MENÜ

EU: támogatás, vidékfejlesztés, prognózis

Oldalszám: 5-7
2014.06.25.

Nehéz választás
2004 tavaszáig kell a tagországoknak nyilatkozniuk arról, hogy a 2003. júniusi egyezmény opciói közül melyiket választják. Az Agra Europe londoni hetilap szerint a közös agrárpolitika 40 éves történetében eddig nem fordult elõ olyan nagymértékû különbség a gazdálkodók versenyhelyzetében, mint amilyen a jövõben elõállhat a támogatás különbözõ elosztása, illetve mértéke miatt.

Óriási összeg, több mint 30 milliárd euró támogatás cserélhet gazdát, ha gyökeresen változnak az elosztás kritériumai. Függ a teljes vagy részleges leválasztástól, a bázisul megválasztott történeti referenciától, vagy régiós elosztástól.



Egy német tanulmány szerint („A luxemburgi reformegyezmény alkalmazása”, szerzõ: Uwe Latacz-Lohmann - Kieli Egyetem) a termeléshez kötõdõ támogatások esetén a farmer akkor is termel, ha gazdálkodása veszteséges. Ezzel szemben a támogatások termeléstõl való leválasztásakor abbahagyhatja a veszteséges termelést, anélkül, hogy elesne a támogatástól.



A részleges támogatás leválasztásnak a következõ negatív következményei vannak: a/ nem teszi lehetõvé a piaci jelzések közvetlen értékelését, b/ termelésnövelésre ösztönöz,. c/ nem ösztönöz viszont strukturális változtatásokra, beruházásokra egy-egy farmon belül, állapítja Latacz-Lohmann. A teljes leválasztás hátránya, hogy a kedvezõtlen helyzetû régiókban a termelés csökkenését, esetleg felhagyását okozhatja.



A legtöbb tagország már eldöntötte a támogatás leválasztásának mértékét. Egyelõre azonban még mérlegelik az országon belüli elosztás elveit. Egyike lehet a 2000-2002-ben kapott támogatás gazdaságonkénti összege. Ez esetben a hektáronkénti támogatás régión belül is rendkívül különbözõ lehet. A másik lehetséges elosztási mód szerint a régiónak jutó összes támogatást elosztják a régió jogosult területével, azaz a mezõgazdasági területtel, levonva abból az évelõ növények területét. Így olyan területek is a támogatottak körébe tartozhatnak, amelyek a régi rendszer szerint nem kaptak támogatást. Az új elosztási rend ezért a hagyományoshoz képest egy hektárra jutóan kisebb támogatást jelent.



A támogatást a föld bérlõje és nem tulajdonosa kapja. Ennek következményeképpen a föld ára valószínûleg csökken. Ám a regionális elosztási módnál, amely szerint minden föld támogatásra jogosult., stabilizálódik a jelenlegi magas földár.



A regionális elosztási mód esetén a támogatások más elvek szerinti újraelosztása történik meg. Nem veszik ugyanis figyelembe a termelt növényeket, a termelés hatékonyságát, csupán a területnagyság az elosztás alapja. Például Észak-Németországban egy 100 hektáros tehenészet (tejgazdaság) - regionális elosztás esetén - évente körülbelül 40 ezer euró támogatást kap. Amennyiben a farm kedvezõ hatékonysággal termel, a hagyományos elosztási mód szerint járna jobban, ha viszont alacsony hozamokkal termel, akkor az új elosztási mód a kedvezõbb.



A támogatás kifizetését számos követelményhez kötik. Ennek egyike például, hogy a gyepterületet tilos szántóvá átminõsíteni. A földet jó minõségben kell tartani.



Salzburgi konferencia a vidékfejlesztésrõl



Az Európai Bizottság által szervezett konferencia legfontosabb kérdése a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló erõforrások szûkössége volt. A vidékfejlesztési politika a közelmúltban az érdeklõdés központjába került. Az élelmiszergazdaság kibocsátásában a hangsúly a minõségre tevõdött át. Az országok lakossága, adófizetõi egyre fontosabbnak tartják az egészséges környezetet. Az Internet elterjedése a legtávolabbi vidékeket is bekapcsolja a gazdaság vérkeringésébe.



A 2003. júniusi döntés értelmében a mezõgazdasági támogatásokból (2007-tõl kezdõdõen) 1,2 milliárd eurót vonnak el vidékfejlesztésre. A 2005-ben 3 százalékkal induló, 2007-ben és az ezután következõ években 5 százalékra rúgó elvonás jelentõs lépés a vidékfejlesztés felkarolására. Az elsõ és a második pillér (mezõgazdás, vidékfejlesztés) támogatási aránya az új tagországok belépése révén is javul. A jelenlegi 90:10 százalékos (mezõgazdaság-vidékfejlesztés) részesedés 2005-re 85:15 százalékra módosul. A 2007-2013-as idõszakban a vidékfejlesztésre szánt összegek aránya még nem eldöntött, 2005-ben határoznak a következõ költségvetési idõszak elõirányzatairól.



A mezõgazdasági támogatások plafonját viszont 2013-ig már meghúzták. A sietség egyik oka Németország aggálya volt, miszerint a bõvülés következtében az agrárköltségvetés robbanása következhet be. A másik ok az volt, hogy eleget tegyenek a reformpárti és reformellenes tagországok követeléseinek. Meghagyva a támogatásokat, de visszaszorítva növekedésüket. Az agrárköltségvetésben az évi 1 százalékos, inflációt követõ növekedés reálértékben valószínûleg csökkenést jelent (évi 1 százaléknál magasabb lesz az infláció).



A 2007-tõl kezdõdõ költségvetési idõszakra a vidékfejlesztés reformja várható. A fõ célkitûzések a következõk lesznek: a mezõgazdaság, a környezet és a vidék gazdaságának együttes fejlesztése. Összevonják a különbözõ alapokból nyújtott vidékfejlesztési támogatásokat. Franz Fischler mezõgazdasági fõbiztos a sajtó képviselõinek elmondta: egyetlen alapból kell a jövõben finanszírozni a vidékfejlesztést, így lehet egységes a végrehajtás és ellenõrzés is. A fõbiztos szóvá tette, hogy a konferencia nem a vidékfejlesztésben elért eredményekre koncentrált, hanem a programok költségére.



John Bryden angol egyetemi oktató felszólalásában a vidék általános fejlesztésére hívta fel a figyelmet. Egykori farmerként szükségesnek tartja, hogy tömegesen létesüljenek vidéki munkahelyek. Csupán a mezõgazdaság fejlesztése nem menti meg a vidéket az elnéptelenedéstõl. A farmerek családtagjainak, különösen a fiataloknak munkalehetõséget kell teremteni. A települések kezébe kell adni a fejlesztések megválasztásának jogát. A csatlakozó országokban tisztázni kell a tulajdonviszonyokat, mert különben a farm vezetõje nem kaphat kedvezményes hitelt.



A konferenciára készített brit tanulmány (írta Lord Haskin) a brit kormány vidékfejlesztési politikáját bírálja. Föld-menedzsment hivatal létrehozását javasolja, mely összefogná a jelenleg több kézben lévõ, egymást átfedõ szervezetek tevékenységét. A döntéshozatalt ugyanakkor decentralizálni kell. A brit szaktárca (DEFRA) hatásköre széles körben nem ismert. A vidékfejlesztési célkitûzések és az agrártermelés funkciói zavarosak, egymást átfedõk. A politika nem veszi kellõen figyelembe a fogyasztói igényeket és a gazdasági realitásokat sem.

Lassú kilábalással számol az Európai Bizottság



Az Európai Bizottság 2003-ban közétett makrogazdasági elemzése elismeri, hogy a 2003 hoz hasonló gyenge (0,4 százalékos) gazdasági fejlõdésre 1993 óta nem volt példa. Az eurózóna gazdasága 2004-ben is csak 1,8 százalékkal bõvül, 2005-ben azonban már gyorsul a gazdasági növekedés, 2,3 százalékra számítanak az eurózóna országaiban.



A bizottsági prognózis szerint a foglalkoztatottságban nem várható javulás. A munkanélküliségi ráta 2003-ban 8,9 százalékra tehetõ, 2004-ben tovább romlik a helyzet.



Pozitív eredményt valószínûsítenek viszont az infláció csökkenésében. 2003-ban - ugyancsak az eurózónában - 2,1 százalékos, idén 2 százalékos, 2005-ben pedig 1,7 százalékos fogyasztói áremelkedést prognosztizálnak.



A jövõre csatlakozó tíz ország gazdasága 2003-ban 3,1, 2004-ben 3,8, 2005-ben pedig 4,2 százalékkal bõvülhet. Ezen belül a magyar GDP - 2003-as 2,9 százalékos növekedés után - 2004-ben (nyugat-európai fellendülés esetén) már 3,2 százalékkal, 2005-ben 3,4 százalékkal gyarapodhat. Mindhárom évben elmarad azonban a csatlakozó országok átlagától, áll a bizottsági elõrejelzésben.

Áremelkedésre számít az EIU



A londoni székhelyû gazdaságkutató intézet, az Economist Intelligence Unit közzétette árprognózisát az úgynevezett puha nyersanyagokra vonatkozóan (a termékcsoport 15 mezõgazdasági nyersanyag árváltozását tartalmazza, például a gabonafélék, italok, olajos magvak, cukor árindexét).



2004-ben és 2005-ben a termékcsoportból csak a gabonafélék és olajos magvak ára várható magasabbra az 1990. évi árnál. (Az összevont árindexben a gabonafélék 45,8 százalékos, az olajos magvak 29,6 százalékos súllyal szerepnek.) A gabonaféléken belül az étkezési búza kínálata megfelel a keresletnek, a két nagy exportõr, az USA és Ausztrália bõ termésének köszönhetõen. Takarmánybúzából azonban keresleti jellegû lesz a piac. Takarmányárpából is hiányra számít az EIU, a kukorica mérleget viszont stabilizálhatja az USA jövõre várható átlagosnál jobb termése.



Az olajos magvak kereslete növekvõ, de erõsödik a latin-amerikai kínálat is. Ezért 2004-ben még jelentõsebb, 2005-ben már csak csekély drágulást jeleznek. A jövõ évben is csökken azonban a napraforgó ára.



Cukorból - figyelembe véve a tartós túltermelést - az árak tovább gyengülnek. 2004-ben - az elõzõ évhez képest - nagyobb mértékû, 2005-re már kisebb árcsökkenést valószínûsít az EIU. A cukor 2005. évi ára csak alig több mint fele lesz az 1990-es árnak. A cukorkészletek Kínában gyarapodhatnak, az Európai Unióban azonban csökkenhetnek a növekvõ kivitel és a mérséklõdõ belsõ kínálat nyomán.

Nyersanyagok

árindexe
  2004 2005
  1990 2003 1990 2004
  százalékában
Összevont árindex * 105,4 4,4 108,6 3,0
- gabonafélék 115,0 8,9 120,7 4,9


- olajos magvak
111,2 5,8 112,8 1,4
- cukor 54,6 -7,1 54,2 -0,7
- italok 87,0 -7,7 87,5 0,6
* 15 termékre vonatkozóan



2003-2004 között, illetve 2004-rõl 2005-re egyaránt a gabonaféléknél lényegesebb (8,9, illetve 4,9 százalékos) áremelkedéssel számol az EIU, amit az idei aszálykároknak és a globális gazdasági növekedésnek tulajdonít.

Nõtt a világ éhezõinek száma



Az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetének (FAO) tájékoztatása szerint 1999-2001-ben több alultáplált ember élt a világon, mint az elõzõ periódusban, 1995-1997-ben. Az éhezés elleni harc nem járt sikerrel. 1999-2001-ben 842 millió ember éhezett, míg az elõzõ idõszakban 798 millió volt létszámuk. Az alultápláltság a fejlõdõ országok lakosságára jellemzõ, ám az iparilag fejlett országokban is 10 millió, az átmeneti gazdaságú országokban, pedig 34 millió ember éhezett.

Támogatások az új tagországokban



A 2004-ben csatlakozó országok a tejtermékeket, a csonthéjasokat és az energianövényeket megilletõ új támogatásokat a többi közvetlen támogatással azonosan kapják. A bizottsági javaslat értelmében tehát 2004/2005-ben 25 százalékot, a következõ évben 30 százalékot stb. Franz Fischler mezõgazdasági fõbiztos magyarázata szerint a javaslat annak szellemében született, hogy a csatlakozási feltételek jellegükben és elvileg nem változtak.



A csatlakozó országok ezzel szemben azt szerették volna elérni, hogy az új, 2004-tõl induló támogatások esetében a régi tagországokkal egyenlõ elbírálásban részesüljenek. A bizottsági elõterjesztés a mezõgazdasági miniszterek elé kerül, elõzetesen kikérve az Európai Parlament véleményét.



Málta és Szlovénia kivételével már valamennyi csatlakozó ország az egyszerûsített támogatási rendszer mellett döntött. A számítás alapja a megmûvelt terület, a hektáronkénti jogosultságot a tagállamok határozzák meg. Az országonkénti támogatás volumenének plafonját - a régi tagországokhoz hasonlóan - a bizottság 2013-ig meghúzta.



A reform következtében változó, új szabványok bevezetéséhez a csatlakozó országok pénzügyi segítséget kapnak.



A bizottság javasolja, hogy a végleges egyszerûsített támogatási rendszerben kötelezzék az új tagországokat a régiós változat adoptálására. Ez azt jelenti, hogy az új tagországok nemzeti támogatási borítékát fel kell bontani regionális borítékokra (késõbb meghatározandó objektív kritériumok alapján). A regionális borítékokban szereplõ összegeket kell majd elosztani az adott régióban lévõ támogatásra jogosult földterülettel.



A támogatás elnyerése érdekében 2005-tõl - az új tagországoknak bizonyos kötelezettségek-nek eleget kell tenniük. Kivételek ez alól az átmeneti mentességet kapott fejezetek. A közvetlen támogatások 100 százalékának eléréséig az új tagokra nem vonatkozik a moduláció, valamint az agrárköltségvetés veszélyeztetése esetén hozott rendkívüli intézkedések.

A tagjelölteknél több a munkában töltött idõ



A dublini székhelyû uniós szervezet (European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions) felmérése szerint a tizenkét tagjelölt országban átlagosan 44,44 óra a heti munkaidõ, míg az EU-ban csupán 38,19 óra. A részidõs foglalkoztatás sokkal kevésbé elterjedt Kelet-Közép-Európában, mint a kontinens nyugati felén. Az unióban az alkalmazottak 18 százaléka dolgozik részidõben, a tizenkét tagjelöltnél mindössze 8 százaléka (Magyarországon 6 százaléka). A mezõgazdaságban regisztrálták a leghosszabb tényleges munkaidõt, heti 52 órát.

Varsói kutató az élelmiszerárakról



Az uniós csatlakozást követõ 3-5 évben érzékelhetõen csökken az élelmiszerek árkülönbsége a jelenlegi tagállamok és a csatlakozó országok között, nyilatkozta egy varsói konzultációs központ vezetõ szakembere. A közeledés úgy megy végbe, hogy a mostani tagországokban valamelyest csökkennek az árak, míg az új tagországokban emelkednek. A jelenlegi árkülönbség óriási: a közép-, kelet-európai leendõ tagállamokban 41 százalékkal olcsóbbak az élelmiszerek.



Bõvebb információkat a szerzõknél, illetve az Agrár Európa Agrárgazdasági Hírlevelében talál.



1Tóth Péter-2Dr. Báder Ernõ



1Agrár Európa Kft. Budapest



2Nyugat-Magyarországi Egyetem MÉK Mosonmagyaróvár