A polifág mezõgazdasági rágcsálók közül a legismertebb és országosan általánosan elterjedt a mezei pocok. Elsõdleges élõhelyei az év során, hosszú idõn keresztül sûrû, de nem túl magas növényzettel borított területek, elsõsorban az évelõ pillangósok, rétek, legelõk, füves árokpartok. Ezen kívül számos szántóföldi és kertészeti kultúrában is károsít, megrágva a zöld növényi részeket, virágzatot, termést. Fiatal telepítésû szõlõben vagy gyümölcsösben komoly károkat okozhat a csemeték fiatal kérgének megrágásával.
Életmódjára jellemzõ, hogy nem alszik téli álmot, egész évben aktív. Szaporodási idõszaka viszont kora tavasztól késõ õszig - általában márciustól novemberig - tart. Rendkívül szapora, a nõstény 3 heti vemhesség után általában 3-8 fiat szül, és évente 5-6 fialás is lehetséges. Gyors szaporodási képességét szemlélteti, hogy a nõstények már 3 hetes korukban ivarérettek. Az ivari aktivitására jellemzõ, hogy tavasszal a hímek aktivitásának megindulásával kezdõdik, majd õsszel ezek inaktivitása miatt következik be a szaporodási idõszak vége.
Felszaporodását nagyban befolyásolja az idõjárás. A téli idõszakban a legkedvezõbb számára, ha a novembertõl februárig lehullott csapadék összege kevesebb mint 100 mm, és a talaj felszíni hõmérséklete egyenletesen fagypont alatt van. Ezt követõen a korai kitavaszodás és a száraz, meleg tavaszi majd nyári idõjárás kedvezõ feltételeket teremt a gradáció kialakulásához. A tél folyamán kedvezõtlen számára a kemény hideg, a hótakaró hiánya, valamint az enyhe és hideg periódusok gyakori váltakozása valamint a bõséges csapadék. A hûvös, csapadékos idõjárás a tavaszi-nyári idõszakban is kedvezõtlen számára. A különösen a záporokkal és zivatarokkal hirtelen lezúduló nagy mennyiségû csapadék járatainak elöntésével elsõsorban a populáció fiatalabb egyedeit gyérítheti.
Egyedszámának felmérésekor fontos tudni, hogy az egyes táblák fertõzöttsége még tömegszaporodása idején is jelentõs eltéréseket mutathat. A populáció egyedszámának felmérésére és a védekezés szükségességének megállapítására több módszer is használható.
Az egyik legegyszerûbben alkalmazható módszer a lakott járatok számlálása. A felmérés során, táblánként minimum 2 helyen 10x10 m-es mintaterületeket jelölünk ki, és betapossuk az itt található összes pocoklyukat. Huszonnégy óra elteltével a kibontott pocoklyukak száma alapján következtetünk a területen lévõ egyedszámra és döntünk a védekezésrõl. A módszerrõl fontos tudni, hogy a kibontott lyukak száma nincs egyenes arányban az itt élõ pockok számával, de ez egy könnyen és gyorsan alkalmazható módszer, amely alkalmas viszonylag nagy területek gyors felmérésére. Ha a lakott járatok átlagos száma a területen õsszel 2db/100m2, tavasszal 1db/100m2 védekezés szükséges. A kártevõ felmérésének másik módszere a pillangósok feltörésekor alkalmazható kiszántásos módszer. A felméréshez 2 fõ szükséges, az egyik az eke mögött 2-3 m a másik 10-15 m távolságban gyalogol és 300 m hosszan megszámolják a kiugró pockok számát. A megszámolt egyedeket menet közben el kell pusztítani, nehogy még egyszer meg legyenek számolva. Ha 300 m-ként átlagosan minimum 2-3db pockot számolunk meg védekezés szükséges.
Az elmúlt év száraz idõjárása, ugyan kedvezett a kártevõnek, de - mindazt az 1. ábra mutatja - az ország nagy részén csak gyenge, és egyes helyeken közepes mértékû felszaporodását tapasztaltuk. Az eddigi viszonylag csapadékmentes tél szintén kedvezett a telelés szempontjából, de a hõmérsékletingadozás már kevésbé. A késõ õszi felvételezések eredményeit és az idõjárási adatokat figyelembe véve, már kora tavasztól kezdõdõen kezdjük meg a veszélyeztetett kultúrákban egyedszámának felmérését, hogy veszélyes mértékû felszaporodását és kártételét idejében megakadályozhassuk.
A mezei rágcsálók másik jelentõs és országosan elterjedt képviselõje a hörcsög. Hasonlóan a mezei pocokhoz szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt károsít megrágva a kultúrnövények föld feletti vagy földbeni részeit.
Életmódjára jellemzõ, hogy föld alatti „építményt” hoz létre a hozzá tartózó járatrendszerrel. Kotorékjában téli álmot alszik, és tavasszal elõször a hímek majd a nõstények bontják ki kotorékukat. A nõstény évente kétszer párzik és 3 hetes vemhesség után 4-14 csupasz, vak kölyket szül, amelyek 2-3 hónapos koruktól kezdenek önálló életet. Az anyaállat a második párzásból származó kölykökkel rendszerint együtt telel. A téli álom kezdete elõtt nagy mennyiségû (15-20kg) magot halmoz fel, majd a járatait télre elzárja. A felhalmozott táplálékot az álomba vonulás elõtt és a tavaszi ébredés után fogyasztja el. A téli álomban lévõ állatok érzékenyek a különbözõ külsõ és belsõ ingerekre. A túl gyakori felébredések erõsen igénybe veszik az állatok szervezetét, és a pusztulásukhoz vezethetnek.
Egyedszámának felmérésére és a védekezés szükségességének eldöntésére alkalmazható módszer tavasszal a kibontott kotorékok számolása és a csapdázás.
Tavasszal a kibontott kotorékok számolása azon a megfigyelésen alapszik, hogy miután a hímek majd a nõstények kibontják kotorékukat, elõször mindegyiknek csak egy kijárata van. Ezért a módszer jól tükrözi a területen élõ egyedek számát. A felmérést területi sávmódszerrel végezzük. Ha elõre kijelölt sávokon történik elegendõ 1 fõ máskülönben 2 felvételezõ szükséges. Az egyik ember 2.5-5 m hosszú rudat visz magával - amely mindkét végére 1m hosszú jelzõzsinórt kötünk - és számolja a lépéseit. A másik felvételezõ mögötte haladva a jelzõzsinórok közötti sávban számolja a hörcsöglyukakat. A felvételezett területet a jelzõrúd szélessége és az átlagos lépéshossz alapján tudjuk kiszámolni.
A csapdázást elõre kijelölt területen - helyenként min. 1ha-on- végezzük, és minden hörcsöglyukhoz csapdát helyezünk. A csapdázást a párzás idején - májusban - végezzük, és a csapdákat késõ délután rakjuk ki, majd másnap reggel gyûjtsük be.
Ha tavasszal hektáronként átlagosan 3 egyedet csapdázunk vagy ugyanennyi a kibontott kotorékok száma, védekezzünk a kártevõ ellen.
Végezetül fontos tudni, hogy az 5/2001(I.16.)FVM rendeletet módosító 81/2003(VII.9.) FVM rendelet 2.§ (1) b) pontja értelmében mindkét kártevõ ellen kötelezõ a védekezés.
Prohászka Péter - elõrejelzõ, ,Komárom-Esztergom Megyei Növény-és Talajvédelmi Szolgálat, Tata
IRODALOM:
Benedek Pál-Surján József-Fésüs István(1974): Növényvédelmi elõrejelzés Mezõgazdasági Kiadó, Budapest
Jenser Gábor-Mészáros Zoltán-Sáringer Gyula (1998): A szántóföldi és kertészeti növények kártevõi Mezõgazda Kiadó, Budapest