Áttelelõ szántóföldi kultúrák és a gyepes területek tavaszi állapotminõsítése

Az áttelelõ szántóföldi kultúrák fejlõdését a környezeti tényezõk még inkább befolyásolják, mint a tavaszi vetésû növényekét. Tágabb értelemben a növénytermesztést a környezeti adottság összes tényezõje együttesen alakítja. Az emberi tevékenység során van, amit befolyásolhatunk, vagy megváltoztathatunk a kedvezõbb termés elérése érdekében, de vannak olyan tényezõk, amelyeket nem.

Az áttelelõ kultúrák közül az õszi búzán keresztül mutatjuk be a tavaszi állapot minõsítés lényeges lépéseit. Két alkalommal végezzük el április elején és május közepén. A tapasztalati módszer a több éves szakmai tevékenységen, megfigyelésen alapul, míg az objektív a determinálódott komponensek számszerû, mérésen alapul.

A tapasztalati módszer szerint a szemle során a jó és a gyenge állapotminõsítés a vizsgált táblán a következõ eredményeket adja.

Az állapotminõsítés tulajdonképpen termés elõrejelzés, a növény fejlõdésének meghatározott szakaszában végzett bírálat és mérési munkán alapul. Ez olyan tapasztalati értékké válik, amely tájékoztat a várható termésrõl, több éven keresztül végzett állapotminõsítésbõl a termés kialakulásra következtethetünk.

Az objektív, vagy számszerû termésbecslésre már a növény fejlõdése alatt is lehetõségünk van mind az õszi búza és az õszi árpa esetében, de ez már egy következõ összeállítás témája lehet.

A gyepes területek tavaszi állapotminõsítése különösen fontos az újtelepítésû gyepek esetében. A nyárvégi-õszi gyeptelepítéseink sikere - függetlenül attól, hogy milyen célból történt - valójában tavasszal a vegetáció beindulásának idõszakában mérhetõ fel. Az idõben és szakszerûen telepített, õsszel megerõsödött növényállomány kifagyásától nem kell tartani. A felfagyás veszélye azonban minden talajtípuson fennáll, melynek megszüntetése tavasszal elsõdleges feladat. Erre a célra legalkalmasabb eszközünk a réthenger. Használatát ne mulasszuk el, mihelyt a gyepre annak sérelme nélkül, rá lehet menni.

A több éve használt legelõk növényi összetételének meghatározása, az egyes komponensek aránya hû képet ad a gyepmûvelés, a gyephasználat és a tápanyaggazdálkodás színvonaláról, szakszerûségérõl. A gyomosodás mértékébõl, az alacsony takarmányozási értékû fûfajok és a moha megjelenésébõl arra következtethetünk, hogy nem okszerû legelõgazdálkodást folytatnak, a legelõ a leromlás stádiuma felé halad. E folyamat megállítása és visszafordítása érdekében

alkalmazni kell mindazokat az eszközöket, eljárásokat, amelyek megszüntetik a talaj tömõdöttségét, helyreállítják biológiai értékét, vízháztartását és kedvezõ feltételeket biztosítanak a tápanyagok feltáródásához. Fontos szabálynak kell tekinteni, hogy az okszerû gyepmûvelés nem más, mint a növények tartaléktápanyagainak, - azok felhalmozódásának szabályozása, mely befolyásolja a termõképességet, télállóságot élettartamot.

Papné Kránitz Erzsébet

Pap János

Növénytermesztéstani Tanszék

Makkai Sándor

Gyógynövény Tanszék