MENÜ

A különbözõ növényi eredetû hozamfokozók szerepe a brojlertakarmányozásban

Oldalszám: 73
Tóth Szabolcs 2014.06.17.

A növényi kivonatokat már évszázadokkal ezelõtt sikeresen használták a világ különbözõ részein, fõként Ázsiában és Amerikában a humán- és az állatgyógyászatban, illetve a táplálkozásban és a takarmányozásban.

Az évszázadok alatt összegyûlt ismereteknek manapság nagy hasznát veszik a kutatók a növényi eredetû hozamfokozók fejlesztésénél.

A növényi hozamfokozók fejlesztését és használatát jelentõsen meggyorsította az a tény, hogy a nagy üzletláncok vélt és valós fogyasztói elvárásokat felkarolva egyre nagyobb igényt támasztanak a természetes anyagokat tartalmazó takarmánykiegészítõk használata iránt az állattenyésztésben. Természetesen a hozamfokozó antibiotiku-mokra bevezetett korlátozások önmagukban is világszerte felgyorsították azokat a kutatásokat, amelyek a lehetséges alternatívák kifejlesztésére irányultak.  Ebben a munkában meghatározó szerepe van az utóbbi években látványosan fejlõdõ biotechnológiai iparnak (Jakab, 2000).
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a hozamfokozó antibiotikumok helyettesítésére széles körû lehetõség adódik, ugyanakkor az is látszik, hogy a készítmények hatásmechanizmusa és hatékonysága sokszor jelentõsen különbözik. Az antibiotikumokat helyettesítõ különbözõ növényi kivonatok, íz- és aromaanyagok, kifejlesztésére és azok takarmánykiegészítõként történõ felhasználhatóságára az elmúlt idõszakban rendkívül sok energiát fordítottak világszerte. Közismert tény, hogy a különbözõ növények és növényi részek eltérõ hatást fejthetnek ki az állatokra. Mivel ezeket a növényeket a humán gyógyászatban, táplálkozásban már évek óta használják, így hatásuk egy része már bizonyos mértékben ismert. Az alábbi táblázat néhány növényt, azok felhasználható részét, fõ összetevõjét és annak várható hatását szemlélteti. A táblázatból látható, hogy nagyon sok olyan növény létezik, amely rendelkezik bizonyos mértékû kedvezõ hatással.
A növényi eredetû takarmánykiegészítõk fejlesztése során felhasználták az évszázadok óta alkalmazott hagyományos gyógyítás során szerzett ismereteket is. Az általános elvárások ugyanakkor nem változtak az új készítményekkel szemben, fontos az állatok termelési eredményének javítása, a jövedelmezõség növelése és az állategészségügyi státus fokozása.
Az esszenciális olajok növényekbõl víz- vagy gõz-desztillációval nyert illóolajok, amelyek aktív hatóanyagát az esetek többségében vegyi úton is elõ lehet állítani (Williams és Losa, 2001). Az esszenciális olajok többek között antioxidáns enzimek termelésének serkentése és bizonyos mértékû baktericidhatás révén javítják a termelési eredményeket (Kamel, 2002). A különbözõ növényi kivonatok antimikrobiális hatását több in vitro kísérlettel tanulmányozták, és ezek során sikerült igazolni a termékek ilyen irányú aktivitását (Huang, 1999; Deans és Richie, 1987). A növényi kivonatok pozitív hatását a brojlertakarmányozásban, hasonlóan más gazdasági állatokhoz, abban lehet mérni, hogy sok esetben növelik a takarmányfelvételt, a táplálóanyagok emészthetõségét, ezen- kívül rendelkeznek bizonyos mértékû immunstimuláló, antibakteriális, kokcidiosztikus, antivirális, nyugtató és antioxidáns tulajdonsággal.
A gyógynövények bizonyos vegyületei rendelkeznek egyedi gyógyhatással. Azonban a gyógynövény kivonatok zömének gyógyító hatása szinergizmusra épül, amely egy elsõdleges és egy másodlagos hatóanyagok közötti kölcsönhatás eredménye. A pontos hatásmechanizmus megértését gyakran még jobban megnehezíti, hogy a másodlagos hatóanyag nehezen azonosítható. A növények pozitív vagy negatív hatásáért a bennük levõ biológiailag aktív vegyületek a felelõsek, amelyeket különbözõ csoportokba szokás sorolni. Ilyen vegyületcsoportok például a tanninok, a nyálkaanyagok, szaponinok, glikozidok, keserû anyagok, alkaloidok, flavonoidok. A fent említett hatásokért felelõs hatóanyagok koncentrációja és köre nagyon változó lehet a növény fajától, a termõhelyétõl, a betakarítási idejétõl, a feldolgozás és tárolás módjától és idõtartamától függõen (Wenk, 2000). A humán táplálkozásban is jól ismert oregánó például több mint harminc antibakteriális vegyületet tartalmaz, bár ebbõl csak néhány rendelkezik önmagában is antibakteriális hatással. A fahéj fenolkomponenseirõl is bebizonyosodott, hogy erõs antioxidáns tulajdonsággal rendelkeznek.
A növényi eredetû hozamfokozók széles skálájáról lehet ma válogatni, amikor természetes eredetû takarmánykiegészítõt kívánunk használni. A készítmények alkalmazásával az esetek többségében valamilyen mértékû többlethozamot lehet elérni a brojlerhizlalásban is, ami néha eléri, esetleg meg is haladja az antibiotikumokkal elérhetõ eredményeket. A világszerte elvégzett sikeres próbaetetések és a rutinszerû nagyüzemi felhasználások eredményei azt mutatják, hogy a növényi kivonatok hozamfokozóként történõ felhasználása már nem kérdõjelezhetõ meg a brojlertakarmányozásban sem. A széles körû kutatómunka eredményeként várhatóan ennek a termékcsoportnak a jövõben világszerte tovább növekszik a jelentõsége a takarmányozásban. Az alkalmazott termékek kiválasztásnál hozott jó döntések érdekében azonban nagyon sok további kérdés tisztázására lesz még szükség. Fontos volna, hogy a növényi kivonatok bevezetését a korábban az antibiotikumoknál megszokott hosszas szigorú, a kutatómunkára épülõ vizsgálat elõzze meg. Azt soha nem szabad elfelejteni, hogyha valami természetes eredetû az még nem jelent garanciát arra, hogy az egészséges is. A természetben számos mérgezõ vagy más kedvezõtlen hatású növényi anyag létezik. Gondoljunk csak például a mikotoxinokra, vagy a különbözõ mérgezõ növényekre, amelyek szintén természetes anyagok. A jövõben a fogyasztói biztonság érdekében meg kell határozni a növényi hozamfokozók összetételét és aktív hatóanyagát, a maradványanyagok kimutathatóságát az állati szövetekben és a felhasználásuk során fellépõ esetleges veszélyeket. Az élelmiszer-biztonsági elvárásoknak és az ökonómiai hatékonyság növelésének történõ megfelelés érdekében elengedhetetlen a további kutatások folytatása ebben a témakörben.