MENÜ

A feketebodza (Sambucus nigra L.) művelési rendszerei, koronaformái

Oldalszám: 70
2014.08.11.

Magyarországon 1997-től rendkívüli gyorsasággal létesültek feketebodza ültetvények, 2003-ra az összes terület -megbízható becslések szerint- elérte a 2000 hektárt.
A telepítési kedv napjainkban sem szűnt meg, bár az ütem lényegesen lecsökkent, ami érthető. A 2000 hektárnyi ültetvénnyel már kiváltható a vadon gyűjtött évi 20-25000 t/év feketebodza. A további telepítések nagyságát a meglévő ültetvények felújítása, illetve a piaci igények fogják meghatározni.

Sajnos több termelő abba a hibába esett, hogy „gyomnövénynek” tekintette a növényt. Az elhanyagolt ápolás miatt a kívánatos 8-10t/ha termésmennyiséget nem érték el a 4-5. évre, illetve sok tő kipusztult belvíz vagy a törzspusztulásos betegség miatt.

A feketebodza művelési rendszerei, és koronaformái viszonylag egyszerűek, de az alapvető szakmai ismeretek nélkül a jövedelmező termelés nem biztosítható:

- Mindenképpen indokolt öntözésre berendezni az ültetvényt.Tapasztalatok szerint a vízágyús öntözés a legolcsóbb, és a legmegbízhatóbb.

- Füvesített ültetvényeket csak ott szabad létesíteni, ahol a fű által elvont vizet és tápanyagot pótolni tudja a termelő. Hasonlóan veszélyes lehet a köztestermeléses művelés a nem termő időszakban.

- A túlzott tápanyagellátás –fõleg a nitrogén- fokozza a törzspusztulásos betegséget.

- Kártevők és betegségek ellen évi 4-5 permetezésre szükség lehet.

Az egyes koronaformák elnevezése még nem közismert. A szálvesszős metszésmódhoz igazodó koronaformák az alábbiak:

Törzses vázkaros /Viertelstamm/

Ausztriában kifejlesztett és az egyik legelterjedtebb koronaforma (1. ábra). A törzs magassága 1 m körüli / 0,8 – 1,2 m /, a korona alapja a 3 - 4 darab, térben arányosan elhelyezkedő 30 - 50 cm hosszú, közel vízszintes vázkar. A koronaforma egyszerű, jól áttekinthető, jól művelhető.

A karok kinevelését gondosan kell elvégezni. Ellenkező esetben a következő hibák fordulhatnak elő:

- Ha a karok vége alacsonyabban van mint az eredési pont / vízszintes alá hajlik /, akkor a kar vége elsatnyul.

- Ha túl meredekek a karok, akkor a termővesszők magasabbra kerülnek, és nem biztos, hogy lehajlanak majd a földig.

- Helytelen alakítómetszés esetén valamelyik kar dominánssá válhat, a korona féloldalas lesz.

Ezek a hibák az évi metszések során könnyen kijavíthatók, mivel rejtett rügyekből viszonylag nagy felületen törnek elő új hajtások. A koronaforma alacsonyabb törzsű /40-60 cm/ változatát Kovács István olaszliszkai termelõ dolgozta ki (2. ábra). Ennél a koronaformánál a metszéskor erõsebb vesszõket kell meghagyni, nehogy a talajra feküdjenek a termés súlya alatt.

Egytörzsû fej

A törzs magassága megegyezik az elõzõ koronaformánál leírtakkal. A fej kialakítása hasonló a szõlõ fejmûveléséhez (3. ábra).

A fej szabálytalan alakú, a keresztbenövések miatt a metszés során nehéz hozzáférni a vesszõk tövéhez. A forma egyik lehetséges hibája, hogy a korona nagyon hamar elsûrûsödik, ha megfelelõ számú (12-15 db) termõvesszõvel terheljük. A koronaforma kidolgozója Szendi Antal Vál községben.

Többtörzsû fej

Ezzel a koronaformával szintén Kovács István bodzatermelõ kezdett kísérleteket Olaszliszkán. Egy-egy növénynek 2-3 törzse van, mindegyik törzsön egy-egy fejjel. A kialakítás során a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a törzsek ne dõljenek ki a sorból. Elhanyagolt, „visszabokrosodott” növények megújított formája lehet.

Orsó

Kísérleti kipróbálás alatt lévõ sudaras koronaforma. A törzs 60-70 cm, a folytatását képzõ központi tengely 170-180 cm magas. A tengelyen a törzsmagasság felett körkörösen elszórva 6-8 rövid termõkar hordozza a termõvesszõket. A metszés során egy-egy termõkaron 2-3, a vízszinteshez közelálló vesszõt hagynak meg. A vesszõket 100-120 cm-re visszametszik azért, hogy megakadályozzák a túlzott árnyékolást.

Az eddigi tapasztalatok szerint a koronaforma szélességi kiterjedése a vesszõk visszametszése miatt lényegesen kisebb. A tenyészterület emiatt lecsökkenthetõ 4,5-5 x 2-2,5 m-re. A termés mennyisége a törzses vázkaros koronafomához képest nem csökken, viszont a sûrûbb térállás miatt területegységre vetítve nõ. Az ernyõk és a bogyók méretesebbek, jobb az együttérés, a betakarításhoz nem kell szedõállvány.

Bokor

A feketebodza természetes koronaformája, az elhanyagolt törzses formák is vissza alakulnak erre a típusra néhány év alatt (4. ábra).

A Szent István Egyetem Gyümölcstermõ Növények Tanszékén végzett kísérletek szerint a bokorforma -azonos körülmények között- a törzseshez viszonyítva közel kétszeres mennyiségû gyümölcsöt terem. Ennek ellenére ezt a formát ültetvényekben nem alkalmazzák, a következõk miatt:

- A nagyobb koronaméret miatt a minimális térállás 6 x 4 m.

- A bokor belseje túlzottan árnyékos, a termõfelület a külsõ részre húzódik, emiatt a növény olyan magas lesz, hogy a betakarításhoz szedõállvány kell.

- A metszésre és termésbetakarításra fordított idõ a törzses formákhoz viszonyítva 4 - 5 szörösére növekszik.

Vízszintes karú sövény

Ausztriában és a Gyümölcstermõ Növények Tanszékén végzett kísérletek szerint a vízszintesen rögzített hosszú vázkarok gyorsan elsatnyulnak, a kar csúcsán nem képzõdnek elegendõ számú és hosszúságú hajtások (5. ábra). /A törzses vázkaros formánál emiatt rövid a kar!/ A kísérletek és néhány hazai ültetvényben tapasztaltak alapján a feketebodzát nem ajánljuk sövényformára nevelni.

Dr. Sipos Béla Zoltán

SzIE KTK Gyümölcstermõ Növények Tanszék