Növénytermesztés

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Gyeptelepítés Talajművelés Tápanyag

A gyeptelepítés agronómiai alapjai

Magyarországon az elmúlt idõszakban érzékelhetõen megnõtt az igény új gyepek telepítésére, a leromlott, alacsony termõképességû gyepterületeink felújítására. Egyre többen ismerik fel a gyep vidékfejlesztésben betöltött többirányú szerepét, a gyepre alapozott természetszerû állattartás elõnyei mellett a talaj- és tájvédelemi (ökológiai) funkcióját. Jelentõsen növekedett a díszgyepek, pázsitok és sportgyepek telepítési aránya a korábbi évekhez viszonyítva.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Termesztés Szója borsó

A sikeres borsó és szójatermesztés agronómiai feltételei

A hüvelyes növények ökológiai feltételek által meghatározott termeszthetõségi területe hazánkban 1,15 millió hektár, melybõl a borsó és a szója termesztésére Bódis és Oravecz (1998) szerint optimálisan 700 000 hektár alkalmas. Sárközi et al. (1993) felmérései alapján a szójatermesztésre 100 ezer ha-t lehetne elsõdlegesen igénybe venni. A statisztikai adatok tükrében e növényfajok tényleges vetésterülete a borsó esetén jelenleg 55﷓70 000 hektár, a szójáé 35 000 hektár körüli.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Növénytáplálás talaj termékenység

A talajtermékenység és a növénytáplálás összefüggései

Környezetünk nagy mértékû terhelése a XIX. századi ipari forradalom után gyorsult fel. A fokozatosan megtelepedõ nagyipar, ezen belül a magas input igényû (intenzív), világpiac orientált mezõgazdaság ugyanis a környezeti szempontok háttérbe szorításával, kizárólag a gazdasági profit szem elõtt tartásával kívánta (és kívánja többnyire ma is) elérni céljait. A talajhasználat és a gazdálkodás mikéntje azonban hatással van a talaj termékenységére, mint ahogy a talaj termékenysége is alapvetõen meghatározza a növénytermesztés sikerét. Többek között ezért is törvényszerû, hogy az iparszerû növénytermelési rendszerek a háttérbe szorulnak és fokozatosan átadják helyüket az alternatív gazdálkodási rendszereknek.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Hitel hitelprogram agrárcsatlakozás

Agrár csatlakozási hitelprogram

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés búza kultúrák Szántóföld

Áttelelõ szántóföldi kultúrák és a gyepes területek tavaszi állapotminõsítése

A természeti folyamatok erõsítése a növénytermesztésben a növényi produktumok és a környezet stabilitását, fenntartását szolgálja. A növénytermesztés szerkezete és az eljárások átalakulása hozzájárul a termés mennyiségi és minõségi változásához és világossá vált, az ökológiai adottságok jobb kihasználásával a termelés kockázata csökken. Az a növénytermesztõ jár el helyesen, aki a teljes vegetáció során „egész évben” nyomon követi az adott növény növekedését és fejlõdését.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Agrártámogatás EU Kifizetés

Az Európai Unió hírei
A 2002-es EU-költségvetés

2003. szeptember végén tette közzé az Európai Bizottság 2002. évi végleges költségvetését. Az 1995-ös bõvítés óta megjelent nyolc költségvetés minden évben indulatokat kavart a nettó befizetõ és a kedvezményezett országok körében egyaránt. A befizetések felét a tagállamok nemzeti jövedelmük alapján teljesítik. Az utolsó években a tagországok nemzeti jövedelmük 0,9-1,1 százalékát áldozták a közösségi kasszára, holott az 1999-es berlini megállapodás alapján 2006-ig a GNP 1,27 százalékát érhette volna el a befizetési kötelezettség. A hozzájárulás nem egészen egynegyede származott áfa befizetésbõl, további része vámbevételekbõl és egyéb, kisebb tételekbõl.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés zsírsav olajnövények

Az olajnövények hasznosítása

A növényi eredetû olajok és zsírok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlenek. Szerepük elsõdlegesen energiaszolgáltatás, de fontosak a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E és K) biztosítása tekintetében is. A hasznosított növényi olajok mennyisége évrõl évre nõ, s egyes statisztikai adatok szerint ma a világon körülbelül négyszer annyi növényi eredetû olajat/zsiradékot fogyasztanak el, mint állatit. A prognózisok szerint ez az arány a jövõben még inkább a növényi eredetû zsiradékok növekedésének irányában fog eltolódni. A hazai fogyasztói szokások inkább az állati eredetû zsiradékokat helyezik elõtérbe, azonban az újabban tapasztalható felvilágosító munkák eredményeként már e téren is tapasztalható kedvezõ fordulat az egészségesebb táplálkozás biztosítása végett. A növényi és állati eredetû zsiradékok túlzott fogyasztása ugyanis elhízáshoz vezet, ami párosulva egyéb betegségekkel (cukorbaj, magas vérnyomás) összességében a rizikófaktorok növekedéshez vezet, csökkentve ezáltal a lakosság életben maradásának esélyeit.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Öntözés növénytermesztés agronómia

Az öntözés agronómiai alapjai I.

A növényi produkciót a talajok minõsége és az éghajlat évrõl évre történõ változékony megjelenési formája, az idõjárás alapvetõen befolyásolja. A talajtípusok, köszönhetõen nagy pufferkapacitásuknak viszonylag stabilan õrzik termõerejüket, ha a talajhasználat alapvetõ agronómiai szabályait betartjuk. Az idõjárás ezzel szemben, különösen a kontinentális klímazónákban, így hazánkban is, rendkívül változékony. Az elmúlt 15 év a szélsõségek gyakoriságának növekedésével ezt a megállapítást csak alátámasztotta. Nagy viták folynak arról, hogy egy kedvezõtlen éghajlatváltozás kezdetén vagyunk-e (globális felmelegedés), mik ennek a mozgató rugói, milyen változásokra számíthatunk? Tény, hogy hazánkban az említett 15 évbõl 10 évben a sokévi átlagnál kevesebb csapadék hullott (mintegy 1000-1200 mm csapadékhiány halmozódott fel), az évi középhõmérséklet egyes klímakörzetekben több mint 1 ºC-kal nõtt.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés gabona talaj vetőágy

Kora tavaszi vetésû növények vetõágy-készítése

A tavaszi vetésû növényeket három csoportba soroljuk. Megkülönböztetünk korai, közepes és késõi vetésû növényeket. A korai vetésû növények közé soroljuk a borsót, a mákot, a tavaszi árpát, a zabot, a lent, a lóbabot, a lucernát, a cukorrépát és a burgonyát.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés Kukorica talaj kukoricabogár

Kukorica - 2003

Országos kép Elég egy pillantást vetni az 1. ábrára, s láthatjuk: az új évezred nem úgy indult, ahogy a kukoricatermesztõk szerették volna. Az elõzõ ezred utolsó éveiben tapasztalt felívelést visszaesés követte, s az eltelt 4 esztendõbõl 3-ban nem fedezte a termés a költségeket. Úgy tûnik, az idõjárásnak még mindig túl nagy a hatása a termesztés sikerére, s a gazdák nem tudják kihasználni sem a technika fejlõdésében, sem a fajták termõképességének javulásában rejlõ lehetõségeket. Ha ezen a helyzeten a nem tud változtatni a magyar mezõgazdaság, félõ, hogy a csatlakozás utáni idõszakban a remélt húzóágazat nem abba az irányba fogja húzni a szekeret, mint azt sokan gondolnák.

Szakfolyóirat > 2004/1-2 > Növénytermesztés ültetvény talaj fa

Tavaszi gyümölcsfa telepítés és ültetvény létesítés alapkérdései

Az õszi és tavaszi gyümölcsültetvények létesítése sok kérdést von maga után. A régebbi szakirodalom általában õszi telepítést javasolt, különösen az almatermésûek esetében. A csonthéjasok közül az õszibarack és a kajszi telepítését gyakran tavaszi idõponttal ajánlották, melyet e fajok nagyobb hõigényével indokoltak. Manapság kijelenthetjük, hogy az ültetés idejének értelmezése alapvetõen megváltozott. Jórészt az öntözés lehetõségétõl és annak módjától függ. Ennek értelmében minden gyümölcsfaj telepíthetõ tavasszal abban az esetben, ha nem egyszeri, hanem folyamatos öntözést biztosítunk az újonnan létesített ültetvényben. Továbbá az õszi ültetés szintén indokolt lehet az egyes gyümölcstermõ növényeknél, ha a létesítendõ ültetvény folyamatos öntözése még nem megoldott, tehát csupán egyszeri alkalommal tudunk vizet biztosítani az eltelepített oltványok számára. Összefoglalva úgy fogalmazhatunk, hogy az õszi ültetés egyszeri öntözéssel (egyes esetekben öntözés nélkül is) eredményre vezet, míg tavaszi telepítés során, gyümölcsfajra való tekintet nélkül, mindenképpen gondoskodnunk kell a többszöri (folyamatos) öntözésrõl.