Magyarországon az elmúlt idõszakban érzékelhetõen megnõtt az igény új gyepek telepítésére, a leromlott, alacsony termõképességû gyepterületeink felújítására. Egyre többen ismerik fel a gyep vidékfejlesztésben betöltött többirányú szerepét, a gyepre alapozott természetszerû állattartás elõnyei mellett a talaj- és tájvédelemi (ökológiai) funkcióját. Jelentõsen növekedett a díszgyepek, pázsitok és sportgyepek telepítési aránya a korábbi évekhez viszonyítva.
E tendencia az elkövetkezõ években még felerõsödik, mivel a kedvezõtlen termõhelyi adottságú szántóföldi területek újragyepesítése nem csupán az extenzív állattartás bõvítését teszi lehetõvé, de egyúttal a talaj termékenységének fenntartását, az élõvilág biológiai sokféleségének (biodiverzitás) megõrzését is szolgálja, növelve nemzeti értékeinket.
A sikeres gyeptelepítés agronómiai alapja egy minden részletében átgondolt, az adott területre megtervezett sokirányú információra alapozott szigorú technológiai, melynél különösen a következõket kell figyelembe venni:
A telepítés céljának megfelelõ tartós gyep kialakításához elengedhetetlen a telepítésre kiválasztott termõhely ökológiai viszonyainak, vízellátottságának alapos ismerete (10 éves meteorológiai adatok összevetése). Ismerni kell a tervezett gyepet alkotó fûfajok (aljfüvek, szálfüvek), pillangósok ökológiai igényeit, valamint a termesztés és hasznosítás adott színvonalával szemben támasztott igényeit (tápanyag hasznosító képesség, vízigény). Mindezen ismeretek alapvetõen befolyásolják, esetenként megszabják az alkalmazandó fûfajokat- esetenként még azok fajtáját is, a kialakítandó összetevõk számát, a vetõmag mennyiségét.
A gyeptelepítés- és felújítás sikerét részben az adott termõhelyhez igazítottan összeállított magkeverékkel és a pontosan megállapított vetõmagmennyiséggel tudjuk biztosítani. A kialakítandó összetevõk meghatározásához elengedhetetlen az adott területen található õsgyep növényi összetételének meghatározása, különösen akkor, ha nem intenzív hasznosítású gyep kialakítása a célunk. A vetõmagkeverék összeállításánál irányelvnek kell tekinteni, hogy azt lehetõség szerint 5-6 komponensbõl állítsuk össze.
Legelõ telepítésnél megközelítõleg 60: 20: 20 százalék az aljfû, szálfû és a pillangósok aránya, kaszálónál a szálfüvek dominálnak, az aljfüvek és pillangósok azonos arányban szerepeljenek.
Az egyes fûfajok agresszivitását a keverékek arányánál, a vetõmag mennyiségének meghatározásánál, figyelembe kell venni. Különösen az angol perjére kell figyelemmel lenni, ha a keverékünkbe lassú fejlõdésû tarackos aljfüveket, vagy tarackos szálfüveket szerepeltetünk.
A tartós gyep kialakításának feltétele az évelõ gyomnövényektõl mentes, tápanyagokkal jól ellátott, kedvezõ vízgazdálkodású, aprómorzsás szerkezetû talaj. E feltételeket az elõvetemény helyes megválasztásával, a preventív gyomirtás alkalmazásával, vízrendezéssel, a gyepnövények kezdeti fejlõdését elõsegítõ okszerû tápanyagellátással teremtjük meg.
A telepítés idejének helyes megválasztása -különösen akkor, ha nincs öntözési lehetõség-, nagyban meghatározza a telepítés sikerét. Elméletben nyárvégi és tavaszi telepítési lehetõség között választhatunk. Az utóbbi évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagyobb területeken történt gyeptelepítések esetében a nyárvégi telepítések eredményesebbek voltak. A nyárvégi telepítés (VIII. 25 - IX. 15.) elõnye, hogy a talaj -elõkészítéshez, magágy készítéshez több idõ áll rendelkezésünkre. Víztakarékos talajmûvelési módszerekkel a talaj vízkészlete megõrizhetõ, mely az õszi csapadékkal kiegészítve elegendõ a gyepnövények egyenletes keléséhez, fejlõdéséhez és a tél beálltáig kellõen megerõsödnek. A gyomnövények túlzott mértékû elszaporodásától ez esetben nem kell tartani, mivel a tél folyamán kifagynak, a tavasszal kelõ gyomok a már megerõsödött fûfélékkel szemben alulmaradnak. Nyárvégi telepítést követõen a következõ évben csaknem teljes termést tudunk betakarítani.
Öntözés nélküli gyeptelepítés esetén az alábbi technológiát alkalmazhatjuk:
A telepítés technológiáját, eszközeit az elõvetemény, a talaj szerkezete, tápanyag ellátottsága határozza meg, így minden esetben az adott termõhelyen kell eldönteni ezek alkalmazásának sorrendjét. Szerves trágyát az elõvetemény alá az õszi mélyszántás elõtt célszerû kijuttatni. Az alapmûtrágyázásnál - a talajvizsgálati eredmények mellett- figyelembe kell venni, hogy a foszfor és kálium ellátást több évre kell biztosítani, így nagyobb adagot célszerû kijuttatni. A N- mûtrágya a kezdeti fejlõdéshez nagyon fontos, de a kimosódás veszélye miatt 100k/ha hatóanyagnál többet nem célszerû alkalmazni.
A leromlott gyepterületeink újragyepesítése során eredményesen alkalmazhatjuk a korszerû totális gyomirtó szereket, ezt követõen a direkt vetõgéppel történõ felülvetést, vagy újratelepítést.
Legelõ telepítéshez komponensektõl - és a vetõmag használati értékétõl függõen 45- 60 kg/ha vetõmag igénnyel számolhatunk.
Talajvédelmi célból (szõlõ és gyümölcsösök) telepített gyepkeverékbe sekélyen gyökerezõ, zárt állományt alkotó szárazságtûrõ fûfajokat (fajtákat) alkalmazunk.
A különbözõ célú gyeptelepítésekhez a komponensek összeállításánál magam részérõl mindig elõnybe részesítem a hazai nemesítésû szárazságtûrõ, jobb télállósággal rendelkezõ fajtáinkat, melyek okszerû gyephasználat mellett a hosszabb élettartamot is garantálják.
Dr. habil. Makai Sándor