A tõkepusztulás okai, megelõzésének lehetõségei szõlõültetvényeinkben

A tõkeállomány egy része a példaszerûen kezelt szõlõkben is elpusztul. Átlagosan 1,5 %-os évenkénti tõkeelhalással számolhatunk, jóllehet a kedvezõtlen adottságú területeken az ültetvény 10. évében a tõkék 20 - 30 %-a is hiányozhat. A tõkehiány miatti terméskiesést sokan a meglevõ tõkék nagyobb terhelésével próbálják pótolni. A karok meghosszabbítása, illetve a fokozott terhelés azonban csak növeli a tõkepusztulás mértékét. A kifejezetten nagy terhelésû tõkék a jelentõs igénybevétel miatt elõbb-utóbb legyengülnek, végül "megadják magukat".

            Hagyományos tõkeformáknál (pl. bakmûvelésnél) csekélyebb a tõkék kiesésének aránya. Ez többek közt azzal is magyarázható, hogy kisebb a tõkék egyedi igénybevétele, s a szomszéd tõkék fokozott megterhelése ésszerûen nem kivitelezhetõ.

A tõkepusztulás okai

·      Telepítési anyag. A telepítési anyag csökkent biológiai értéke (alany és nemes közötti nem megfelelõ affinitás, oltási hibák, a szaporító teleprõl származó fertõzések) már az ültetvény elsõ éveiben tõkehiányt okozhatnak.

·      Talajtani tényezõk. Kis méretû, hagyományos tõkék elélhetnek száraz homokon, köves, sekély termõrétegû talajokon is. Nagyobb tõkeformák azonban ilyen adottságú területeken hosszú távon nem tarthatók fenn. Mély fekvésû, vízállásos területek szõlõi  hamar elhalnak.

·      Toxikus anyagok. Sokszor a nem megfelelõen alkalmazott növényvédõ- és gyomirtó szerek, trágyák vezetnek tõkepusztuláshoz, kedvezõtlenül hathatnak például a klorid tartalmú mûtrágyák.

·      Elemi károk. A - 18 - 25 ºC-os téli fagyok, a jégesõk, az aszályos idõszakok által okozott pusztítás egyes évjáratokban jelentõs veszteségeket okozhat.

·      Károsítók. Hazánkban kiemelt jelentõségû a legno riccio, a faszöveti barázdáltság vírusa, az Agrobacterium tumefaciens, a baktériumos gyökérgolyva, a gombás betegségek közül pedig az Eutypa armeniaca, az eutipás rák, a Phomopsis viticola, a feketefoltosság és a Stereum hirsutum, a tõkék sztereumos elhalása. A nagy sebfelülettel járó metszésmódok elõsegítik fertõzésüket. Fiatal ültetvényben nagy károsítást okozhatnak a különbözõ cserebogár pajorok. Nem immunis talajon komoly gondot jelenthet . saját gyökerû V. vinifera ültetvényekben - a filoxéra (Phylloxera vastatrix, Dactylosphera vitifolii, Phylloxera vitifolii).

·      Mechanikai sérülések. A kézi, de fõként a gépi munka során olyan sérülések következhetnek be, melyek akár a tõke kipusztulását is okozhatják. Fokozott veszélynek vannak kitéve a gépi fordulókhoz közel esõ tõkék, de csúszós talajon a sorokban bárhol bekövetkezhet károsodás. A szûkre méretezett sorközökben nagyobb ennek a kockázata.

·      A támaszrendszer. A hibásan tervezett és megépített támasz szintén tõkepusztulást idézhet elõ. A támrendszer végzetes hatása természetesen nem közvetlen. A kidõlt, megroggyant törzsû tõkéket azonban könnyen kivághatják a mûvelõ eszközök.

·      Fajtasajátosságok. Tõkehiányok leggyakrabban a gyenge növekedésû, túltermésre hajlamos, fagyérzékeny fajták körében figyelhetõk meg. Nagy a kiesési aránya többek közt a Pannónia kincse, a Rizlingszilváni (Müller Thurgau) a Zöld veltelini, a Cegléd szépe, az Irsai Olivér és az Arany sárfehér tõkéinek. Velük ellentétben a nagyobb "vegetációs stabilitású" fajták (pl. Leányka, Rajnai rizling, Cabernet franc, Chardonnay, Tramini, Sauvignon, Szürkebarát, Olaszrizling) ültetvényeiben ritkábban lelhetünk tõkehiányra.

·      A tõkék túlterhelése. A szomszéd tõke hiánya, nem megfelelõ szakértelem, vagy a túlzott nyereségvágy miatt gyakori a tõkék túlterhelése. Ezek a növények érzékenyebben a stresszhatásokra, hamar legyengülnek, s elhalnak. Az aránytalanul nagy termés kinevelésére kényszerített tõkéknek jelentõs, az átlagot meghaladó méretû lombozatra volna szükségük. Hajtásaik erõs csonkázásával csak pusztulásuk folyamatát siettetjük.

 A megelõzés módjai

            Az ültetvény jó beállottságát legegyszerûbben a tõkeelhalás megelõzésével õrizhetjük meg. A pótlás kivitelezése termõ ültetvényekben amúgy is számos technikai nehézségbe ütközik, ráadásul a szomszédos tõkék beárnyékoló lombozata és kiterjedt gyökérrendszere akadályozza a pótlások növekedését, fejlõdését.

            Elemi károk, illetve kórtani jellegû, vészszerû tõkepusztulások megelõzése nem megoldott. A telepítés gondos kivitelezésével, a technológiai fegyelem betartásával azonban számos hiányt elõidézõ ok kiküszöbölhetõ. A tõkehiányok megelõzése érdekében igyekszem néhány tanáccsal szolgálni:

1.    Csak kifogástalan, nagy biológiai értékû, egészséges ültetési anyagot használjunk fel. Válasszunk a legelõnyösebbnek ígérkezõ alany-nemes kombinációt.

2.    Telepítés elõtt végezzük el a szükséges vízrendezést. Indokolt esetben alkalmazzunk talajfertõtlenítést.

3.    Törekedjünk a növényvédõ-, gyomirtó szerek és mûtrágyák elõírásszerû használatára.

4.    A fiatal tõkék törzsét, illetve karját egyenesen, görbülésmentesen, lehetõleg egy menetben neveljük ki. Ne ragaszkodjunk a nagy sebzésekkel járó metszésmódokhoz. A nagyobb metszési sebeket ajánlatos valamilyen sebkezelõ anyaggal kezelni. A károsodott, beteg törzset, kart az egészséges részig vágjuk vissza.

5.    A gépi munkák során kerüljük a felesleges sebzéseket.

6.    A támrendszer kellõképpen szilárd, tartós legyen; gondoskodjuk rendszeres karbantartásáról.

7.    A különbözõ szõlõfajtákat az igényeiknek megfelelõ területre telepítsük.

8.    A tõkék rügyterhelését az egyedi tõkekondíció figyelembe vételével határozzuk meg, s csonkázáskor hagyjuk meg a hajtásonként szükséges levélszámot.

Ezek a javaslatok akkor érvényesülnek, ha egyúttal nem feledkezünk meg az ültetvény vagyonvédelmérõl. A tõkehiányok megelõzésének sikere ezen túl attól is függ, hogy a munkát végzõk mennyire érdekeltek a termesztés eredményességében.  

Ábrák

A tõkehiány miatti terméskiesést sokan a meglevõ tõkék nagyobb terhelésével próbálják pótolni.

1. A tõkehiány miatti terméskiesést sokan a meglevõ tõkék nagyobb terhelésével próbálják pótolni.
2. A kidõlt, megroggyant törzsû tõkéket könnyen kivághatják a mûvelõ eszközök.