A szemes és seprûcirok termesztése

A cirokszem keményítõtartalma 68-73% közötti, a keményítõ 23-28%-a amilóz és 72-77%-a amilopektin. Fehérjetartalma 11-13%. A fehérje emészthetõsége jobb, mint a kukoricáé, aminosav összetétele az abraktakarmányok között közepes, lizin tartalma jó, 1,8-2,5%, metionin és cisztein tartalma viszonylag kevés. Olajtartalma kevesebb, mint a kukoricáé (2,8-3%), és kevesebb telítetlen zsírsavat tartalmaz (linolsav 48-50%, olajsav 30-33%). Felhasználhatóságát rontja tannin tartalma. A hazai minõsített hibridek zöme 0,8-1,2% tannint tartalmaznak, a tanninszegény hibridek 0,2%-ot.

A fehér színû fajták kiválóan alkalmasak abraktakarmánynak, takarmánykeverékekben a kukorica részben (20-50%-ig) helyettesíthetõ velük. Elsõsorban aszályos területeken termesztik a kukoricát pótló növényként. Az apró magvak csak roppantva, vagy durván darálva etethetõk.

Emberi fogyasztásra is alkalmas, fõleg Afrikában és Indiában, valamint Kelet-Ázsiában nagyobb jelentõségû, mint emberi táplálék. A világ szemes cirok termésének több mint felét közvetlenül emberi fogyasztásra használják. Étkezési célra a fehér magvú fajták terjedtek el, a sötét színû, magasabb tannintartalmú változatokat elsõsorban Afrikában termesztik és fogyasztják. A szemes cirok termése jól alkalmazható az élelmiszeriparban is. Az USA-ban jelentõs mennyiséget használ fel a sütõipar és szeszipar, hazánkban ilyen irányú felhasználása nem jellemzõ.

Hazai vetésterülete 2000-2003. között 3-5 ezer ha körül alakult (KSH). Az országos termésátlag 1500-2000 kg/ha között változik.

A seprûcirok termése a cirokszakáll, mely a seprûgyártás alapanyaga. Szemtermése a szemes cirokhoz hasonló összetételû és ugyanúgy felhasználható. Termõterülete 3 ezer ha körül alakul. Szakálltermése jó termõhelyen 2500-3500 kg/ha között várható.

A növény botanikája és fiziológiája

A trópusokon, szubtrópusokon honos Sorghum nemzetségnek körülbelül 60 faja van, többségében fûszerû, magas növények. A szemes cirok (Sorghum bicolor (L.) Moench) és a seprûcirok Sorghum bicolor (L.) Moench var. technicum egyszikû (Monocotyledonopsida) növények, a pázsitfûfélék (Poaceae) családjába tartoznak.

A cirokban a fotoszintézis C4-es úton zajlik, egységnyi levélfelületen több széndioxidot köt meg, mint a C3-as növények, ezért jobb a fotoszintézis hatékonysága, a napi szárazanyag gyarapodása is több. Ugyanakkor kevesebbet párologtat, vízgazdálkodása kevésbé labilis. A cirok jobban alkalmazkodott a magas hõmérséklethez, mint a C3-as növények, a fotoszintézis optimális hõmérséklete 15-20 °C-kal magasabb, a fotorespiráció valószínûsége kicsi.

Gyökérzete a kukoricáéhoz hasonló, de annál dúsabb mellékgyökér-rendszer, a fõgyökér hamar befejezi a növekedést és elpusztul. A mellékgyökerek és a hajtás eredetû járulékos gyökerek mélyre hatolnak, és sûrûn behálózzák a talajt, nagy felszívó felületet képeznek. A nagy gyökértömeg az egyik oka kiváló szárazságtûrésének.

Szára hengeres, belül tömött, rostos szerkezetû, viaszos, a pázsitfüvekre jellemzõen szárcsomókkal internódiumokra tagolt. Az internódiumok száma genetikailag meghatározott, de a fajták között eltérõ lehet. A szemes cirok magassága típustól függõen 0,4 – 2,5 m között változhat. A modern törpe fajták vagy hibridek magassága, melyek 2-3 törpeség gént tartalmaznak, sokszor nem éri el az egy métert sem. A betakarítás szempontjából elõnyös az alacsony termet. A szár vastagsága legtöbbször 1-2 cm között van, ritkán lehet vastagabb is. Szárleve nem, vagy csak alig tartalmaz cukrot. A mellékhajtások száma 2-3, a bokrosodás általában kedvezõtlen tulajdonság, mert a sarjhajtások bugáiban a szemek érése elhúzódik. Kelési problémák esetén a bokrosodás elõnyös, pótolja a kiesõ töveket.

A seprûcirok szára 60-90 cm magas, 15-20 mm átmérõjû. A fattyúhajtások képzõdése elõnyös, rajtuk jó minõségû buga képzõdik.

Levelei a kukoricáéhoz hasonlóak, 50-100 cm hosszúak és 5-8 cm szélesek, szélük kissé hullámos. A levelek felülete viasszal borított, a középsõ ér legtöbbször fehér. A levelek száma a föld feletti szárcsomók számával azonos, általában 7-15, minden nóduszon egy levél fejlõdik. A levelek alsó részén levélhüvely képzõdik, mely körülöleli a szárat, legtöbbször az internódium teljes hosszában.

A szemes ciroknak bugavirágzata van, a hossza 20-30 cm között változik. A buga hosszúsága nagymértékben függ az idõjárási és termesztési tényezõktõl. A központi tengelybõl általában hármasával oldalágak indulnak. Az oldalágak hossza határozza meg a buga tömöttségét. A virágok nagyrészt kétivarúak bár elõfordul csak porzós virág is. A meleg éghajlathoz való alkalmazkodás következtében a virágok nyílása kora hajnalra esik, általában 2-8 óra közé. A proterandria általában 2-4 nap. Jellemzõen öntermékenyülõ növény, de jelentõs mértékû, 6-40% idegentermékenyülés is elõfordulhat.

A seprûciroknak szintén bugavirágzata van, a virágzat alakja azonban jelentõsen különbözik a többi ciroktól. A bugatengely rövid és belõle igen hosszú, akár 80 cm-t is elérõ oldalágak indulnak. Az oldalágak száma genotípustól függ, általában 50-60.

Termése szemtermés, a szemes ciroknál színe lehet fehér, rózsaszín, sárga, sárgásbarna, barna. A seprûcirok termése barna. A szem színe összefüggésben van a beltartalommal, általában a sötétebb színûek több tannint tartalmaznak. Egy buga körülbelül 800-3000 szemet tartalmaz. A szemes cirok esetében szemet általában nem, vagy csak félig borítja pelyva, ezért könnyen csépelhetõ, a seprûcirok termését a pelyvalevelek közrefogják. Ezerszemtömege 28-33 g.

Biológiai alapok

Hazánkba elsõként a seprûcirok került. Nagyváthy 1821-ben már említést tesz a czir-kölesrõl melyet a kukoricához hasonlóan kell termeszteni, magja a lovaknak kitûnõ abrak, szára pedig szobaseprésre kiválóan alkalmas. A takarmánycirkok honosításának elindítása Surányi János nevéhez fûzõdik. Az amerikai fajták, melyekkel eleinte próbálkoztak, nagyon hosszú tenyészidejûek és gyenge termõképességûek voltak. A hosszú tenyészidõ miatt nagy nedvességtartalommal lehetett õket betakarítani, illetve kockázatot jelentettek a kora õszi fagyok. A citoplazmás hímsterilitás felfedezése az 1950-es években megteremtette a nagy termõképességû hibridek elõállításának lehetõségét. A mai hibridek rövidebb tenyészideje és jobb termõképessége lehetõvé tenné nagyobb arányú elterjedésüket hazánkban. Ma a nemzeti fajtalistán szereplõ szemes cirok hibridek döntõ többsége, a hat seprûcirok fajta mindegyike hazai elõállítású.

Termõhely igénye

 Talajigény: A szemes cirok és seprûcirok nem igényes a talajokkal szemben. Általában a gyengébb adottságú, kisebb termékenységû talajokon is sikerrel termeszthetõ, jól tolerálja a magas sótartalmat, és 5,5 pH-ig a savanyú talajokat. Kedvezõtlenek a nehezen felmelegedõ, hideg talajok. Nem alkalmasak a sekély termõrétegû, szélsõséges vízgazdálkodású talajok (futóhomok, szoloncsák), valamint a 4,5 pH alatti savanyú talajok. A legtöbb gabonaféléhez képest jobban tûri a túl nedves talajokat, ami érdekes tulajdonsága, figyelembe véve a szárazságtûrését.

Hazánkban a termesztési körzeteit elsõsorban hõigénye határozza meg.

Éghajlatigény: A cirok származásából adódóan melegigényes növény. Hazai termesztése során a hõmérséklet kritikus tényezõ minden fenofázisban. Csírázásához 12-15 °C-ot igényel, erõteljes csírázás 14 °C fölött indul meg. Kelés utáni idõszakban minimálisan 16 °C-ra van szüksége. A bugahányás és virágzás idõszakában 23 °C fölötti hõmérsékletet igényel. Virágzása hûvös idõben nagyon elhúzódik, akár 18-20 napig is eltarthat, 15 °C alatti hõmérsékleten termékenyülése hiányos lesz. Termesztésére elsõsorban az ország déli része alkalmas.

Szárazságtûrése nagyon jó. Azonos körülmények között a cirok levelei sokkal kevesebb vizet veszítenek, mint a kukoricáé. Kedvezõ tulajdonsága, hogy hosszan tartó szárazság után képes megújulni és tovább növekedni. Vízstressz hatására nyugalmi állapotba kerül, és a csapadék megérkezése után újra növekedésnek indul. Amennyiben a buga aszály miatt vagy egyéb okból elpusztul, a cirok képes a felsõ nóduszokból elágazást növeszteni, és virágzatot, termést hozni.

Agrotechnikája

Elõvetemény

Az elõveteményre nem igényes, kedvezõ, ha korán lekerülõ növény után, például kalászosok vagy korai kapások után kerül. A kukorica rossz elõveteménynek számít. Az önmaga utáni termesztést elég jól bírja, de vetésváltás nélkül legfeljebb 3-4 évig termeszthetõ.

A cirok elõvetemény-értékét alapvetõen az határozza meg, hogy a talajt nagy mélységig, a holtvíztartalomig kiszárítja, ezért nagy vízigényû növény ne kerüljön utána.

Talajelõkészítés

Vetése elõtt a talajt hasonlóan készítjük elõ, mint a kukoricának. Korai lekerülésû növény után a tarlóhántás és tarlóápolás elvégzése, vízmegõrzõ és gyomirtó hatása miatt, fontos feladat. Vízigénye, illetve a gyengébb minõségû talajokon történõ termesztése indokolttá teszi, hogy talajelõkészítése során gondoskodni kell a vízbefogadó képesség javításáról. Késõn lekerülõ elõvetemény után, a szármaradványok aprítását követõen, szántás végezhetõ.

A szemes cirok és seprûcirok meleg, kellõen nedves, nagyon jó minõségû magágyat igényel. A kicsi magméret miatt fontos a jó minõségû, aprómorzsás magágy, a gyors csírázás, kelés érdekében. A csíranövény a kisebb magméret következtében gyengébb, mint a kukoricáé. Kelés után, a járulékos gyökérzet kifejlõdéséig, lassan fejlõdik. A cirok kezdeti lassú fejlõdése miatt, a talaj elõkészítése során, különös figyelmet kell fordítani a gyomok irtására.

Tápanyagellátás

Egy tonna szemtermés és a melléktermék (cirokszár) elõállításához a szemes cirok az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:

            nitrogén (N)            29 kg/t                mész (CaO)                     8 kg/t

            foszfor (P2O5)         10 kg/t                magnézium (MgO)           3 kg/t

            kálium (K2O)          31 kg/t

A 12-15 cm-es szárésszel levágott magvas cirokszakáll a következõ tápanyagot tartalmazza:

            nitrogén (N)            33 kg/t                mész (CaO)                     10 kg/t

            foszfor (P2O5)       14 kg/t                magnézium (MgO)           3 kg/t

            kálium (K2O)         30 kg/t

A szükséges tápanyag mennyiségét, a termõhelyhez adaptáltan, az 1. táblázat alapján lehet kiszámolni. A seprûcirok és szemes cirok tápanyagigénye jelentõsen nem tér el egymástól.

A foszfor és kálium mûtrágyákat az õszi alapmûvelés elõtt kell kijuttatni. A nitrogén mûtrágyát megosztva szórják ki. Kötöttebb talajokon a nagyobb részt õsszel (50-60%), kisebb részét tavasszal (40-50%) adják ki, lazább talajokon kisebb részét (30-40%) õsszel és nagyobb részét (60-70%) tavasszal.

Vetés

Az alkalmazott sortávolság szemes ciroknál 24-50 cm. A hibrid mérete, habitusa befolyásolja a sortávolságot, a nagyobb méretûeket inkább 50 cm-re vetik, a kisebb termetû hibrideket 24-36 cm-re. A sûrûbb sorokban termesztett cirok hamarabb árnyékolja a talajt, így kevesebb gondot okoz a gyomirtás.

A kivetendõ csíraszám meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy jó körülmények között is gyenge a kelés, általában a kivetett magmennyiség 65-70%-a fejlõdik növénnyé. Az alacsonyabb tõszámot produktív bokrosodással nagyon jól képes kompenzálni. A csíraszám 250-500 ezer hektáronként.

A vetés mélysége kötöttebb talajokon 2 cm, laza talajokon elérheti az 5 cm-t is. A cirok képes kicsírázni 5 cm-nél mélyebbrõl, de a kikelt növény nagyon gyenge és sok a csírapusztulás.

Gyors kelésre csak 14°C fölötti talajhõmérsékletnél számíthatunk. A kitavaszodástól függõen vetését el lehet kezdeni április legvégén, de az optimális idõszak inkább május 1-10. közé tehetõ. Laza talajokon május 5. után vessük.

Seprûciroknál a sortávolság 40-60 cm, tõtávolság 9-14 cm, az optimális tõszám 160-200 ezer tõ/ha. A vetõmagszükséglet 4-5 kg/ha.

Növényvédelem, növényápolás

A cirok kezdeti fejlõdése hazánkban igen lassú, ennek valószínû oka az, hogy a tavaszi idõjárás nem elégíti ki teljes mértékben melegigényét. Kezdeti lassú fejlõdésük miatt gyomirtásuk elkerülhetetlen.

A legveszélyesebb gyomfajok: parlagfû, fenyércirok, kakaslábfû, köles, csattanó maszlag, szerbtövisek.

A szemes cirok érzékeny a gyomirtó vegyszerekre, ezért nagyon gondosan kell az alkalmazandó hatóanyagot és dózist megválasztani. A gyomok elleni védekezésre preemergens vagy posztemergens technológiát alaklmazhatunk. A posztemergens védekezést a cirok 15-20 cm-es fejlettségénél célszerû elvégezni.

Betegségei: A vírusos betegségek hazánkban csak kismértékû fertõzést okoznak. A leggyakrabban megjelenõ vírus a kukorica csíkos mozaikvírus (MDMV). Fertõzött területekre célszerû toleráns fajtát vetni.

Baktériumos betegségei: vöröscsíkosság, levélfoltosság.

A gombabetegségek közül csírakori fertõzést okozhatnak a Fusarium, Aspergillus, Pythium fajok. A gombafertõzések okozta csírapusztulás fokozottan jelentkezhet hideg talajba történõ vetésnél. Ellenük csávázással lehet védekezni, például kaptán hatóanyagú szerekkel. A Pythium fertõzés ellen metalaxyl hatóanyagú csávázás jelenthet védelmet.

A fejlõdõ növényen a fuzárium szárkorhadást, tõszáradást, okozhat, melynek következménye a szár törése, megdõlése. Egyéb megbetegedései a rostos-, por- és fedettüszög.

Kártevõi: A csírázás-kelés idõszakában nagymértékû lehet a drótféreg és cserebogárpajor kártétel. Ha a kártevõk egyedszáma indokolttá teszi talajfertõtlenítõ szerekkel lehet ellenük védekezni. Késõbbi idõszakban a levéltetvek, poloskák, takácsatkák és a kukoricamoly jelenthetnek problémát

Érés és betakarítás

A szemes cirok esetében szemek fiziológiai érettségének jele a kukoricához hasonlóan a feketeréteg megjelenése a mag alapján az embrióval szembeni oldalon. Ekkor a szem nedvességtartalma 25-30%. A fiziológiai érettség elérése után a vízleadás sebessége leginkább a környezeti feltételek függvénye. A laza bugában egyenletesebb és gyorsabb a vízleadás, a tömött bugában lévõ szemek lassabban veszítik el nedvességtartalmukat. A betakarítás idõpontjának meghatározásakor gondot okozhat, ha sok a sarjhajtáson képzõdött buga, ezek ugyanis késõbb érnek. A bugákat 10-15 cm-es szárrésszel aratják, a szem törése szempontjából a 25% nedvességtartalom ideális a betakarításkor.

Betakarítás után a szem hamar befülled, ezért a biztonságos tároláshoz szárítani szükséges. Szárítása 30-50%-kal hosszabb ideig tart, mint a kukorica esetében, mert az apró magvak között a szárító levegõ áramlása sokkal lassabb. A tároláshoz szükséges nedvességtartalom 12-13%.

A seprûcirok betakarítását, a jó minõség elérése érdekében ma még zömmel kézzel végzik. Viaszérés után, amikor a szakáll sárgulni kezd, célszerû a betakarítást elkezdeni. A 10-12 cm-es szárrésszel levágott bugákat 3-4 napos szántóföldön történõ szárítás után kévékbe kötik. A szemeket húzógépekkel távolítják el a bugából.

Irodalom

Antal J. (2000): Szemes cirok in Antal J. Növénytermesztõk zsebkönyve III. kiadás Mezõgazda Kiadó, Budapest, 107-110.

Bocz E. (1992): Szemes cirok in Bocz E. Szántóföldi növénytermesztés, Mezõgazda Kiadó, Budapest

Conley, S. (2003): Grain Sorghum flowering characteristics. Integrated Pest Crop Management Newsletter, Vol.13 No.18. University of Missouri

Hulse, J. H.-Laing, E.M.-Pearson, O.E. (1980): Sorghum and the millets. Academic Press, London, UK

Bajai J. (1966): Szemes cirok in Láng G. A növénytermesztés kézikönyve, Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 304-317.

Vanderlip, L. R. (1987): Growth and development of the Sorghum plant. in Grain Sorghum production handbook, Kansas State University, 1-19.

Vanderlip, L. R. (1993): How a Sorghum plant develops. Kansas State University

 

1. táblázat A szemes cirok tápanyagigénye

Szántóföldi termõhely	Hatóanyag kg/t termés	A talaj tápanyag-ellátottsága
		igen gyenge	gyenge	közepes	jó	igen jó
I.	N	35	31	28	24	19
	P2O5	16	13	10	8	6
	K2O	35	33	31	21	14
II.	N	37	33	30	25	18
	P2O5	17	14	12	9	7
	K2O	36	34	33	22	15
III.	N	39	35	32	26	18
	P2O5	18	16	13	10	8
	K2O	36	33	30	21	12
IV.	N	40	36	31	28	23
	P2O5	17	14	12	9	6
	K2O	38	36	34	23	16
V.	N	38	35	32	28	24
	P2O5	18	15	14	17	8
	K2O	37	34	32	22	18
VI.	N	40	34	30	25	22
	P2O5	17	16	12	9	7
	K2O	35	32	30	23	15

 

Helyreigazítás

 

Az AGRO NAPLÓ 2004/9. számának 57. oldalán – nyomdatechnikai okokból – helytelenül jelent meg a gabonavetõ gépek nyomjelzõinek beállítása. A helyes képlet a következõ:

 

                 A

 

Nj = S -  -----              (cm)

 

                 2   

A szerzõk az olvasók elnézését kérik.