Helyes Gazdálkodási Gyakorlat (HGGY)

Érvényes változatát a 156/2004. FVM Rendelet tartalmazza (2004. év októberében került módosításra a korábban hatályos 4/2004. számú FVM Rendelet). Fontos tudni, hogy Magyarország uniós csatlakozását követõen a támogatások jelentõs részét csak abban az esetben kaphatják meg a termelõk, ha vállalják a környezettudatos gazdálkodási tevékenység folytatását. Azoknak a gazdaságoknak, amelyek pályázatos fejlesztési támogatást (AVOP), területalapú agrár-környezetgazdálkodási támogatást (AKG), illetve kedvezõtlen adottságú területek (KAT) támogatást vesznek igénybe, teljes (!) területükön szigorú jogszabályi elõírások szerint kell a mezõgazdasági tevékenységet folytatni. A jogszabály változtatása adja az aktualitását, hogy cikkünket ismételten a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat feltételrendszerének – most azonban teljes körû és részletes – áttekintésére szánjuk.

A „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” elõírásai
1) Szántóföldi növénytermesztés
A) Monokultúrás termesztés alkalmazása nem lehetséges, kivéve az évelõ takarmánynövényeknél, a méhlegelõnél és a zöldtrágyázás céljából vetett növények esetében.
B) A vetésforgó kialakításában a következõ irányelveket kell figyelembe venni:
a)  cukorrépa, cékla, takarmányrépa, burgonya, lóbab, szója és csillagfürt négyévente csak egyszer kerülhet ugyanarra a táblára;
b) napraforgó ötévente egyszer kerülhet ugyanarra a táblára;
c) legalább ötévente egyszer pillangós vagy zöldtakarmány növényt kell termeszteni a vetésváltásban, beleértve a másodvetést is;
d)  száraz borsó hétévente csak egyszer termeszthetõ;
e)  kukoricát csak alacsony nitrogénigényû növény követhet;
f)  két nem évelõ pillangós növény termesztése között minimum két év szünetet kell tartani;
g) lucerna után nem következhet egyéb pillangós növény, illetve lucerna után az utóveteménynek jelentõs nitrogénigényûnek kell lennie;
h)  szója, napraforgó és olajrepce nem követhetik egymást;
i)  a vetésforgóban a kalászosok és a kukorica együttes részaránya nem haladhatja meg a hetvenöt százalékot.
C) A mechanikus gyomirtást a gyomok virágzása elõtt el kell végezni.
D) Évente eltérõ mélységû talajmûvelés alkalmazása.
E) A szalmabálákat egy hónapon belül le kell hordani a területrõl a betakarítást követõen.

2) Gyepgazdálkodás
A) Szarvasmarha, juh, kecske, dám- és gímszarvas, szamár, ló és bivaly (egyéb állat nem legeltethetõ ) esetében az állatsûrûség mértéke nem haladhatja meg:
a) az 1,8 állategység/hektár értéket a nem nitrátérzékeny területeken;
b) az 1,4 állategység/hektár értéket a nitrátérzékeny területeken.
B) A bálázást és a széna lehordását legfeljebb egy hónapon belül el kell végezni.
C) Gyepek égetése tilos.
D) A legeltetési idõszak végén tisztító kaszálást kell végezni minden évben.
E) A téli legeltetés tilos.
F) Minden gépi munkát a gyepterület károsítása nélkül kell végezni.

3) Tápanyag-gazdálkodás
A) Ötévente szûkített talajvizsgálat (pH, humusztartalom, KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O).
B) Tisztított szennyvíz-, szennyvíziszap-, hígtrágya kijuttatás és talajjavítás a talajvédelmi hatóság engedélye alapján végezhetõ, betartva a vonatkozó jogszabályban foglalt elõírásokat.
C) A gazdálkodó a nitrogéntrágyázás során nem lépheti túl a kedvezõtlen és nem kedvezõtlen adottságú, továbbá a nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területekre megadott határértékeket (lásd a kiegészítõ táblázatot).
D) A nitrátérzékeny területeken az akcióprogram elõírásait kötelezõ betartani [a 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet 8. § (1)-(3) bekezdései, illetve 9. § (1)–(2) és (4) bekezdésében foglaltak mellett].
E) A nem nitrátérzékeny területeken az alábbi elõírásokat kell betartani:
a) Meredekebb lejtésû területeken trágyát kijuttatni csak azonnali bedolgozás mellett lehet.
b) Trágya nem juttatható ki felszíni víztõl, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól tízméteres sávban, valamint hullámtereken, parti sávokban és vízjárta területeken.
c) Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, trágyalé, hígtrágya betakarítás után csak akkor juttatható ki a szántóterületre még az adott évben, ha a trágyázás és a megfelelõ talajfedettséget biztosító növény vetése közötti idõ nem több, mint tizennégy nap.
d) Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Nem juttatható ki trágya fagyott (a talaj öt centiméter vagy annál nagyobb mélységig tartósan fagyott), vízzel telített, összefüggõ hótakaróval borított talajra.
e)  A gazdálkodó istállótrágyát csak szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyûjtésére szolgáló gyûjtõcsatornával és -aknával ellátott, legalább nyolchavi trágyamennyiség tárolására alkalmas trágyatelepen, hígtrágyát legalább négyhavi trágyamennyiség tárolására alkalmas szigetelt tartályban, medencében tárolhat.
F) A nem nitrátérzékeny területen az állattartó gazdálkodónak a híg- és istállótrágya-tárolókra vonatkozó elõírásokat az alábbi határidõktõl kezdõdõen kell teljesíteni az akcióprogram elõírásainak megfelelõen:
a) Hígtrágyatároló 50 állategység/gazdaság felett 2006. január 1-jétõl;
b) Hígtrágyatároló 50 állategység/gazdaság alatt 2010. január 1-jétõl;
c) Istállótrágya-tároló 50 állategység/gazdaság felett 2010. január 1-jétõl;
d) Istállótrágya-tároló 50 állategység/gazdaság alatt 2014. január 1-jétõl.

4) Növényvédelem
A) A mezõgazdasági tevékenység során kizárólag hatóságilag engedélyezett növényvédõ szert és termésnövelõ anyagot lehet felhasználni a technológiai és a felhasználásra való jogosultsági elõírások maradéktalan betartása mellett.
B) Növényvédõ szert emberi és állati tartózkodásra, valamint élelmiszer és takarmány tárolására szolgáló helyiségtõl elkülönített és biztonságosan zárható raktárban vagy szekrényben, tûz- és robbanásveszélyt kizáró, egészséget és környezetet nem veszélyeztetõ módon szabad tárolni. (A növényvédõ szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezésérõl, valamint a növényvédõ szerek csomagolásáról, jelölésérõl, tárolásáról és szállításáról szóló 89/2004. (V. 15.) FVM rendelet elõírásai szerint).
C) Tilos növényvédõ szert tárolni egy kilométeres távolságon belül
a) a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó és a fürdõzésre kijelölt vizek partvonalának teljes hosszában,
b) a vízmûvek, víznyerõ helyek védõterületén belül.
D) Gondoskodni kell a növényvédelemi tevékenység során kiürült csomagoló burkolatok, göngyölegek szakszerû összegyûjtésérõl, kezelésérõl, ártalmatlanításáról (vonatkozó jogszabálynak megfelelõen).
E) A növényvédelmi tevékenység során csak megfelelõ mûszaki állapotú növényvédelmi gépek és növényvédõ szer kijuttatására szolgáló berendezések használhatók.

5) Természet- és tájvédelem (a védett területeken és az Érzékeny Természeti Területek célprogramoknál)
A) A gazdálkodónak kerülni kell a természetes vagy természet közeli élõhelyek károsítását a mezõgazdasági tevékenység (kiszántás, trágyázás vagy vegyszerezés, tájelemek elmozdítása stb.) során is.
B) A gazdálkodónak kerülni kell a gazdaság területén elhelyezkedõ történelmi és építészeti szempontból értékes mûemlékek és területek károsítását, rongálását a mezõgazdasági tevékenység során.
C) A gazdálkodó nem változtathatja meg a kialakított parcella méretet.
D) Melioratív meszezés, drénezés és öntözés nem engedélyezett.
E) Csak természetvédelmi szempontból kedvezõ kaszálási módszerek és technológiák alkalmazhatók (kaszálás a tábla közepétõl kifelé haladva, a táblaszegélyeket utoljára kell lekaszálni).
F) Ideiglenes, vagy állandó épületek létesítését csak az illetékes Nemzeti Park Igazgatóságának jóváhagyásával lehetséges.
G) Az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek bevonásával egyedileg kell meghatározni a kaszálás idõpontját az ex lege védett lápokon.
H) A meglévõ fasorokat, erdõsávokat, idõs fákat meg kell õrizni.
I) A termesztéssel kapcsolatos technológiai munkálatok során bármilyen depónia (trágyaszarvas, bálakazal, szalmakazal stb.) csak a mûvelt területen hozható létre.
J) Fokozottan védett madárfajok fészkének megtalálása esetén a gazdálkodónak haladéktalanul értesíteni kell az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság szakembereit.
K) Az állatok éjjeli szálláshelyének kialakításánál csak természetes anyagokat lehet (fa, nád) felhasználni.
L) A pásztorok szálláshelyének kialakítását tájba illõen, a hagyományos építészeti anyagok és módszerek felhasználásával kell elvégezni.
M) A tókák, belvizes foltok megõrzése kötelezõ.

6) Állattartás
A) A gazdálkodónak az állattartás során gondoskodnia kell az állat számára olyan életkörülmények biztosításáról, amelyek megfelelnek az állat fajának, fajtájának, nemének, korának jellemzõ fizikai, élettani, tenyésztési, viselkedési és szociális sajátosságainak, valamint egészségi állapotának.
B) Az állat etetése és itatása során csak olyan takarmányt és ivóvizet, illetve egyéb itatásra alkalmas folyadékot szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.
C) Az állattartó köteles állatának rendszeres állatorvosi ellátásáról gondoskodni.
D) Az állattartónak az állatok tartása, szállítása és forgalmazása során gondoskodnia kell az állategészségügyi, állatvédelmi és környezetvédelmi elõírások betartásáról.

7) Talajerózió
A) Eróziónak kitett területeken, tavaszi vetésû növények vetéséig talajfedettség biztosítása.
B) Erózióval veszélyeztetett területeken szintvonalas talajmûvelés alkalmazása.
C) Erózió ellen kialakított teraszok megõrzése.
D) Tizenkét százaléknál nagyobb lejtésû területen kapás kultúrák termesztése tilos.
E) Természetes talajvédelmet szolgáló meglévõ zöld sávok (sövények, táblaszegélyek stb.) megõrzése.
F) Talaj megnyitását eredményezõ mûvelést követõen talajlezáró mûvelet alkalmazása.

8) Talaj szervesanyag-tartalma
A) Betakarítást követõ tarlóhántás, illetve tarlóápolás alkalmazása.
B) A tarló égetése tilos.

9) Talajszerkezet
A) Termõföld hasznosításának megfelelõ gépek, eszközök alkalmazása.
B) A termõföld mûvelése a nedvességtartalomnak megfelelõ mûvelet- és menetszám mellett úgy történjen, hogy a talajszerkezet romlása, tömörödése elkerülhetõ legyen.
C) Periodikus (ötévente egyszer) mélymûvelés alkalmazása.
10) A mûvelés minimális szintje
A) Szántóterületek mûvelésben tartása, gyommentes állapot biztosítása mellett.
B) A tájképet alkotó természetes elemek megõrzése.
C) Biztosítani kell a természetes gyepterületek megõrzését.
D) A mezõgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos lágy- és fásszárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni.
E) A gyepterületen a megfelelõ állatsûrûséggel kell biztosítani az alul-, illetve túllegeltetés elkerülését, vagy legalább évente egyszeri tisztító kaszálást kell végezni.

11) A gazdaság területének rendben tartása
A) A gazdálkodónak a gazdaságot és annak környezetét rendben, hulladékmentesen kell tartani a vonatkozó jogszabályban foglalt elõírásoknak megfelelõen.
B) A gazdálkodónak gondoskodni kell a használatában lévõ gazdasági utak jó állapotának fenntartásáról, valamint a csapadékos idõ okozta úthibák kijavításáról.

12) Kötelezõ nyilvántartások
A) A gazdálkodónak a mezõgazdasági parcellán végzett tevékenységeirõl naprakész nyilvántartást kell vezetni az FVM által rendszeresített formanyomtatványon, a gazdálkodási naplóban, amely tartalmazza a tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó részleteket is.
B) A gazdálkodónak a gazdálkodása során felhasznált növényvédõ-szerekrõl, valamint azokkal kapcsolatos tevékenységérõl permetezési naplót kell vezetnie.

A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat olyan feltételrendszer, amelyek teljesítéséért a gazdálkodók nem kapnak külön térítést. A támogatásokat igénybe vevõ termelõk a támogatási idõszak alatt (általában 5 év) kötelesek az irányelveket betartani. Az elõírások betartását a helyszínen is ellenõrzik a kijelölt szervek. Ha a támogatott az elõírásokat részben vagy teljes egészében nem tartja be, az ellenõrzõ hatóság az alábbi szankciókat alkalmazhatja:
§ Felszólítás a kötelezettségek betartására.
§ Az adott évi támogatás csökkentése.
§ Az adott évi támogatás teljes összegének megvonása.
§ Kizárás a támogatásból.

Ezek szigorú szankciók. Nem érdemes tehát kockáztatni, hiszen a feltételek teljesíthetõek. Elõremutatóbb dolog megfelelni az elvárásoknak és teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, mintsem megpróbálni kikerülni a jogszabályi elõírásokat.