A munkavédelem alapkérdései a növénytermesztésben -

A megelõzés elvére épülõ értékelés célja adott munkahelyi vizsgálat során annak feltárása, hogy milyen jellegû, kimenetelû (súlyosságú) és bekövetkezési valószínûségû veszélyek jelentkeznek, illetve, hogy ezek milyen mértékben és módon csökkenthetõek vagy küszöbölhetõek ki.

Napjainkban a munkavédelem szabályozása törvények (munkavédelmi törvény, törvény a kémiai biztonságról, törvény a növényvédelemrõl stb.) biztonsági szabályzatok (Mezõgazdasági Biztonsági Szabályzat, Emelõgép Biztonsági Szabályzat stb.), szabványok ( MSZ EN 632:1996 Mezõgazdasági gépek. Arató–cséplõgépek és járvaszecskázók. Biztonság,  MSZ EN 706:1999 Mezõgazdasági gépek Szõlõlombmetszõ gépek. Biztonság,  MSZ EN 131–2:1993 Létrák. Követelmények, vizsgálat és jelölés stb.) útján történik.
A Mezõgazdasági Biztonsági Szabályzat a biztonságos munkavégzésre vonatkozó – általános, továbbá az egyes ágazatok szempontjából speciális – elõírásokat határoz meg. Így az egyes tevékenységekhez (pl. a növénytermesztés, a talajmûvelés, a betakarítás gépeinek, a gyümölcstermesztés, a szõlõtermesztés, a szüreti munkákhoz) kapcsolódó magatartási, személyi, szervezési és ellenõrzési, továbbá mûszaki, a munkakörülmények és munkahelyek kialakítására, az idõszakos biztonsági felülvizsgálatra vonatkozó, valamint az üzemeltetés szempontjából a munkaeszközökkel szemben támasztott követelményeket. A kapcsolódó szabványok jegyzékét függelék tartalmazza.
A Szabályzat tekintetében is érvényes a munkavédelmi törvény (Mvt.) azon elve, hogy a fizikai és pszichoszociális szempontból kedvezõ munkakörülmények megvalósulásának módját a munkáltató a helyi sajátosságok ismeretében határozza meg. A helyi sajátosságok feltárásának kötelezettségét a Mvt. 54§ (1) írja elõ: „a munkáltató köteles minõségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztetõ kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érõ terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.”  Ezáltal a munkahelyi kockázatértékelés kötelezõ érvényûvé vált. A szervezet vezetõje felelõsséggel tartozik elvégzéséért, illetve minõségi kivitelezéséért.
A növénytermesztés munkavédelmi alapkérdései tehát az egyes gazdálkodó szervezetekben a kockázatértékelés (kockázatbecslés) eredményeibõl következtethetõek, miután a konkrét munkahelyeken jelentkezõ veszélyek (lehetséges sérülések, egészségkárosodások forrásai) és a veszélyeztetettek azonosítása, továbbá a kockázatok mennyiségi minõségi értékelése megtörtént.
Kockázatértékelés folyamata:
A veszélyek azonosítása, az értékelés alapja, amelynek során figyelembe kell venni az értékelésbe vont munkakörnyezet valamennyi munkafolyamatát, munkaeszközét, munkamódszerét.
Ezen folyamatban kerül feltárásra minden megjelenõ veszély. (Lehetséges veszélyforrások: védelem nélküli forgó mozgó alkatrészek; erõ- és munkagépek helytelen kezelése; berendezések indítása, mozgatása, leállítása; különbözõ célt szolgáló kéziszerszámok nem megfelelõ állapota, helytelen használata; létrák, szedõállványok stabilitáshiánya; egyéni védõeszköz hiánya, használaton kívül helyezése, nem megfelelõ állapota, adott munkára alkalmatlansága; növényvédõ szer szállítási, tárolási, felhasználási hiányosságai; tartályok és  hordók elhelyezése, tisztítása, nedves munkakörnyezete, és az azokban erjedõ anyagok gázfejlõdése; villamos berendezések állapota; rovarok csípése, allergiás érzékenység; munkavégzõk szakismerethiánya, gyakorlatlansága, helytelen munkamódszere, fizikai túlterhelése, egészségi állapota stb.)
A veszélyeztetettek azonosítása során számba kell venni a közvetlen munkavégzõkön kívül azon személyeket is, akik veszélynek kitettek (pl. szállítók, látogatók), továbbá meg kell határozni a veszélyeztetés módját.
A kockázatok mennyiségi minõségi értékelése, a veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorolását jelenti. E szakaszban mérlegelésre kerül a veszély (kockázati tényezõ) súlyossága (pl. kismértékben veszélyes, veszélyes, fokozottan veszélyes), a káresemény bekövetkezési valószínûsége (pl. alacsony, közepes, magas).
Az elõzõek ismeretében kerül meghatározásra a szükséges intézkedések meghozatala és végrehajtása, határidõhöz (pl. azonnal, rövid idõn belül, hosszabb idõvel) és személyhez kötve. Át kell tehát tekinteni, hogy a veszély a keletkezési helyén felszámolható-e, vagy ha nem, akkor milyen védelmi megoldással csökkenthetõ elfogadható szintre.
Eredményesség ellenõrzése, visszajelzés arról, hogy a kockázatok csökkentése érdekében hozott intézkedések elérték-e a kívánt célt. A kockázatértékelés felülvizsgálatát legalább évente el kell végezni. Az ismételt felmérés szükségessé válik, ha jelentõsebb változás következik be a munkakörülményekben, technológiában, mûszaki fejlõdésben, eszközben, felhasznált anyagban, munkaszervezésben, a munkavédelmi követelményekben.

A kockázatértékelés eredményeként a következõket szükséges dokumentálni:
a)  a kockázatértékelés idõpontja, helye és tárgya, az értékelést végzõ azonosító adatai,
b)  a veszélyek azonosítása,
c)  a veszélyeztetettek azonosítása,
d)  a kockázatot súlyosbító tényezõk,
e)  a kockázatok minõségi, illetõleg mennyiségi értékelése,
f)  a szükséges megelõzõ intézkedések, a határidõ és a felelõsök megjelölése,
g)  a tervezett felülvizsgálat idõpontja,
h)  az elõzõ kockázatértékelés idõpontja.
A dokumentációt 5 évig meg kell õrizni.

A növénytermesztési munkákban a biztonsági színvonal fejlesztésének alapkérdései:
–  a kockázatértékelés készültségi szintje,
– kidolgozottságának objektivitása,
– a veszélycsökkentés érdekében hozott intézkedések megfelelõsége,
–  az értékelés folyamatosságának fenntartása
Annak ellenére, hogy a kockázatértékelés munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenység, színvonalas elvégzésének az az elõfeltétele, hogy az egyes szervezetek vezetõinek tevékenységrendszerébe – az elhatározástól, a helyzetvizsgálaton, informálódás, tervezés, döntés, rendelkezés, végrehajtáson át az ellenõrzésig – beépüljön a biztonsági szempontrendszer, és a megelõzés elvének érvényesülése.

Az állami szabályozás rendszere napjainkban a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra érvényes.
Az EU szabályozása, illetve a munkavédelem országos programja (MOP) azonban elõrevetíti, hogy a munkavédelmi követelmények kiterjesztésre kerülnek az önfoglalkoztatókra (egyéni vállalkozókra) is. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fokozott hangsúlyt helyez arra, hogy a mezõgazdaságban, mint nagy kockázattal járó tevékenységrendszerben a gazdálkodók tervet dolgozzanak ki a kockázatok megelõzésére.

Források:
1993. évi XCIII. tv. a munkavédelemrõl
20/2001. (III. 30) OGY h. a munkavédelem országos programja (MOP)
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség útmutatása a munkahelyi kockázatértékeléshez.
Balogh István, Tárnok István: Munkabiztonsági Tájékoztató. Munkabiztonság az agrárágazatban az Európai Unió elõírásai szerint. Kiadó: BÉTÉ Bt. Gödöllõ 2004.