A káposztarepce kártevői és betegségei

A hazai repcetermesztés területi növekedésével egy időben felerősödve jelentkeztek a növényvédelmi problémák. A tenyészidőszakban várhatóan kialakuló károsodások között nagyobb súllyal a kárt okozó állatfajoknak, kisebb jelentőséggel pedig a kórokozóknak van szerepe. A repcetermesztő területeknek a tápnövénytől függő sajátos biotóp szerepe van, ahol létrejön illetve felépül a fajok biocönózisa. A fajokban gazdag biocönózisokban találhatók meg a károsító szerepben lévő kórokozók és kártevők.

A kórokozók közül jelentõségénél fogva kiemelhető a szürkepenész (Bothrytis cinerea) és a repcebecő-rontó (Alternaria brassicae).

A kárt okozó állatok minden évben jelen vannak a növényállományokban és egyedszámtól függő termésveszteséget okoznak. Közöttük évenként változó dominanciával számolhatunk a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae), a repce-fénybogár (Meligethes aeneus), a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), a repce-szárormányos (Ceutorhynchus quadridens), a repce-gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis), a recebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) és a repcedarázs (Athalia rosae) jelenlétével.

Az egymást követő fenológiai állapotokra és a hozzájuk kapcsolódó károsítókra figyelemmel táblázatokba rendeztük a fontosabb ismereteket, amelyek szerepe a tájékoztatás, valamint figyelemfelkeltés az eredményes termelői tevékenység folytatásához. A gyakrabban elõforduló és érzékeny károkat okozó fajokat részletesebben is bemutatjuk.

Repce-fénybogár (Meligethes aeneus)

Évenként jelentkezõ, gyakori faj Európa egész területén, így hazánkban is károsít. Elterjedésére jellemző, hogy megtalálható még Ázsia mérsékelt égövi területein, továbbá Észak-Afrikában. Észak-Amerikában a behurcolt fajok közé tartozik. Kártétele azokban az években érinti érzékenyen a növényeket, amikor kedvezõtlen telelés után hûvös és hosszú, vontatott kitavaszodás következik. A gyengén fejlett növények tartósan virágbimbós állapotban maradnak, amelyeket táplálkozás során károsítanak és ennek következtében késõbb lehullanak. Az erőteljesen fejlett, gyorsan virágzó növényeken nem tud súlyos károkat okozni, sőt a virágban táplálkozva elősegíti a megtermékenyítést.

A károsított növények köre

Elsõdleges tápnövényei közé tartoznak a termesztett repcefajták, a mustár, a tarlórépa és az olajretek. Az imágók táplálkozhatnak még a retek, a káposztafélék és minden más keresztesvirágú növény virágaiban. A lárvák a virágbimbókban fejlõdnek. Az imágók csak táplálkozási céllal keresik fel a virágzó gyümölcsfákat, a mákot, a gyermekláncfüvet, a tormát és sok más növényt.

A kártétel felismerése és a kárkép

Az imágók kártétele a virágbimbók megrágásával veszi kezdetét, ami táplálkozási vagy tojásrakási céllal történik. A termõk megrágásának következménye a virághullás lesz, ami a virágzati tengely felkopaszodásával jár együtt. A kártétel az élettani virághullástól megkülönböztethetõ azzal, hogy a bogár kártétele következtében visszamaradó virágkocsányok rövidebbek, mint az élettani hullás esetén. Azok a virágbimbók, amelyekben lárvák fejlõdnek, nem nyílnak ki, elgubacsosodnak, zöldborsó-szemre emlékeztetnek. A kinyílt virágokban táplálkozó bogarak gyakorlatilag hasznosak, de tevékenységük közben néha elõfordul, hogy a termõt is megrágják, aminek szintén virághullás a következménye.

A fejlõdésmenet éves alakulása

Az egynemzedékes faj bogarai telelnek a tábla közelében lévõ erdõk, árokpartok, útszegélyek avarjában. Elõjövetelük viszonylag korán megtörténik akkor, amikor a levegõ átlagos hõmérséklete több napon keresztül eléri a 9 °C-t. A bogarak táplálkozás céljából virágokra repülnek, ahol virágport fogyasztanak. Ebben az idõszakban megtalálhatók a korán virágzó gyomnövényeken, gyümölcsfákon és természetesen a repcén. Általános jelenségnek tûnik az, hogy a virágbimbós állapotban lévõ repcetáblákat is ellepik és ilyenkor átrágják a bimbó falát majd benne a virágszervekkel, alapvetõen pedig a virágporral táplálkoznak. A megtermékenyített tojásokat a keresztesvirágú növények porzószálaira ragasztják az imágók. Virágonként 1-2 tojást helyeznek el, de egy virágba több egyed is rakhat tojást. Ebbõl a célból a legfejlettebb virágbimbókat választják ki, ezzel is növelik a kártételt. Az embrionális fejlõdés általában 4 napig tart és ezt követõen kikelnek a lárvák. A lárvák a kialakított zöld gubacsban táplálkoznak és a 3. vedlést követõen fejezik be a fejlõdésüket, ami hozzávetõlegesen 4 hétig tart. A kifejlett lárva elhagyja táplálkozási helyét és a talajba vonul, ahol 2-6 cm mélységben bábozódik. A báb állapot 1 hétig tart és azt követõen megjelennek az új imágók. Nyár közepéig – néha õsz elejéig – különbözõ virágzó növényeken táplálkoznak, amit a telelõre vonulás követ.

Elõrejelzés, védekezés

A faj tömeges elszaporodásának a párás meleg tavasz és nyár kedvez. Egyedszám mérséklõ hatása van a száraz melegnek és a hûvös, csapadékos idõjárásnak.

Az elõrejelzés gyakorlati szempontból egyszerû módszerekkel megoldható. A bogarak csillogó sötét színe a sárga virágon, de a zöld növényen is jól látható, ezért tehát növény-egyed vizsgálati módszer eredményesen alkalmazható. A repülõ bogarakat vonzza a sárga szín, ezért csapdázhatók a Moericke-féle sárga tálakkal. A növény-egyed vizsgálat esetén célszerû a sakktábla-minta alapján több helyen elvégezni a bogár számlálást és amennyiben a növényenkénti átlag 5 vagy annál több imágó, akkor fel kell készülni ill. el kell végezni a védekezést. A sárga fogótálakat naponta kell ellenõrizni és a növény-egyed vizsgálattal egybevetett eredmények alapján lehet dönteni a védekezésrõl.

Védekezni többnyire azokon a területeken kell, ahol a repce gyengén és vontatottan fejlõdik. Az imágók elleni inszekticides védekezés optimális idõpontját úgy kell meghatározni, hogy az lehetõség szerint elõzze meg a tojásrakást. Virágzó állományban csak a méhkímélõ technológia alkalmazható.

Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala)

A faj Európa minden területén, így tehát hazánkban is általánosan elterjedt. Kártételi jelentõségére figyelemmel megjegyezzük, hogy a Dunántúlon gyakrabban okoz termésveszteséget. Az Észak-európai országokban, ahol a tél mérsékeltebb, igen jelentõs károkat okoz azzal, hogy elõsegíti a repce kifagyását és a magvak kényszer érését. A faj elõfordul még Ázsiában a szibériai területekig.

A károsított növények köre

Tápnövényei között szerepet kapnak a repcefélék, a mustár, az olajretek továbbá a vadrepce és a repcsényretek. Megjegyezzük, hogy a tavaszi repcét csak az imágó károsítja. A káposztafélékkel is táplálkozik, de jelentõsebb kártételével nem kell számolni.

A kártétel felismerése és a kárkép

Az imágók a kelõ repcén, nyáron pedig az aratás elõtt álló érõfélben lévõ növényeken károsítanak. Õsszel a fiatal leveleket hámozzák, amelyek késõbb lyukacsosak lesznek az alsó epidermisz kiszakadása miatt. Az új nemzedék bogarai az érõ repcéken a felsõ leveleket és különösen a becõket hámozgatják ami a korai érést és a becõk kovadását eredményezi. A lárvák õsz és tél folyamán a levelek nyelében és a fõ érben aknáznak, tavasszal pedig a szárban folytatják a táplálkozást. A példányok közül néhányan a gyökérnyaki részbe is berágnak és ott járatokat készítenek, amelyek rágcsálékkal és ürülékkel szennyezettek.

A fejlõdésmenet éves alakulása

Évente egy nemzedéke alakul ki. Fejlõdésmenete eltér a többi földibolha fajétól. Az eltérés abban nyilvánul meg, hogy lárva alakban telel az õsszel kikelt növényekben. A telelés helye általában a levélnyél és a fõ ér. A fiatal lárvák 2-4 cm hosszú járatokat rágnak a károsítás helyén. A 3. lárvastádiumban a lárvák megfordulnak és ettõl számítva a szár irányába haladnak. Tavasszal a szárban és a gyökérnyakban károsítanak. Ebben az idõszakban több helyen is átrágják a szállító edénnyalábokat és járatot készítenek a felületre. Ezt oxigén igényük kielégítése miatt teszik. A fejlõdésüket tavasszal fejezik be, amikor elhagyják a növényt és a talajba vonulnak bábozódni. Május elején 2-4 cm mélyen bábkamrát készítenek a talajban. A bábállapot májusban befejezõdik és az új bogarak már e hónap végén, június elején ellepik a még zöld növényeket és a becõket. Kártételük a hámozó rágás. A repcét aratásakor elhagyják és keresztesvirágú gyomnövényeken táplálkoznak, majd nyugalmi állapotba vonulnak a talajba és csak õsszel az új vetések kelésekor aktivizálódnak. Ilyenkor a kelõ repcén csoportosulnak és 1-2 hétig táplálkoznak, majd pedig a repce tövek mellett a talajba tojást raknak. Az embrionális fejlõdés idõtartama 1-2 hét. A kikelt lárvák felmásznak a növényekre és berágnak a levélnyelekbe, ahol a 2-3. lárvastádiumban áttelelnek.

Elõrejelzés, védekezés

Tojásrakás szempontjából kedvezõ a 4-12 °C között hõmérséklet és a 75-85%-os relatív páratartalmú levegõ. Ilyen esetben az egyedenként lerakott 900-1000 tojás nagy hányadából életképes lárvák kelnek ki. Száraz meleg õszi napokon amikor a levegõ hõmérséklete 26 °C fölötti, a tojások tömegesen elpusztulnak.

Az õsszel kelõ repceállományon a feltûnõen fémfényû bolhák jól láthatók és így megszámolhatók. A repce fejlettségétõl függõen esetleg fûhálózással is gyûjthetõk az imágók.

Abban az esetben, ha m2-enként 1 bogár található, már számolhatunk –a tojásprodukció miatt– a kártétel kialakulásával. A lárvák száma is meghatározó a növény egészséges felnevelhetõsége szempontjából. A tõrózsa állapotban 5 lárva már a növény pusztulását eredményezheti.

Figyelemmel a fiatalkori növényállományban károsító lárvákra, célszerû a vetõmagot csávázni. A csávázás általában 2-3 hétig nyújt védelmet a fiatal leveleken táplálkozó imágók, majd pedig a levélnyélbe berágó lárvák ellen. Az imágók tömeges jelentkezése esetén célszerû a tojásrakást megelõzõ védekezéseket növényállomány kezelés (permetezés) formájában elvégezni.

Repce-szárormányos (Ceutorhynchus quadridens)

faj Európa egész területén így hazánkban is mindenütt megtalálható. A szakirodalom általában ezzel a fajjal kapcsolatban azt emeli ki, hogy a repcében ritkán okoz jelentõs termésveszteséget. Fontosabb kártevõnek tekintik a káposzta és karfioltermesztésben. A megállapítás ellenére azonban tapasztalható, hogy egyes években a virágbimbós állapotban lévõ növényeken nagy számban fordulnak elõ az imágók, amelyek lárvái sokszor tömegesen táplálkoznak a szárban, a levélnyelekben és a levelek fõ erében. Ezért tehát a repce-fénybogár elleni védekezéskor gondolni kell a repce-szárormányos gyérítésére is.

A károsított növények köre

Tápnövényei közé sorolhatók a repcefélék, a káposzta, a karalábé, a karfiol, a repcsényretek, a vizitorma és az útszéli zsázsa.

A kártétel felismerése és a kárkép

A kora tavasszal rajzó bogarak apró lyukakat rágnak a repce levelein, a száron és a levélnyélen, valamint a levél fõ erébe. A fõ érbe fonáki oldalról rágott sebbe rakja a petecsomókat, amelyekben általában 10 pete található. A kikelt lárvák a levél fõ erében és a levélnyélben aknáznak. A károsított levelek napsütés hatására lankadnak, éjszaka regenerálódnak, majd ez a jelenség napokon keresztül ismétlõdik mindaddig, amíg a levelek sárgulnak, majd elszáradnak és lehullanak. Az idõs lárvák a repce szárát aknázzák, szinte kiüregesítik. A kártétel következtében a szár csavarodik, esetenként kampósbot jellegûvé válik. A felhasított szárban elbarnult járatok, rágcsálék és ürüléknyomok találhatók. Az új bogarak június elejétõl találhatók meg a repceállományban, amelyek már a fejlõdésben lévõ zöld becõket rágják ill. hámozgatják. A sérült becõfal szövetei elszáradnak, merevek lesznek és ezzel hozzájárulnak a becõ kovadásához, ami a magvak kiszóródását eredményezi.

A fejlõdésmenet éves alakulása

Az egynemzedékes faj imágó alakban telel az erdõszélek avarjában. A sekélyen telelõ bogár korán megkapja a fejlõdéshez szükséges küszöb-hõmérsékletet és ezért a repcetáblákra való berajzás már március, áprilisban bekövetkezik. A szakirodalom a repcetáblán való megjelenését a repce-fénybogár utáni idõre teszi. A gyakorlatban találkoztunk olyan esettel, amikor a sorrend fordítottan érvényesült. Táplálkozás során, megtermékenyítés után a fõ érbe lyukakat rág és azokba helyezi el a tojáscsomókat. Az embrió fejlõdése 1 hetet igényel. A kikelt lárvák 1 hónap alatt fejezik be fejlõdésüket. A csoportos tojásrakásból adódik, hogy egy növény szárában 25-30 lárva is élhet. Olyan esettel is találkoztunk, amikor egyetlen levélnyélben 30-40 lárva táplálkozott. A kifejlett lárvák lyukat rágnak a szár felületére és azon keresztül hagyják el a növényt. A talajban 1-2 cm mélységben bábozódnak. A báb állapot 8-12 napig tart és ezt követõen megjelennek az új imágók, amikor a repce aratás elõtt áll. Aratásig a becõk rágásával elégítik ki táplálék igényüket. Ez a rövid táplálkozás alkalmas arra, hogy a teleléshez szükséges tápanyagtartalékkal rendelkezzenek.

Elõrejelzés, védekezés

A korai kitavaszodás elõsegíti a korai rajzást és ez fokozza a kártételt.. Ebben az idõszakban érvényesülõ száraz meleg idõjárás kedvez a súlyos kártételek kialakulásának.

Az elõrejelzés a repce-fénybogárnál leírtakkal megegyezõ. Az imágók egyedszáma megállapítható sárga tálcsapdákkal és növény-egyed vizsgálattal. Az egyedszámtól függõen szükséges védekezés idõpontja egybeesik a repce-fénybogár elleni védekezéssel, ezért tehát a legtöbb esetben nem szükséges a repce-szárormányos ellen külön védekezni.

Repcebecõ-ormányos (Ceutorhynchus assimilis)

A faj egyedei Európa minden területén, így hazánkban is mindenütt megtalálhatók. Elterjedésével kapcsolatos ismeret, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában szintén elõforduló faj. Az USA-ba és Kanadába behurcolták, ahol az 1930-as évek óta károsít.

A károsított növények köre

Tápnövényei között megtalálhatók a repcefélék és azok fajtái. Károsít ezen túl még a magnak termesztett káposztán, a retekféléken, a repcsényretken és a fehérmustáron. A hazánkban újabban termesztett olajreteknek szintén kártevõje.

A kártétel felismerése és a kárkép

A fejlõdési alakok közül kárt okoz a lárva és az imágó. A telelésbõl elõjött imágó tavasszal a növények szárát, a leveleket és a fejlõdés különbözõ fázisaiban lévõ virágbimbókat rágja meg. Az érési táplálkozás és kopuláció után a becõ falát átrágva helyezi el tojásait és az ott kikelt lárvák a magkezdeményeket elfogyasztják, a magvakat megrágják. A kárt szenvedett becõ kényszerérett lesz és ezzel együtt bekövetkezik a korai kovadás ami a magvak elrugását eredményezi.

A fejlõdésmenet éves alakulása

A faj fejlõdésmenetét alapvetõen meghatározza az, hogy évente egy nemzedéke alakul ki. A telet az imágók vészelik át az erdõszélek, árokpartok avarjában. A kora tavaszi meleg napokon elhagyják a telelõhelyet és repülve keresik fel a repcetáblákat. Érési táplálkozást folytatnak, közben kopulálnak és tojást raknak akkor, amikor a becõk már megjelentek. A tojásrakás kezdete a becõ 2-5 cm-es fejlettségi állapotában indul. A hazai viszonyok között április végétõl május közepéig lehet a tojásrakásra számítani és ez egyben utal az optimális védekezés idõpontjának meghatározására is. A nõivarú egyed általában 1-2 tojást rak az átrágott falú becõbe. A tojásokból a 10-12. napon kelnek ki a lárvák, amelyek 20-25 napig táplálkoznak a becõben és ilyenkor fogyasztják el a magkezdeményeket ill. a magvak felületét rágják. A lárvák kifejlõdéséhez 2-3 mag elfogyasztása szükséges. A fejlõdésüket befejezett lárvák átrágják a becõ falát és a talajra vetik magukat. A talaj felsõ néhány cm-es rétegében bábozódnak, majd 10-15 nap múlva kikelnek az imágók. Az új bogarak elhagyják a bábozódás helyét és különbözõ keresztesvirágú növényeken folytatnak betelelõ táplálkozást, amit a nyár végi telelõre vonulás követ. Ritkán elõfordul, hogy az imágók néhány példánya még szeptemberben is megtalálható a tápnövényeken.

Elõrejelzés, védekezés

Kedvezõ tavaszi idõjárás esetén az imágók korán elõjönnek telelési helyükrõl és ezért hosszabb idõn keresztül kell számolni a kártételükkel. Ez hozzájárul a tojásprodukció növekedéséhez és így a lárvák okozta becõkártételhez.

Az elõrejelzés megoldható növény-egyed vizsgálattal és sárga tálcsapdák alkalmazásával.

A védekezés optimális idõpontja minden esetben az imágók ellen jelölhetõ meg, még tojásrakás elõtti idõszakban. Azt is vegyük figyelembe, hogy a faj egyedei már virágzás alatt a növényeken tartózkodnak. Ez azt jelenti, hogy a védekezést még virágzás elõtt célszerû elvégezni. Szélsõséges esetben elõfordulhat, hogy a védekezést virágzó állományban kell végrehajtani. Ilyenkor csak méhkímélõ technológiával szabad a hatékony – erre a célra javasolt – inszekticideket kipermetezni.

Repcedarázs (Athalia rosae)

A repcedarázs elõfordulásával hazánk minden területén számolni kell, tekintettel arra, hogy Európában mindenütt jelentõs kártevõ. A faj kárt okoz Észak- és Dél-Afrikában, Szibériában és Japánban. Kártételét tekintve az õszi nemzedék a legjelentõsebb, mert az álhernyók tömeges jelenléte esetén a fiatal növények teljesen elpusztulnak. A kártevõ esetenként tömegesen elszaporodik a mustáron és a magnak termesztett retek állományokban.

A károsított növények köre

Tápnövényei között kiemelt helyet foglalnak el az õszi- és tavaszi repce, a mustár, a tarlórépa, a káposztafélék, a retek, az olajretek és a különbözõ keresztesvirágú gyomnövények. A felsorolt növények mindegyike alkalmas a tápnövény szerep betöltésére és így biztosított a faj fejlõdése, szaporodása és fennmaradása.

A kártétel felismerése és a kárkép

A repcedarázs imágói nem károsítanak. Ezzel szemben az álhernyó típusú lárvái a zöld növényi részek fogyasztói. A fiatal lárvák a levél fonákon hámozgatnak, majd lyuggatnak és végül a 3. fejlõdési stádiumtól kezdve karéjozzák a leveleket. Ebben az idõszakban a levél mindkét oldalán elõfordulnak és így szabad szemmel is jól láthatók. Súlyos kártétel esetén a levéllemezt teljesen elfogyasztják, csak az erek maradnak meg. A mustáron a virágokat és a becõket is megrágják. A lárvák – fejlõdésük során – a két utolsó lárvastádiumban fogyasztják el a táplálék mennyiség 85–90%-át. Ez egyben arra utal, hogy a védekezést a fiatal lárvák ellen kell elvégezni, mert az idõs lárvák 1-2 nap alatt a repce vagy a mustár állomány egész levélzetét elpusztítják.

A fejlõdésmenet éves alakulása

Kiemelt kérdésként kell kezelni, hogy évente 3 nemzedéke van, tehát azok a teljes tenyészidõszakot átfogóan károsíthatnak. A telet elõbáb állapotban vészeli át a talajban 3-10 cm mélységben. Tavasszal, általában április végén bábozódik. Az elsõ nemzedék rajzása április végén kezdõdik, amely május közepén, 20-án éri el csúcspontját. Az imágók nem károsítanak, de különbözõ virágokon táplálkoznak, közben kopulálnak és lerakják a megtermékenyített tojásokat. A nõstények fûrészes tojócsõ segítségével a levelekbe helyezik tojásaikat. Az embriófejlõdés 7-10 napig tart, amikor kikelnek a lárvák és azok 15-20 napig táplálkoznak. A táplálkozást befejezett lárvák a talajba vonulnak és bábozódnak. A második nemzedék imágói június második felében rajzanak. Ezek lárvái az árvakelésen, a vad-kereszteseken, esetleg a takarmánynak vetett mustáron és a tarlórépán fejlõdnek. A harmadik nemzedék imágói augusztus végén rajzanak és a szeptemberben kelõ repcenövényben helyezik el a tojásaikat. Ez a nemzedék általában a legnépesebb, ezért rendkívüli veszélyt jelenthet az õsszel kelõ repceállományokra. Az álhernyók õsszel, sokszor még decemberben is megtalálhatók a növényeken. Talajba vonulás után elõbáb állapotban telelnek.

Elõrejelzés, védekezés

Tömeges elszaporodásra a csapadékszegény években lehet számítani és akkor, amikor a tojásrakásra alkalmas növényekbõl nincs hiány.

Veszélyességükre tekintettel a kikelt repcevetéseket 2-3 naponként ajánlatos megvizsgálni. Ilyen esetben a lassú röptû, sárga potrohú darazsak észlelhetõk a növényállományok fölött. A tojásrakás 4-5 nap múlva kezdõdik. A tojások megduzzadnak és a nap felé fordított levelekben láthatóvá válnak.

A lárvák egyedszáma jelentõsen gyéríthetõ az árvakelések alászántásával. A fiatal növényeken táplálkozó lárvák pusztulását eredményezheti a csávázott vetõmag. A lárva népesség okozta tarrágások megelõzhetõk az L1-L3 lárvák ellen alkalmazható állománypermetezésekkel.

Dr. Kuroli Géza − Dr. Németh Lajos

1.táblázat

A káposztarepce fejõdési szakaszai, a kártevõk és a védekezések közötti kapcsolat

cellspacing="0">

<col

width="136">

<font

size="2">Vetõmag, talaj és a növény fejlettségi állapota

<font

size="2">Kártevõk

Kárképek

<font

size="2">A védekezés idõpontja és módja

Az optimális <font

face="Times New Roman CE, serif">védekezés idõpontja

<font

size="2">Vetõmag

<font

face="Times New Roman CE, serif">1.Talajlakó kártevõk

• drótférgek
  
  és pajorok (Agriotes spp., Melolontha spp.)

<font

face="Times New Roman CE, serif">2.Fõgyökér kártevõ:

• gyökér-gubacsormányos
  
  (Ceutorhynchus pleurostigma)

<font

face="Times New Roman CE, serif">3.Szik-és lomblevél kártevõk:

• nagy
  
  repcebolha (Psylliodes chrysocephala)

• keresztesvirágúak
  
  földibolhái (Phyllotreta spp.).

• repcedarázs (Athalia rosae)

<font

face="Times New Roman CE, serif">1. A felpuhult vetõmagba,

majd a gyökérnyakba berágnak. A fiatal növény elpusztul.

<font

face="Times New Roman CE, serif">2. A gyökérnyakon vagy

a fõgyökértesten különbözõ nagyságú golvva képzõdik, amelyben lárvák

élnek.

<font

size="2">3. A bolhák hámozzák a

levelet. A kárkép 2-3 mm átmérõjû. Az alsó epidermisz a növekedés miatt

késõbb kiszakad és ezért lesz lyukas a levél.

A repcedarázs

álhernyói szabálytalanul karéjozzák a leveleket

<font

size="2">A vetõmag elõkészítése során csávázás vagy pillírozás

V<font

face="Times New Roman CE, serif">etés elõtt

<font

face="Times New Roman CE, serif">Kikelt és fejlõdésnek

indult növények

Csávázás nélküli vetésekben felszaporodhatnak

a bolhák, a gubacsormányos és a repcelevéldarázs lárvái.

A kárképek a fentiekkel megegyeznek

Veszély esetén állománykezelést

alkalmazunk a bolha és az ormányos imágók, valamint a repcelevéldarázs

lárvái ellen

<font

face="Times New Roman CE, serif">Gazdaságilag hatékony védekezési eredmény

várható az imágók ellen tojásrakás elõtt, a lárvák ellen pedig a fejlõdés

kezdetén (L_1-2- állapot)

<font

face="Times New Roman CE, serif">Áttelelés után fejlõdés,

virágbimbós állapot

1. Repcefénybogár

(Meligethes aeneus) 2. Repceszár-ormányos (Ceutorhynchus

quadridens)

<font

size="2">3. A nagy repcebolha áttelelõ lárvái

1. Berág

a virágbimbóba, ahol a porzókat és a bibét károsítja, a bimbó lehullik.

2. A levéllemezt,

a levélnyelet és a szárat foltosan hámozzák. A lárv<font

face="Times New Roman CE, serif">ák a szárban és a levélnyélben aknáznak

és ezért szivacsos állomány alakul ki. A növény lankad, fejlõdésben

visszamarad.

3. A lárvák a levélnyélben és a

szár gyökérnyaki részében aknáznak. Telelés után az alsó levelek sárgulnak,

majd elhalnak. A növény fejlõdésében

elmarad.

<font

face="Times New Roman CE, serif">1. Imágók ellen, lehetõleg

a virágbimbók kinyílása elõtt.

2. Általában

március-április hónapban az imágók ellen.

<font

size="2">3. Eredmény az õszi védekezéstõl várható.

<font

face="Times New Roman CE, serif">1-2. Az imágók ellen

még tojásrakás elõtt.

<font

size="2">3. Õsszel az imágók ellen tojásrakás elõtt.

<font

size="2">Virágzás, becõ illetve magfejlõdés

<font

face="Times New Roman CE, serif">1. Repcebecõ-ormányos (Ceutorhynchus

assimilis)

<font

face="Times New Roman CE, serif">2. Repcebecõ-gubacsszúnyog (Dasineura

brassicae)

<font

size="2">1. Az imágó a levelet, virágkocsányt, szárat, virágbimbót

rágja. A lárva a magot, becõfalat rágja. A becõ kovad. 2. A becõ kovad,

mert a lárvák a magok mellett károsítják a becõ belsõ falát.

1. A növényeken

táplálkozó imágók ellen.

<font

size="2">2. A becõormányos elleni védekezés hatásos lehet a gubacsszúnyog

ellen is.

<font

face="Times New Roman CE, serif">1. Tojásrakás elõtt,

az imágók ellen.

2. Külön nem védekezün<font

face="Times New Roman CE, serif">k, de jó hatása lehet a becõormányos

ellen alkalmazott inszekticideknek.

<font

size="2">Tenyészidõben bármikor

Mezei pocok

(Microtus arvalis)

A növényeket megrágja és elpusztítja

Gradáció kialakulásakor a repcetáblán

való megjelenésekor

Védekezni akkor kell, ha 100m²-en

2 lakott járat van.

2. táblázat

A káposztarepce fejlõdési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat

cellspacing="1">

<col

width="147">

A betegség megjelenése

Betegség (kórokozó)

Tünetek

A kórokozó biológiája, terjedése,

környezeti igénye

Védekezés

<font

face="Times New Roman CE, serif">Egész tenyész-idõszakban

<font

face="Times New Roman CE, serif">Repcebecõrontó (Alternaria

brassicae, A. brassicicola)

<font

size="2">A fertõzött magból kelõ növények csíra korban elpusztulnak,

vagy a fejlõdésben visszamaradnak. Virágzás idején a leveleken nagyméretû,

barna, kerekded, koncentrikusan zónázott, száraz foltok alakulnak ki.

Az erõsen fertõzött levelek leperegnek. A száron megnyúlt barna foltok

láthatók. A fiatal fertõzött becõk lehullanak. Az idõs becõkön barna

foltosság jön létre, a magok a becõbõl idõ elõtt kiszóródnak.

<font

face="Times New Roman CE, serif">A gombák a fertõzött magokban, vagy

növényi maradványokban maradnak fenn.

<font

face="Times New Roman CE, serif">A kórokozók széles hõmérsékleti határok

között képesek fertõzni, de járványos elterjedésükre a becõk kialakulása

idején uralkodó meleg és magas páratartalom mellett kell számítani.

Vetésre csak egészséges magot használjunk.

A beteg állományt minél elõbb takarítsuk

be, ezzel a pergési veszteség csökkenthetõ. A fertõzött növényi részeket

mélyen szántsuk alá, az árvakeléseket szüntessük meg.

<font

face="Times New Roman CE, serif">Virágzás kezdetétõl

Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia

sclerotiorum)

A száron, a szárelá<font

face="Times New Roman CE, serif">gazások alapi részén világosbarna, kerek

megnyúlt foltok képzõdnek, rajtuk koncentrikus gyûrûs mintázat látható.

A szár belsejében, ritkábban a száralapi részen fehér micéliumszövedék

alakul ki. A szárban, néha annak felületén is nagyszámú, 3-10 mm nagyságú

kemény micéliumtömörülés (szklerócium) jön létre. A fertõzött szárakon

a becõk fehérek.

<font

face="Times New Roman CE, serif">Sokgazdás, polifág kórokozó, számos

termesztett- és gyomnövényt fertõz (pl. napraforgó, bab, szója, paradicsom,

zeller, csattanó maszlag, parlagfû, stb). A talajban szkleróciumokkal

több évig is képes fennmaradni. A szár alapi részét micélium, a felsõbb

szárrészeket és a becõket a gomba ivaros spórái fertõzik. A betegség kialakulásának

a nedves, mély fekvésû talaj, valamint a csapadékos, 20 °C körüli hõmérséklet

kedvez.

<font

face="Times New Roman CE, serif">Megfelelõ vetésszerkezet kialakítása,

5-6 éves vetésváltás, szklerócium mentes vetõmag felhasználása.