A levéltrágyázás jelentõsége és alapjai

A hatékony és környezetkímélõ tápanyagellátás a növényfajnak, a fejlõdési fázisnak, a termõhelyi és klimatikus adottságoknak megfelelõ mennyiségû tápelem célzott pótlását jelenti a megfelelõ arányban. Termesztett növényeink tápanyagellátásának alapja a talaj felvehetõ tápanyagtõkéjének irányított emelése szerves- illetve mûtrágyázással. A talajtulajdonságoktól és környezeti adottságoktól függõen azonban számos esetben még a legprecízebb trágyázás sem biztosítja növényeink optimális tápanyag ellátottságát a vegetációs idõ során. Az ilyen idõszakok kivédéséhez nyújthat jelentõs segítséget a gyakorló gazda számára a levéltrágyázás. A trágyázásnak ez a módja a növény lombozatán keresztül történõ tápanyagpótlást jelenti. Hatékonyságát tekintve mintegy 8-20 %-kal hatékonyabb lehet az alaptrágyázásnál. Minden olyan esetben javasolt az alkalmazása, mikor gyors és hatékony beavatkozásra van szükség az állományban a termésveszteség és/vagy minõségromlás elkerülése érdekében. A levéltrágyázás kiválóan alkalmas arra, hogy a növény életfolyamatainak kedvezõ irányba terelése által hatékonyan kiegészítse a talajon keresztül végzett tápanyagellátást. A megfelelõ idõpontban a megfelelõ tápanyagmennyiségekkel végzett levéltrágyázás segít a környezeti stresszel, kórokozókkal és károsítókkal szembeni ellenálló képesség növelésében, a növény fitness- ének javításában. Az így megerõsödõ növény több gyökérexudátumot bocsát a rizoszférába. A talajba jutó cukrok és egyéb anyagok stimulálják a talaj hasznos mikrobapopulációját. Ennek során javul a talaj tápanyagfeltáró képessége, valamint a mikrobák által termelt elõnyös anyagok hatására tovább erõsödik a növény betegségekkel szembeni ellenálló képessége is. Fenti folyamatok egymást erõsítve így drámai változásokat eredményezhetnek a legyengült, tápelem hiánytól szenvedõ állományokban.



Ahhoz azonban, hogy a levéltrágyázásban rejlõ elõnyöket kihasználhassuk és a tudatlanságból, nem megfelelõ használatból fakadó hibákat (nem tartjuk be a levéltrágyázás szabályait, nem a megfelelõ szert alkalmazzuk, a jó szert alkalmazzuk, de nem a megfelelõ idõben) elkerülhessük, nélkülözhetetlennek látszik néhány, a levéltrágyázással összefüggõ gyakorlati és elméleti szabály betartása.

A levéltrágyázás nem más, mint termesztett növényeink levélzeten keresztül való tápelem ellátása. Az ilyen módon történõ trágyázás lehetõségét az adja, hogy a növények gyökéren keresztül történõ (elsõdleges) tápelem felvétele mellett jelentõs a fiatal növényi részek, különösképpen a levél tápanyagfelvétele is. Jegyezzük meg azonban: A levéltrágyázás nem helyettesítõje, hanem kiváló kiegészítõje a növény talajon keresztül történõ trágyázásának!



Fenti megfontolásból adódóan levéltrágyázásra leginkább a következõ esetekben lehet szükség:



Valamely tápelem hiánya esetén



Abban az esetben, ha egy tápelem relatív, vagy abszolút hiányban van a termõhelyen és a talajba adagolt trágyaanyagok hasznosulásáig jelentõs veszteségek keletkeznének, célszerû a hiányt levéltrágyázással pótolni. A jellemzõ hiánytünetek megjelenése esetén mindenképpen indokolt a gyors beavatkozás (1. ábra). Az állomány látens tápelem hiányának feltárására azonban vizuális tünetek hiányában laboratóriumi vizsgálatok elvégzése szükséges.

A növény optimális fejlõdési állapotának fenntartására



A gyorsan fejlõdõ állomány tápanyagigénye sokszor meghaladja a gyökerek tápanyag felvevõ képességét. Gyakori eset, hogy kedvezõtlen talajállapot esetén (tömörödés, eliszapolódás), illetve extrém idõjárási körülmények hatására (szárazság, túl hideg idõjárás, kimosódási veszteségek) a tápanyagfelvétel gátolttá válik. Egyes tápelemek relatív túlsúlya (P2O5) is indukálhatja bizonyos növényi tápanyagok (Zn) hiányát. Ezekben az esetekben az okszerûen alkalmazott levéltrágyázás hatékony segítséget jelenthet az állomány számára.



A talajok kémhatása is jelentõsen befolyásolja termesztett növényeink mikroelem-tápláltsági állapotának alakulását. A túlzottan magas, illetve alacsony pH értékek egyaránt kedvezõtlenek a növényi tápelem felvétel szempontjából (2. ábra).

A tápláltsági állapot fenntartására-javítására a növény életének kritikus idõszakaiban



Míg a gyümölcsfák tápelem igénye a pollináció után erõteljes, addig más növényeknél a virágzás, valamint a termésképzés idõszakában nõ meg bizonyos tápelemek felvétele. Az ebben az idõszakban végzett levéltrágyázás jelentõsen hozzájárulhat az esetleges krízis leküzdéséhez, a veszteségek minimalizálásához.



Termesztett növényeink tápelem igénye a vegetációs periódus alatt folyamatosan változik. A levéltrágyázás idejének helyes megválasztásához így elengedhetetlen az adott növény tápanyagfelvételi dinamikájának ismerete. A 3. ábra a szõlõ tápelemfelvételi dinamikáját mutatja be.

A kijuttatott tápanyagok levélen át történõ növénybe jutásának két úja lehetséges, a kutikuláris, valamint a sztomális belépés. A levél fonáki részén gyorsabb a tápanyagok növénybe jutása, mivel itt általában vékonyabb a védõ viaszréteg vastagsága. Hasonlóképp magyarázható a fiatal, éretlen levelek nagyobb felszívóképessége is.



A sztómák rendszerint a növények levelein találhatók. A néhány ezred mm nagyságú gázcsere nyílások elsõdleges szerepe a növényi légzés szabályozásában van. Szén-dioxidot engednek a levélbe, majd a növény klorofill molekulái a napenergia segítségével bonyolult enzimatikus reakciók révén egyszerû cukrokat szintetizálnak belõle. A sztómák egyúttal biztosítják a fotoszintézis melléktermékeinek (oxigén) kijutását is a növénybõl. Alapvetõ funkciójuk a növény evaporációjának (párologtatatásának) biztosítása, mellyel hatékonyan szabályozzák annak víz - és hõgazdálkodását. Az, hogy a sztómák a levélen hogyan oszlanak el, nagyban függ a növényfajtól. Míg a kétszikûek sztómáinak döntõ többsége a levél fonáki részén található, addig az egyszikûeknél a sztómák eloszlása a levél színén és fonákján közel azonos. Ez az eltérés egyben meghatározza a levéltrágyák javasolt kijuttatásának módját is: Kétszikûeknél és ültetvények esetében a légporlasztásos, illetve szállítólevegõs-, egyszikûeknél a hagyományos mechanikus cseppképzésû permetezés, illetve a légi kijuttatás a leginkább célravezetõ. Az átlagos kijuttatási vízmennyiség mintegy 250-400 l ha-1 legyen. Agresszív kloridion-tartalmú trágyák alkalmazása esetén indokolt a vízmennyiség 600-1000 l ha-1 -ra való emelése.

A levéltrágyázás optimális idõszakának ismerete mellett elengedhetetlen a kijuttatás legkedvezõbb idõpontjának a betartása is. Ahhoz, hogy a tápanyagok minél nagyobb hányadát hasznosíthassák a növények és ezzel párhuzamosan a levelek indokolatlan károsodását is elkerüljük rendkívül fontos a kijuttatás idõpontjának helyes megválasztása.



(A hõmérsékletnek, valamint a légnedvességnek a levéltrágyázásra kifejtett hatását az 1,2,3 . táblázatok mutatják be.)



A gyors sztómás bejutás, így a jobb hasznosulás érdekében akkor célszerû levéltrágyázni, mikor a növény sztómái nyitottak. Ez leginkább a kora reggeli órákban van így, ezért a kora reggel végzett levéltrágyázás javasolható.



1.     

<span

lang=DE>táblázat: A hõmérséklet hatása a levéltrágyázás idejének és a kijuttatott

trágyaanyagok mennyiségének megválasztására (Hilsendegen, 1999)

2. táblázat: A légnedvesség

hatása a levéltrágyázás tervezésére (Hilsendegen, 1999)

A trágyaanyag megválasztása során vegyük figyelembe, hogy a különbözõ tápelemek és ezen belül a különbözõ vegyületek felszívódása jelentõs különbségeket mutat. Ezek ismerete különösen csapadékos idõjárás esetén lehet célravezetõ. A 3. táblázat a különbözõ K2O, valamint MgO levéltrágya anyagok felszívódási sebességérõl tájékoztat.

3. táblázat: K, valamint Mg levéltrágyák 24 óra alatt felszívódott

mennyiségei a kijuttatott adagok arányában almánál (Hilsendegen, 1999)

Végezetül tekintsük át a levéltrágyázásra alkalmazott különféle trágyaanyagokat, azok kezelésének, keverhetõségének legfontosabb gyakorlati összefüggéseit!

A legtöbb egyszerû, olcsóbb levéltrágya vízoldható só.



A drágább, formázott „kész” levéltrágyák a kiegészítõ nedvesítõ, valamint tapadást segítõ anyagok használata miatt egyenletesebben juttathatók ki, emellett kedvezõbb a hasznosulásuk is, hiszen ezek az újabb készítmények könnyebben áthatolnak a levelek viaszos kutikuláján. Gazdaságossági okokból magas áruk ellenére kritikus esetben a formázott levéltrágyák használata így mégis célravezetõbb lehet.



A kijuttatás esetén vegyük figyelembe, hogy a tiszta sók magasabb hatóanyag-tartalmúak és olcsóbbak, viszont keverhetõségük és alkalmazási idejük kritikusabb! Legagresszívebbek a klorid-, majd a nitrát- és végül a szulfát-tartalmú trágyák.

A nitrogéntrágyák közül a karbamid a legismertebb. Levéltrágyázásra az alacsony biuret tartalmú (Lo Bi Urea) szerek alkalmazása javasolt. Általános tapasztalat, hogy Zn-levéltrágyával együtt alkalmazva megnõ a növény levélen keresztül történõ Zn felvétele is.



Az egyéb makroelemek (foszfor, kálium) pótlására a mezõgazdasági, valamint kertészeti gyakorlat viszonylag kisebb figyelmet fordít, holott a levéltrágyázással ezen elemek pótlása is rendkívül hatékonyan valósítható meg. Ültetvényeinknél az erõteljes nyesés idõszakos kálium hiányának pótlására a KNO3 például kiválóan alkalmas.



Kalcium hiánytünetek esetén egyedüli megoldást a Ca-tartalmú levéltrágyák kijuttatása jelenthet. Hasonlóan drámai változásokat érhetünk el Mg hiányos állományok Mg trágyázásával is.



A levéltrágyákat a mikroelem-hiányos állományok tápláltsági állapotának javítására széles körben alkalmazzuk. A mikroelemek pótlása mind szervetlen sók, mind pedig kelatizált vegyületek formájában hatásos.



Kedvezõ esetben a levéltrágyák keverhetõek a növényvédõ szerekkel. Több levéltrágya keverése esetén azonban a növény, valamint a szóróberendezés esetleges károsodásának elkerülése érdekében mindenképpen indokolt a 4. táblázat információinak figyelembe vétele.



4. táblázat: Különbözõ

levéltrágyák keverhetõsége

Dr. Kalocsai Renátó - Dr. Schmidt Rezsõ - Dr. Szakál Pál



Nyugat-Magyarországi Egyetem



Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar



Mosonmagyaróvár

Felhasznált irodalom



Hilsendegen, P. (1999): Blattdüngung in Obstbau.



COMPO (2003): Düngung im Weinbau



Bényei, F. - Lõrincz, A. - Nagy, L. (2000): Szõlõtermesztés



Pecznik, J. (1976): Levéltrágyázás



Füleky, Gy. (ed.) (1999): Tápanyag-gazdálkodás