Épületek fûtése az európai úniós csatlakozás szemszögébõl

Magyarország Európa szívében a mérsékelt éghajlati övben helyezkedik el, és ez azt jelenti, hogy az embernek saját maga, állatai, növényei és különbözõ tevékenységei számára az év egy nem elhanyagolható részében mesterséges hõbevitellel, vagy hõelvonással kell megteremteni a kedvezõ élettani feltételeket. Ez a követelmény a mindennapos gyakorlatban legegyszerûbb módon azt jelenti, hogy télen általában fûteni, nyáron pedig hûteni szükséges az épületeket. Az élõ szervezetek természetesen alkalmazkodni képesek az idõjárás változó körülményeihez, de az ember a kényelem, az állatok, vagy a növények számára pedig a gazdasági racionalitás, vagy kényszeríti ki mesterséges környezeti feltételek alakítását. Természetesen a fiatal élõ szervezetek alkalmazkodása korlátozott így számukra ez a követelmény nem annyira életminõségi, hanem inkább életben-maradási kényszer. A legutóbbi évtizedekig ezek a követelmények Magyarországon a mindennapos gyakorlatban többnyire csak a téli fûtést jelentették, de részben a igények minõségi növekedése, másrészt az utóbbi idõben tapasztalható nyári szélsõséges meleg miatt egyre többször jelenik meg a nyári hûtés igénye is.

Épületfûtés a mezõgazdaságban



A mezõgazdaságban az épületek fûtésérõl csak az utóbbi évszázad-félben beszélhetünk. Korábban minden mezõgazdálkodási tevékenység az idõjáráshoz igazodóan zajlott és leginkább a természetes megoldásokat használták a tél szigorú idõjárásának enyhítésére. Az istállókat kis légcserével a benn levõ állatok hõjével melegen tartották és így az állatok nem fáztak, és még gyakran az emberek is ennek a kényelmét élvezték. Az iparszerû mezõgazdálkodásban azonban egész évi tevékenységet az idõjárástól függetlenül igyekeztek megvalósítani, amit a különbözõ technikai megoldások lehetõvé is tettek. Ez azonban jelentõs beruházásokkal és a mûködtetés során sok energiával valósítható meg. Magyarországon az épületek fûtése alapvetõen három területen jelentek meg a mezõgazdaságban, um az állattartó épületeknél. a növényházaknál és a különbözõ mezõgazdasági ill. élelmiszeripari feldolgozó üzemek épületeinél.



Az állattartó épületek tömeges fûtése az olaj hazai megjelenésének idõszakában vált általánossá a hatvanas évek elején. A legtöbb állattartó épületben olajtüzelésû hõlégfúvókkal nyomták a meleg levegõt az istállóba. Gyakran olyan épületeknél is fûtöttek, ahol talán az állat nem is igényelte 8sertéshizlaló, vagy marhaistállóknál). Az állattartásban az állati fehérjetermelés mennyiségi növelése érdekében végzett céltudatos tevékenység mellett nem játszott szerepet az istállók fûtésére felhasznált energiahordozó. Az élelmiszer fontos volt, az olaj pedig olcsó a gazdálkodásnak pedig a fõ mozgató rúgója növekvõ termelési eredmény volt. A mezõgazdasági üzemek gazdálkodási változásai, majd az energiaválság azonban elõtérbe állította az állattartó épületek fûtésének racionalizálását. Ez elsõként azt jelentette, hogy csökkentek azok az épületek, amelyekben ésszerûnek találták a fûtést. Így a sertéshizlaló épületek, a tojóistállók, majd késõbb a borjúistállók fûtése is elmaradt, és a megmaradt istállókban pedig különbözõ energiatakarékos fûtési megoldásokat kezdtek próbálni. Ennek keretében megjelentek a sugárzó ernyõk, a malacmelegítõ matracok, stb., de a növekvõ energiaárak és a relatíve csökkenõ élelmiszerárak miatt ezek a mûszaki megoldások sem mutatkoztak elég hatékonynak. Számos mûszaki érdekesség, pl. hõszivattyús fûtés, hõvisszanyerõs hõcserélõ került kipróbálásra, de ezek az érdekességen kívül nem jelentettek átütõ megoldást. A vizsgálatok igazolták, hogy az állattartó épületekben nem az új, érdekes mûszaki megoldás, hanem annak üzemeltetési módja a fontos az eredmény szempontjából.



Egy másik iránynak mutatkozott a fûtési problémák orvoslására az olajnál jelentõsen olcsóbbnak tûnõ megújuló energiaforrások alkalmazása állattartó épületek fûtésére. Ennek során a napenergiás fûtésû istállótól kezdõdõen a szalmatüzelésû, vagy biogáz-fûtésû istállók születtek, de ezek mind csak egyedi lehetõségként és nem általánosan elterjedésre számot tartó megoldásnak mutatkoztak. Valószínûleg még mindig az új mûszaki megoldások keresésén fáradozna a hazai kutató és kísérletezõ állattartó szakember-gárda, de a rendszerváltással és ezen belül a mezõgazdaságban bekövetkezett változással a feladatok átértékelõdtek és ma új dimenziókban új feltételeknek megfelelõen jelentkeznek a fûtéssel kapcsolatos feladatok.

EU direktíva az épületek fûtésére



Az épületek fûtésével kapcsolatos jelenlegi törekvések alapját a jövõért érzett kötelesség határozza meg. Miközben az épületek évtizedekre sokszor évszázadokra meghatározzák az emberek környezetét, addig az épületek üzemeltetésére felhasznált nagymennyiségû energiával éppen a jövõt veszélyeztetjük. Egyfelõl a rendelkezésünkre álló természeti erõforrások habzsoló és önfeledt el és felhasználásával, másfelõl a nagymennyiségû fosszilis energiaforrások környezetben okozott változásával a jövõ generációjának életfeltételeit nehezítjük, esetleg ellehetetlenítjük. Az ellentmondás az épületek jövõbe mutató létrehozása és az üzemeltetésükkel a jövõ felélése mindenképpen feloldandó. Ennek érdekében számos nemzetközi konferencia és világértekezlet próbál megoldást találni és különbözõ megállapodásokkal hathatós eredményeket elérni. A középpontban az energiahasználat és ennek különbözõ területei állnak.



Az európai régióban az energiahasználat fõ területei a közlekedés és az épületek fûtése. Az unió átlagában épületek fûtésére fordítják az össz-energiafelhasználás közel egyharmadát. Ezért ezen a területen mindenképpen eredményt célszerû elérni. A szándékok konkrét megjelenése az épületek energetikai hatékonyságára vonatkozó új Európai Direktíva. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2002. december 16-i 2002/91 EK irányelve az épületek energiateljesítményérõl szól. Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 2003. január 4.-én megjelent irányelvek megfogalmazzák az elvárásokat és azokat az alapelveket melyeket az egyes országokban eltérõ módon, de a célérdekében szabályozva meg kell oldani. Néhány önkényesen kiemelt pont a közzétett irányelvekbõl:



(6) A lakás- és tercier ágazat, amelynek legnagyobb részét az épületek teszik ki, a Közösség végsõ energiafelhasználsának több, mint 40 5-át képviseli és folyamatosan bõvül, ez a tendencia az energiafogyasztás, így a széndioxid-kibocsátás növekedésével is jár.



(7) Az energiahatékonyság javítása révén a széndioxid-kibocsátás csökkenésérõl szóló 1993 szeptember 13.-i 93/76/EGK irányelve, amely elõírja, hogy a tagállamok az építõipari ágazatban az energiahatékonyság területén programokat dolgozzanak ki, valósítsanak meg és számoljanak be ezekrõl, most kezdi mutatni néhány kedvezõ hatását. Mindenemellet szükség van egy ezt kiegészítõ jogi eszközre, hogy konkrét lépéseket lehessen tenni annak érdekében, hogy az energiamegtakarításban rejlõ eddig kiaknázatlan lehetõségek elérhetõek legyenek és a tagállamok ebben az ágazatban elért eredményei közötti nagy különbségek csökkenthetõk legyenek.



(8) Az építõipari termékekre vonatkozó tagállami törvények, rendeletek és közigazdasági rendelkezésekrõl szóló 1988. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelve elõírja, hogy az épületeket és azok fûtõ- hûtõ és szellõztetõ-berendezéseit úgy tervezzék és telepítsék, hogy a használat során alacsony legyen az energiaigény, figyelembe véve a helyszín és a használók klimatikus igényét.



(10) Az épületek energiateljesítményét olyan módszer alapján kell kiszámítani, ameylet regionális szinten differenciáltan lehet meghatározni, ez azt is magába foglalja, hogy a hõszigetelésen kívüli egyéb tényezõk is fokozottan fontos szerepet kapnak, mint például a fûtõ- és légkondicionáló berendezések, a megújuló energiaforrások alkalmazása, valamint az épület tervezése. Ezen eljárása közös megközelítése képzett és/vagy megbízott szakemberek által akik függetlenségét objektív feltételek alapján kell garantálni, hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok számára az építési ágazat energiamegtakarítására irányuló erõfeszítéseik tekintetében átláthatóságot fog biztosítani a leendõ tulajdonosok vagy felhasználók számára.



(11)A Bizottság tovább kívánja fejleszteni a szabványokat, mint például az EN 832 szabványt és a prEn 13790 tervezetet azzal, hogy ezekbe bevonja a klímatizáló rendszereket és a világítást is.



(12) Az épületek befolyást gyakorolnak majd a hosszú távú energiafogyasztásra és ezért az új épületeknek eleget kell tenniük a helyi éghajlathoz szabott minimális energiateljesítmény-követelménynek. E tekintetben a legjobb gyakorlatot össze kell hangolni az energiateljesítmény növelés szempontjából fontos tényezõk optimális kihasználásával. Mivel az alternatív energiaellátó rendszerek általában még nincsenek kihasználva, meg kell vizsgálni az alternatív energiae4llátó rendszerek mûszaki, környezeti és gazdasági kivitelezhetõségét. Ezt a tagállamoknak egyszer el kell végezniök és ennek alapján meg kell határozni az energiatakarékossági intézkedések sorát az átlagos piaci feltételekre, a költséghatákonyság szem elõtt tartásával. Az építkezések megkezdése elõtt egyedi vizsgálatokat kell kérni az intézkedések végrehajtásának igazolására.



(16) A tanúsítási eljárást megfelelõ programokkal célszerû támogatni, hogy az energiateljesítmény javításához egyenlõ esélyeket biztosítsanak az érdekeltek szervezetei és a tagállamok által kijelölt szerv közötti megállapodások révén, melyeket az energiaszolgáltató vállaltok hajtanak végre és egyben kötelezettséget vállalnak a végrehajtásra. Az elfogadott terveket a tagállamoknak ellenõrzik és nyomon követik, valamint elõsegítik az ösztönzõ rendszerek alkalmazását is. A tanúsítványnak a lehetõ legrészletesebben le kell írnia az épület energiateljesítményének aktuális helyzetét, így az ennek megfelelõen ellenõrizhetõ. A közhivatalok épületeit és a nagy személyi forgalmat lebonyolító épületeket kell példaként állítani a környezeti és energiatakarékossági megfontolásokhoz, ezért ezekrõl rendszeresen energiatanúsítványt kell készíteni. Az ilyen energiatanúsítványt jól látható helyre ki kell függeszteni, ezzel hozzá lehet járulni az energiateljesítményekrõl szóló információ széleskörû elterjesztéséhez. Továbbá a hivatalosan ajánlott belsõ hõmérsékleteknek és a ténylegesen mért hõmérsékleteknek egymás melletti kijelzésével visszaszorítható a fûtõ- és szellõztetõ rendszerek helytelen használata. Ez elõsegítheti a pazarló energiafelhasználás elkerülését és a külsõ hõmérsékletekhez viszonyítottan kellemes beltéri klímatikus feltételek (hõkomfort) fenntartását.



(19) A kazánok és légkondicionáló rendszerek képzett szakemberek által végzett rendszeres karbantartása elõsegíti ezek helyes beállítását és a termékspecifikációval összhangban, hogy környezeti biztonsági és energia szempontjából biztosítható legyen ezek optimális teljesítménye. A teljes fûtõberendezés független értékelése célszerû minden olyan esetben, amikor a költséghatékonyság alapján annak lecserélése jöhet számításba.



Az irányelvekbõl idézett néhány pont csak érzékeltetni kívánta, hogy az épületek fûtésével kapcsolatos követelmények az elkövetkezõ idõszakban az eddigi megítéléstõl eltérõ más megvilágításba kerülnek és ezek a változások egyértelmûen az energia hatékony hasznosítását és ennek az épületfûtés, szellõztetés és klímatizálás valamennyi részletkérdésében az ésszerû szigorítást fogja jelenteni. Bár az irányelvekben megfogalmazottak az egyes tagországokra nézve nem szó szerint követendõ követelményeket és megoldásokat határoznak meg, mégis saját érdekünk, hogy ezeket komolyan vegyük és a legkövetkezetesebben betartsuk. Ezt segíti elõ az is, hogy az irányelvek elfogadásával együtt a Közösség konkrét követelményeket állapított meg, ezek:



a/ az épületek integrált energiateljesítményének számítására vonatkozó módszer,



b/ az új épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása,



c/ a nagyobb felújítás elõtt álló meglevõ nagy épületek energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása,



d/ az épületek energiatanúsítása, és





e/ az épületben levõ kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres felülvizsgálata, emellett a 15 évesnél régebbi kazánok mûködõ fûtõberendezéseinek értékelése.



A konkrét követelmények kielégítését az egyes tagországok saját technikai szintjüknek és mûszaki kultúrájának megfelelõen határozhatják meg, de az irányelvek lényegi és a konkrét elvárásainak megfelelõen. Természetesen vannak olyan létesítmények, melyekre az elvárások teljesítését nem lehet biztosítani az adottságok, vagy egyéb körülmények miatt. Ilyen pl. a mûemlék épületek, vagy a szabadon álló 50 m² alapterületû épületek esetén. A kazánok ellenõrzésénél is a vizsgálati módot a teljesítménytõl függõen javasolják elvégeztetni és a vizsgálatok eredményének ki kell térni a fûtés széndioxid-kibocsátás mértékére is.





A fûtésre vonatkozó EU direktíva magyarországi következményei



A felsoroltak nemcsak Magyarországon, de más európai országban sem teljesülnek, illetve eddig nem foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Többnyire csak részletkérdésekben voltak szabályozások, és ezek értékelése is az országok különbözõ paramétereket illetve határértékeket írtak elõ. Ezért a bizottság az irányelvek kidolgozásával egyidejûleg megfogalmazta azt a törekvést is, hogy az egyes országok hatékony és bevált módszereit, a gyakorlati alkalmazással összefüggõ tapasztalatokat a tagállamok vitassák meg. adják át egymásnak. Ehhez a Bizottság anyagi forrásokat is tud biztosítani. Az irányelvek komolyságát jelenti a 15. cikk melyben a megfogalmazott követelmények egyes tagországokban való alkalmazásához kidolgozott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit 2006. január 4.-ig közzé kell tenni és errõl a Bizottságot a tagországoknak értesíteni kell. Bár ugyaneben a cikkben az is szerepel, hogy képzett és/vagy hozzáértõ szakemberek hiányában a tagállamok az életbeléptetéshez további hároméves idõszakot kaphatnak, de úgy gondolom hazánknak nincs olyan indoka, hogy ezt a határidõ-módosítást reálisan kérnie kellene. Nincs más tennivalónk, mint a követelményekhez igazodóan a hazai szabályozás és a végrehajtás dolgaiban mindenki elvégezze a reá háruló feladatokat. Ennek elsõ lépése annak a direktívának a részletes megismerése, melyet e cikk vázlatosan bemutatott és amelynek a szabályozási kérdéseiben az illetékes hivatalok már megkezdték a munkát. A szakmai körökben a megszületendõ rendeletektõl és szabványoktól függetlenül el kellene kezdeni a munkát, hiszen olyan dolgokról van szó, melyek a mindennapi gyakorlat valamennyi résztvevõjének érdeke is egyben.

Feladatok a mezõgazdasági létesítmények fûtésénél



A mezõgazdaságban ezek a feladatok még markánsabban jelennek meg. A mezõgazdasági létesítmények fûtése számos területen a termelési költségek jelentõs hányadát teszi ki, és attól függetlenül, hogy ez az energiafelhasználás okozta üvegházhatás mennyire érdekli a termelõt a kérdés gazdaságilag is fontos. De a tervezett épületenergetikai tanúsítványok bevezetésével már nemcsak közvetlen ráfordításról, hanem a tanúsítvánnyal piacon való versenyképességrõl is szó van. Nem fikció az a helyzet, hogy az elõállított mezõgazdasági terméknél nemcsak a minõségbiztosításról, a környezetbarátságról, hanem az energetikai takarékosságról szóló tanúsítványok, mint alapvetõ követelmények jelennek meg. A mezõgazdasági túltermelés következtében a piacon való kérlelhetetlen versenyben a termelés egyre több minõségi garanciáit kell igazolni és ebben megjelent az épületfûtés minõségével, a felhasznált energiával kapcsolatos tanúsítvány is. Ahhoz hogy a magyar mezõgazdaság szereplõi versenyben tudjanak maradni, eleget kell tenni ezeknek a kihívásoknak, még akkor is, ha ezeket most kissé távolinak, felesleges többletfeladatnak érezhetjük. Gyorsan eljön a 2006. január 4.-e, amikor ezekre a követelményekre készen kell állnunk. Addig a lehetséges megoldásokat, vagy legalább a meglevõ fûtési rendszerünk megítélését, új tervezett rendszereknél a célszerû fûtési rendszerek mûszaki megvalósításának fõbb jellemzõit meg kell ismerni. Ezek a szakmai részletkérdések azonban sokkal összetettebbek mintsem, hogy a fûtési rendszerek jóságát illetõen egy sorrendet fel lehessen állítani. A fûtési rendszer megfelelõsége, beleértve az energetikai követelményeket is az épület a technológia és a fûtési rendszer kapcsolatában értékelhetõ. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy egy brojler istálló fûtése, az istálló energetikai értékelése más eredményt ad, mintha ugyanezt az épületet sertésfiaztatóként használnánk, hanem egy istálló fûtési rendszerénél a technológiától és épülettõl függõen a legkedvezõbb energetikai paramétereket kell kialakítani, illetve ennek az állapotnak a megteremtésére kell törekedni. Ezt követeli meg a jelenlegi gazdasági érdekünk, de ezt kell tennünk a széndioxid-csökkentéssel a jövõnk érdekében is.