vírusrezisztens fajták termesztésével, az izolációs távolság betartásával, csávázással, késõbb pedig az engedélyezett inszekticidek rotációszerû alkalmazásával. A levéltetvek lágybõrû (?) kártevõk és ez is fokozza hõérzékenységüket. Kísérletek és a gyakorlati megfigyelés is igazolja, hogy 30 °C-on és a fölött elpusztulnak. Zárt növényállományban (5. ábra) azonban ez a kritikus hõmérséklet nem érvényesül, általában 22-26 °C között ingadozik, ami biztosíték a levéltetvek túlélésére, sõt szaporodására. A védekezésrõl ebben az esetben nem mondhatunk le. A burgonyaszár és vele a lombozat szétterülésekor már érvényesül a napsugarak közvetlen hatása, elmarad a növényállomány javára írható hõmérsékletkülönbség, ezért a levéltetvek elpusztulnak. Ilyen esetben már további védekezésre nincs szükség.

A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) meghonosodása óta a növényvédelmi technológiák évente rendszeresen alkalmazott eleme lett a kártevõ elleni védelem. Az áttelelt imágók a múlt évek meleg tavaszi idõjárásának hatására a burgonya kelésekor már az elsõ leveleken táplálkoztak.

Hûvösebb idõjárás esetén május második felében június elsõ napjaiban jelentkeznek. Érési táplálkozás közben a levelek fonáki oldalán csomókban helyezik el tojásaikat (6. ábra). A kikelõ lárvák meggypiros színûek az L 1-2 stádiumban. Ekkor még keveset fogyasztanak. Késõbb, az L3-4 stádiumban fogyasztják táplálékuk nagyobb részét (a táplálékfogyasztás L1 stádiumban 0,9%, L2-ben 2,7%, L3-ban 16,6 %, L4-ben 79,8 %). A burgonyaborágnak évente 2 nemzedéke van. A fejlõdési alakok vegyes populációban fordulnak elõ (7. ábra). A fejlõdési alakok vegyes populációjában legyenek túlsúlyban az L1-2 lárvák, mert az akkor elvégzett védekezés optimális, eredménye jó hatást igazol és csökkentheti a további beavatkozások számát.

            A kórokozók közül a fitoftóra (Phytophtora infestans) rendszeres megfigyelést igényel. A fertõzések kezdetén azonnali védekezést kell foganatosítani, mert kedvezõ ökológiai feltételek között a burgonya lombozata néhány nap, egy hét alatt megsemmisül (8. ábra). A kórokozó kártétele akkor következik be és alakul járvánnyá, amikor a nyári hónapokban a havi csapadékösszeg 120 mm a hõmérséklet pedig 20 °C (16-22 °C) körüli. A csapadékkal és a hõmérséklettel együtt jár a növényállományban a levegõ relatív páratartalmának növekedése. A fertõzés meleg száraz nyári napokon is bekövetkezhet akkor, ha hajnalban harmat képzõdik. A járványok általában június végén, július elején (Medárd) és szeptemberben alakulnak ki. A tünetek elõször a levelek csúcsán sárgás, vizenyõs foltok formájában tûnnek elõ, amelyek késõbb elhalnak. Súlyos esetben a levelek fonnyadtan, majd barnán zsugorodva a szárakon csüngenek. A járvány kialakulásakor jellemzõen fehér csík (penészbevonat) látható a beteg levelek fonáki oldalán az élõ és az elhalt részek határán. Esõs idõjárás alkalmával az ivartalan szaporító képletek lemosódnak a levelekrõl és a talajba kerülve fertõzik a gumót (9. ábra). A gumó felületén szürkés besüppedõ kemény foltok látszanak, amelyek késõbb ráncosodnak. A gumó húsa elmosódottan vöröses barnás színû lesz. A betegség tárolás alatt is terjed.

            A védekezés az általános rendszabályok figyelembevételével, rezisztens fajták termesztésével, a sorok szélirányba való elhelyezésével és elõrejelzésre alapozott növényvédõszer (fungicid) rotációval oldható meg.

            Meleg, csapadékszegény, száraz nyarakon a leveleken erek határolta feketés-barna peremû száraz foltok képzõdnek, amelyek közepe világosabb, szürkés tónusú. A szárazfoltosságot az Alternaria solani gomba okozza (10. ábra). Súlyos esetben a foltok az alsó levelek teljes felületét elpusztíthatják. A gomba által okozott gumófertõzés tünetei kiterjedt méretû, besüppedõ felületû foltosodás formájában láthatók. A foltok alatti szövetállomány fekete és szárazon korhad. A gomba talajból kiindulva fertõzi a növényeket, amelyek közül a legyengült állapotban lévõk a fogékonyabbak. Védekezési alapkritérium a fertõzött talaj kerülése, az egészséges ültetõgumó használata, a kiegyensúlyozott tápanyag és vízellátás. Az elsõ tünetek megjelenésekor – idõjárástól függõen – azokat a fungicid hatóanyagtartalmú készítményeket használjuk, amelyek a fitoftóra ellen is hatásosak.

Az utóbbi meleg száraz évek problémái

            A burgonyát megbetegítõ fitoplazmák közül a régóta ismert sztolbúr betegségnek (potato stolbur Phytoplasma) a múlt évben (2003) ismételt kártételét tapasztaltuk. Kónyban a Desirée állomány 29-42%-a fertõzött volt, ami táblaszinten 22,5-33,9%-os termésveszteségnek felel meg. Az egészséges növényekhez viszonyítva a sztolbúrfertõzöttek 77,5-80,6%-kal kevesebbet teremtek. A növények csúcshajtásán lévõ levelek kanalasodtak és antociános elszínezõdést mutattak (11. ábra). A beteg növények gumókötése minimális volt (12. ábra), méretük az apró kategóriába tartozott.

            A sztolbúr fitoplazma igazolt terjesztõje a sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus). Hazánkban ez a faj az egymást követõ meleg nyarú, csapadékszegény években szaporodik el. Lárvái a Convolvulus arvensis gyökereken fejlõdnek ki és csak az imágók látogatják a burgonyát és a Solanaceaek családjába tartozó növényeket, továbbá a nagy utifüvet, a lándzsás utifüvet és az útszéli zsázsát. A faj 2 nemzedékes, imágói május-augusztusban gyûjthetõk, amelyek felelõsek a fitoplazma terjesztéséért, amit lárvakorban vesznek fel a rezervoár növényekbõl.

            Az utóbbi években (2001, 2002, 2003) az Empoasca spp. kabócafajok nagy egyedszámban éltek burgonyán, akkor, amikor a levéltetvek a magas hõmérséklet miatt elpusztultak. A fajok vektorszerepének tisztázása a jövõ feladata.

A burgonya baktériumos gyûrûs betegsége és hervadás (Ralstonia solanacearum) az utóbbi asztályos években, a csapadékszegény magas hõmérsékletû nyarakon jelentkezett hazánkban. A kórokozó okozta kártétel felismerhetõ a levelek lankadásáról. A növény teljes levélzete hervad a betegség gyors lefolyása esetén. A halványzöld levelek késõbb elbarnulnak. A szárban lévõ edénnyalábok elbarnulnak, belõlük csillogó baktériumnyálka tör a felszínre. A gumókat kettévágva elszinezõdött edénnyaláb gyûrû látható, aminek felületén nyomásra váladékcseppek jelennek meg (13. ábra). Fontos fertõzési forrás a l5 °C fölötti talajhõmérséklet és a fertõzõ inokulum.

            A kórokozó karanténlistán van, tehát az elõírt rendszabályok betartása kötelezõ. Fertõzött területen fogékony növények 5 évig nem termeszthetõk.

Ábrajegyzék:

1. ábra:                        Zöld õszibarack levéltetû (Myzus persicae)

2. ábra:                        Sárga burgonya levéltetû (Aphis nasturtii)

3. ábra:                        Burgonya levélsodródás vírus (potato leafroll Luteovirus)

4. ábra:                        Burgonya Y vírus (potato Y Potyvirus)

5. ábra:                        Zárt növényállomány

6. ábra:                        A burgonyabogár tojáscsomója

7. ábra:                        Táplálkozó burgonyabogár és lárvája

8. ábra:                        Fitoftóra okozta levélkárosodás

9. ábra:                        Fitoftórás gumó

10.ábra:                       Alternáriás levélfoltosság

11.ábra:                       Sztolbúr betegség okozta antociánosodás a leveleken

12.ábra:                       Sztolbúrral fertõzött növény hiányos gumókötése

13.ábra:                       Fertõzött gumó baktériumos gyûrûsfoltossága