Gondolatok a bogyósok értékesítésérõl

Napjainkban az Unióhoz közel érve, a belépés küszöbén a feltételek nagyon megváltoztak. Elsõsorban a magyar munkaerõ drágulása - így az elérhetõ profit drasztikus csökkenése az egyik fõ probléma. Hasonló jellegû a globalizálódó szabad gazdaság távolságokat lecsökkentõ, soha nem látott árubõséggel megjelenõ kínálata (spanyol szamóca, ma chilei, holnap kínai? málna) Látnunk kell azonban, hogy az Unióban új lehetõségek is megnyílnak a piac magyar résztvevõi elõtt. Amennyiben ezeket a lehetõségeket idõben felismerjük és élni is tudunk velük, fogjuk tudni biztosítani továbbra is helyünket a piacon. Véleményem szerint a hagyományos, a terméket alig feldolgozó fagyasztásos technológiát legalább két fontosnak látszó változtatással kell kiegészíteni. Az egyik: a fagyasztott terméket tovább kell feldolgozni, csomagolni és közvetlenül a fogyasztóig eljuttatni. (Persze ebbõl a piacból nagyobb részt megszerezni hosszú és nagyobb feladat. )



A másik lehetõség a nyers gyümölcsök értékesítésének elõsegítése. Igaz, itt is számolni kell az Uniós konkurenciával (spanyol szamóca) mégis meg lehet, és meg is kell találnunk a piac réseit és azt el kell foglalnunk. Ki kell használnunk a földrajzi helyzetünkbõl adódó, de a konkurencia termelésébõl kiesõ idõszakokat (délebbre fekvõ országok termelési ciklusának befejezése után a piac igényeit is továbbra is ki kell elégíteni.) Az Uniós piac kínálata bõséges, sokszínû, változatosságot igényel, nem tûri az egysíkúságot. Ez is lehetõségünk, és a vámhatárok megszûnésével könnyebben lehet eljutni más országok piacaira, Bécsbe, Grazba, de akár Münchenbe is.



Nem kell elfelejteni, hogy a fogyasztási szokások hazánkban is megváltoztak. Megjelent a fogyasztók azon rétege, akik meg tudják fizetni a drágább árut, és ezt leginkább a nagy áruházláncok üzleteiben- más termékek vásárlásával együtt- akarják megvenni. Olyan különösen érzékeny áruknál, mint a málna, a szeder, lényeges lehet a szállítási távolság és a szállítás idejének csökkentése. Ezekben az esetekben az esélyeink jók, hiszen árualapunk bõségesen van, ízben, zamatban pedig könnyen álljuk a versenyt.



Van azonban változtatni valónk: pontosabbnak, precízebbnek kell lennünk, a minõségi igényt tisztelnünk kell, és be kell tartanunk. Alkalmazkodnunk kell a fajtaigényekhez is, de legfõképpen az áru elõszítésével kell elérni azonos színvonalat, mint a konkurencia.



Szándékosan hagytam a végére a legfontosabb, leggyorsabban elvégzendõ feladatot: az egész nyers gyümölcs (de különösen a bogyósok) forgalmazását meg kell SZERVEZNI. Meg kell találni a hangot egymással a termelõnek, felvásárlónak, értékesítõnek, egymásra támaszkodva, egymást segítve (és nem kihasználva) hosszú távra kialakítani a közös stratégiát. Ezt a közös hangot a termelõ és termelõ, a felvásárló és felvásárló, az értékesítõ és értékesítõ között is el kell érni, hiszen csak így nem tudnak egymás ellen kijátszani bennünket, csak így lehetünk erõsek. A nyers gyümölcs forgalmazásánál a kialakult termelési centrumokban lévõ hûtõházak szerepének növelését kellene biztosítani, mert a piac rapszodikus és ipari háttér nélkül a termelõ kiszolgáltatott.



Biztosítani kell a minõséget. Ennek legegyszerûbb módja a minden csomagolási egység egyedi kódolása, a szállítás, forgalmazás területén a hûtés biztosítása. Hangsúlyozom ismételten, hogy hosszú távon csak a helyzethez alkalmazkodni tudók maradnak a piacon, tehát gondolkodnunk és megegyezésre jutnunk létkérdés.



V. L.