Biostimuláció a nyúltenyésztésben

Eddig szinte kizárólag PMSG-kezelést végeztek, az anyákat a termékenyítés elõtti 2-3. napon oltották. A beavatkozásnak vannak vitathatatlan elõnyei, de hátrányai is. Az egyik az, hogy ellenanyag képzõdés indul el az anyákban a másik pedig, hogy az EU-ban egyre több megszorító intézkedés lép hatályba a hormonális kezelések csökkentése vagy tiltása érdekében. A nyúltenyésztésben a PMSG kezelés az egyik olyan terület, ahol a jövõben bizonyosan számíthatunk hasonló intézkedésekre. Emiatt került elõtérbe a természetes ivarzás serkentõ, az ún. biostimulációs módszerek kipróbálása és használata. E témában az elmúlt években számos kísérletet végeztek itthon és külföldön. A következõkben azokról a módszerekrõl, illetve eredményekrõl számolunk be, amelyek a gyakorlatban is hasznosíthatók lehetnek:

• a napi megvilágítás hosszának növelése,
• a takarmány összetételének, vagy a fejadag megváltoztatása,
• az anyák áthelyezés egy másik ketrecbe,
• anya-alom elkülönítés,
• a szaporítási mód megváltoztatása.

A napi megvilágítás hosszának megváltoztatása



Az üregi nyúlnál szezonális reprodukciós ciklus tapasztalható, a legtöbb vemhesség egy májusi csúccsal, február és augusztus közé esik. Ez azt jelenti, hogy az ivarzást és a termékenységet a nappalok hosszának változása befolyásolja. Az istállókban alkalmazott egész évi folyamatosan 16 órás megvilágítás csökkenti a fotoperiódus változásával összefüggõ évszaki ingadozást. Az egyenletes, egész évben kiegyensúlyozott szaporaság azonban még nem jelent ivarzás serkentést. Ilyen hatással csak akkor számolhatunk, ha a termékenyítés elõtt hirtelen megemeljük a napi világos idõszak hosszát.



Több kutató számolt be arról, hogy ha a termékenyítés elõtt több nappal a napi 8 órás megvilágítást 16 órára növelték jelentõsen javultak a szaporasági mutatók (1. ábra). A biztató eredmények ellenére ma még nincs a gyakorlat számára ajánlható, garantált eredményt biztosító módszer.



Kedvezõ eredményekrõl számolnak be akkor is, amikor a 16 óra világos, 8 óra sötét periódust 8 óra világos, 4 óra sötétre váltották. Természetes fedeztetésnél a rövidebb „nappalok és éjszakák” hatására a vemhesülési arány 68%-ról 83%-ra nõtt.



A takarmány összetételének, vagy a fejadag megváltoztatása



A nagyobb telepeken az anyák intenzívebb szaporítására törekszenek, ami azt jelenti, hogy évente akár 7-8 fialás is lehet. Ez rendkívül megterhelõ, az anyák jó kondíciójának megõrzése nagy odafigyelést igényel. A szoptató anyanyulak gyakran egyidejûleg vemhesek is, ami jelentõs energiaveszteséget okoz. Emiatt az anyanyulak üresen maradhatnak, csökkenhet az alomlétszám, a tejtermelés, illetve a szopósnyulak növekedése.



Az ivarzás serkentése céljából próbálták ki a termékenyítés elõtti flushingolást, magas energiaszintû táp etetését. A kísérlet nem hozott kedvezõ eredményt, sõt a vemhesülési arány és az alomlétszám még csökkent is. Ennek magyarázata az, hogy mivel a nyulak „energiára esznek”, ezért ha a takarmány energiatartalmát növeljük, a tápfogyasztásuk csökken, sõt az energia növelése miatt a táp ízletessége is romlott. Az eredménytelenség ellenére érdemes a takarmányozás hatását tovább vizsgálni.



A flushingolás egyértelmû hatását akkor figyelték meg, amikor a korlátozott takarmányozás mellett felnevelt tenyésznövendék nyulaknak az elsõ termékenyítés elõtti 4. naptól ad libitum adtak tápot. Ez valóban energiában és más táplálóanyagokban is egy hirtelen lökést, ivarzás-serkentést jelent. A takarmánykorlátozás további elõnye, hogy egy fogyókúra befejezéséhez hasonlóan, a korlátozás megszüntetése után az anyanyulak falánkabbak és a nagyobb fogyasztásuk miatt több energiát vesznek fel, energia egyensúlyuk kevésbé borul fel, jobb a kondíciójuk.



Az anyák áthelyezése egy másik ketrecbe



Ha az elõször termékenyített anyákat 48 órával a termékenyítés elõtt másik ketrecbe helyezik, ugyanaz a hatás érhetõ el, mintha 25 NE PMSG-t adnának nekik. Nõ az ivarzó nyulak száma, javul a vemhesülési arány, és nõ az élve született nyulak száma. Ez a módszer azonban nem befolyásolja a többször fialt, szoptató anyák termelését. Kivitelezhetõsége és jelentõs többlet munkaigénye miatt azonban nem várható a gyakorlatban történõ alkalmazása.



Anya -alom elkülönítés



Az elválasztás után az anyanyulak többsége ivarzik. A szoptatás elmaradása kedvezõen hat a receptivitásra és a vemhesülésre. Ez a régi megfigyelés vezetett az anya-alom elkülönítés kipróbálására.



Az anya-alom elkülönítésének hatását több kísérletben vizsgálták. Az anyákat a termékenyítés elõtt 24, 36, vagy 48 órára kizárták az elletõládából. A 24 óránál hosszabb elkülönítés esetén javult az ivarzás és a vemhesülési arány. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az anyák 36 órán keresztüli kizárása, vagyis egy szopás elmaradása már hátrányosan befolyásolta az ivadékok súlygyarapodását. Az anyjuktól elkülönített nyulak súlya választáskor akár 70 g-mal is kisebb lehet, amit a növendékek a hízlalás végéig sem képesek kompenzálni.



A módszer eredményességét számos tényezõ (a kondíció, az elkülönítés módja és idõtartama, a szoptatási mód, a fialások sorszáma) befolyásolja. Legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha az elõször fialt (szoptató) anyánál alkalmazzuk a módszert. Minél idõsebb az anyanyúl, annál kisebb a hatása (2. ábra).



Mivel egy szopás elmaradása a nyulak súlygyarapodása, az állati jólét szempontjából kedvezõtlen, felvetõdött a szoptatási mód megváltoztatásának kipróbálása.



Szoptatási mód megváltoztatása



Alapvetõen két szoptatási módszer: a szabad és az egyszeri szoptatás terjedt el. Szabad szoptatás esetén az anyanyúl bármikor bemehet az elletõládába és a természetes viselkedésnek megfelelõen a sötét beállta után szoptat. Egyszeri szoptatás esetén az anyát kizárják az elletõládából és csak reggel kb. 20-30 percre teszik a búvónyílást szabaddá.



A legújabb vizsgálatok szerint a szoptatási mód megváltoztatásának is van biostimuláció hatása. Ha a korábban szabadon szoptató anyanyulat a termékenyítés elõtti napokban csak reggel engedjük be szoptatni, a viselkedése megváltozik, estétõl a reggeli szoptatásig egyre idegesebbek lesznek és emiatt fokozott ivarzási tünetek figyelhetõek meg. Egyes vizsgálatok szerint a vemhesülési arány, mások megfigyelése alapján az alomlétszám emelkedik meg számottevõen. Az anya-alom elkülönítéssel szemben a módszer elõnye az, hogy egy szoptatás sem marad el (csak estérõl reggelre tolódik), és így a szopósnyulak növekedésében nem következik be törés.



A bemutatott kísérleti eredmények szerint van a PMSG kezelésnek alternatívája. Legjobban az anya-alom elkülönítés hatását ismerjük. Itt már pontosan tudjuk, hogy napi egyszeri szoptatás esetén a 36 órás kizárás az ideális. Úgy tûnik, hogy a szoptatási módot az inszeminálás elõtt 3 nappal kell megváltoztatni. A napi megvilágítást a termékenyítés elõtt 7 nappal célszerû 8-ról 16 órára növelni és az inszeminálást követõen fokozatosan vissza kell állni az eredeti megvilágításra. Szintén teljesen egyértelmû pozitív eredményre számíthatunk, ha az ad libitum mennyiség 75-85%-án felnevelt tenyésznövendék nyulakat az elsõ termékenyítés elõtti 4. naptól ad libitum takarmányozzuk. Más esetben viszont még nincs egyértelmûen ajánlott módszer. Az egyre sokasodó kísérleti eredmények azonban elég garanciát jelentenek arra, hogy a PMSG kezelés korlátozásának idõpontjára még több alternatív biostimulációs eljárást tudunk ajánlani.



Princz Zoltán



Szendrõ Zsolt



Kaposvári Egyetem