A cukorrépa betakarítása

A cukorrépa termõterület radikális csökkenése együtt járt a feldolgozási kampány idejének rövidülésével, és a betakarító gépekre esõ betakarítandó terület csökkenésével is. Az elõzõ tendencia sok tekintetben kedvezõen változtatta meg a gyári- és a termelõi pozíciókat. A cukorgyári kampánynapok elmúlt évi alakulását az 1.sz. táblázatban közöljük. A táblázatban közölt adatokat akkor értékelhetjük igazán, ha visszagondolunk a hajdani, nem egyszer a 150 napot is elérõ kampányidõszakokra.

 1. táblázat

A kampánynapok alakulása 2003-ban

Forrás: 2003. év Zárójelentés, kampányadatok. Cukoripari Kutató Intézet, Bp.

A betakarítási idõ meghatározása során döntéseinket a kétéves növény érési dinamikája, valamint a gyári- és a termelõi érdekek együttesen befolyásolják. A cukorgyári kampány idõszak kezdetekor rendszeresen sor kerül olyan répaállományok szedésére, amelyekben még nem kulminált a cukortermés. A hektáronkénti cukorhozam, a répatermés és a digesszió eredõjeként alakul ki. A két cukorhozamot meghatározó tényezõ dinamikája évjáratonként és termõhelyenként eltérõen alakul. A répatermés növekedésével általában november elejéig –közepéig számolhatunk, míg a digesszió az évjáratok többségében október közepéig –végéig növekedhet. Az érési mérésekre támaszkodva a Magyar Cukor Rt az idén várhatóan szeptember 20. és 25. között kezdi meg a répaátvételt. A cukorfelhalmozás dinamikája a klimatikus és a tápanyag ellátottsági viszonyok mellett döntõ mértékben a levélzet állapotától függ. A termelõk által jól ismert káros levélváltás miatt gyakori jelenség, hogy a répanövény a már korábban felhalmozott cukrot az asszimilációs apparátus növekedésére fordítja. Ez a jelenség nemcsak klimatikus stressz helyzetekben fordul elõ. Számolhatunk a szárazanyag-felhalmozás dinamikájának kedvezõtlen változásával a rosszul idõzített késõi öntözés, és a nitrogén túladagolás hatására is. Az elõzõek miatt fontos, hogy a várható betakarítási idõ elõtt minimum 6 héttel fejezzük be az öntözést, és ha a vetésváltási szempontok is lehetõvé teszik a betakarítást mindig a N-nel legjobban ellátott területeken fejezzük be.

A betakarítás tényleges ütemezését a termelõ és a gyár közötti szerzõdések rögzítik. Ha a termelõ és a gyár olyan szállítási ütemezésben állapodik meg, amelyben korai- vagy késõi szállítás ill. betakarítási idõ szerepel, akkor ezekre az idõszakokra a gyár, ütemezési térítést fizet. A késõi betakarítás kockázata természetesen nagyobb. Amellett, hogy a betakarítási idõ elõrehaladtával, csökken a répa „elõvetemény értéke”, egyre romlanak a betakarítást döntõen befolyásoló talajfizikai feltételek is. Az elõzõek miatt ezért a betakarítási sorrendet a vetésváltási szempontokon kívül elsõsorban ennek figyelembevételével kell megállapítani.

A betakarítás során elvégzendõ mûveletek: a cukorrépa fejezésére, a fejezett répa kiemelésére, illetve a kiemelt (és rendre rakott) répa szállító jármûre történõ rakodása. A betakarítási technológiák praktikusan aszerint csoportosíthatóak, hogy az elõzõ három mûveletet, egy illetve több menetben végzik-e a betakarító gépek. Az elõzõek alapján egymenetes, és osztott vagy többmenetes betakarítási módokat különíthetünk el. A többmenetes eljárások két- vagy három menetesek lehetnek. A betakarítási technológiáktól függõen a keletkezõ termék vagy csak a cukorrépa, vagy bizonyos esetekben - a cukorrépa és a leveles cukorrépa fej. A ma használatos rotációs rendszerû fejezõ egységekkel rendelkezõ kétmenetes betakarítógépek többsége, nem teszi lehetõvé a leveles cukorrépafej elkülönített betakarítását. A betakarítási módok egyéb szempontok alapján is csoportosíthatók. Lényeges a teljesítményt, és a beruházási költségeket is meghatározó szempont, hogy a gépek önjáróak, vagy vontatottak, illetve 2, 3, 4 vagy 6 sor egyszerre történõ betakarítására képesek. A rendkívül változatos mûszaki megoldással rendelkezõ gépek közötti különbségek nemcsak a betakarítási veszteségeket befolyásolják, eltérõen alakulnak a különbözõ gépi megoldásokhoz kapcsolódó szállítás szervezésével kapcsolatos feladatok is. Ilyen szempontból különösen jelentõs, hogy mely betakarítási mûveletek vannak egy menetben összekapcsolva. A legegyszerûbb a szállítás szervezése azoknál a kétmenetes technológiáknál, ahol a fejezés és a rendre történõ kiemelés történik egy menetben, és a rendfelszedés-rakodás külön mûveletet képez. Ilyen esetekben a fejezõ kiszedõ egységek a szállító jármûvek hiányában is zavartalanul dolgozhatnak. A kiszedést és rakodást egy menetben végzõ mûszaki megoldásoknál, a szállító jármûvek hiányában a betakarítási folyamat leáll. Az ismertebb betakarítógépek legfontosabb adatait a 2., 3. sz. táblázatokban közöljük.

2. táblázat

Egymenetes cukorrépa betakarító gépek fõbb mûszaki jellemzõi

Megjegyzés: *V = vontatott; M = magajáró; Kr = kocsirakó; O = osztott adapter; Gy = gyûjtõtartályos; + = igen; - = nem

Forrás: Posch, K. (szerk.)(1996): Amit a cukorrépáról tudni kell. FM Kiadványa

3. táblázat

Kétmenetes cukorrépa betakarító gépek fõbb mûszaki jellemzõi

Forrás: Posch, K. (szerk.)(1996): Amit a cukorrépáról tudni kell. FM Kiadványa

A betakarítással kapcsolatos mûszaki fejlesztések az 1960-as években indultak. Kezdetben, a leveles cukorrépafej betakarítására is alkalmas három menetes Csehszlovák és NDK gépek illetve ezek kombinációi voltak elterjedtek. Ma ilyen három-menetes megoldásokat, csak a Szekszárdi Mezõgép által kifejlesztett szinte teljesen amortizálódott gépek kínálnak. A mûszaki fejlesztések eredményeként a magyar répatermelõk megismerhették a teljes európai betakarító gép kínálatot. Az uralkodó géptípus hosszú idõn keresztül a kétmenetes francia HERRIAU AM-6-os gép volt.

A legutóbbi évek mûszaki fejlesztéseként az egymenetes „bunkeros” betakarító gépek terjedtek el. A tavalyi évben pl., a Magyar Cukor Rt. termelõi körében, a teljes betakarított terület 76 %-án történt Holmer, Ropa illetve Kleine gépekkel, egymenetes betakarítás.

A betakarítási veszteségek mérséklése speciális feltételeket, „ideó-típusú” répát kíván. Látványosan nehezítik a betakarítást és növelik a veszteségeket:

• a rosszul végzett gyomirtás, a gyomos répa,

• a leszáradt répalevelek,

• az egyenlõtlen felszínû talaj,

• a változatos talajfizikai állapot,

• a pontatlan vetés következményeként az egyenlõtlen tenyészterület és répa nagyság.

Az ideális répatest nem elágazódó, sekély gyökérbarázdájú, egyenletes kúp alakú, kiegyenlített tömegû és mélyen a földben ülõ. A betakarítási veszteségek mérséklése mellett, az „ideó típus” biztosítja egyben a káros, nem cukor anyagok minimalizálását is. A technológiai szempontból tökéletes répának csak a feje és az 1-2 cm-es répafej alatti nyakrésze áll ki a talajból. A tökéletes fejezés alapfeltétele, az egyenletes penetráció és a tõtávolság. Csak az ilyen répáknál történhet a fejezés közvetlenül a fej- és a répanyak határán, a legalsó már lehullott levelek levél-ripacsai alatt. A kiegyenlítetlen tõtávolságot és a földbõl különbözõ mértékben kiálló répákat a fejezõ egységek legtökéletesebb kopírozó szerkezetei sem tudják követni, ezért a répa vagy túl, vagy alul fejezett lesz. A kiegyenlítetlen tömegû répákból, a kicsiny sárgarépa méretû répák, átesnek a rögleválasztó vagy felhordó szerkezetek rostélyain, az átlagot lényegesen meghaladó tömegû répák pedig csökkentik a digessziót.

Könnyen belátható, hogy az ideó típusú répa és egyben a tökéleteset megközelítõ betakarítás elsõszámú alapfeltétele a jól átmunkált, táblaméretekben egyenletes felszínû és térfogattömegû talaj, illetve az ilyen talajállapot mellett végzett, egyenletes kelési feltételeket, és  tenyészterületet biztosító vetés. A betakarítási veszteségek mérséklése szempontjából különleges jelentõsége van a pontos csatlakozósoroknak. Megkönnyíthetjük a betakarítást, ha a csatlakozó sorokat már a vetéskor megjelöljük. A hibás sor-csatlakozásokból eredõ kiszedési veszteségek elkerülése miatt ugyanis a betakarító gépek szélsõ sorait mindig a csatlakozó sorokon kell járatni.

A betakarítás technológiai változatainak minõsítése a fejezés pontosságának megítélésével, valamint a kiszedés és a rakodás minõsítésével történhet. A fejezés minõsítése során elkülöníthetjük a jól, a mélyen és a magasan fejezett répákat. A kiszedés minõsítése történhet a kiásatlan és elszórt répáknak a renden lévõ répákhoz viszonyított arányával, illetve, a répán okozott sérülések mértékének felvételezésével. A rakodás minõsítésére a fel nem szedett répák arányának a megállapítása alkalmas. A betakarítási veszteségek még a legkedvezõbb esetben is elérik a 7-9 %-os értéket.

A Magyar cukorrépa termelõ gazdák reménykednek abban, hogy a jelenleg meglévõ betakarító-gép kapacitásaik az évek multával sem lesznek kihasználatlanok. A jövõ természetesen a cukornád és a cukorrépa 1807 –óta tartó harcának alakulásától függ.

Felhasznált irodalom.:

1.      Cukoripari Egyesülés (2003): Zárójelentés, kampányadatok. Cukoripari Kutató Intézet Kiadványa, Bp.

2.      Posch, K. (szerk.)(1996): Amit a cukorrépáról tudni kell. FM Kiadványa

3.      Hájas László személyes közlése