Sertésdizentéria elleni mentesítés – lehetõség vagy kényszer?

Ez elsõsorban a tõkeerõs és elõrelátó cégeknél valósult meg. Sajnos azonban ezeknél a cégeknél sem minden esetben követte ezt az állományok állategészségügyi státuszának javulása, sõt, esetenként új betegségek megjelenésével a helyzet akár romlott is (lásd cirkovírus). Szembesülve a krónikus egészségügyi problémákkal, felmerül a betegségtõl, illetve a kórokozóktól való megszabadulás lehetõsége, mint a nyereségesség javításának egyik lehetséges módja.

      Általánosságban említhetõ, hogy a takarmánnyal bevitt energia kb 30 %-a sertéseknek a kórokozókkal folytatott küzdelmére fordítódik. Ez természerszerûleg sok tényezõtõl függ, de minden olyan technika, amely javítja az állatok állategészségügyi státuszát, az csökkenti a betegség leküzdésére fordított energiát, költséget. Az állatorvosoknak, és az állatorvosi szolgálatnak igen nagy szerepe van abban, hogy segítse a termelõket állományaik minél jobb állategészségügyi státuszának elérésében. Milyen jellegû versenyhátrányt okozhat egy fertõzõ jellegû kórokozóval való terheltség?

Egy betegség okozta költségeket az alábbi pontokban lehet összegezni:

• Elhullás
• Lelassult növekedés és romló takarmányhasznosítás
• Romló piaci lehetõségek
• Megnövekedett férõhelyszükséglet
• Gyóygszerezési és vakcinázási költségek
• A megnövekedett egyedsûrûség tovább rontja a helyzetet
• Romlik a dolgozók hozzáállása

Nyilvánvaló, hogy jelenleg betegségtõl teljesen mentes állatokat lehetetlen nevelni (az adott közgazdasági körülmények között!). Számos olyan mikróba van, ami a normál mikroflórának lakója, de potenciális megbetegítõképességgel is rendelkezik. Ezektõl a potenciális kórokozóktól jelenleg nem tudjuk mentesíteni állományainkat. Ilyen potenciális kórokozók a S. suis és a H. parasuis, a vírusok közül pedig a Cytomegalovirus és az endogen Retrovirus. Ide sorolható a Circovirus is, amirõl ma még nem tudjuk, hogyan lehet mentesíteni. Ma már ismert, hogy meg lehet szabadulni olyan betegségektõl, mint a  PRRS, a M. hyopneumoniae vagy az A. pleuropneumoniae, a TGE,  illetve jó úton haladunk a a Sertésdizentéria, a Torzító orrgyulladás és az Aujeszky-féle betegség mentesítésével. Szerencsés helyzetnek is nevezhetõ, hogy olyan betegségektõl mentesek állományaink, mint a sertéspestis vagy a száj- és körömfájás. 

Évekig tartott, amig a mentesítés, mint stratégiai eszköz teret nyert a mindennapi sertéstenyésztésben. Két-három évtizeddel ezelõtt az SPF ( specific pathogen free) mentesítési módszer kecsegtetett eredményekkel, amit akkoriban Bábolna vezetésével próbáltak meghonosítani hazánkban is – utólag kevés sikerrel. Ennek oka elsõsorban a korát megelõzõ technológia nem kellõ kiszolgálása volt. Ma egyedül Dániában folyik hasonló program, más országokban elvesztette gyakorlati jelentõségét.

Késõbb, a 90’es években  a korai választás (SEW), illetve gyógyszeres korai választás, és azok változatai (MEW, MMEW, Isowean) kerültek reflektorfénybe, mint olyan lehetõségek, amelyek megszabadítanak mindennapi problémáinktól. Fõként Észak-Amerikában voltak rendkívül sikeresek ezek a technológiák, amelyek akkor versenyképes helyzetbe hozták az ottani sertéságazatot. Segített legyõzni az olyan betegségeket, mint a sertésdizentéria, a torzító orgyulladás, ill. Az A. pleuropneumoniae okozta tüdõgyulladás, habár mentesítésre nem bizonyult a legtökéletesebb módszernek.

  Hazánkban még ma is számos telep fertõzött a sertésdizentéria kórokozójával, a Brachyspira hyodysenteriae elnevezésû spirochaetával. Ott, ahol jelen van, tudják, hogy milyen problémát, gondot, veszteséget okoz – még akkor is, ha nincs ebbõl eredõ elhullás. Statisztikai adatok szerint kimutathatóan a napi súlygyarapodást 10-17 %-kal csökkenti, illetve rontja a takarmányhasznosulást 3-10 %-kal. Ezen túl a gyógykezelési költségek 200 Ft-tól akár 1 500 Ft-ig is terjedhetnek egyedenként.

   A betegség mentesítése egy olyan szivárvány, amit már régóta üldözünk. A mentesítés haszna annyira nyilvánvaló és azok, akiknek sikerült, egyértelmûen alátámasztják, hogy érdemes erõfeszítéseket tenni a betegség leküzdése érdekében:

• A betegségtõl mentes állománnyal sokkal jobb biológiai eredmények érhetõk el lényegesen alacsonyabb termelési költségek mellett, ahhoz képest, mint ami fertõzött állománnyal elérhetõ.
• Mentes állományokban sokkal kevesebb a gyógyszerfelhasználás (vagy egyáltalán nincs is), s ez lényegesen javítja az így elõállított hús minõségének megítélését.
• A betegség negatívan hat az állatok jólétére is. A mentesítés irányába tett lépések tekinthetõk az állatok jólétének javítását célzó erõfeszítésnek is.
• A személyes motiváció szintén nem figyelmen kívül hagyható faktor: a napi küszködés a betegséggel a végletekig le tudja törni a telepi dolgozók ambícióit. A mindennapi munkában rengeteg idõ szabadul fel, amit többek között az állatok szociális viselkedésének megfigyelésére lehet fordítani, amibõl azután további, nyereségnövelõ következtetéseket lehet levonni, majd a megfelelõ intézkedéseket megtenni.

   Minden mentesítési program során felmerülnek direkt és indirekt költségek, amelyeket a remélt haszonnövekedésnek kell fedeznie; (alacsonyabb termelési költségek, és/vagy nagyobb kibocsájtás) és/vagy a megtermelt áru nagyobb értéke (jobb húsminõség és húskihozatal, nagyobb tenyészérték, stb.). Egy másik jelentõs faktor a felmerülõ rizikó felmérése. A rizikó sohasem kizárható része a mentesítési programoknak. Mindig fel kell mérni a program realitását, a sikeres megvalósíthatóság prognosztizált  valószínûségét. Egy mentesítési program gyakran az állomány életkori összetételében jelentõs változással jár, ami esetenként új betegségek fellobbanásához vezethet.

  Egy termelõ sertésállománynál a mentesítés nemcsak egészségügyi szempontok alapján lehet és kell eldönteni, hanem gazdasági alapon is. A két legfontosabb behatároló tényezõ: a program megtérülése és a mentesítés hiányában csökkenõ versenyképesség mértéke. Amennyiben egyik kritériumnak sem tud a program megfelelni, úgy az kérdésessé teszi a gazdálkodás jövõjét.

Mielõtt belefognánk egy mentesítési programba, a következõ információkat kell begyûjteni:

• A várható végtermék valóban az e, amely a vállalkozás nyereségességét biztosítani fogja (választott malac, vágósertés, tenyészutánpótlás, stb.)?
• A termelési mutatók ténylegesen elérik-e a remélt számokat, vagy esetleg más egyéb kórokozó jelenléte meghiúsítja ezt? Esetleg egyéb technológiai hiányosságok megléte miatt nem fog manifesztálódni a számított eredmény?
• A mentesítési program minden lépése elõre kiszámíható kell, hogy legyen. Alapvetõ ismerni az állomány tervezett mozgatását a program ideje alatt. Fell kell mérni a rendszerbõl adódó rizikófaktorokat.
• Termelési költségek: alapvetõ a mentesítési program várható nyereségét elõre kikalkulálni – mind a fix, mind a változó költségeket. Enélkül a megvalósíthatóság nem prognosztizálható.

• Vegyük fontolóra, hogy korábban mik voltak az okai a sikertelen próbálkozásoknak:

1.      Általában a tünetekre, elváltozásokra hagyatkoztak annak megítélésében, hogy a betegség jelen van-e még az állományban, ahelyett, hogy a kórokozó kimutatására helyezték volna a hangsúlyt ?

2.      Számításon kívül hagyták a környezeti visszafertõzõdés lehetõségét?

3.      A jó elméleti stratégiát nem követte annak megfelelõ végrehajtása.   

·        Helyezõdés

Az állománynak a lehetõ legmesszebb kell helyezõdni a legközelebbi sertésállománytól, de legalább 3 km-re. Figyelemmel kell lenni az uralkodó szélirányra és az egyéb állatmozgásra, mivel számos betegség ezekkel terjed. Sík, szabad terület (fák nélkül) lényegesebb nagyobb rizikót jelent a betegségek terjedése szempontjából.

Ha egyéb állatfaj is van a telepen, úgy legalább 100 méterre kell elkülöníteni azokat, míg az egyes sertésólak legyenek legalább 50 méterre egymástól . Ráadásul a közúttól is legalább 100 méter legyen a távolság, fõként ha azon az úton sertésszállítmányok közlekednek.

·        Épületek és az állatmozgás

A telep vonalában zárt kerítésrendszert kell kialakítani, amely megakadályozza a nem kívánatos személyek és állatok behatolását a telepre. A bejárathoz kaput és kerékfertõtlenítõt kell kialakítani, és egy táblát kell elhelyezni, amely felhívja a figyelmet a bio-biztonásgi programra.

Részletes elõírások:

1. A telepen dolgozó személyek a telepen kívül ne érintkezzenek egyéb sertéssel.
2. A telepre csak a fekete-fehér rendszerû öltözõn keresztül lehessen bejutni (dolgozóknak, látogatóknak egyaránt), biztosítva a zuhanyzási lehetõséget. Egyéb, fertõzésközvetítõ tárgyat is a piszkos övezetben kell hagyni. Folyamatosan kell vezetni a vendégkönyvet, amelyben minden –nem telepi dolgozó – érkezését és távozását fel kell tüntetni.
3. Minden dolgozó részére a munkaruhán kívül biztosítani kell csizmát, vagy egyéb, csak a telepen használt lábbelit, amit jól lehet tisztítani és fertõtleníteni.
4. Célszerû, ha a dolgozó a lábbelit az ólban tudja átcserélni, s az ólat csak az ólakban nem használatos lábbeliben hagyhatja el. Így könnyen ellenõrizhetõk a dolgozók!
5. Minden dolgozónak legyen kijelölve a munkaterülete, s azt csak a vezetõ kérésére hagyhatja el – a megfelelõ ruházatban.
6. Minden ól bejáratához aktív fertõtlenítõszert tartalmazó lábfertõtlenítõt kell elhelyezni, amely tartalmát naponta ellenõrizni kell. Csak sártól, trágyától és egyéb szennyezõdéstõl mentes lábbelit lehet benne hatékonyan fertõtleníteni!
7. Minden korcsoporthoz legyen önálló, és csak ott használt munkaeszköz (mint pl. lapát, seprû, stb.), ha az szükséges.
8. A madarak bejutását az ólakba meg kell akadályozni.
9. Rendszeres patkányirtást kell végrehajtani a telepen hatékony patkányirtóval, ahol az irtószert kezdetben naponta kell pótolni, majd a fogyás csökkenésével heti rendszerességgel kell ellenõrizni a ládákat.
10. Kutya, macska mozgását a minimálisra kell korlátozni (macska nem, kutya csak kennelben lehet, még éjszakára is!).
11. A kívülrõl bekerülõ állományokat csak karanténozás után lehet a telepre beengedni. A karanténra is vonatkozik a bevezetõben említett védõtávolság betartása. A belsõ állatmozgás is úgy történjen, hogy szennyezett útvonalat ne érintsen, s terelés során keletkezett szennyet azonnal távolítsák el.
12. Hízószállítás. A telep vonalában elhelyezett rakodóról történjen az állatok elszállítása, úgy, hogy a telepre a szállítóautó ne jusson be!
13. Fertõtlenítés: a fertõtlenítés minden esetben egy jól körülírt, izolálható teljes egységre terjedjen ki , ahonnan és ahova a szennyezett lé más egységekhez(be) nem tud bejutni, csak a trágyaakna felé. Mindig a legmagasabb ponton kezdjük, s innen haladjunk a legalacsonyabb pont felé. Fázisai:
1. Trágyaeltávolítás: csöpögés és szóródásmentesen
2. Takarítás: pormentesre
3. Eszközök és technológia kiürítése, felszedése, eltávolítása úgy, hogy sehol ne tudjon trágyamaradvány vagy egyéb szennyezõdés megbújni. A szükséges javításokat, karbantartást ekkor kell elvégezni.
4. Az ivóvízrendszert is ezzel egyidõben ki kell fertõtleníteni, a lehetséges dugulásokat megszüntetni ekkor lehet.
5. Áztatás, mosás: a mosás lehetõleg nagynyomású, melegvizes eszközzel, fentrõl lefelé haladva.
6. Fertõtlenítés: lehetõleg nedves felületre, hatékony szerrel, a plafontól a trágyaknáig. Ügyelni kell, hogy ne legyen visszacsorgó trágyalé!
7. Az elmosott, fertõtlenített eszközök, technológia visszahelyezése
8. Szükség esetén (pl. erõs orsóféreg fertõzöttség) a padozatot fel kell perzselni
9. Végfertõtlenítés: célszerû ködképzõgéppel vagy gázosítással

Ezt követõen az ólba betelepítésig senki ne mozogjon az ólban.

14. Hullatárolás: Hûtött kamrában, a kerítés vonalában úgy, semmilyen állat ne férjen hozzá, ugyanakkor a szállítókocsi úgy tudja elszállítani a hullákat, hogy ne kelljen a telepre bejutnia.
15. Takarmánymozgatás: a takarmányszállító kocsi sem hagyhatja el a telepet, sem oda külsõ szállítójármû nem juthat be. A kerítésvonalban kell elhelyezni a takarmánysilókat, s onnan hordja szét a takarmányt a belsõ szállítójármû.
16. Telepen belüli állománymozgás: Az állománymozgásnak mindig egyirányúnak kell lennie, a legfiatalabb állománytól az idõsebb korosztályok felé haladva. Általában a fertõzöttségi szint is ez irányban növekszik. Az egyszerre ki – egyszerre betelepítés szabályát célszerû betartani. A beteg, a falkától lemaradt állatokat egy izolált teremben kell elhelyezni, s onnan már nem kerülhet vissza egészséges csoportba.
17. Szintén nagyon fontos a környezet karbantartása: pl. a trágyacsatornák lefedése, a rendszeres kaszálás, a hulladék és a nem használt technológia eltávolítása, az utak folyamatos portalanítása. Ezzel a kórokozók túlélését lehet megakadályozni a környezetben.
18. A megfelelõ klíma biztosításáról már esett szó. Nagyon fontos, mert csak ellenálló állománnyal lehet jó eredményeket elérni!

   Ha a fenti feltételek maradéktalanul megvalósultak, csak akkor kezdõdhet a tényleges mentesítés (SD), aminek az alábbi lehetséges formái léteznek:

1. Állománycsere. Meglehetõsen költséges, de biztonságos út, egyúttal egyéb betegségektõl is meg lehet szabadulni.
2. Gyógyszeres kezelés
1. Teljes állománykezelés: A legdrágább módszer, de így biztosítható, hogy nem marad ki egyetlen egyed sem. Ha kellõ ideig tart, akkor a visszafertõzõdés veszélye csekély
2. Teljes állománykezelés részleges állománycserével: Lényegesen csökkenthetõk a költségek, hátránya lehet az idõlegesen kiesõ értékesítés.
3. Zsilipelés: A fertõzési láncot egy adott korcsoportnál (lehetõleg minél fiatalabb korban) megszakítjuk, majd utána törekszünk az így mentessé vált csoport mentességének megtartására. Fontos az életkor optimális megválasztása. A legolcsóbb módszer, viszont csak nagyon precíz technológia mellett lehet sikeres.

Egy mentesítési program költségeit meghatározó tényezõk:     

• Gyógyszerfelhasználás: Ide tartozik nem csak a felhasznált antibiotikum költsége, de az egyéb takarmánykigészítõké is, melyek növelik e program sikerének valószínûségét (pl. takarmány savanyítók). Ide számolják a megnövekedett fertõtlenítõszer fogyást is.
• Diagnosztikai teszek: A kórokozó kimutatására irányuló vizsgálatok (pl. PCR, boncolás, kórszövettan, szövetfestések) gyakran a megspórolandó kategóriába tartoznak, holott nélkülözhetetlen elemei a programnak.
• Az állományváltozással járó költségek.
• Extra épületek igénybevétele: nem minden esetben szükséges, de igénybevétele esetén számolni kell ezzel a költséggel is.
• Személyzet: Beletartozik minden költség, ami a megnövekedett munkaerõigénnyel kapcsolatos.

A végtermék értékesítésében várható csökkenéssel, kieséssel szintén számolni kell

   Biobiztonsági szempontok:

Az egyik legfontosabb kérdés annak elbírálása, hogy milyen tartósan tudjuk fenntartani a mentes állapotot. Sajnos ez az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés. Annak érdekében, hogy megválaszolhassuk a visszafertõzõdés lehetõségének valószínûségét az idõ múlásával, át kell tekinteni minden biobiztonsági tényezõt – ami már meg lett valósítva, és ami még nem – egyaránt. Például a levegõvel történõ terjedés tekintetében a környékbeli állományok elhelyezkedését, távolságát és nagyságát.

A fenti ábra a lehetséges újrafertõzési forrásokat tünteti fel. Ha sikerül olyan régiókat mentesíteni, amelyeket természetes földrajzi határok határolnak, úgy lényegesen könnyebb a mentesség fenntartása is. Az egyre növekvõ gazdasági verseny nem hagy más lehetõséget a sertéstenyésztõk számára, csak a sertésdizentériától mentes állományokkal való termelést!

Cím: Potenciális újrafertõzési források
Transport=szállítás
New animal=új állatok
Semen=sperma
Feed=takarmány
Supplier=beszállítók
Equipment=berendezések
Air=levegõ
Water=víz
People=emberek
Varmints=róka, rágcsálók
Reclaim=visszáru
Garbage=szemét, hulladék
Nutrients=takarmányalapanyagok
Pigs=sertések