Nõivarú húsmarhák takarmányozása

Az ilyen tartási, takarmányozási mód azonban csak akkor valósítható meg, ha megfelelõen kialakított, berendezett terület áll rendelkezésre. Kedvezõ, ha nagy legelõterület áll rendelkezésre, ilyen esetben a száraz periódusok, az avarfû (lábon elszáradt) legeltetésével, vagy a tavasszal betakarított gyepterméssel áthidalhatók. Hasonlóan megoldás lehet szárazság esetén a mélyebb fekvésû területek bevonása. Másik szintén jó, gazdaságos lehetõség, ha az egyes legelõ egységekhez, a legeltetésbe bevonható szántó területek csatlakoznak, melyek termését (kukorica, zab, búza, ezek tarlói) tervszerûen vagy szükség szerint legeltetni lehet.



Ahhoz, hogy a gulyák éjjel-nappal a legelõegységben tartózkodjanak, nélkülözhetetlen az egységek megfelelõ infrastruktúrával (víz, borjúóvoda, kezelõ-szorító) való ellátása, melynek legfontosabb eleme a kerítés. Kedvezõ körülmények (forgalmas közúttól, vasúttól való távolság) között egyszerû, olcsó villanypásztor is megfelel, más esetben szükség lehet stabil kerítések kialakítására.

Húshasznú tehenek takarmányozása



A húshasznú tehenek táplálóanyag-igénye viszonylag szerény, mivel csak létfenntartásra, szaporodásra és egy borjú felnevelésére igényelnek ellátást. Az elõbbieket is figyelembe véve azonban csak akkor várható kedvezõ eredmény, nagy arányú újra vemhesülés és nagy választott borjak, ha a tehenek takarmányozása szakszerû és igazodik a változó igényekhez.



A húshasznú tehenek takarmányozásában az adag-összeállítást, takarmányellátást, illetõen három eltérõ szakaszt különböztethetünk meg, a laktáció elsõ felét, beleértve a tenyészidõszakot, a laktáció utolsó harmadát a választásig, ekkor a borjak már önállóan is fogyasztanak számottevõ takarmányt, és a vemhesség választás utáni szakaszát.

Szoptató és vemhesítés alatt lévõ tehenek takarmányozása



A takarmány, illetve táplálóanyag-ellátással szemben a húshasznú tehenek ebben az idõszakban a legigényesebbek, ekkor a legnagyobb a táplálóanyag-igény. A tehenek tejtermelésüket, szaporodóképességüket csak akkor tudják megfelelõ szinten tartani, ha ebben az idõszakban energia és fehérjeszükségletük egyaránt biztosított. Kedvezõ, ha ebben a periódusban a bendõbeni fehérjemérleg pozitív, mivel így nagyobb takarmányfelvétel várható. Lényegében e szakasz takarmányozása befolyásolja elsõsorban a táplálóanyag-ellátás oldaláról, a választott borjak számát és nagyságát. E szakasz kedvezõ takarmányellátása legkönnyebben kora tavaszi elletés esetén biztosítható a legeltetett állományok esetében. A 1. táblázatban példát mutatunk be a szoptató tehén táplálóanyag-ellátására legelõn.

Szoptatás utolsó harmada, vemhesség

 

A tenyésztési idõszak után, a szoptatás utolsó harmadában a tejtermelés, így a táplálóanyag szükséglet is kisebb, a borjak rendszerint már legelnek, és jelentõs mennyiségû egyéb takarmányt is fogyaszthatnak. A teheneket szükségletük szerint takarmányozhatjuk. Ha a tehenek kondíciója javításra szorul, úgy azt ebben az idõszakban célszerû elõsegíteni, plusz táplálóanyagok nyújtásával. A fehérjeellátást kedvezõnek ítélhetjük, ha a szükséglet biztosított. Negatív fehérjemérleg megengedhetõ, lásd a 2. táblázatban bemutatott példát.

Takarmányozás a vemhesség alatt



A tehenek táplálóanyag-szükséglete a választás után közel áll a létfenntartó szinthez. Ha kondíciójuk a szoptatás alatt leromlott, úgy azt ebben az idõszakban is eredményesen lehet javítani. Mind az energia, mind a fehérjeszükséglet szerény, így könnyen elõfordulhat, hogy a felvett takarmány metabolizálható fehérjeértéke meghaladja a szükségletet, ami nem jelent fehérje túletetést, mivel a legtöbb ilyen esetben az a helyzet, hogy a bendõmikrobák szükséglete meghaladja a gazdaállat szükségletét. Ha a mikrobák részére nem áll rendelkezésre elegendõ N, úgy csökken a számuk, melynek következményeként kevesebb lesz a tehén számára a mikrobiális fehérje, és a rostlebontás csökkenése révén a rendelkezésre álló energia mennyisége is.



A fentiek mellett azonban a takarmány mérsékelt N hiányát a kistermelésû kérõdzõk jól tolerálják, mivel kevesebb N-t ürítenek és a rumino-hepatikus körforgáson keresztül képesek a takarmány N hiányának pótlására. Ez az az idõszak egyébként, amikor a tehenek megfelelõ kezdõ kondíció esetén, termelési hátrányok nélkül energiahiányosan is tarthatók, veszíthetnek súlyukból.



A vemhesség utolsó két hónapjában a táplálóanyag-szükséglet jelentõsen nõ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben az idõszakban nem célszerû a kondíció javítása, de az ellátásnak célszerû a létfenntartás és vehem növekedés igényéhez igazodni, a táplálóanyag hiány és többlet egyaránt hátrányos lehet.



A 3. táblázatban példát mutatunk be az adagösszeállításra vemhes húshasznú tehenek számára.

Tenyészutánpótlást szolgáló hústípusú üszõk takarmányozása

A felnevelés intenzitását alapvetõen meghatározza, hogy az üszõk két éves kor körül, vagy hároméves korban ellenek elõször. A közepes rámájú, korai érésû fajták, ahogy azt a hazai gyakorlat is bizonyítja, eredményesen termékenyíthetõk 13-15 hónapos korban. Annak érdekében, hogy a fedeztetési idényre kellõen fejlettek legyenek, a választás utáni idõszakban az üszõket intenzíven kell takarmányozni. Tavaszi szezonális elletés esetén a választás utáni felnevelési szakasz a téli takarmányozási idõszakra esik. Az üszõk takarmányozása szántóföldi takarmányokra, a betakarított fû termésére épülhet, melyet abrakkal egészítünk ki. Az abrak mennyiségét a szálas- és tömegtakarmányok minõsége alapvetõen meghatározza.





A 4. táblázat egy 250 kg élõsúlyú, közepes rámájú típusú üszõ takarmányozására mutat be példát.

A 250 kg élõsúlyú közepes típusú üszõ létfenntartó szükséglete 21 MJ NEm, napi 700 g súlygyarapodás energiaigénye 12,1 MJ NEg, fehérjeszükséglete 407 g MF. Az adag fedezi a szükségletet.



A termékenyítés utáni idõszakban az üszõk fejlõdése megfelelõ, ha napi 500 g körüli súlygyarapodást érnek el. A következõ példa egy 350 kg élõsúlyú hústípusú üszõ táplálóanyag ellátását mutatja be, nyári legelõn.

A feltételezett legelõfû fogyasztás alapján az energiafelvétel mintegy 420 g súlygyarapodást tesz lehetõvé. A fehérjeellátás bõséges. Jobb minõségû fû, illetve nagyobb fûfelvétel esetén a súlygyarapodás kedvezõbb. Hasonlóan a húshasznú teheneknél tárgyaltakhoz, a legelõn tartott üszõk fejlõdését folyamatosan ajánlott figyelemmel kísérni és szükség esetén az üszõket póttakarmányozásban részesíteni. A fenti feltételezett takarmányfogyasztás tipikus példa arra nézve, hogy jól fejlett üszõállománynál, ha egy-két hónapban kisebb a súlygyarapodás a kívánatosnál, még nem szükséges beavatkozni, míg egy fejlõdésben elmaradt állomány esetén póttakarmányozásra, abrakkiegészítésre van szükség.



A három éves korban ellõ üszõk takarmányozási igényei könnyen kielégíthetõk, a felnevelés során mérsékelt súlygyarapodás is elegendõ. Az üszõk fejlõdése során azonban arra ügyelni kell, hogy ne teremtsünk olyan takarmányozási viszonyokat még rövid idõszakra sem, amikor az üszõk veszíthetnek súlyukból vagy egyáltalán nem gyarapodnak. Egy folyamatos mérsékelt súlygyarapodás fenntartására van szükség.

dr. Várhegyi József - Várhegyi Józsefné dr.