MENÜ

A tehenészetekben leggyakrabban elkövetett - tõgyegészségüggyel összefüggõ - hibák

Oldalszám: 113
2014.06.26.

Leggyakoribb hibák a fejési technológiában:

  • Vizes tõgy-elõkészítés, rongyos törlés. A vizes mosás fellazítja a tõgyön a szennyezõdéseket, és ha nem törlik teljesen szárazra a teljes lemosott felületet, a szennyezett víz bejut a fejõkehelybe, onnét a tõgybimbóba, és környezeti masztitiszt idéz elõ. Nedves ronggyal nem lehet a vizes felületet szárazra törölni, emellett a nedves ruhában a kórokozók élve maradnak. Ha nem egyedi tõgytörlõt alkalmaznak, emellett még a fertõzõ kórokozókat is átvihetik vele egyik tõgyrõl a másikra.
  • Felületes elõkészítés 1. Fõleg a száraz módszernél fordul elõ, amikor a bimbót vagy csak bemártják és egy papírral végigsimítják, vagy az impregnált papírral egyszer törlik csak végig. Ha a bimbó nem kap elegendõ masszázst, az inger nem elegendõ a tejleadási reflex tökéletes kialakulásához, a tej nem áramlik be, a záróizom nem lazul el, a feltett fejõgép üresfejést végez, ami nagymértékben károsítja a fõ védekezõ mechanizmust, a tõgybimbó záróizmát.
  • Felületes elõkészítés 2. Kétfázisú száraz elõkészítésnél a fertõtlenítõszerbe mártást követõen a szert nem hagyják 20 - 25 másodpercig hatni, hanem azonnal letörlik, így a szer nem tudja baktériumölõ hatását kifejteni.
  • A fejési sorrend összekeverése. A megtett útvonal lerövidítése érdekében a fejõk gyakran elölrõl hátrafelé haladva - pl. - lemártogatják a tõgybimbókat, majd hátulról elõrefelé menve letörlik õket (ekkor az utolsó tehénen a szer nem tudta hatását kifejteni, az elsõn meg már esetleg megszáradt, mire a fejõ odaér), majd elölrõl hátrafelé elvégzi az elsõ tejsugarak vizsgálatát, és hátulról elõrefelé haladva felteszi a fejõgépeket. Így a tejleadási reflex esetleg az utolsónak lemártogatott állatnál még nem alakult ki teljesen, az elsõ viszont már csurgatja a tejet. A tejleadás élettanának megfelelõen minden munkamûveletet mindig ugyanabban a sorrendben kell végrehajtani, hogy az oxitocin-hatást optimálisan ki tudjuk használni.
  • Elmarad az elsõ tejsugár vizsgálata, vagy kifejik ugyan az elsõ sugarakat, de nem vizsgálják meg azokat. A legnagyobb baktériumszámú tej az árutejbe kerül, és a friss betegeket, amíg még a folyamat visszafordítható lenne, nem veszik észre.
  • A fejõgép feltételekor a kelyheket lelógatják a padozatra, levegõztetik azokat. Így alakul ki a környezeti tõgygyulladások egy része, a rendszerbe trágya kerülhet, és a levegõ beáramlása miatt vákuum-ingadozás lehet, ami károsítja a bimbó záróizmát.
  • A fejõgépet felhelyezés után nem igazítják el. Esetenként a szögbe tört, megcsavarodott kehelygumik és rövid tejtömlõk nem teszik lehetõvé az optimális tej-elfolyást.
  • Süket tõgynegyedû tehenek fejésekor a nem használt kelyhet nem dugózzák le. Ha a gép levegõzik, károsodik a záróizom. Ha a kelyhet megtörik, hamar tönkremegy.
  • Ha mégis használnak kehelydugót, azt a padozatról (gép tetejérõl, földrõl, stb.) veszik elõ. A kehelydugókat használat után le kell mosni és fertõtlenítõszerben tárolni, hogy a gépet ne szennyezzék be, illetve ne terjesszenek fertõzést.
  • Tõgybeteg tehenek fejésekor a negyedfejõt nem a többi kehellyel egyszerre teszik fel, hanem akkor, amikor a tehén már a többi negyedbõl leadta a tejet. Nem tudják az oxitocin-hatást kihasználni, és épp az érzékeny negyed esetében lazítják a záróizmot.
  • Ha a tõgynegyedfejõ külön vákuumról megy, a fejõgép levétele után a beteg negyeden a negyedfejõt fent hagyják. Ilyenkor nincs pulzáció, csak szívás, pont a legérzékenyebb negyed esetében tartósan károsítják a záróizmot és a bimbócsatornát.
  • Ha a tõgynegyedfejõhöz tartalék-kelyhet használtak, azt használat után nem mossák és fertõtlenítik el. Hasonló, mint amikor
  • A beteg tehén fejése után a használt kehelygarnitúrát, vagy fejõgépet nem mossák át és nem fertõtlenítik el. Fertõzést közvetít a beteg tehenet fejt kehelygumi.
  • Ha van kehelylevevõ, annak a zsinórját nem húzzák meg a gép felhelyezése után. Szögben megtört tõgybimbó, ld. fentebb.
  • A csúszkáló, szelelõ gépet nem igazítják el azonnal. Levegõ-beáramlás, ld. fentebb.
  • Elkezdik a tehén elõkészítését, de közben elmennek sort ki- beengedni, stb. Ha egyszer egy állat elõkészítését megkezdték, az összes munkamûveletet be kell rajta fejezni.
  • A gép kézi levételekor nem engednek be levegõt, a gépet letépik a tõgyrõl. A tõgybimbó megnyúlik, a bimbócsatorna és bimbómedence keratinrétege felrepedezik; táptalaj a baktériumoknak. Az erõszakos levételtõl károsodik a záróizom.
  • Kézi géplevétel elõtt gépi utófejést végeznek. Tõgybimbó-nyújtás záróizom-lazítással, ld. fent.
  • Automata géplevételkor nem ellenõrzik, hogy a tehén minden tõgynegyedébõl leadta-e a tejet. Esetenként az automatika nem megfelelõ idõpontban vesz le, vagy a tejfolyás-mérõ elromlik, a tehén kifejetlenül megy ki; tõgygyulladásra hajlamosít.
  • Elmarad a fejés utáni tõgybimbó-fertõtlenítés. Ld. a korábban leírtakat.
  • Nincs rendszeres fejõgép-szerviz, a gépeket nem ellenõrzik, stb. Ld. korábban, a fejõgépekkel foglalkozó fejezetben.
  • A kilyukadt rövid pulzátortömlõket nem cserélik ki, hanem levágják, úgy illesztik vissza a kollektorra. Az egyenetlen hosszúságú tömlõk miatt a tõgybimbók megtörhetnek, megcsavarodhatnak, ld. fentebb.
  • A kilyukad kehelygumit önmagában cserélik ki, így a gépen - pl - egy új mellett három régi, rugalmatlanabb kehelygumi lesz fent. Sérülés esetén a teljes gumigarnitúrát cserélni kell, különben a masszázs egyenetlen lesz, a tejleadás szintén. Tõgygyulladásra hajlamosít.
Hibákat azonban nemcsak a fejés, hanem a gyógykezelés során is el lehet követni, pl.:
  • A beteg állatokat nem veszik ki a termelõk közül, fejésük után a használt fejõgép, kehelygumi átmosása, fertõtlenítése nem történik meg, a fejõ kezét nem fertõtleníti. Az érintett negyed gyógykezelése nem megoldott, a nyilvántartás bizonytalan. Ha gyógykezelnek, a tejbe gyógyszermaradvány juthat, ha nem, a tõgy tönkremegy, s a közfogyasztásra alkalmatlan tej elkülönítése, megsemmisítése bizonytalan. A betegkezelés felügyelete ilyen módon nem megoldott, az esetleges kiegészítõ terápiáról, gyógyszer-váltásról, a negyed végleges elapasztásáról, az állat idõ elõtti szárazra állításáról, vagy selejtezésérõl dönteni így nem lehet. A baktériumokat ürítõ állat a termelõ csoportban az almot folyamatosan szennyezheti. A módszernek semmilyen elõnye nincsen, súlyos szakmai hibának minõsül.
  • A tõgybeteg állatokat az elletõistállóba viszik, és ott lekötik a frissen ellettek között. Általában az elletõben régi típusú, a fejõházitól eltérõ paraméterekkel rendelkezõ fejõgép van, ami eleve nem kíméli a tõgyet, és a változás önmagában is stresszt jelent a terhelt tõgyû állat (és a frissen ellett) számára is. A szabad tartásból lekötött állat számára a lekötés is hátrányos. A sajtáros, tankos fejõgépek mosogatása, fertõtlenítése nem megoldott, a tõgyre sok esetben szennyezett, elöregedett, repedezett kehelygumi kerül. A beteg tehén fejését követõen a kehelygumi és kéz fertõtlenítése nem történik meg, ezért gyakori a frissen ellett állatok tõgyének átfertõzése. Gyakran a kora reggeli és a délutáni fejési idõpontokban a gyógykezelésnél nincsen felügyelet; ennek hátrányait ld. fentebb. A módszer egyetlen elõnye az lenne, hogy a fejõházi rendszert nem terhelik a fertõzött tõgyek fejésével, de ez a vélt elõny, amit egy elõírásszerû mosogatás-fertõtlenítés megold, nem vethetõ össze a felsorolt hátrányokkal.
  • A tõgybetegek a fejés végén külön csoportban vannak összegyûjtve, és a gyógykezelt tõgynegyedeket tõgynegyedfejõvel fejik, a többi negyed teje az árutejbe megy, és/vagy a beteg negyedek tejét az üszõborjak isszák meg kezeletlenül, vagy különbözõ kezelések után. A betegek itt már helyesen el vannak különítve, megoldható, hogy a gyógykezelés precíz nyilvántartás alapján, felügyelettel történjen, de a rendelet elõírása szerint a gyógykezelt tehenek tejét teljes egészében el kell különíteni, és veszélyes hulladékként meg kell semmisíteni. Az intramammaris szerek nagy része felszívódik a véráramba is, ezért a helyben nem gyógykezelt tõgynegyedek teje is tartalmazhat antibiotikumot. Pillanatnyilag egyetlen olyan tejkezelési mód ismert, amelynek alkalmazásával a Staphylococcus aureus a tejben megbízhatóan elpusztítható, ez pedig a 80 fokon, 30 - 40 percig tartó hevítés, aminek során viszont a tápanyagok egy része tönkremegy. A kezeletlen, vagy helytelenül kezelt tej üszõborjakkal való felitatása bizonyítottan prolongálja a fertõzõ tõgygyulladásokat a tehenészetben; a Staph.aureus tartalmazó tejet ivott üszõk nagy része baktériumürítõként ellik meg.
  • A gyógykezelés a gyógyszer árának figyelembevételével történik, az állományban nincs rendszeres antibiogram-felvétel. Ha a kezelés nem célzott, a gyógyszer felhasználása sokszor inkább pénzkidobás, mint okszerû eljárás.
  • Csak a klinikai beteg tõgynegyedet kezelik, a mellette lévõ szubklinikai tõgynegyedek fertõzöttségével nem foglalkoznak. Ha nem csak egy tõgynegyed fertõzött, de csak egy klinikai tõgygyulladásos, a kórokozó eliminálását így nem tudják megoldani, ezért az ilyen módon végzett gyógykezelés szintén pazarlás, eredmény nélkül. („Körbemegy a tõgygyulladás”) Ezért istállópróba alapján célszerû minden nap gyógykezelni. (Ld. fentebb)
  • A felhasznált gyógyszer gyári elõírásait nem veszik figyelembe; a 12 óránként alkalmazandó szert 24 óránként használják, munkaszervezési okokból. Ezzel a módszerrel a hatékony koncentrációt nem fogják megfelelõen hosszú idõtartamban elérni, ezért a megcélzott kórokozó nem pusztul el; gyógyszerpazarlás.
  • Hogy minél több tejet tudjanak árutejként értékesíteni, antibiotikummentes tõgyinfúziót alkalmaznak kizárólag. Az ilyen szerek bizonyos esetekben kiváló hatásúak önmagukban is, de baktériumos tõgygyulladás esetén nem várhatunk tõlük hatást, sõt, vannak olyan kórokozók, amelyeknek enyhén patogén versenytársait elpusztítják, így pl. a coli tõgygyulladás fellobbanhat.
  • Csak parenteralis kezelést alkalmaznak, helyi kezelést nem. Amerikai vizsgálatok bizonyítják, hogy még szárazonálló tõgyben sem éri el a hatóanyag a hatékony szöveti koncentrációt, és a váladékban sem jelenik meg megfelelõ mennyiségben. Ezért mindenképpen alapesetben a helyi, intramammaris kezelés indokolt, adott esetben - állatorvos döntése alapján - kiegészítõ terápiával.
  • A kezelendõ tõgynegyedet a fejõgép után kézzel nem fejik ki. A gyógyszer hatását akkor fejti ki legjobban, ha a tõgyben minél kevesebb váladék van jelen, ezért az alapos kézi kifejés minden esetben indokolt, alkalmanként oxitocin adagolása is megokolt lehet, egyedi döntés alapján.
  • A tõgybimbó szájadékát a gyógyszer bevitele elõtt nem fertõtlenítik. Ezzel esetleg még több kórokozót visznek be a tõgynegyedbe, és más típusúakat, mint amilyenek korábban ott voltak,
  • A használt gyógyszert hosszú katéterrel vezetik be a tõgybimbóba. A katéter hegye felsértheti a bimbócsatorna keratinoid rétegét, a Fürstenberg rozettát, és a vastagabb vége tágítja a bimbó záróizmát, ezért a tõgy helyi védekezését csökkenti. A legtöbb készítménynél van mód rövid katéteres bevezetésre; ezt kell alkalmazni.
  • A gyógyszer katéterét beszennyezik. A kupak levétele után leteszik a földre, vagy kézzel hozzányúlnak. Ilyen módon újabb kórokozókat juttathatnak a tõgybe.
  • A nem gyógyuló tõgynegyedek gyógykezelését egyszerûen abbahagyják. Az esetek egy részében a beteg, vagy magas sejtszámú csoportban vannak ezek az állatok, de sokszor a termelõ csoportokba helyezik ki õket, jobb esetben bokacsattal megjelölve. A probléma az, hogy felügyelet hiányában ezeknek a tõgynegyedeknek a különfejése nem igazolható, csakúgy, mint a fejõgépek beteg egyedek fejését követõ fertõtlenítése. A bokacsat elveszhet, ekkor a problémás váladék bekerülhet az árutejbe. Ha az érintett negyeddel nem foglalkoznak, a gyulladás fellobbanhat, és a többi tõgynegyedre is átterjedhet a tõgygyulladás, ami könnyen az állat selejtezését vonhatja maga után. A helyes eljárás a nem gyógyuló tõgynegyed végleges elapasztása a szakma szabályai szerint.
  • A tõgygyulladásos teheneket laktációs gyógykezelés nélkül állítják szárazra. Ha az állatot a következõ laktációban még tovább kívánják tartani, ez a módszer nem ajánlható; a beteg negyedet laktációs szerrel meg kell gyógyítani, vagy el kell apasztani. Ha viszont az állat elõselejt, akkor ez a módszer megengedhetõ. Minden esetben - elõzetes antibiogram-felvétel alapján teljes körû szárazonálló terápia javasolható.
  • Szárazraállításkor a gyógyszereket nem a gyári elõírás szerint alkalmazzák, hanem pl. ellés elõtt újra kezelnek tartós hatású készítménnyel, vagy az apasztós gyógyszert a szárazraállítás után néhány nappal ismételten beadják a tehénnek. Irodalmi adatok alapján ezzel jobb gyógyulási eredmények érhetõk el, de ellés után mindenképpen ellenõrizni kell a tej gátlóanyag-tartalmát, mert az ilyen - off label - használat esetére a gyár által megadott várakozási idõk nem érvényesek.
Amikor egy tehenészetben tõgyegészségügyi állományprogramot készítenek, a fenti hibákat - szempontként - célszerû figyelembe venni, és ennek alapján felügyelni a napi munkát. Dr. Markus Gabriella
magán-állatorvos
tõgyegészégügyi-tejhigiéniai szaktanácsadó