Gabonafélék vírusbetegségei és kártételüket mérséklõ integrált védekezés

1. táblázat
A hazai gabonaféléket fertõzõ jelentõsebb vírusok
Kórokozó vírus	Terjedés/vektor	Gazdanövények
Búza csíkos mozaik vírus Wheat streak mosaic virus (WSMV)	mechanikai és Aceria tulipae	Búza, durumbúza, árpa, rozs, zab, kukorica
Búza törpeség vírus Wheat dwarf virus (WDV)	Psammotettix alienus	Búza, durum búza, árpa, rozs, zab, olaszperje, gabonarozsnok
Árpa vírusos levélfoltosság Brome mosaic virus (BMV)	mechanikai, Oulema spp. és Xiphinema spp.	Búza, árpa, rozs, zab, rozsnok, tarackbúza
Árpa csíkos mozaik Barley stripe mosaic virus (BSMV)	mechanikai, mag és pollen	Búza, árpa, zab, rozsnok, dohány, olajrepce, disznóparéj, fenyércirok
Árpa sárga törpeség vírusok: gabona sárga törpeség vírus cereal yellow dwarf virus (CYDV-RPV) árpa sárga törpeség vírus - barley yellow dwarf virus (BYDV-MAV) - barley yellow dwarf virus (BYDV-PAV) - barley yellow dwarf virus (BYDV-RMV) - barley yellow dwarf virus (BYDV-SGV)	Rhopalosiphum padi, Macrosiphum avenae, Rh. padi és M. avenae, Rh. maidis Schizaphis graminum	Búza, durum búza, árpa, tritikálé, zab, rizs, kukorica, rozsnok, perje

A vírusok okozta kártételek

A hazánkban elõforduló vírusbetegségekkel és az általuk megbetegített növényekkel egyre gyakrabban találkozunk, ami mennyiségi veszteséget és minõségromlást eredményez. A növények fertõzöttsége évenként a skálaérték széles intervallumában 0-100% között érvényesül. A gabonafélék vírusfertõzöttségét az elmúlt évtizedekben döntõen az árpa sárga törpeség vírusa okozta. Ezt a szerepet az 1990-es évek közepétõl a búza törpeség vírusa vette át. A vírusok dominanciájában bekövetkezett változást õszi búzában, õszi- és tavaszi durum búzában, tritikáléban, zabban egyaránt igazolták a Martonvásáron Szunits L.-Pocsai E.-Vida Gy.-Veisz O.- Láng L.-Bedõ Z. által elvégzett vizsgálatok. A 2002-ben tapasztalt igen jelentõs vírusfertõzés fõ okozója 76,1%-ban a búza törpeség vírusa volt, amely kórokozó más vírusokkal együtt is elõfordult. Ennek megfelelõen a vírus komplexek által okozott fertõzés a növények 91,1%-át érintette. A fertõzés növényenkénti veszteséget okozó hatása a szalmatermést 5-65, a kalászonkénti szemszámot 5-81, a szemtömeget 5-90, az ezerszem-tömeget 5-45%-kal csökkentette. Az egységre vetített termésveszteség - a fertõzés mértékétõl függõen - 0-97% között ingadozik. Ezzel együtt számolni kell a termés minõségi romlásával és a csökkent vetõmag értékkel.

A beteg növények felismerése

A gabona vetéseinket veszélyeztetõ két vírust a növényeken okozott tünetek alapján szinte lehetetlen elkülöníteni. A pontos diagnózis vektorátvitellel vagy szerológiai vizsgálattal végezhetõ el. A búza törpeség és az árpa sárga törpeség vírusokkal fertõzött növényeken már õsszel, majd tavasszal feltûnik a levelek csúcsán kezdõdõ, késõbb az egész levéllemezre kiterjedõ sárgulás, ami teljes elhalást eredményezhet. A levélkárosodással együtt jelentkezik a csokrosodás és a törpe növés. Az elhaló leveleken feltûnõ a barna foltosodás és a levél deformáció. A korai (õszi) fertõzés további következménye a kalászolás elmaradása és a hiányos gyökérképzõdés. A súlyosan fertõzött területeken termés nem, vagy csak minimális várható, amit a 2002 év tavaszán 13500 ha õszi árpa kényszerû kiszántása is bizonyít.

Az árpa sárga törpeség vírusát két alcsoportra osztották és ezen az alapon öt törzset különítettek el. A törzseket terjesztõ levéltetvek szerepét fajonként meghatározták (1. táblázat).

A vírusvektor

A búza törpeség vírusának terjesztõje a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus), amely hazánkban mindenütt elõfordul. Egyedszám növekedésére számíthatunk akkor, amikor egymás után a szokásosnál magasabb hõmérsékletû, alacsonyabb levegõ relatív páratartalmú és csapadékszegényebb évek következnek. A 2. táblázat mosonmagyaróvári adatai bizonyítják, hogy az 50 éves átlaghoz viszonyítva az utóbbi években jelentõs változásokat regisztráltunk az idõjárást alakító egyes meteorológiai tényezõk vonatkozásában.

2. táblázat
A meteorológiai tényezõk változása Mosonmagyaróvárott az 50 éves átlaghoz viszonyítva
Meteorológiai tényezõk	50 év átlaga	2001	2002	2003
Középhõmérséklet (átlag °C)	10,1	10,6	11,6	10,9
Maximum hõmérséklet (átlag °C)	14,8	15,4	16,2	16,4
Relatív páratartalom (átlag °C)	77,5	74,4	71,2	70,7
Csapadék (összeg mm)	574,6	452,6	548,0	394,3

A csíkos gabonakabóca egyedszámát kedvezõen befolyásoló meteorológiai tényezõk alakulása és a rendelkezésre álló tápnövények (gabonafélék, pázsitfüvek, lucerna, vöröshere, répafélék, burgonya, repce, kender, len, stb.) együttesen eredményezték a közvetlen (táplálkozás) és a közvetett (vektor szerep) károk növekedését. A háromnemzedékes faj az õszi vetéseken éri el az egyedszám csúcsot és ez is hozzájárul az érzékeny fázisban lévõ fiatal növények búza törpeség vírussal való fertõzöttségének növekedéséhez. A kifejlett imágók õsszel a növényekre raknak tojásokat, amelyekbõl áttelelés után kelnek ki az elsõ nemzedék lárvái. A lárvák táplálkozás közben (március, április) szintén vírusterjesztõk. A vírus epidémia szempontjából kedvezõ feltételek következményét az 1. ábrán rögzítettük 2003 április elsõ napjaiban Mosonmagyaróvár határában.

Az ábrán jól látható a súlyos vírusfertõzés következménye, amely gyakorlatilag a növényállomány teljes pusztulását eredményezte, csupán helyenként lehetett találni még élõ vezér és sarjhajtást. A tavaszi nemzedék imágói május hónapban találhatók a növényeken. A nyári nemzedék füveken és árvakeléseken él, az õszi pedig ezekrõl a növényekrõl kerül imágó állapotban a kelõ vetésekre.



Védekezési lehetõségek

A leírtakra figyelemmel a probléma mérséklésének lehetõsége több oldalról meg- közelíthetõ:

• a gabonatermesztést folytató gazdaságokban kiterjedt a vírus rezervoár és egyben a csíkos gabonakabóca tápnövény köre. Célszerû a fertõzési gócok - ezzel együtt a kabócák - tápnövényeinek gyérítése (árokpartok, fûves területek rendszeres kaszálása) és felszámolása (parlagterületek ugarolása),
• a termesztõ terület koncentráltságának megszüntetése,
• ellenálló (toleráns vagy rezisztens) fajták termesztése,
• a monokultúra megszüntetése,
• az aratás utáni talajmunkák legyenek rendszeresek. Az árvakeléseket és a gyomos területeket fel kell számolni,
• az ökológiai feltételek alakulására tekintettel rendszeres felvételezésekkel kell ellenõrizni a kabócanépesség egyedszám változását,
• az esetleg szükséges inszekticides védekezések optimális idõben való elvégzése a kabócák gyérítésén keresztül közvetve mérsékli a vírusfertõzött növények számát,
• eredményes lehet a táblaszegély permetezése, ha a kabócák betelepedésével egyidõben tudjuk elvégezni.

Dr. Kuroli Géza