MENÜ

A vitaminok szerepe a broiler takarmányozásban

Oldalszám:
2014.06.25.

A vitaminok olyan, viszonylag kis molekulasúlyú szerves vegyületek, amelyek az anyagcsere folyamatokban nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. A vitamin elnevezés az elsõként felfedezett tiaminból (B1-vitamin) ered, ahol az amin jelzõ az amino csoportra utal, a vit képzõ pedig a vital (életfontosságú) szóra. Az élõ szervezetek anyagcseréjének folyamatos feltérképezését, megismerését követõen egyre több olyan, a szervezet számára fontos kis mennyiségben elõforduló anyag került felfedezésre, amelyrõl már a felfedezés pillanatában vagy késõbb kiderült, hogy a vitaminok közé sorolható. A vitaminokat általában klasszikus módon nagybetûvel, néhány esetben a betût számmal kiegészítve jelölik. Manapság az elnevezésben egyre inkább terjed a kémiai szerkezetre vagy a funkcióra utaló elnevezés. A vitaminok mennyiségét vagy nemzetközi egységben, (NE, IU, IE) vagy a gramm tört részében mili- vagy mikrogrammban (mg, μg) adják meg.

Ha csoportosítani akarjuk a vitaminokat, akkor a leggyakrabban vízben (B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C-vitamin, biotin, folsav), illetve zsírban oldódó (A-, D-, E-, K-vitamin) csoportra osztjuk azokat. A vitaminok többsége a táplálékkal kerül be az állatok szervezetébe, bár néhány vitamint provitaminja formájában vesz fel az állat, más vitaminokat a szervezet metabolizmusa vagy az emésztõrendszerben található mikroorganizmusok termelik. Az intenzív iparszerû állattenyésztés kialakulásával a korábbi évtizedekhez képest még nagyobb a jelentõsége annak, hogy az állatok vitamin-szükségletét maximálisan kielégítsük. Ennek a legfontosabb oka az állatok teljesítményének folyamatos növekedése, amelynek legfõbb motorja a folyamatos genetikai fejlõdés (új hibridek) és az intenzív tartásmód. A szintetikus vitaminok nagyüzemi szintû elõállításával a takarmányok vitamin-kiegészítése és az állatok szükségletének kielégítése elsõsorban ökonómiai és tudományos kérdéssé vált, de semmiképpen sem mondható megoldhatatlan kérdésnek. Ilyen körülmények között ritkán lehet súlyos és tisztán vitaminhiányos tünetekkel találkozni. A vitaminok egy részének hiányát bizonyos ideig el tudja viselni probléma nélkül a szervezet, mivel képes tartalékolni azt. Ha vitaminhiány alakul ki, akkor az lehet enyhe részleges hiány, amelyet hipovitaminózisnak, vagy lehet teljes hiány, amit avitaminózisnak nevezzük.

A takarmányozás a vitaminellátás tekintetében ma sem képvisel egységes álláspontot. Ezért a különbözõ ajánlások és takarmányozási technológiák néhány vitamin esetén jelentõs eltéréseket mutatnak azonos állatfaj és korcsoport esetén. A minimális vitamin-szükségleti értékek meghatározásánál általában az amerikai NRC szabvány ajánlásait szokták a takarmányozásnál figyelembe venni. Emellett a különbözõ szintetikus vitaminokat elõállító és forgalmazó cégek is megadják saját ajánlásukat az optimális vitamin-kiegészítésre. A különbözõ baromfitenyésztõ cégek hibridjeikhez szintén megadják a maguk javaslatát a vitamin kiegészítésre vonatkozóan. A takarmányforgalmazó cégek és a különbözõ tudományos mûhelyek is rendelkeznek a maguk javaslataikkal, ami gyakran jelentõsen eltér egymástól és a korábban említettektõl. A fent említett javaslatoknak (lásd I-es táblázat) néha határt szab a törvényi szabályozás (tak. kódex), amely néhány vitaminnál elõírja a tápszinten megengedett maximális mennyiségeket. Az ajánlásokban fellelhetõ komoly különbségek egyik magyarázata az, hogy pontos szükségleti értéket szinte lehetetlen meghatározni. Ennek legfõbb oka, hogy a szükségleti értékeket számtalan külsõ, környezeti, technológiai és belsõ, biológiai tényezõ befolyásolhatja. Az említetteken kívül a vitaminok közötti kölcsönhatások (kompetitív antagonizmus) is jelentõsen befolyásolhatják kiegészítést.

1.

táblázat
Brojler indító táp NRC

(1994)
BASF

(2002)
Roche

(2000)
Ross 308

Búza alapú tak.
Tak.kódex

(2001)
Vitamin A NE/kg 1500 8000-12 000 8000-12 500 15 000 max.13 500


Vitamin D3
NE/kg 200 2500-4000 2000-4000 5000 max. 5000
Vitamin E NE/kg 10 30-50 150-240 50 -

A-vitamin (retinol)

Az állati eredetû alapanyagok tejtermékek, tojástermékek, halliszt, húslisztek tartalmazzák nagyobb mennyiségben. A növényi termékekben az A-vitamin provitaminjai a karotinok találhatók, amelybõl az állati szervezetben képzõdik vitamin. Az A-vitaminnak nélkülözhetetlen szerepe van a látás folyamatában, a fény kémiai reakciók utján történõ idegingerületté alakításában. Szerepe van bizonyos enzimek bioszintézisében és az állatok szaporodási folyamataiban, hámsejtek ellenálló képességében. Hiánya esetén látászavarok, a hámszövetben különbözõ elváltozások, csontfejlõdési zavarok figyelhetõk meg. Baromfinál a hiányos ellátás ronthatja a tojások keltethetõségét és a kikelt állatok növekedése is gyenge.

D- vitamin (kalciferol)

A D-vitaminnak két formája ismert, a D3- és D2-vitamin, az állati termékekben az elõbbi található nagyobb mennyiségben. A baromfifélék nagyságrendileg jobban hasznosítják a D3-vitamint, ezért a takarmányok kiegészítésénél általában csak ezt a formát használják. A D-vitaminnak központi szerepe van a kalcium-foszfor anyagcserében. A napsugarak besugárzásának következtében az állatok testében D-vitamin képzõdik. Hiánya esetén angolkór és csontlágyulás, a tojáshéj elvékonyodása figyelhetõ meg.

E-vitamin (tokoferol)

Az E-vitamin mind a növényi, mind az állati eredetû takarmányokban megtalálható. Erõs antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik, gátolja az avasodást és a lipidperoxidok képzõdését a telítetlen zsírsavakból. Szerepe van a fehérjeszintézisben, a szaporodási folyamatokban. Hiányos ellátás esetén a fiataloknál növekedésének lassulása, baromfiaknál exszudatív diatézis és encefalomalácia kialakulása fordulhat elõ.

K-vitamin

Három változata ismert, a K1-vitamin (filokinon) fõleg a zöldnövényekben található, a K2-vitamint (menakinon) a bélbaktériumok termelik és a K3-vitamint (menadion) pedig mesterségesen állítják elõ. Nélkülözhetetlen szerepe van a véralvadási folyamatban. Hiánya természetes körülmények között ritkán fordul elõ, ha mégis akkor sérülések esetén bevérzések alakulhatnak ki a bõr alatt.

B1-vitamin (tiamin)

A gabona magvakban és a hallisztben található meg nagyobb mennyiségben a tiamin. A legfontosabb funkcióját a szénhidrát anyagcserében fejti ki. Hiánya esetén étvágytalanság, lesoványodás és idegrendszeri tünetek figyelhetõk meg.

B2-vitamin (riboflavin)

Nagy mennyiségben tartalmazzák a gabonák, az olajos magvak, a halliszt és a lucernaliszt. A riboflavin fényre rendkívül érzékeny, ezért a napon tárolt alapanyagokban jelentõsen csökkenhet a mennyisége. Jelentõs szerepük van az aminosavak és a zsírsavak szintézisében. Fiatal baromfiaknál hiányában növekedési zavarok és súlyos idegbénulás (görbeujj betegség) alakul ki. Tojótyúkoknál nem megfelelõ ellátás esetén a tojások keltethetõségének romlása figyelhetõ meg.

B3-vitamin (nikotinsav)

Legnagyobb mennyiségben a hallisztben található jól hasznosítható formában, de a növényi eredetû alapanyagok is tartalmazzák. A szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcserében is központi szerepet játszik, mint az enzimek alkotója. Hiánya esetén növekedési zavar és csontosodási problémák lépnek fel.

B5-vitamin (pantoténsav)

A természetben nagyon sok mindenben elõfordul, de legnagyobb mennyiségben a halliszt, a szójadara és lucernaliszt tartalmazza. Nagyon fontos szerepet tölt be az intermedier anyagcserében. Hiánya esetén gyenge fejlõdés, bõrgyulladás, a tojások keltethetõségének csökkenése és tollképzõdési zavarok figyelhetõk meg.

B6-vitamin (piridoxin)

A pantoténsavhoz hasonlóan található meg az alapanyagokban. Jelentõs szerepe van az aminosav anyagcserében. Hiánytünete ritkán fordul elõ, de ha mégis, akkor romlik a testtömeg-gyarapodás, az ellenálló képesség és csökken a tojások keltethetõsége.

B12-vitamin (kobalamin)

Az állati eredetû alapanyagokban található meg. Központi szerepe van a normális vér- és hámképzésben, illetve az aminosav metabolizmusban, az idegrostok mûködésében, az ellenálló képességben, a növekedésben, a termékenységben. Hiánya esetén az említett folyamatok zavara, tollasodási, tojástermelési és keltethetõségi problémák jelentkezhetnek.

C-vitamin (aszkorbinsav)

Az emlõsök májában és a madarak veséjében szintetizálódik, az ember és a majom, illetve a halak kivételével. Részt vesz a szervezet általános védekezési mechanizmusában, hormonok képzésében és fontos szerepet játszik a csont, porc és kollagén képzésben. Hiánya esetén az említett mechanizmusok zavart szenvednek, romlik a sperma minõsége és a sérülések gyógyulása lassul. A tojótyúkok ketrecbénulását is összefüggésbe hozták hiányával.

Biotin (H-vitamin)

A természetben gyakran elõfordul mind a növényi, mind az állati eredetû alapanyagokban, nagyobb mennyiségben tartalmazza a szójadara, a lucernaliszt és a halliszt. A normális bõrképzõdéshez elengedhetetlen, de szerepe van a szénhidrát anyagcserében és a zsírszintézisben. Hiánya növekedési, tollasodási és termékenységi zavarokat okoz. Hiányos ellátás esetén bõrelváltozások és máj-, illetve vesekárosodás figyelhetõ meg. Baromfinál a perózis kialakulása összefüggésbe hozható az elégtelen biotin-ellátással.

Folsav

Nagyobb mennyiségben található a hallisztben, szójában, lucernában és a búzában. Fontos szerepet játszik a nukleinsavak szintézisében. Hiánya esetén baromfinál a keltethetõség romlása, csontképzõdési zavar, a tollak színtelensége és gyenge növekedés figyelhetõ meg.

A felsoroltakon kívül a vitaminhatású vegyületek között feltétlenül említést kell tenni a kolinról, amelynek hiánya esetén a baromfiaknál növekedési zavarok, perózis és májelfajulás jelentkezhet. A fentiekbõl is látható, hogy a vitaminok a szervezet legkülönbözõbb folyamataiban játszanak kulcsszerepet, ezért a normális növekedéshez, fejlõdéshez és az élethez nélkülözhetetlenek. Mivel a vitaminok legnagyobb része a táplálékkal kerül be az élõlények, így a gazdasági haszonállatok szervezetébe, ezért a takarmányok vitamin- kiegészítésénél nagy a takarmánygyártók felelõssége.

Gyenis József-Tóth Szabolcs