A gyümölcsösök tápanyagellátása széleskörû összefüggésrendszert képez. A részletek reálisabb tárgyalásakor jó szempont, ha az egészen belül az aktuális kérdés helyét, szerepét, súlyát is ismerjük. Különösen érvényes ez, ha az un. tartalékoló, más néven feltöltõ- vagy alaptrágyázásról esik szó.
A gyümölcs ültetvények tápanyag-gazdálkodásának az a célja, hogy a tápanyag-ellátottságot befolyásoló tényezõk minél szélesebb körét figyelembe véve biztosítsuk a gyümölcsösök kedvezõ tápanyag hátterét. A tápanyag háttér elemei felsorolva is nagyszámúak és elsõ látásra vagy hallásra közülük több nem is tûnik táplálkozásra ható faktornak. Ilyenek többek között a termõhelyi adottságok, ezen belül is a gyümölcsös helyének a környezetéhez viszonyított fekvése. Nézhetnénk ennek vízellátottsági (elfolyó-, ráfolyó víz hatása) és ezen keresztül a tápanyag felvehetõséget befolyásoló hatását is, de a példa kedvéért a terület fekvése a hideg levegõ szempontjából lehet gyenge lefolyású vagy lefolyástalan, un. mély fekvésû is. Ilyen helyen hiába végezzük el a talajviszonyok alapján a legoptimálisabb trágyázást, talajmûvelést. Az ültetvényünk nem tudja hasznosítani a felhasznált trágyaszereket, nem térülnek meg a költségek, nem tudjuk beállítani a megfelelõ tápelem szinteket, mert az ilyen relatív mély fekvésben a kisebb-nagyobb gyakorisággal jelentkezõ kisugárzási fagyok részleges vagy teljes terméskiesést okoznak, amitõl felborul a tápelem egyensúly. És ez csak a tápelem-ellátottsági vonatkozása, nem is beszélve ennek piacgazdasági, üzemszervezési vagy a kedvezõtlen gyümölcsminõségi következményeirõl.
A tápanyag háttérhez hozzátartozik még többek között a talaj tápelem tartalma, a tápanyagok felvehetõségét befolyásoló talajtulajdonságok, a növény vízellátása (vízhiány esetén hiába van megfelelõ tápelem szint, másrészt a túlöntözés vagy csapadékbõség kimoshatja a gyökérzónából a felvehetõ tápanyagot), egészséges gyökérrendszer, aktív talaj és ezek kialakulását biztosító kedvezõ talajszerkezet.
A talaj tápanyag-viszonyaiban a tápelemek mennyiségén és arányain kívül lényeges a gyökérzónához viszonyított elhelyezkedésük; elsõsorban a mélység szerinti rétegzõdésük, de a horizontális megoszlásnak is megvannak a szempontjai.
A tartalékoló trágyázás egyik indoka, hogy a kedvezõ tápláltsághoz szükséges trágyát a talajtípus szerint differenciáltan a megfelelõ mélységbe helyezzük. Tartalékoló trágyázás elsõsorban a foszfor és kálium elemeknél kerül szóba, de a ritkábban alkalmazott magnézium talajtrágyázás is ide értendõ. Sõt a kalcium ellátottság szempontjából is fontos meszezés, mésztrágyázás is ide sorolható annak ellenére, hogy a talajjavítás kapcsán szokták említeni. Tudni kell a meszezésrõl, hogy savanyú talajon a gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodása és a többi tápelem hasznosulása szempontjából is döntõ fontosságú. Komplex szerepe miatt a tápanyag háttérnél felsorolt talajbeli tényezõk mindegyikére hatással van.
A nitrogén esetén tartalékoló trágyázást nem alkalmazunk és nem is beszélünk róla, mert a mineralizálódott nitrogént a talaj alig tudja visszatartani a kimosódással szemben. Ugyanakkor az istállótrágyázás, a humuszanyagok felhasználása a talajbiológiai hatásokon túlmenõen a nitrogénbõl is jelent néhány éves tartalékot.
A megkötõdés révén a homokos vályogon és az ennél kötöttebb talajokon a foszfor, a vályog és agyag talajokon a kálium a bemûvelés mélységében halmozódik fel. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen talajú gyümölcsösben a felszínre szórt és sekélyen bemûvelt trágyából nagyon kevés jut a fák fõ gyökérzónájának tekintett 20-60 cm-es rétegbe. A sorközi mélytrágyázáshoz használhatók az altalaj-sortrágyázók, de a lokális mûtrágya bejuttatás miatt egyenetlen az eloszlás, korlátozott az ilyen gépek sorközi mozgása és a legsûrûbb gyökérzetû korona alatti területre már nem jut trágyaszer.
A telepítés elõtti mély talajelõkészítés során a talajvizsgálatokra alapozott és tartalékoló jelleggel végzett foszfor- és káliumtrágyázással a teljes gyökérzóna egyenletesebben és gazdaságosabban tölthetõ fel arra a tápanyag szintre, ami hosszú távon biztosítja a megfelelõ ellátottságot.
foszfortartalma
KA | CaCO3 % |
pH (H2O) | <span lang=DE>AL-P2O5 mg/kg |
0 | <<span lang=DE>6,4 |
60 | |
<<span lang=DE> 30 |
><span >><span lang=DE>1 |
><span >><span lang=DE>7,6 |
100 |
<<span lang=DE>1 |
6,5-7,5 | 80 | |
0 | <<span lang=DE>6,4 |
80 | |
><span >><span lang=DE>30 |
><span >><span lang=DE>1 |
><span >><span lang=DE>7,6 |
120 |
<<span lang=DE>1 |
6,5-7,5 | 100 |
A gyümölcsösök talajának kedvezõ
kálium- és magnéziumtartalma
KA | AL-K2O mg/kg |
Mg mg/kg |
<27 | 100 | 60 |
28-30 | 120 | 80 |
31-36 | 160 | 100 |
37-42 | 200 | 140 |
43-50 | 230 | 180 |
>51 | 250 | 200 |
A 0-60 cm-es talajréteg átlagában hiányzó mg/kg értékenként egy hektárra elvileg 9 kg hatóanyagnak megfelelõ trágyaszer kijuttatása szükséges, de a fixáció miatt a gyakorlatban a kötöttség növekedésével ennek 1,2-2-szeres mennyiségét kell adagolni. Az ilyen háttér nem jelent túltrágyázást. A fenntartó trágyázás során a lombanalízis eredmények alapján könnyen korrigálható a fák tápelem-ellátottsága. Ha a telepítés elõtti talajvizsgálat már ezeket a tápelem-szinteket jelzi, akkor nincs szükség a tartalékoló trágyázásra. Elegendõ lesz majd fenntartó vagy ezen kívül kiegészítõ trágyázást végezni.
A tápoldatos öntözésre tervezett és ezt megvalósító intenzív ültetvények tápanyag-hasznosítási lehetõségei (a tartalékoló és fenntartó trágyázásból egyaránt) kedvezõbbek, mint az öntözetleneké. Ezért bizonyos megfontolások alapján az ilyen gyümölcsösök tartalékoló trágya adagja kb. 30 %-al mérsékelhetõ: úgy, hogy a kedvezõnek tartott és elérendõ tápelem szintek változatlansága mellett, a 0-60 cm-es talajréteg átlagos tápelem-tartalma alapján elegendõ csak 40 cm feltöltésére számított hatóanyag mennyiségek (a hiányzó mg/kg értékenként 6 kg hatóanyag hektáronként) kijuttatása a 60 cm-es talajmunka során.
A termõ gyümölcsösökben a fenntartó trágyázás során a termés és ezzel arányos fanövedék tápelem kivonását pótoljuk. A lehulló lomb, virágok, fejletlen gyümölcsök és az összezúzott nyesedék a talajban elbomlanak, a bennük lévõ tápelemek újra hasznosulnak, ezért kihagyhatók a számításból.
A felhasználandó trágyaszerek mennyiségének megállapításához figyelembe kell venni a terméshozamot, a levél- és talajvizsgálatok eredményét, a tápanyagok érvényesülését befolyásoló talaj tulajdonságokat. A szükséges fenntartó tápelem igény meghatározására matematikai formulát is kidolgoztunk, melynek alapképlete a következõ:
Hatóanyag kg/ha = A · Q · Y2 · (1 + S K) / X2
A = Alapadat az 1 tonna termés és ennek kineveléséhez szükséges hatóanyag (kg/t)
(hatóanyag: N, P2O5 vagy K2O formában). Q = Terméshozam (t/ha).
Y = Kedvezõ (standard) levél tápelemszint (%). X = Gyümölcsösben mért levél tápelem (%).
S K = Tápelem érvényesülést befolyásoló korrekciós tényezõk összegének 100-ad része
(a K-faktoronkénti külön képleteket itt nem részletezzük).
1 tonna gyümölcs és ennek
kineveléséhez szükséges fatömeg
tápelem igénye (kg/t)
Gyümölcsfaj |
N | P2O5 | K2O | CaO* |
Alma |
1,2 | 0,4 | 2,0 | 1,5 |
Körte |
1,2 | 0,4 | 2,0 | 2,5 |
Szilva |
2,0 | 1,0 | 4,8 | 3,0 |
Cseresznye, meggy |
2,6 | 0,9 | 4,4 | 3,0 |
Õszibarack |
1,5 | 1,1 | 5,6 | 2,3 |
Kajszi |
2,2 | 0,9 | 4,4 | 2,3 |
Dió |
6,0 | 2,4 | 12,0 | 22,0 |
Málna (ribiszke, köszméte) |
6,0 | 1,6 | 7,0 | 4,0 |
*CaO<span
lang=DE>-igényt csak semleges és savanyú talajon kell figyelembe venni
A gyümölcsfélék levelének kedvezõ makroelem tartalma (Sza.
%)
Gyümölcsfaj |
N | P |
K |
Ca | Mg |
Mintavételi idõszak |
Alma |
2.3 | 0.16 | 1.3 | 1.5 | 0.33 |
VII. 15-VIII. 15 |
Körte |
2.2 | 0.23 | 1.4 | 1.4 | 0.40 |
VII. 15-VIII. 15 |
Szilva |
2.7 | 0.20 | 2.5 | 2.4 | 0.60 |
VII.-15-VIII. 15 |
Cseresznye, meggy |
2.7 | 0.20 | 1.7 | 2.3 | 0.65 |
VII. 1-15 szüret után |
Õszibarack |
3.1 | 0.22 | 2.5 | 2.1 | 0.50 |
VIII. eleje |
Kajszi |
2.3 | 0.20 | 2.7 | 1.8 | 0.50 |
VII. 15-30 |
Dió |
2.8 | 0.21 | 2.1 | 2.0 | 0.65 |
VIII.
|
Málna |
2.9 | 0.25 | 1.3 | 1.1 | 0.35 |
VIII. eleje 5-12. levél |
Piros ribiszke |
2.6 | 0.25 | 2.3 | 2.0 | 0.35 |
VII. 1-30 |
Fekete ribiszke |
2.8 | 0.27 | 1.6 | 2.0 | 0.32 |
VII. 1-30 |
A számításokat elemenként külön-külön kell végrehajtani. A gyümölcsösben végzett trágyázásoknál a termésmennyiség és a tápelem kivonási alapadat alapján számított tápanyag mennyiség legjelentõsebb módosítója a lombanalízis, amit évenkénti rendszerességgel kell elvégezni. A többéves adatsorok, az ültetvény vizuális ismerete jelentõsen fokozza a trágyázás tervezésének megalapozottságát. Az összefüggések és az adatok szintetizálásához indokolt szaktanácsadó igénybevétele.
A tápanyag-ellátottság lehet olyan kedvezõ, hogy átmenetileg nincs szükség fenntartó trágyázásra. Ha a gyümölcsösnek egy vagy több elembõl fenntartó trágya igénye van, akkor az adott körülményeknek leginkább megfelelõ adagolásban, idõben és technikával kell kijuttatni a trágyaanyagokat.
A kivont tápanyagok pótlása mellett különbözõ esetekben un. kiegészítõ trágyázásra (legtöbbször permettrágyázás vagy tápoldatozás formájában) lehet szükség. Ilyen pl.
A felmerült kérdésekrõl bõvebb információ található a folyóirat korábbi számain kívül a Füleky Gy. szerkesztette Tápanyag-gazdálkodás, a Gonda I. szerkesztette Minõségi almatermesztés vagy a Hrotkó K. szerkesztette Cseresznye és meggy címû könyvekben.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht.
1223 Budapest, Park u. 2.