MENÜ

Állategészségügy

Szakfolyóirat > 2004/3 > Állategészségügy betegség sertések baktériumok

Gondolatok a sertések emésztõszervi betegségei elleni védekezésrõl

Manapság a sertéstermelõknek nem elsõsorban a hosszabb távra történõ tervezgetés jár a fejükben, hanem a rövid távú túlélés. Az, hogy hogyan tudja minél kisebbre fogni költségeit, s hogyan tudna megfelelni az oly sokat emlegetett „uniós elvárásoknak”. Amit el kell ismernünk, az a hatékonyságbeli hátrányunk a mindennap kopogtató konkurenciával szemben. Ez alatt azt értem, hogy egységnyi takarmányból, még inkább egységnyi takarmány beltartalomból itthon kevesebb értékes húsárut tudunk elõállítani, mint az európai exportra termelõ gazdaságok. Az csak kevés vigaszt nyújt, hogy ma még a versenyképes termelési paraméterek mellett sem lehet nyereségesen termelni! Lemaradásunk egy jelentõs hányada köthetõ az emésztõszervi funkciók nem optimális mûködéséhez. Jelen írásomban a szuboptimális emésztés leggyakrabban elõforduló okaival kívánok foglalkozni, ami nem feltétlenül nyilvánul meg klinikai tünetekkel járó betegségben, mégis relatív pazarlással vagy csökkent teljesítménnyel jár.Csak azokat az okokat szeretném kielemezni, amelyek állományszintû problémát okozhatnak, így olyan, egyedi eseteket ( pl. idegen test, végbélszûkület vagy elzáródás, csavar, stb.) nem tárgyalok, amely a populáció szempontjából nem bír jelentõséggel. Természetesen elõfordulhat halmozottan jelentkezõ ilyen jellegû probléma, mint pl. a vastagbél megcsvarodása, de ezen esetekben mindig visszavezethetõ az alábbi ábrán feltüntetett valamelyik kategóriába tartozó okra ( a vastagbél halmozottan jelentkezõ csavarodása esetén gondolnunk kell a normál bélflóra megbomlására, amikor a gázképzõ baktériumok kerülnek túlsúlyba).