MENÜ

A szõlõ és bortermelés szabályozása az Európai Unióban

Oldalszám: 85-87
2014.06.25.

Az Európai Unió a szõlõ és bortermelést piaci eszközökkel szabályozza. Teljes jogú tagság esetén (2004. május 1-tõl) ezt a rendszert Magyarországnak is át kell vennie. A szõlõ és bor ágazat szabályozása, rendtartása más ágazatokhoz képest több új követelményt támaszt, nagyobb fegyelmet követel. Ez esetben a rendtartás szó szerint is értendõ! Szemléletváltásra EU tagságunktól függetlenül is szükség van, mivel a világban jelentõs változások zajlottak le ezen a területen. Európában a 80-as évektõl folyamatosan állandósult a túltermelés, csökkent a fajlagos borfogyasztás (2000-ben a világ termelése 283 millió hl, fogyasztása 219 millió hl volt, ennek megfelelõen 60 millió hl eladatlan készlet halmozódott fel). Megváltozott a fogyasztás szerkezete is. Nõtt az érdeklõdés a minõségi borok iránt. Egyidejûleg élesedett a nemzetközi verseny, ahol hagyományos piacvédelmi eszközeink a 25 EU tagországon belül nem állnak rendelkezésre, és a harmadik országok felé is korlátozott.

Az EU bortermelése, küzdelem a túltermelés ellen.



A világ szõlõterülete 7,4 millió ha, bortermése 260-280 millió hl. Ebbõl 70 millió hl exportra kerül. Az EU a világ legnagyobb bortermelõje, exportõre és fogyasztója, bár a csökkenõ tendencia itt is érvényesül. A 80-as években még a világ bortermésének 85 %-át adta. Ez az arány napjainkra 62 %-ra csökkent. Ennek megfelelõen a világ bortermésének 60 %-át az EU-ban fogyasztják. Ebben benne foglaltatik mintegy 8 millió hl import bor is fõként a tengeren túli és kelet-európai országokból. Az elõbbiekbõl kitûnik, hogy jelentõs a túltermelés még akkor is, ha a világ borexportjának 71 %-a az EU-ból származik. Ebbe a közegbe kell beilleszkednünk nekünk magyaroknak, akik szintén jelentõs exportõrök vagyunk. Nem lenne szerencsés ha exportunk, illetve a csatlakozás után az EU országokba már egyszerûen csak beszállításunk tovább csökkenne. A korábbi szokásos 1,5 millió hl exportunk ugyanis 0,9 millió hl-re zsugorodott, és egységáraink is mérséklõdtek.



Az EU bortermése évjárattól függõen mintegy 150-180 millió hl, melyet 3,39 millió hektáron állítanak elõ. A termésátlag 40-50 hl hektáronként, amely arra utal, hogy messze nem a mennyiségre, hanem a minõségre összpontosítanak. Ennek ellenére a felesleg 20-30 millió hl is lehet éves szinten, melyet a pincékben nem tudnak elhelyezni. Ezért nem könnyû erre a piacra betörni, különösen asztali borral, és különösen jobb évjáratokban. Nem meglepõ, hogy az EU a támogatást a túltermelés megelõzésére, a piaci feleslegek levezetésére adja. Ezt tudomásul kell vennünk. Ez alól csak a szerkezet átalakítása képez kivételt.

Nyolc bortermelõ ország közül kiemelkedik Franciaország és Olaszország, akik egyenként is 16 millió hl-t exportálnak. Franciaország árbevétele azonban vetélytársánál lényegesen több a pezsgõk, és minõségi vörösborok magasabb aránya miatt. (Az export árbevétel 14 %-át a borok, pezsgõk adják, meghaladva a búzaexport 8 %-os arányát). Nem elhanyagolható természetesen a német, spanyol, portugál, sõt görög bortermelés és export sem. A velünk együtt csatlakozó országok közül Szlovénia és Ciprus bortermelõ, de Csehországban, Szlovákiában is elõfordul bortermelés. Ez utóbbiban tokaji bort is elõállítanak, mivel a trianoni szerzõdés a tokaji borvidék három községét Szlovákiához csatolta.

Meg kell említeni, hogy a csemegeszõlõ szabályozása az EU-ban a zöldség-gyümölcs ágazatnál szerepel.

A bor ágazat helyzete Magyarországon. Megújulásra van szükség.



A hazai bortermelés a rendszerváltás után jelentõs változáson ment keresztül. Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévõ területek privatizációja átalakította az ágazatot. A tömegtermelésre és rubel elszámolású exportra berendezkedett szõlõ és bortermelés nagy része magángazdaságokhoz került, akik egy része képes volt a legkorszerûbb technológiákat meghonosítani, más részük viszont atomizálódott, és alacsonyabb hatékonysággal termel. Az elõbbiek egy része az ültetvény mellett pincészetet is fenntart, és minõségi borokkal hódít teret magának.

A 2001-es összeírás visszatükrözi a privatizáció után kialakult helyzetet. A korábban nyilvántartott mintegy 130 ezer ha szõlõültetvény 91 ezer ha-ra zsugorodott. Ezen belül a borvidékek területe 78,6 ezer ha, ahol a termõterület 73,8 ezer ha.

Az ültetvények szétaprózottságát szemlélteti, hogy 227 ezer ültetvényt számláltak össze a 91 ezer ha területen. Ebbõl 140 ezer db a hegyközségek érdekkörébe tartozik. Az ültetvények 90 %-a, azaz 204 ezer ültetvény fél ha alatti méretû. Ezek a terület 90 %-át mûvelik.



Az ültetvények terület szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy 30 % a fél ha alatti ültetvény, 30 % a fél és öt ha közötti, és 40 % az öt ha fölötti. Az átlagterület a borvidékeken a Balaton-melléki 0,17 ha és az Egri borvidék 1,67 ha-ja között szóródik.

A szõlõterületek 56 %-a a Dunántúlon, 33 %-a Észak-Magyarországon, 11 %-a az Alföldön található.

A hazai borfogyasztás a 80-as évek mélypontja után (20-23 l/fõ/év) fokozatosan emelkedett. A 90-es évek elejére a kannás borok térhódítása, valamint a borhamisítás olcsó borainak megjelenése következtében a fogyasztás 33-35 l-re nõtt, majd az elmúlt években 28-30 l/fõ-ben stabilizálódott. Ezen belül 70 % az asztali borok, és 30 % a minõségi borok aránya. A könnyebb, gyümölcsillatú, zamatú borok egyre keresettebbek. A vörös borok hódolóinak száma is növekvõ tendenciát mutat. A bortermés 75 %-a hazai fogyasztásra kerül, 25 % az export.

A bor a történelem folyamán Magyarország nevezetes kiviteli terméke volt. Jelenleg is számottevõ a borexportunk, melynek többsége az EU-ba irányul, és összességében mintegy 60 millió $ bevételt biztosít. Jelentõs vásárlónk még Nagy-Britannia, Finnország, Svédország, Lengyelország és Csehország. Szlovákia szõlõlé importjával szerepel partnereink között. Döntõ a palackos borok kivitele, de érdemleges a szõlõlé és szõlõmust kivitel is. Importunk lényegében választékbõvítési célokat szolgál, mennyisége nem jelentõs.

Az európai piacon napjainkra megjelentek a tengeren túli borok. Ezek ellen magas védõvámokkal védekezünk mi is, az EU is. Magyarországra 62,9 %-os a védõvám, egyes kedvezményes estekben 40 %. Eu tagként mi is a közösségi védõvámokat fogjuk alkalmazni harmadik országokkal szemben, amely hordós borok esetén 20%, palackos borok esetén 5 %. Nagy valószínûséggel ezek a látványos palackozású, jó minõségû borok komoly versenytársai lesznek a gyengébb minõségû, és esetenként bizonytalan eredetû magyar asztali boroknak.

Magyar-EU kapcsolatok. Borexportunk vámmentes.



Az elsõ borkereskedelmi megállapodás Magyarország és az EU között 1993-ban jött létre, melyet kétszer is meghosszabbítottak egy-egy évre. 2001-ben azután új bor-és szeszkereskedelmi megállapodást kötöttünk, mely határozatlan idõre szól. Az EU kezdetben kedvezményes vámokat biztosított a magyar borok számára, melyet Magyarország hasonlóan viszonzott. A 2001-es szerzõdés már vámmenteséget garantált meghatározott mennyiségekre. Magyarország vámmentesen vihet az EU-ba 445 ezer hl-t, az EU vámmentesen hozhat Magyarországra 175 ezer hl-t. Látható, hogy az EU kedvezményt nyújt számunkra, mint társult tagok számára. Sajnálatos módon Magyarország egyik évben sem tudta kihasználni a vámmentes mennyiséget, megfelelõ árualap hiányában. Ennek megfelelõen gyakorlatilag most is minden bor vámmentesen jut be az EU piacára. Ez természetesen fordítva is így van. 2004 május 1 után a mennyiségi korlátozások és vámok hatályon kívül kerülnek, és a bor, illetve szeszesital szállítások teljesen szabadon történhetnek az EU tagországok között. A vámok és mennyiségi korlátok megszüntetésével párhuzamosan el kell törölni az exporttámogatásokat is. A továbbiakban a kereslet-kínálat dönti el, hogy ki, hol, milyen bort tud értékesíteni az EU-n belül.

Az Európai Unió borrendtartása, a közös borpiaci szervezet



A borrendtartás célja a bortermelõk tisztességes megélhetésének biztosítása, a korrekt piaci magatartás megkövetelése, a versenyképesség fokozása a nemzetközi piacokon. Ezen belül jelentõs feladat a termelés és a fizetõképes kereslet összehangolása.



Kiemelendõ, hogy az EU piacszabályozása az asztali borokra terjed ki. A minõségi boroknak beavatkozás nélkül is eladhatóknak kell lenniük. Természetesen az eredet és márka védelme messzemenõen megilleti õket is. Az EU nem szól bele a minõségi borok szabályozásába, legfeljebb kereteket ad a versenyegyenlõség biztosítására. A minõségi bor termelésének elõírásai tehát nemzeti hatáskörben maradnak. Magyarország számára ily módon lehetõség nyílik a védett termõhelyekrõl származó neves borok termelésének egyedi szabályozására. Ezekre a borokra az EU-ban minimális természetes alkoholtartalmat, maximális hektáronkénti terméshozamot állapítanak meg. Minõségi bort csak akkor fogadnak el, ha az adott termõhelyen belül érlelik.

A borrendtartásban beavatkozási területei:

1. A szõlõtermelési potenciál szabályozása (területekkel és új telepítésekkel kapcsolatos elõírások, a feleslegek piacról történõ kivonása a kívánatos termelõi árak fenntartása érdekében (lepárlás, export), a piac védelme nem EU országok termelõivel szemben (vámok).

2. A technikai elõírások, és a versenysemlegességet biztosító elõírások. (mennyiségi és eredet-nyilvántartások, fajtapolitika, borászati technológiák, segédanyagok használata, palackozás, címkézés.)



1. Kivágási és szerkezetátalakítási támogatások.



1976 óta a túltermelés elkerülése érdekében az EU tiltja a borszõlõ területek növelését. 1988 óta ez fennáll a minõségi bort termõ területekre is. Az 1996/97 évi borpiaci évtõl a kivágást már nem a gazdák dönthetik el önhatalmúlag, hanem az adott ország jelölheti ki a kivágandó területeket. Csak a kiöregedett, vagy elavult fajtájú szõlõültetvények újratelepítésének támogatására van lehetõség. Aki viszont igazoltan csökkenti a területet, az kivágási támogatásban részesül attól függõen, hogy milyen állapotú volt az adott ültevény. A kivágási támogatás akkor jár, ha a szõlõterület helyett nem telepítenek újat. Elhanyagolt terület kivágási támogatása nem jöhet szóba, és a legkisebb támogatható terület 1000 négyzetméter, vagyis egytized hektár.

A kivágási támogatás 350 ezer Ft (20 hl/ha alatti termésû) és 3 millió Ft (160 hl/ha fölötti termésû szõlõterület) között szóródik, az ültetvény termelési potenciáljától függõen.



Magyarországon 2003 az utolsó év, amikor még az 50 %-os nemzeti támogatás volt adható a szõlõterület növelésére. Ezért mintegy 1500 ha telepítés történt. Az ország szõlõterületéhez képest ez nem tekinthetõ érdemlegesnek, de jóval több, mint amennyi a 90-es években megszokott volt. Ez a terület egyébként pont annyi, mint amennyit az EU egyébként is engedélyez. Egy tagállam évente teljes szõlõterületének 1,5 %-át telepítheti újra. A támogatást azok a gazdálkodók vehetik igénybe, akik termõ, de elavult fajtájú ültetvényük helyett telepítenek újat. A nemzeti támogatás sincs kizárva, de ez sem lehet magasabb az EU normánál.



Az elmúlt években Magyarországon sok szõlõt irtottak ki. Ezek pótlására a „fel nem használt újratelepítési jog” nyújt lehetõséget. Esetünkben mintegy 15 ezer ha-ról van szó. Nem kizárt tehát szõlõterületünk növelése, de a bort el is kell adni. Tudni kell, hogy a piacra jutási támogatás az EU-ban nem jöhet szóba.

A fajta-átalakítási támogatás legfeljebb a költségek felére terjed ki, de mivel Magyarországon az egy fõre jutó GDP nem éri el az Unió átlagának 75 %-át, a költségek háromnegyed része lehet a maximum. A realitás az EU gyakorlat alapján 7000 Euro, azaz 1,7 millió Ft/ha, amely összeg aligha éri el a kívánatosat, különösen ha figyelembe vesszük, hogy kamattámogatási lehetõség sem lesz. Irányt kell venni tehát az ökológiai programokra, ahol hazai támogatás adható. Ilyen például az osztrák megoldás.



Feleslegek kivonása a piacról, mint árstabilizálás



Nagyobb termés esetén az árak csökkenését úgy igyekeznek megakadályozni, hogy készletek kivonásával csökkentik a piaci kínálatot. Ennek egyik módja a magántárolás alkalmazása.

A bortermelõk, pinceszövetkezetek szerzõdésben vállalják a termék (asztali bor, szõlõmust, szõlõmust sûrítmény, finomított szõlõmust sûrítmény) betárolását meghatározott idõre. Az EU Intervenciós Hivatala fedezi a tárolási és kamatköltségeket. A magánraktározás a szerzõdéskötés utáni napon (december 16-tól) indul, és a következõ év november 30-ig tart. A támogatás a tárolási idõ lejárta után 3 hónapon belül esedékes. A betárolt bor természetesen a termelõ tulajdonában marad. Az õ felelõssége és kockázata, hogy miként tud kivárni egy kedvezõbb piaci helyzetet. Ezek a technikák saját forgótõkét igényelnek a termelõktõl.

Az eljáráshoz hasonló mûködik Magyarországon is. Itt a borbetárolók közraktári jegyet kapnak. Ez fedezetét képezi a felvehetõ éves lejáratú hitelnek, melyre 100 %-os kamattámogatás jár. Ezt a rendszert az EU szabályokhoz kell igazítani.

A feleslegek csökkentését, ezen keresztül az árak stabilizálását szolgálja a bor lepárlás útján történõ kivonása a piacról. Az EU évente 12 millió hl asztali bor lepárlását támogatja. Ezzel a szeszpiacon a boralapú alkoholt versenyképessé teszi más (például cukorból készült) alkoholokkal szemben. Az eljárás nem kötelezõ. Csak 10 hl fölötti tétellel lehet beszállni, de van felsõ határ is (az elmúlt három borpiaci évben bevallott legnagyobb mennyiség 23 %-a).

A konstrukcióban több szereplõ különül el: a bortermelõ, a lepárló, a tároló, illetve az EU ntervenciós felvásárló hivatala, kifizetõ ügynöksége.



Jelentõs termékfelesleg, minõségi problémák, ennek következtében vészesen csökkenõ árak esetén az úgynevezett krízislepárlást alkalmazzák. Egy adott tagállam kérheti az eljárás bevezetését, minden tagországra nem lép életbe. 2000-2001-ben 7,2 millió hl bor jutott erre a sorsra. Az EU nem csak asztali borokat, de minõségi borokat is felvásárol krízislepárlás céljára. Az elõállított alkohol az EU Intervenciós Hivatalának tulajdona lesz, ahol gondoskodnak tárolásáról, illetve késõbbi eladásáról. Odafigyelnek, hogy ne zavarják meg az EU szeszpiacát lökésszerû alkohol eladásokkal. Ez az alkohol ezért többnyire tengerentúli exportra megy, fõként üzemanyag gyártás céljára.

A krízislepárlásra részletes szabályozás nem készült, a mindenkori helyzetben határozzák meg a feltételeket, és azt, hogy nemzeti támogatás adható-e az akcióhoz. A minimális mennyiség itt is 10 hl.



Egyéb termelésszabályozó és minõségjavító intézkedések

Az EU a törköly és a seprõ lepárlására kötelezi a bortermelõket. Az általa lepárlásra megvásárolt melléktermék a belõle elõállított bor átlagos alkoholtartalmának legalább 10 %-át kell, hogy tartalmazza. Ezzel a törköly és seprõ túlpréselését akadályozzák meg, elkerülve az ilyen irányú minõségrontást, netán borhamisítást. Ha a leszállított melléktermék alkoholtartalma nem éri el az elõírt százalékot, akkor azt borból kötelezõ kipótolni. Várható tehát a borhamisítás visszaszorulása.

A beszállítóknak 3 hónapon belül fizetnek. Az árat többoldalú számítással állapítják meg.



Az EU támogatja a bor alkoholtartalmának kiegészítésére használt mustsûrítményt. Ez egyrészt csökkenti a termelt bor mennyiségét, másrészt csökkenti azok versenyhátrányát, akik nem használhatnak cukrot erre a célra. Az eljárást minõségi borok esetén is szabad alkalmazni. A támogatás a bortermelõket illeti meg. A szõlõmustot szõlõlé készítésére is célszerû felhasználni. Így is csökken a bor mennyisége, illetve javul a szõlõlé versenyképessége. Ez esetben a támogatást a szõlõlé gyártó üzemek kapják.

Az EU engedélyezte Magyarország számára a répacukor felhasználását a must feljavítására.



Az export támogatása



Az asztali borok, likõrborok, szõlõmustok és sûrítmények exportja az EU szõlõtermelõ országaiban egységesen támogatott. Az EU körültekintõ, több szempontot figyelembe vevõ támogatást ad, melyben szerepet játszanak a készletek, várható terméskilátások, szállítási költségek, piaci tendenciák. EU tagként a támogatásra palackos borok esetén is igényt tarthatunk, melyet jelenleg kedvezõtlen WTO szerzõdésünk tilt. Meg kell azonban említeni, hogy az EU lényegesen alacsonyabb vámjait kell majd nekünk is tudomásul venni, ami élesebb versenyt teremt a hazai piacon a nem EU-ból származó borokkal szemben.



2. Technikai jellegû szabályok



Tíz évente felmérést kell készíteni a fajták nevérõl, a tõkék koráról, és azok változásairól. A magyar összeírás 2001-ben történt.



A tízéves felmérés évenkénti kiegészítésére a tagállamok kötelesek szõlõkatasztert vezetni, mely naprakészen mutatja az ültetvény használóját, a területre és termésre vonatkozó adatokat, készleteket, intervenciós támogatásokat, stb.

A termelõknek pincekönyvet kell vezetni, melyben a készleteiket pontosan szerepeltetik. Az adatokat a tagországok rendszeresen jelentik az Európai Bizottságnak. Ez mellett kéthetente tájékoztatást kell nyújtani az asztali borok árának alakulásáról.



A szõlõfajtákat az EU-ban három kategóriába sorolják: ajánlott, engedélyezett, és ideiglenesen engedélyezett fajták. Az ideiglenesen engedélyezett fajtákból készíthetõ bor, de nem telepíthetõk. A be nem sorolt fajtáknak nemcsak a telepítése, de fenntartása is tilos.



A fajták besorolása nemzeti hatáskörbe tartozik, tájékoztatási kötelezettséggel az EU felé. Külön kell felsorolni a minõségi bort adó fajtákat.



Részletes szabályok írják elõ a szállítás során használt okmányok és számlák tartalmi követelményeit, valamint a címkéken feltüntetendõ információkat. Ezek az információk nem lehetnek megtévesztõk a fogyasztókra, és nem sérthetik a piaci verseny korrektségét. Nagyszámú elõírás vonatkozik a földrajzi és márkanevek használatára, a palackok formájára, stb.

Ellenõrzés



A szõlészeti és borászati elõírások betartása a tagállamok feladata. Az ellenõrzés technikájára alapelveket dolgoztak ki. Magyarországon ez több intézmény feladata lesz. Ezek közül legfontosabb az OMMI, OBI, VPOP, hegyközségek, AKII, Kifizetõ Ügynökség.



1.

táblázat
A

világ bortermelésének és kereskedelmének megoszlása a fõbb szõlõtermelõ

országok között
Megnevezés Részesedés a világ bortermelésébõl (%) Részesedés a világ borexportjának mennyiségébõl (%) Részesedés a világ borexportjának

értékébõl (%)
  1986-1990 átlaga 2 000 1986-1990 átlaga 2 000 1986-1990 átlaga 2 000
Dél-Afrika 3,1 2,8 0,1 2,6 0,1 1,9
USA 5,9 8,8 1,4 4,5 1,2 4,1
Argentína 6,7 5,6 0,7 1,5 0,2 1,2
Chile 1,3 2,0 0,5 6,4 0,4 4,5
Ausztrália 1,4 3,0 0,7 4,8 0,9 6,9
Új-Zéland 0,2 0,2 0,1 0,6 0,1 0,7
Nem hagyományos bortermelõk

összesen
18,6 22,4 3,5 20,4 2,9 19,3
Franciaország 22,0 20,7 28,6 23,4 50,1 38,9
Olaszország 22,2 20,4 28,6 25,0 16,9 18,3
Spanyolország 11,5 12,7 10,8 12,8 7,6 8,9
EU-15 64,8 62,4 80,2 70,7 88,2 76,2
Magyarország 1,5 1,5 4,4 1,3 1,8 0,5
Forrás: FAO és Eurostat adatok alapján

az AKII Ökonómiai Osztályán készült számítás. Radóczné Kocsis T. (2003):

Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása, Szõlõ-bor







2.

táblázat
A

világ bortermelésének és fogyasztásának változásai
Me.: millió hl
Megnevezés 1986-1990 átlaga 1995 1996 1997 1998 1999 2000
Termelés 293,0 255,0 271,5 264,2 262,1 284,3 283,5
Fogyasztás 239,9 223,0 219,8 219,9 223,8 221,4 219,8
Különbség 53,1 32,0 51,7 44,3 38,3 62,9 63,7
Forrás: FAO és Eurostat adatok alapján

az AKII Ökonómiai Osztályán készült számítás. Radóczné Kocsis T. (2003):

Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása, Szõlõ-bor







3.

táblázat
Az

Európai Unió bormérlege
Me.: ezer hektoliter
Megnevezés 1987/88-1990/91

gazd. évek átlaga
1991/92-1995/96

gazd. évek átlaga
1996/97 1997/98 1999/00 2000/01
Felhasználható termelés mennyisége 181 686 162 472 169 324 157 331 178 891 176 006
Import (3. országból) 2 744 4 220 5 670 6 115 7 384 8 625
Összes felhasználható

mennyiség
184 429 166 691 174 994 163 446 186 275 184 631
Export (3. országba) 9 251 11 559 13 518 13 472 13 628 11 646
Veszteségek ..   1 095 985 1 371 1 311
Ipari felhasználás 39 790 29 212 23 362 22 831 25 637 31 761
Ebbõl alkohol ..   22 039 21 533 23 732 ..
Közvetlen fogyasztás 133 378 127 471 128 283 127 245 129 398 125 157
Egyenleg 2 012 -3 152 8 736 -1 087 16 241 14 756
Forrás: Eurostat. Radóczné Kocsis T. (2003):

Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása, Szõlõ-bor

Megjegyzés: Az 1995/96. gazdasági évtõl

az EU-15 adata







4.

táblázat
A

hordós borok termelõi árai az Európai Unió legfontosabb bortermelõ

országaiban
Származás Mértékegység 1998. I. 1999. VII. 2000. VII. 2001. VII.
Németország
Rheinhessen          
Tájbor DM/hl 130 60 50- 45
Minõségi bor DM/hl 140 75-80 70 65-70
Dornfelder DM/hl 400-450 420- 450 350
Oportó, Weissherbst DM/hl 270 190 120-130 110
Pfalz          
Tájbor, fehér DM/hl 130 60 50 45-50
Minõségi bor, standard DM/hl   80 70 70-80
Rizling, minõségi bor DM/hl 160 100-110 80 60
Mosel-Saar-Ruwer          
Saar, minõségi bor DM/hl   110 70 60
Bernkastel DM/hl 210-220 110 70 60
Rizling, minõségi bor DM/hl 210-220 130 80-90 70
Rheingau          
Rizling DM/hl 200-210 180-200 130 130
Franciaország
Asztali borok
Vörös 10-11° FF/hektoliterfok 23-26,50 27-3,50 21-25 17-20
Vörös 11-12° FF/hektoliterfok 23-28 28-30 23-26 18-22,50
Fehér 10-11° FF/hektoliterfok 21-22 20-21 .. 16-17
Fehér 11-12° FF/hektoliterfok 24,50-27 25-26 21-24 18,50-20
Bor származáshely megnevezéssel
Vörös 10-11° FF/hl 260-285 330-340 275-315 220-285
Vörös 11-12° FF/hl 270-345 330-375 290-360 220-320
Fehér 11-12° FF/hl 450-500 380-400 380-410 310-340
AOC Bordeaux          
Bordeaux vörös FF/9 hl ûrtart. 9500-10000 6500-7000 6500-7500 6500-7500
Médoc vörös FF/9 hl ûrtart. 16500-17000 13000-14000 12500-13500 11000-12500
Bordeaux fehér, száraz FF/9 hl ûrtart. 4000-5500 4000-5500 2500-4000 2500-4000
Burgundia          
Chablis fehér FF/132 l ûrtart. 3300 3500-3600 2750-2850 2900-3100
Beaujolais vörös FF/215 l ûrtart. 1200-1900 2700-2750 2100-2150 1600-1650
Beaujolais Village FF/216 l ûrtart. 2100-2350 3000-3100 2100-2200 1800-1850
Loire          
Muscadet fehér FF/225 l „barrique“ 105-1100 1350-1400 1350-1400 1100-1150
Touraine fehér FF/hl 550-600 700-750 600 700-720
Anjou vörös FF/hl 580-620 500-550 500 600-650
Elzász          
Fûszeres Tramini FF/hl 1845 1912 1807 1796
Pinot blanc FF/hl 1001 1075 1047 1068
Rizling FF/hl 1007 958 947 949
Szilváni FF/hl 705 735 753 881
Olaszország
Veneto          
Asztali bor fehér 9-11° ITL/hektoliterfok 7500-8000 5600-6100 5600-5800 6200-6400
Valpolicella Classico ITL/hektoliterfok 20000-23000 23000-26000 19000-20000 23000-24000
Dél-Tirol          
Kalterer See ITL/hl 250000- 230000- 250000- 240000-
Sankt Magdalener DOC ITL/hl 330000- 300000- 300000- 310000-
Emilia Romagna          
Lambrusco Regg. DOC ITL/hektoliterfok 10000-10500 7000-7300 7000-7500 6800-7200
Toscana          
Toscana rosso ITL/hl 230000- 105000- 80000- 200000-
Chianti DOC ITL/hl 360000- 190000- 210000- 400000-
Chianti Classico ITL/hl 600000- 450000- 450000- 650000-
Forrás: DOKUMENTATION. Österreichischer

Wein. Radóczné Kocsis T. (2003): Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása,

Szõlõ-bor

Megjegyzés: AOC:

apellation d’originale controllée (ellenõrzött eredet-megjelölés)

DOC: denominazione di origine controllata ( ellenõrzött eredet-megjelölés)

Dr. Nagy Frigyes