Mikroelemek szerepe a sertéstakarmányozásban

A sertések ásványi anyag, ezen belül mikroelem ellátottságát számos tényező befolyásolja. Ezek közül természetesen legfontosabb a takarmány és az ivóvíz, szükséges azonban megjegyezni, hogy az így bejuttatott ásványi anyagok bevitt mennyisége nagy pontossággal meghatározható ugyan, de a felszívódott és így a szervezet számára biológiai értéket képviselő mennyiség már nem mérhető fel ilyen pontosan. A felszívódás, valamint az értékesülés hatékonyságát ugyanis az egyes ásványi anyagok között fennálló nagyon bonyolult kölcsön-hatások mellett befolyásolja a felvett mennyiség – végeredményben az állat étvágya – de hatással van rá az adott ásványi anyag felszívódási hatékonysága és a felszívódott kémiai for-ma biológiai hatékonysága is. A felszívódást másik oldalról számos tényező gátolja is, így például a kedvezőtlen környezeti- és stresszhatások, valamint a betegségek.

Az ásványi anyagok a felszívódást követõen részben tárolásra kerülnek a szövetekbe, más-részt pedig azonnali felhasználásra a nagy metabolikus aktivitással rendelkezõ szövetekben, így a méhben és a magzati szövetekben.

A fel nem használt és tárolásra sem került ásványi anyagok elsősorban a vesén keresztül kiválasztásra kerülnek.

A fel nem szívódott, így a bélsárba kerülő, valamint a vizelettel kiválasztott ásványi anyagok ugyanakkor a környezetbe kerülnek, esetenként jelentõs környezetterhelést idézve elõ.

Az egyes mikroelemek közül jelen dolgozatban csak a sertések takarmányozásában kiemelt jelentőséggel bíró mikroelemekkel foglalkozunk. Ezek közül a szervezetben legnagyobb mennyiségben jelenlévõ vassal kezdjük, mivel ennek kitüntetett szerepe van az oxigén szállításában, így az élethez létfontosságú, illetve annak hiánya az élettel összeegyeztethetet-len. A vas mérsékelt hiánya kocáknál csökkent alomszámot, illetve csökkent uterus kapacitást eredményez és az ilyen kocák malacainál meg nõ a malackori mortalitást. Ezek a kedvezõtlen hatások együttesen jelentõsen befolyásolhatják az ágazat gazdaságosságát. Lényeges utalni ar-ra is, hogy a vas ellátottságot közvetlen és közvetett módon a réz és cink ellátás mértéke is be-folyásolhatja.

A réz szerepe a vassal összefüggésben szintén létfontosságú, de emellett közvetlen hatásai is lényegesek. Így szerepe van a központi idegrendszer, az immunrendszer valamint a szív- és keringési rendszer mûködésében is. A rézellátottság szoros összefüggést mutat közvetlen módon a vas és közvetett módon a cink ellátottsággal. A szervetlen formában adagolt réz hat a vas és a cink felszívódására és szervezeten belüli retenciójára is, míg a szerves réz-vegyületek ilyen hatással nem rendelkeznek. Irodalmi adatok ezzel kapcsolatosan arra utalnak, hogy míg a réz szulfát esetében észlelhetõ a legnagyobb mértékû réz retenció, addig a szerves réz-vegyületek biztosítják a legkedvezõbb cink és vas retenciót.

A cink univerzális fontosságú az élõ szervezetben, mivel számos enzim alkotórészeként funkcionál. Ezek az enzimek egyaránt hatnak a növekedés és a fejlõdés folyamataira, valamint befolyásolják a malacok szopóskori elhullását éppúgy, mint a választott malacok takarmányértékesítését. A cink szaporodásbiológiai folyamatokra kifejtett hatása részben közvetett, mivel szerepe van az A-vitamin szervezeten belüli transzportjában, így ezen hatá-sok végeredményben közvetett A-vitamin hatások.

A cink tárgyalásakor említést kell tenni a cink-oxidról is, amelynek antibakteriális hatása a sertéstartók körében jól ismert. Kevéssé ismert ugyanakkor, hogy a cink-oxid emellett további kedvezõ enterális hatásokkal is bír. Így növeli a bélhámsejteknél az aktív felszívó felületet a kripták mélységének növelésével és emellett növeli a vékonybél falának vastagságát is, amely csökkenti a bakteriális invázió valószínûségét. A nagyadagú cink-oxid adagolás hatására ugyanakkor, ha azt nem kellõ odafigyeléssel alkalmazzák, toxikózis alakulhat ki, amelynek hátterében másodlagos vashiányos anémia is áll. A kezelés maximális idõtartama ugyanis célszerûen nem haladhatja meg a 10-14 napot. A cink toxikózis ugyanakkor megelõzhetõ a takarmány kalcium tartalmának növelésével, amely a felszívódás szintjén kialakuló kompe-titív gátláson keresztül csökkenti a felszívódott cink mennyiségét. Az eltérõ kémiai formában adagolt cink hat a vas és a réz felszívódására és szervezeten belüli retenciójára is. Megemlítendõ, hogy míg a cink oxid esetében észlelhetõ a legnagyobb mértékû réz felszívó-dás és retenció, addig a szerves cinkvegyületek biztosítják a legkedvezõbb cink és vas reten-ciót.

A szelén szerepérõl a sertések takarmányozásában ma már számos adattal rendelkezünk, amely annak tudható be, hogy a szelén kiegészítés hatására olyan kedvezõ változások jelent-keznek, mint a malacok választás elõtti mortalitásának csökkenése, a malacok növekedési intenzitásának növekedése, vagy a növendék sertés csoportok nagyobb homogenitása, vagyis a szétnövés mértékének csökkenése.

A mikroelemek, ezek közül kiemelten a cink és a szelén kiemelt szerepet töltenek be a szer-vezet immunválasz készségének kialakításában és annak intenzitásában is. Szükséges itt meg-említeni azt is, hogy egyes krónikus gyulladással járó kórképekben (pl. lábvég problémák, krónikus bélgyulladás) a szervezet olyan módon is védekezik, hogy egyes elemek (vas, réz, cink) mennyiségét jelentõsen csökkenti a vérkeringésben, ezzel másodlagos mikroelem hiányt idézve elõ.

A sertéstápok javasolt mikroelem tartalma az egyes országokban és az egyes gyártóknál jelentõs eltérést mutat. Ennek oka lehet az eltérõ kémiai forma alkalmazása, valamint az adott fajták némiképp eltérõ igényei is. Szükséges azonban utalni arra, hogy egyes mikroelemek (réz és cink) vonatkozásában, elsõsorban a környezetterhelés csökkentése érdekében, az Európai Unió jelentõs csökkentéseket tervez a maximálisan megengedett szintekben. Ez a probléma csak úgy hidalható át, ha az optimális tartási és takarmányozási viszonyok mellett a legkedvezõbb mértékben hasznosuló és értékesülõ formában alkalmazzuk azokat.

Mikroelemek szerepe a sertések húsminõségének javításában

A húsminõség fogalma komplex kategória, amely számos módon értelmezhetõ. A termelõ és a feldolgozó számára is kiemelt fontossággal bír az ún. étkezési minõség, amelynek alapján a vásárló eldönti az adott termék megvásárlását. Meghatározó tényezõ lehet ebbõl a szempont-ból a szalonna vastagsága, a hús márványozottsága, annak színe illetve a szín intenzitása is. A húsok színe nagyrészt az izmok oxigénkötõ fehérjéjének, a mioglobinnak, bomlásától illetve annak kémiai módszerekkel való stabilizálásától (pl. pácolás) is függ. A mioglobin bomlását jelentõsen befolyásolja a hús ún. oxidatív stabilitása is, mivel az oxidatív folyama-tok eredményeképpen a mioglobin molekula is károsodik, amely a hús színét kedvezõtlen irányba befolyásolja.

A különbözõ húshibák, így a PSE vagy DFD jelleg, összefüggnek a hús víztartó képességével, mint minõségi tényezõvel. Mindkét húshiba hátterében a vágást követõen bekövetkezõ pH változások állnak.

A sertések húsminõségét befolyásolja a fajta, életkor és ivar mellett a hizlalás során alkalma-zott takarmányozás, amelyen belül nem elhanyagolható a mikroelemeknek a húsminõségre kifejtett hatása sem. Ezek közül a szelén hatásait szükséges kiemelni, mivel a csepegési vesz-teség csökkentése mellett kedvezõen befolyásolja a húsok színintenzitását és oxidatív stabili-tását is. Megfelelõ formában és mennyiségben alkalmazott szelén kiegészítéssel emellett je-lentõsen megnövelhetõ a húsok szeléntartalma is.

A króm húsok minõségét befolyásoló hatásairól az egyes közleményekben, az eltérõ kémiai forma és a dózis alkalmazása miatt, megoszlanak a vélemények. A króm hatására, feltehe-tõen a szervezet egészének energiaháztartására gyakorolt hatásán keresztül, csökken a hátszalonna vastagsága, a hús márványozottsága viszont nõ.

Mikroelemek szerepe a sertések szaporodásbiológiai folyamataiban

A sertések szaporodásbiológiai folyamatait számos hormonális és külsõ tényezõ befolyásolja. Ezek szoros összefüggésben állnak egymással, amit az is bizonyít, hogy az endokrin rendszer mûködését kisebb-nagyobb mértékben külsõ hatásokkal , így például a takarmányozással is befolyásolni lehet. A szaporodásbiológiai folyamatok és a takarmányozás összefüggését az a tény is bizonyítja, hogy a sertések szaporodásbiológiai zavarainak lehetséges okai között a takarmányozás 40-50 % mértékûre tehetõ, amelyben jelentõs szerepet játszanak a mikro-elemek is.

A vas hatása mindkét ivarban jelentkezik. Kocáknál a méh „kapacitását” növeli, csökkentve ezzel embrió mortalitás mértékét, emellett vaskiegészítés hatására javul az implantáció hatékonysága is, mivel szerepe van egyes, a méhben termelõdõ, szekretoros fehérjék, szinté-zisében. Kanoknál a vas ugyanakkor jelentõs mértékben javítja az ondó minõségét.

A réz hiánya főképp kanoknál jelent problémát, mivel ennek hatására csökken a spermiogenezis intenzitása és ezzel együtt a sperma minősége is.

A cink hiánya közvetett módon, másodlagos A-vitamin hiányt elõidézve, csökkenti az implan-táció hatékonyságát egyes méh endometrium szekretoros fehérjék szintézisének gátlása révén. A spermiumok képzõdésének intenzitása is csökken cink, illetve másodlagos A-vitamin hiány következtében.

A mangán hatása elsõsorban kocáknál érvényesül, mivel szerepe van a sárgatest és ezzel a vemhesség fennmaradásért felelõs progeszteron szintézisében.

A szelén kocákra gyakorolt hatásai közül a legismertebb az MMA (mastitis, metritis, agalac-tia) szindróma kialakulásának csökkentésében betöltött szerepe. Emellett azonban hatása van az uterus kapacitására és a koraellések számára is. Kanoknál befolyásolja a spermiogenezist és ezzel a sperma minõségét is.

A króm az állati szervezetben elsõsorban, mint az inzulin rezisztencia faktor alkotórésze ismert, amelynek révén szerepe van a szervezet egészének energiaháztartására. Az energia-egyensúly megléte, kiemelten nõivarú állatoknál, viszont befolyásolja az endokrin szervek mûködését, így például a GnRH elválasztást.

Energiaegyensúly megléte esetén a szabályos GnRH csúcsok hatására a hipofízisbõl is szabályos ciklusok szerint szabadulnak fel az ovu-lációt kiváltó FSH és a sárgatest kialakulását illetve a megtermékenyülést követõen annak fennmaradását biztosító LH hormonok. Hímivarú állatoknál az említett hormonok egyrészt a folyamatos spermiogenezis fenntartásáért (FSH) illetve a here Leydig sejtjeinek tesztoszteron termeléséért (LH) felelõsek. A fentiek értelmében tehát, igaz közvetett úton, a króm is hatást gyakorol a szaporodásbiológiai folyamatok zavartalanságáért.

A takarmányok mikroelemekkel történõ kiegészítése ugyanakkor nem helyettesítheti, legfel-jebb segítheti a sertés tenyészállományok szakszerû szaporodásbiológiai gondozását.

Dr. Mézes Miklós

Szent István Egyetem, Takarmányozástani Tanszék,

Gödöllõ

1. táblázat

A sertéstápok javasolt és maximálisan megengedett mikroelem tartalma

cellspacing="0">

<col

width="110">

Mikroelem

Maximum

mg/ kg

Hízó

Malac

Koca

Vas

750

60-70

80-120

60-90

Cink

150

50-55

50-100

50-80

Réz

25 (170*)

5- 8

8-10

7,5-10

Mangán

150

30-40

50-60

30-45

Szelén

0,50

0,1-0,15

0,09-1,20

0,18-0,30

Jód

nincs adat

0,5-0,6

0,1

0,1

* 12 hetes korig

1.ábra A sertések ásványi anyag ellátását befolyásoló tényezõk

2.ábra Mikroelemek szerepe a kocák és a kanok szaporodásbiológiai folyamataiban