Sertésválság az EU-ban és hatásai Magyarországra

Tanácsadói munkám gyakran szólít gazdálkodók közé. Mostanában a csalódottság, kiábrándultság és szketicizmus egyre magasabb hullámaival szembesülök. Az egyetlen pozitív dolog amit említeni tudok ezzel kapcsolatban az, hogy a baj végre összefogásra késztette az állattartókat. Sajnos, ezen bajok az elõttünk álló két-három évben tovább fognak gyûrûzni, de remélem annyi hatásuk azért lesz, hogy ez a szolidaritás, együttmûködési készség szervezett formát ölt a sertéstartók között. A szakmai érdekképviselet sokkal magasabb szintjét kell kialakítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gazdatársadalom mindenféle politikai irányzat mellõzésével, csak szakmai alapon veszi kezébe sorsát. Vannak közeli, igen jó példák. Szlovákiában 52 sertéstartó vállalkozás alapított nemrégiben közös szövetkezetet. Gyakorlatilag a piac 40 százalékával kezükben már érdemben tudják befolyásolni sorsukat. Ugyanilyen alapon mûködik együtt a két legnagyobb cseh termelõ, õk a piac felét bírják.

E cikkemmel az informáltság jelentõségére szeretném felhívni a sertés termékpálya szereplõinek figyelmét. A tõke mellett ennek jelentõsége talán a legnagyobb a csatlakozási folyamattal összefüggésben. Csak az tud idõben alkalmazkodni, aki birtokában van a megfelelõ információknak. Ennek elõsegítése érdekében az alábbiakban összefoglalom, hogy a sertéspiac jelenlegi helyzete hogyan alakult ki, illetve milyen kilátásokkal kecsegtet.

Mint étkezésünk egyik alapeleme, a sertés tartása a vidéki életforma egyik meghatározó eleme volt, van és lesz. Ezt azért fontos már itt az elején leszögezni, mert az önellátásra való törekvés minden olyan idõszakban erõsödik, amikor a megélhetés körülményei romlanak. Ez pedig immár 12-14 éve tartós jelenség a mezõgazdaságban. A rendszerváltozás idõszakában, a mezõgazdasági üzemszerkezet szétzilálása okán a vidéki népesség igen jelentõs hányada fejlesztette házi sertéstartását piaci célú termeléssé. Ez a háromszázezres tömeg a sertéstermelés felét állította elõ, egészen napjainkig. Az elõttünk álló két-három év azonban számukra sajnos az önellátásra való visszarendezés idõszaka lesz. (Szívesen írtam volna ide, hogy „hacsak…”, de sajnos ennek az említettek zömének számára nincs alternatívája.) Persze e nagy számú termelõnek csak egy része jelent meg a piacon, de hogy pontosan mennyi azt nem tudjuk. És ezzel újabb neuralgikus ponthoz érkeztünk. Magyarországon senki nem tudja pontosan megmondani, hogy mennyi sertéstartó és hány feldolgozó üzem van. A feldolgozókról például 350 és 860 közötti számok egyaránt repkednek. Hogy is van ez? Azt sem tudjuk hány üzemünk van, akkor hogyan ellenõrizzük õket? Újabb kemény dió! Az országos fõállatorvos azt nyilatkozza, hogy „a hatósági állatorvosok folyamatosan ellenõrzik az üzemeket, s a bezárások többször napirendre is kerültek. A politikai döntés azonban rendre elmaradt.” Magyarországon tehát politikai döntés volt a jogszabályok betartatása! Ennek is vége a csatlakozással!

Nézzük most a piaci eseményeket! 2004. január 27.-tõl az EU újra exporttámogatást fizet félsertések, darabolt húsrészek és császárhús kivitele után, minden nem-EU országba, kivéve a 10 csatlakozót, Romániát és Bulgáriát. A támogatást április 30-ig lehet igénybe venni. (Vegyük észre, most is diszkrimináltak minket azzal, hogy a belépésünkkor megszûnik a támogatás igénybevételének lehetõsége!) A kialakult helyzet egy folyamat része, nézzük idõrendben!

I. Kezdjük a legfontosabb piacbefolyásoló tényezõk számbavételét az orosz importkvóták 2003. áprilisi bevezetésével. Belföldi termelése fejlõdésének biztosítása érdekében Oroszország kvótát határozott meg húsimportjára. Ez sertéshúsra, marhahúsra és baromfira terjed ki. Mivel az elsõ év ennek mûködésében igen sikeresnek bizonyult, e rendszert továbbra is fenn fogják tartani. Ennek jellemzõje, hogy az import növekedését rögzített kvótákkal gátolják, amiket a hagyományos beszállítók között osztanak ki. 2003-ban az orosz csirketermelés 10 százalékkal, a sertéshústermelés 5 százalékkal növekedett, míg a marhahústermelés folytatta csökkenését. Elõbbiek tehát igazolják a kvótarendszer bevezetésének szükségességét és hasznosságát. A tervezett kvótamennyiség 90 százalékát osztják szét, a maradék 10 százalékot aukción értékesítik. A kvótán belül a vám mértéke 15 %, de legalább 0,25 Euró/kg, míg azon kívül 80 %, de legalább 1,06 Euró/kg.

2003-ban az elõzõ évihez hasonló, 600 ezer tonnás sertéshús importja volt Oroszországnak, 2004-ben azonban ennél kevesebbet, 450 ezer tonnányit osztanak szét. Ebbõl 227,3 ezer tonnával részesedhet az EU 25 tagállama.

Az alábbi táblán a legnagyobb beszállítókat látjuk. Hihetetlen ütemben nõ a brazilok és kínaiak súlya az orosz piacon, miközben az EU tagállamok és Lengyelország pozíciója folyamatosan romlik. A beszállítók köre egyre szûkebb, látható, hogy a 10 legnagyobb exportõr részesedése 90 százalék feletti.

Oroszország sertéshús importja (t) illetve 10 legnagyobb beszállítója (%)

Forrás: USDA

Az orosz húskvóták hatására az EU sertéshús kivitele már 2003. elsõ félévében 2,5 %-kal csökkent az elõzõ évhez képest. A csökkenésben Oroszország mellett Japán piacvédelmi intézkedései is szerepet játszottak. Japán a WTO adta importvám növelési lehetõségét használta ki. Készülve az orosz korlátozásra, az EU oda irányuló sertéshús kivitele 27%-kal ugrott meg az év elsõ 3 hónapjában, aztán azonban esett. Éves szinten 15 %-kal kevesebbet adtak el azon a piacon, ami 90 ezer tonnát jelent. Az EU sertéshús exportjának csökkenését az erõs Euró és az USA, valamit a dél-amerikai szállítók elõretörése is okozta. Eközben, az EU amúgy jelentéktelen importja 50 %-kal nõ ebben az évben, 34 ezer tonnára.

Az elmúlt évek az EU sertéshús külkereskedelmének jelentõs arányeltolódását hozták. A legfontosabb fejlemény a csatlakozás elõtt álló 10 országba irányuló kivitel növekedése (2002-ben ez 42 százalékos volt). Csaknem kétszeresére nõtt a román export, miközben Oroszországban 8 százalékos volumencsökkenést szenvedtek el. Importjukban a magyar és a lengyel sertéshús pozíciója stabilizálódott, míg az USA és Ausztrália bevitele drasztikusan esett vissza. Ezek a folyamatok a már említett világpiaci trendeknek megfelelõek. Mind az EU exportjának, mind legnagyobb versenytársainak piacai átrendezõdnek.

Az EU sertéshús külkereskedelme, ezer t

Forrás: USDA

Az orosz sertéshúspiacról érkezett legfrissebb hír az, hogy az orosz hatóságok az EU kvótájának felfüggesztését helyzeték kilátásba arra az esetre, ha a közösség nem egységesíti állategészségügyi exportigazolásának rendszerét. Az sérelmezik, hogy míg befelé az EU egységes, központosított élelmiszer-biztonsági procedúrát alkalmaz, addig exportjához minden tagállam maga állít ki igazolást.

Nem véletlen tehát, hogy az EU-ban 32 éve nem látott méretû készlet halmozódott fel 2003-ban, és okozta azt a válságot, mely során önköltség alá estek a felvásárlási árak.

II. Eközben az Unió nagyobb sertéstermelõi tovább növelik termelésüket. Az Európai Unió 2002. évi sertéspiaci trendjei egyrészt jelentõs különbségeket, másrészt ellentétes folyamatokat mutatnak a tagállamok között. A növekvõ spanyol, dán és német sertéstermelés, valamint az elõre jelzettnél kisebb arányú kivágás a 2001-es száj és körömfájás nyomán az idõsebb kocaállományból, az állomány növekedését okozta. Csökkenés az Egyesült Királyság, Hollandia és Belgium kocaállományában volt tavaly. Elõbbinél az alacsony árak miatt, utóbbiaknál a környezetvédelmi és állategészségügyi szigorítások miatt. Ebben az évben a kocaállomány 2001. évire való visszaállására számítanak.

Forrás: USDA, 2003 elõrejelzés

Fentiek következménye, hogy az EU sertéspiaci szabályozása, mely köztudottan nem tartozik a legkeményebbek közé, sorra vette elõ eszközeit a piaci zavar elhárítására. 2002. után 2003-ban is magántárolási akciót hirdettek. Ennek keretében, legutóbbi információim szerint már 85 ezer tonna sertéshúst vontak ki ideiglenesen a piacról. Ezzel sikerült megállítani az árcsökkenést, de növekedést nem indukált. Ezért nyúlt az EU január 23-án utolsó eszközéhez, az említett export-visszatérítéshez.

A Bizottság idõrõl-idõre közzéteszi középtávú elõrejelzéseit. Ezek nagyon sok tanulsággal szolgálnak, hiszen kiolvashatók belõle stratégiai elképzelései. Az EU 15 jelenlegi tagállamára vonatkozó, 2010-ig szóló elõrejelzés a termelés 4,7 százalékos, a fogyasztás 5,3 százalékos növekedésével számol. Ennek megfelelõen az import jelentõsen, 84 százalékkal fog nõni, de alig fél százalékát képezi a fogyasztásnak.

Forrás: Bizottság

A jelenlegi tagállamok 300 ezer tonnával több sertéshús eladásával számolnak az új tagállamokban, mint jelenleg. A 25 tagállam 2004-es 22,3 millió tonnás termelés 2010-re 23,1 millióra bõvül. Ezzel a 3,6 százalékos termelésnövekedéssel szemben 4,1 százalékos keresletnövekedés áll. A termelési többlet ennek következtében szûkülni fog.

Forrás: Bizottság

Részösszegzésként: Az EU folyamatosan veszít exportpiacaiból, miközben belsõ és az új tagállamok felé irányuló kivitele élénkül. Ez azonban nem elegendõ a feleslegek levezetésére, ezért minden lehetséges eszközzel beavatkoznak a piaci folyamatokba.

III. Eközben az EU országjelentése elmarasztalja Magyarországot - többek között - az élelmiszerbiztonság területén tapasztalt hiányosságok miatt. (2003. november)

IV. Szerencsés motívumnak számítanak, hogy Szerbia gyenge piacvédelme miatt az EU sertéshúsa utat talált a piacra (3. országnak számít); az USA-ban nyilvánosságra került az elsõ BSE-s marha, szinte megállíthatatlanul terjed a baromfiinfluenza; és gyakorlatilag az egész távol-keleti baromfipiac megfertõzõdött influenzával.

V. Mindezek után térjünk haza! A magyarországi sertésárak több mint két éve esnek. Ez pedig még akkor sem vigasz, ha az EU áraival együtt teszi ezt. Mivel hatékonyságunk - javuló tendenciája ellenére elmarad az EU legjobb termelõiétõl, 2003. során realitássá vált a hazainál olcsóbb import alapanyag beszerzése. Ezt az EU-val kötött kereskedelmi (népszerûbb nevén „dupla nullás”) megállapodás vámmentes kvótája is erõsítette. Ez értelemszerûen május elsején hatályát veszti.

VI. A magyar szaktárca exporttámogatást fizet idõlegesen: 65 Ft/kg-ot élõsertések, 140 Ft/kg-ot sertéshús után, 3400 illetve 5000 tonnában maximálva. Ez is a csatlakozásig vehetõ igénybe. Ez ellen védõvámot vetett ki Szlovénia, és Románia is ezt fontolgatja.

VII. Az USA felfüggesztette a Magyarországról származó húsok importját. (2004. január) Az eset rendkívül pikáns. Az amerikai szakminisztérium rendszeresen ellenõrzi az országba beszállító húsüzemeket. Tavaly januárban az ellenõrök állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági problémákat tártak fel, melyrõl tájékoztatták a magyar szaktárcát. Ekkor megígértük nekik, hogy õszi bejárásuk idejére pótoljuk a hiányosságokat. Az amerikaiak jöttek, és információim szerint két húsüzemnél tapasztalták ismét a problémákat. Erre a szokásos protokoll szerint „felfüggesztettek minket”. A magyar fél tárgyalásokat kezdeményezett, minek eredménye ígéret tettek a gyors felülvizsgálatra.

VIII. Elég nagy sajtóvisszhangot kapott a répcelaki húsüzem bezárásának esete. Az állategészségügyi hatóság bezárta az üzemet, mert nem volt képes megfelelni a hatályos jogszabályoknak. Ez egy olyan folyamatnak a kezdetét jelzi, melynek során mintegy száz húsüzemre kerül lakat környezetvédelmi, higiéniai hiányosságok miatt. A piacot elhagyni kényszerülõk száma ennél jóval magasabb is lehet, hiszen a fentebb említettek miatt a verseny tovább fokozódik a húspiacon. Január 26.-án EU ellenõrök kezdtek ellenõrzésbe a magyar vágóhidakon. Munkájuk révén e folyamatok vélhetõleg fel fognak gyorsulni.

IX. 2004. februárjának közepén a sertésárak növekedésnek indultak az EU jelenlegi tagállamokban. Az említett magántárolással sikerült megállítaniuk az áresést, az exporttámogatással, valamint a számukra szerencsés fordulatnak nevezhetõ baromfi és BSE megbetegedések miatt elindultak felfelé. Ez a második félévre fogja szerintük a legnagyobb hatását kifejteni, nevezetesen az export emelkedését. A nagyságrendek érzékeltetése miatt teszem hozzá, hogy Japánban néhány nap alatt 40 százalékkal ugrottak meg a sertéshúsárak, a dán exportõrök nagy örömére. Az árak emelkedése a magyar piacot sem fogja érintetlenül hagyni. Reményeim szerint a világpiac ilyen fordulata pedig mérsékli az EU készletek nyomását is.

A teljes képhez hozzátartozik még a 250-270 forintos kilogrammonkénti áron hazánkba érkezõ, támogatott lengyel félsertés is. Ezzel a lengyelek próbálnak a csatlakozás elõtt készleteiktõl megszabadulni, ami drasztikus hatással lehet egyes cégek beszállítói körére, hiszen ilyen árral nem lehet versenyezni.

A szakminisztériumban eközben egymás után készülnek a listák a húsfeldolgozókról. A szakminiszter legutóbbi nyilatkozata szerint 250 üzemre kerül lakat a csatlakozás elõtt. Ezek összes kapacitásáról nincs pontos adat, de véleményem szerint csak akkor válik számottevõvé, ha egy-két (emlegetett) nagyobb üzem is belekerül.

Pikáns folytatása az ügynek, hogy 2003. február 18-án olyan hírek láttak napvilágot, mely szerint a Bizottság hajlandó lenne kiterjeszteni a derogációt azokra, akik tervet mutatnak be az elõírásoknak való megfelelést célzó intézkedések végrehajtásáról. Ezt elsõsorban a lengyel húspiacon várható igen komoly feszültségek indokolják, de Magyarországot is kedvezõen érintené, legalábbis az egyszeri sokkot kissé mérsékelné e lehetõség. Természetesen ezen üzemek csak belföldön értékesíthetnének.

Hát itt tartunk most. A friss trendek ismerete, a láthatóan naponta változó piaci viszonyokban a naprakészség rendkívüli módon felértékelõdik. Hadd zárjam e gondolatmenetet az EU agrár fõbiztosának szavaival: a jelenlegi nehézségek ellenére az EU sertésszektorának kilátásai kedvezõek, hiszen az új tagoknál a kereslet gyorsabban növekszik, mint a termelés. Ebbõl pedig a jelenlegi tagok profitálni fognak.

Fórián Zoltán

Igazgató

Élelmiszeripari Elemzések Központja

Agrár Európa Kft.