Kora tavaszi vetésû növények vetõágy-készítése

A korai vetésû növények termesztésének sikerességét az õszi munkák nagymértékben befolyásolják. Ha õsszel idõben elvégezzük a talaj-elõkészítést, akkor tavasszal elkerülhetjük a nedves talaj gyúrását, taposását, tömörödését, ami nemcsak a talaj szerkezetét rombolja, de a kelés egyenletességét, sikerességét is kockáztatja.



A magágy minõségére többé-kevésbé minden növény érzékeny. A jó magágy aprómorzsás szerkezetû, kellõen laza, de a vetési mélységben ülepedett. A jó magágy elõsegíti a magok csírázását, valamint a kijuttatott kemikáliák hatásának érvényesülését.



A jó magágy-készítés a lehetõ legkisebb taposással és/vagy porosítással jár. Kerülni kell azonban minden olyan talajmûvelõ eszköz használatát, amely a talajt forgatja és szárítja. A vetõágy készítésének legalkalmasabb eszközei az ásóborona, a kombinátor, amely eszközöket külön-külön, de együtt is lehet alkalmazni.



A tavaszi árpa a középkötött talajokat és a hûvösebb, nedvesebb éghajlatot, a tenyészidõben 200 mm körüli csapadékot kedveli. Már talajának megválasztásában is fõ szempont, hogy márciusban (vetése: március 1-tõl-20-ig) teljes biztonsággal vethetõ legyen.



Alapozó talaj-elõkészítése a többi kora tavasszal vetendõ növényhez hasonlóan õsszel történik. Ekkor egy mélyebb szántást vagy lazítást közel magágy-minõségûre el is munkálunk. Tavasszal már csak magágyat készítünk kombinátorral vagy ásóboronával. Az õsszel el nem munkált szántást esetleg simítózzuk. Vetés után (a mag nagyságától függetlenül) hengerezzünk.



Az ásóboronák elsõsorban a könnyebb mûvelésû talajokon váltak népszerûbbé, ahol késkeresztjeik hatékony aprítást végeznek. A felszínegyengetést elvégezve az újabb gépkonstrukciók lehetõvé teszik a felszínlezárást is. Ma már az ásókések után dolgozó léces rögtörõ hengerek biztosítják a magágy-készítéshez szükséges tömör magágyalapot, mialatt porhanyós talajfelszínt alakítanak ki.



A gabonák közül a zab talajigénye a legmérsékeltebb. Elsõsorban a Dunántúl és Észak-Magyarország a termõhelye. Jó termést ad barna erdõtalajon és középkötött mezõségi talajon, de bárhol versenyképes növény (Ez alól persze kivételt képez az erõsen kötött agyagtalaj és a szerkezetnélküli szikes talaj). Megkésett vetése esetén azonban jelentõs termésveszteségre kell számítanunk. Bár a zab talaj-elõkészítési technológiája megegyezik a tavaszi árpáéval, mégis a magágy minõségére kevésbé érzékeny. Ha a szántást tavasszal kell elvégeznünk (pl. amikor az õszi esõzés lehetetlenné teszi az õszi szántást) de már kalászos vetését terveztük, akkor -a tapasztalatok szerint- erre a zab a legalkalmasabb. Vetésideje február 25 és március 15 közé tehetõ.



A burgonyáról is, mint kora tavaszi ültetésû növényrõl beszélhetünk. Optimális ültetési ideje: április 5-tõl 25-ig, de a korai burgonyát már március 15 és 25 között el kell ültetni. Termesztésére legalkalmasabbak a jó víz- és légátjárhatóságú, jó tápanyag-gazdálkodású lazább talajok, mint a könnyen mûvelhetõ mezõségi talajok, a humuszos öntés vagy humuszos homoktalajok.



A burgonya 30-35 cm mélységig jól átmunkált, laza talajt igényel. Ezért a talaj-elõkészítés elsõdleges célja, hogy biztosítsa a burgonya számára a mélyen átlazított, jó szerkezetû, tavasszal gyorsan felmelegedõ, a téli csapadékot pedig megõrzõ talajt. Ajánlott nemcsak az õszi mélyszántás, de esetenként az altalajlazítás is. Az õszi talaj-elõkészítést minden esetben zárjuk.



Ha õsszel elvégezzük az alapozó talaj-elõkészítést, akkor minimálisra csökken a tavaszi munka, amivel nemcsak idõt nyerünk, de megõrizzük a télen befogadott nedvességet is, a talajt a lehetõ legkisebb mértékben taposva.



A burgonya számára kellõ mélységû (kb. 15 cm) ültetõágyra van szükség. Eszköze lehet ásóborona vagy kombinátor, forgóelemes magágykészítõ. Az utóbbi elsõsorban tavaszi vetésû növények magágy-készítésénél alkalmazható laza- és középkötött talajon, de megfelelõ talajállapot esetén õsszel is jó munkát végez. A tavaszi és õszi szántás elmunkálását a magágy-készítéssel egy menetben végzi.



Ha a kora tavaszi vetésû növények vetõágy-elõkészítési igényességét rangsorolnánk, akkor a cukorrépa lenne a legelsõ, vagyis a magágyra legigényesebb. Vetése március 15 és április 10 között optimális. Legnagyobb termést a középkötött, mély termõrétegû, jó víz- és levegõgazdálkodású talajokon ad. Erre legalkalmasabb a mezõségi és erdõtalajok többsége. A cukorrépa termesztésre azonban alkalmatlanok az erodált, szikes vagy igen kötött réti, illetve heterogén talajok. A sikeres termesztés kitétele a sík, homogén termõtalaj. (Helyes terület kiválasztás!)



A cukorrépa alá õsszel ajánlott a talajforgatás, amelyet érdemes kiegészíteni periodikus mélylazítással. Az õszi alapmûvelés után zárjuk le a talajt. A talajmûvelési munkák feladatai közül a téli csapadékmegõrzés elsõdleges. Tavasszal a tökéletes magágy kialakításához elengedhetetlen a vízzel jól ellátott magágy-alap, amit biztosíthatunk, ha a téli csapadékot sikerül maradéktalanul a talajban megõriznünk.



A vetés idejére aprómorzsás, ülepedett, beérett magágyra van szükség, ahol a felsõ 3-4 cm levegõvel jól átjárható (tavasszal könnyen felmelegedõ), míg az alatta lévõ réteg kellõen ülepedett, vízzel jól ellátott (a már említett téli csapadék szerepe!). Így a gomolyok csírázása zavartalanul indulhat meg.



A magágy-készítés munkamûveletei a következõk:



simítózás, amely jelentõsége nemcsak a talajfelszín egyengetésében, a kisebb hantok lesimításában van (fõleg ha elmaradt az õszi szántás lezárása), de a szántott felületet csökkentésében is, amellyel hatékonyan csökkentjük a talajnedvesség veszteséget.



A magágy-készítés leggyakrabban használt és jól bevált eszköze ez esetben is a kombinátor. A gép egy menetben összetett talajmunkát végez. Az elsõ és utolsó törõhengerek a vetéshez szükséges tömör magágy-alapról és a felette lévõ aprómorzsás réteg kialakításáról gondoskodnak. A cukorrépa vetésével egy menetben, hengerrel zárjuk le a talajfelszínt.



A borsó a talajjal szemben viszonylag igénytelen, de nem így a magágy minõségére nézve. Kis humusztartalmú homok és erõsen szikes talaj kivételével szinte mindenhol termeszthetõ. Legmegfelelõbb számára a meszes vagy mészlepedékes csernozjom talaj, melyre jellemzõ a jó vízgazdálkodás és a szerkezetesség. A borsó legalább 30-40 cm-ig átlazult talajt igényel, amelyet biztosíthatunk az õsszel végzett forgatásos mûveléssel. Tavasszal a simítózás után, a magágyat 10 cm mélyen kombinátorral, lazább talajon ásóboronával nyissuk. (vetésideje: február 25-tõl március 31-ig, fajtától függõen, ill. a betakarítási munkacsúcs elkerülése végett szakaszosan).



Ugyanez a tavaszi magágy-készítés vonatkozik a lencsére és a lóbabra is.



A csillagfürt a savanyú talajok növénye. Vetésidejében különbséget kell tenni a sárga virágú és a fehérvirágú között. Vetése magtermesztési céllal március második felében, zöldtakarmányozási céllal március végén, április elején ajánlott. A korai vetést fõleg a fehérvirágú csillagfürt igényli, mivel hosszabb tenyészideje miatt korábban vetve hamarabb beérik. Fõnövényként vetve (tehát nem másodvetésként) a talaj típusától függõen a többi hüvelyes növényhez hasonlóan õsszel kell az alapmûvelést végezni. Tavasszal a sárgavirágút 2-3 cm-nél, a fehérvirágút 4-5 cm-nél nem szabad mélyebbre vetni.



Egyik legkorábbi tavaszi növényünk, a február második felétõl március elsõ feléig vethetõ mák.



Vetéséhez jól elõkészített, aprómorzsás, kertszerûen elmunkált, gyommentes, megfelelõen ülepedett talajra van szükség. A talaj nedvességtartalmának megõrzése itt is hangsúlyozandó -a különbözõ talajvédelmi okokon kívül is-, mert a mák kezdeti növekedéséhez szükséges nedvességet száraz tavasz esetén is biztosítanunk kell.



Az õszi talaj-elõkészítést a mák igen korai vetése teszi indokolttá, hogy a tavaszi vetõmagágy-készítés minél kevesebb mûvelettel és minél rövidebb idõ alatt történjen.



A mák vetésének idõpontjában a talajon a vetõgép nem süllyed. A jó máktalajon magágy-nyitás nélkül is vethetõ, de tömöttebb talajon is csak sekélyen nyissunk magágyat, a vetõcsoroszlyák ne járjanak mélyebben 1-1,5 cm-nél.

Nagy általánosságban elmondható, hogy tavasztól õszig a víz megõrzésére, míg õsztõl tavaszig pedig a víznek a mélyebb rétegeibe való levezetésére törekszünk. Ha ezen törekvésünket sikerül megvalósítanunk, akkor jó esélyünk van arra, hogy a precíz magágy-készítéssel egyetemben a termeszteni kívánt kultúra kelését garantálni tudjuk.





Ujj Apolka

Szent István Egyetem