Mikroöntözés és tápoldatozás szerepe a zöldségtermesztésben

A rendkívül éles piaci verseny, a fogyasztóknak a termékminõséggel szemben támasztott egyre magasabb igénye, a környzetvédelmi elõírások és elvárások szigorodása, az élesedõ gazdasági verseny, a termesztés globalizálódásából adódó versenykihívások, vagyis az ökonómiai és ökológiai feltételek szigorodása, egy új szemléletet alakított ki a zöldségtermesztésben, amit – nemzetközi gyakorlatban is használatos és elfogadott kifejezéssel -  integrált termesztésnek nevezünk.

Az integrált technológiák terjedésével, az öntözés és a tápanyag-utánpótlás területén is jelentõs változások várhatók. A piacért vívott versenyben a termésmennyiség és a termésminõség mellett egy harmadik szempont is megfogalmazódott, ez a termesztés biztonsága. A melegigényes és a sok vizet igénylõ zöldségfajok termesztéséhez éghajlatunk nem tekinthetõ biztonságosnak, a kései és a korai fagyok, a bizonytalan csapadékviszonyok miatt gyakran, jelentõs terméskieséssel kell számolni, amit a nemzetközi, de már a hazai piac sem tud tolerálni. Az egyenetlen csapadékeloszlás miatt, a termesztés biztonságát korszerû, takarékos és hatékony öntözési formák bevezetésével lehet legjobban javítani.

Tekintettel arra, hogy a növények a vizet és a tápanyagokat együtt veszik fel a talajból, kézenfekvõnek tûnik ennek a két tényezõnek az együttes kijuttatása ill. adagolása. Az öntözési költségek, mindenek elõtt az öntözõvíz gyorsan emelkedõ ára miatt, a jövõben csak az olyan öntözési formák jöhetnek számításba, amelyekkel takarékosan és nagy pontossággal lehet a vizet a növények számára adagolni. Ilyen öntözési forma a mikroöntözés, amelynek – más országokhoz hasonlóan nálunk is – legnagyobb sikerrel a csepegtetéses formáját alkalmazzák a zöldségtermesztésben. Két jelentõs hátránya van ennek az öntözésnek a többi öntözési módhoz viszonyítva: jelentõs a beruházási költsége és csak jó minõségû vízzel üzemeltethetõ. A nagyobb beruházási költségek a víztakarékosságon keresztül gyorsan megtérülnek, viszont a vízminõséggel kapcsolatos feltételek nem kerülhetõk meg, különösen akkor, ha tápoldatozásra is használjuk a vizet (1. táblázat). 

A tápoldatos termesztés nem csupán a szilárd mûtrágyák feloldása, és folyékony formában történõ kijuttatása, az eredményes és hatékony tápoldatozásnak több technológiai, mûszaki, elméleti és ökológiai feltétele van. A hagyományos és tápoldatos tápanyag utánpótlás közötti fontosabb különbségeket jól szemlélteti a 2. táblázat.

            Az integrált zöldségtermesztésben a trágyamennyiség számítás célja egy mérleg szerinti tápanyag-utánpótlás, amely során a források (szerves és mûtrágya, talaj tápanyag-szolgáltató képessége, az öntözõvízzel szállított tápanyagok, a levegõbõl megkötött tápanyagok) és a veszteségek (növények által felvett, és a terméssel elvitt, továbbá a lekötõdõ és kimosódó tápanyagok) egyensúlyban legyenek. A számítás alapja az adott növény fajlagos tápanyagigénye (egységnyi termés elõállításához szükséges tápanyag-mennyiséget), és a talaj tápanyag-szolgáltató képessége. A tápoldatos termesztésben – és ebben eltér a hagyományos trágyázási formáktól - kisebb jelentõséggel bír a talaj tápanyag-szolgáltató képessége - csak indulásnál, azaz az alaptrágya mennyiségének kiszámításánál veszi figyelembe - a tápoldatozás során nem számolnak vele.

A mûtrágyák megválasztása – az eltérõ tápanyagigényû zöldségfajok és számos technológiai változat miatt - nagyon összetett, bonyolult, a termesztõ szakembertõl rendszer szemléletet követelõ feladat. A zöldségtermesztésnek, a szántóföldi növények termesztéséhez képest lényegesen nagyobb termelési értéke, lehetõvé teszi a speciális, a célnak jobban megfelelõ, drágább mûtrágya-készítmények használatát. Ugyanakkor az így számításba jöhetõ, különleges összetételû és minõségû mûtrágyák óriási választéka, és az erõsen cégérdekelt szaktanácsadás, magában rejti a súlyos tévedés veszélyét is. Egy alaposan átgondolt, a termesztés technológiával, fajtával és a környezeti feltételekkel egyeztetett tápanyagellátás csak a célnak megfelelõen kiválasztott mûtrágyakészítménnyel lehetséges.

            Tápoldatozásra csak vízben tökéletesen - maradék nélkül – oldódó, ún. tápoldatozó mûtrágyák jöhetnek számításba. Ezekbõl a kereskedelemben meglehetõsen jó a választék, nemcsak a márkákban széles a kínálat (pl. Kemira mûtrágya család, Norsk Hydro Krystalon mûtrágya család, Agrosol’O vízben oldódó mûtrágya család, Universol, vízben oldódó mûtrágya család, Peters Professional vízben oldódó mûtrágya család, Poly-Feed mûtrágya család stb.), de összetétel vonatkozásában is minden igény kielégíthetõ, ugyanis a „mûtrágya család” fogalom 5-15 különbözõ N-P-K összetételû készítményt jelent, a legtöbb esetben mikro- és mezo- tápelemekkel is kiegészítve.

Aki már próbálkozott több komponensû tápoldat elkészítésével, az tudja, hogy milyen könnyen kicsapódhatnak a mûtrágyák, amelyek aztán nagy gondot okoznak azzal, hogy eltömítik a csepegtetõ testeket. A mûtrágyákat elõbb egy tömény oldat formájában feloldjuk, amit szaknyelven törzsoldatnak nevezünk. A törzsoldat megkönnyíti a mûtrágyák oldását, bekeverését, és lehetõvé teszi a pontos, automatikák által szabályozott kijuttatását. Készítésével kapcsolatban az alábbi fontos szabályokat érdemes megjegyezni:

-         Törzsoldatot csak jó minõségû, lágy, alacsony sótartalmú vízbõl szabad készíteni (lásd 1. táblázat).

-         Jelentõs mértékben megkönnyíti a kijuttatott mûtrágya mennyiségének és a töménység számítását, ha úgy készítjük a törzsoldatot, hogy a kijuttatásnál 100x kell hígítani.

-         Az egyes mûtrágyákból ill. tápsókból külön-külön törzsoldatot készítsünk a kicsapódás elkerülése érdekében, és ezeket külön tartályokban tároljuk a következõ csoportosítás szerint                                                                         

„A” Ca/NO3/2; salétromsav;  KNO3;  NH4NO3; vas

                                               „B” foszforsav; K2SO4; MgSO4 és mikroelemek

                                               „C” savtartály a pH beállításhoz

-         20-30 tömeg %-nál több a legjobb mûtrágyákból sem oldható fel! Ezt a mûtrágya igény számításánál, a bekeverõ tartályok méretezésénél jó tudni.

-         Csak annyi törzsoldatot készítsünk, amennyi egy nap alatt elfogy. Túl sokáig ne hagyjuk állni, mert egyes komponensek kicsapódhatnak.

-         A törzsoldathoz növényvédõ szert, növekedés szabályzó anyagokat nem szabad keverni!

-         A törzsoldatot zárt, fénytõl védett helyen tartsuk.

A tápoldat készítés során különösen nagy figyelmet kell fordítani a tápoldat töménységére. Míg a növény bizonyos környezeti tényezõkkel szemben képes védekezni, egy bizonyos határon belül szelektálja a számára fontos tápelemeket és kevésbé jelentõs kémiai anyagokat, védekezik az alacsony és a magas hõmérséklet és páratartalom ellen, átmeneti tápanyaghiány esetén átépíti szervezetében a tápanyagokat, stb, addig a tápoldat töménysége, a magas koncentráció ellen „védtelen”, az a gyökérrendszeren keresztül  közvetlen károsítja, de nemcsak károsítja, az egész tápanyagfelvételét és vízfelvételét, ezen keresztül az egész asszimilációt alapvetõen befolyásolja, lassítja, leállítja, a növényt károsítja, elpusztítja. A víz minõségétõl (EC értékétõl), a mûtrágyától, a növény fajtól és fejlettségétõl függõen 1,5-2,5 mS/cm legyen.

Csepegtetõ-tápoldatos öntözéssel termesztett növények toleranciája az egyes termesztési, technikai hibákkal és kedvezõtlen környezeti tényezõkkel szemben lényegesen kisebb, mint a hagyományos növénynevelési és trágyázási formák esetében. Ennek alapvetõ oka, az hogy a csepegtetõ öntözés hatására lényegesen kisebb gyökérzetet fejleszt a növény, amely töredéknyi mennyiségû talajt szõ át, mint az esõztetõ öntözéssel vagy öntözés nélkül termesztett növényeké. Arról nem is beszélve, hogy a gyökérzet a gyorsabban kiszáradó talajfelszín közelében helyezkedik el. Ezzel magyarázható az, hogy a lényegesen korszerûbb, a növények igényét magasabb szinten biztosító rendszer ellenére is gyakoriak a fejlõdési rendellenességek, a csepegtetõ öntözésre és a tápoldatozásra visszavezethetõ élettani zavarok. A fejlõdési rendellenességek jelentkezhetnek a növény valamennyi szervén, esetenként a kiváltó okokra egyértelmûen utaló tünetek formájában, de sokszor olyan elváltozások képében mutatkoznak, amelyek több, egy egész sor kiváltó tényezõre utalhatnak (3. táblázat).

            A tápoldat mennyiségére vonatkozóan a legnehezebb pontos tanácsot adni. A szükséges vízmennyiséget alapvetõen a talaj nedvességtartalma, a hõmérséklet, a fényviszonyok, és a növény fejlettsége határozza meg. Ettõl függõen egy növény napi vízfelhasználása 0,2-0,3 litertõl 2-3 literig változhat. Mérvadó a növény hajtásának a színe, ha túl sötét, akkor vízhiánya van, ha nagyon kivilágosodott, akkor túl van öntözve.

1. táblázat. A tápoldat készítéséhez használt víz minõségi mutatói, csepegtetõ öntözés esetén

Mutató	Minõségi kategóriák
	jó	még megfelelõ	alkalmatlan
PH	<7,0	7-8	8<
EC / mS/cm /	0,5-1,5	1,5-2,0	2,0<
Oldott anyag / mg/l /	500<	500-1000<	1000<
szulfid / mg/l /	<0,002	0,002-0,02	0,02<
Cl -- / mg/l /	<100	100-200	200<
Mg ++ / mg/l /	<50	50-100	100<
SO4-- -- / mg/l /	<100	100-250	250<
HCO3-- / mg/l /	<1,6	1,6-8,5	8,5<
foszfor-összes / mg/l /	<1,0	1,1-3,0	3.0<
Fenolftalein lúgosság / Na% /	<35	35-45	45<
Összes lebegõ anyag / mg/l /	<50	50-100	100<
Mn / mg/ l /	<0,1	0,1-1,5	1,5<
Fe  / mg/l /	<0,1	0,1-1,5	1,5<
Hidrogén szulfid / mg/l /	<0.5	0,5-2,0	2,0<

2. táblázat. A hagyományos és a tápoldatozó trágyázási módok összehasonlítása

Trágyázás technikája	Tápoldatos technológia:	Hagyományos trágyázás:
tápanyagok kijuttatásának módja	tápanyagok kijuttatása oldott formában történik	víz és tápanyag adagolás különválik
talaj induló tápanyagszintje	alacsony induló tápanyagszint	nagyadagú alaptrágya
tápanyag-adagolás üteme	folyamatos tápanyag adagolás	„lökésszerûen” adott tápanyagok
talaj tápanyagtartalmának jelentõsége	csak részben számol a talaj tápanyag-tartalmával	figyelembe veszi a talaj tápanyag-szolgáltató képességétét
talajoldat töménységének alakulása	kiegyenlített talajoldat töménység	erõsen változó talajoldat töménység
Klimatikus tényezõk jelentõsége a trágyázásnál	figyelembe veszi	figyelmen kívül hagyja

3. táblázat. Tápoldatozással összefüggõ fejlõdési rendellenességek

Tünet	Oka
ritka, vékony, de hosszú, gyengén elágazó gyökérzet	alacsony tápanyagtartalom, hideg talaj.
Barna, elszáradt gyökerek	magas EC és tápanyagtartalom, súlyos vízhiány
Elhalt gyökércsúcsok	kalciumhiány
külsõ gyökérszövet barna, a belseje fehér, felülete nyálkás	levegõtlen talaj, túlöntözés.
gyökér külsõ szövete barna, a belseje egészséges, fehér	ammónia perzselés
kevésbé elágazó, vöröses barna gyökérzet	foszforhiány
gyenge lomb növekedés, különösebb tünetek nélkül:	alacsony tápanyagszínt, alacsonyhõmérséklet, nagyon magas páratartalom, fényhiány.
Haragos zöld levélzet	magas EC, magas nitrogéntartalom, vízhiány.
Alsó levelek sárgulnak	nitrogén-, kálium-, esetleg foszforhiány.
Fiatal levelek sárgulnak	mezo- és mikroelemhiány.

Bp. 2004. január 25.