A növényi kivonatok és a szerepük a broiler takarmányozásban

Úgyszintén igaz ez a megállapítás a gazdasági állatok betegségeinek megelőzésében, gyógyításában és takarmányozásában betöltött jelentőségükre. A jelentőségük csökkenésének az egyik legfőbb magyarázata az antibiotikum típusú hozamfokozók használatának térhódítása volt. Az antibiotikum típusú hozamfokozók (AGP) gyors elterjedését az magyarázta, hogy használatuk esetén nagyobb napi súlygyarapodást, jobb takarmányértékesítést, kisebb elhullást, egyenletesebb állományt és ezeknek köszönhetően általában nagyobb nyereséget lehet elérni. Ennek köszönhetően a ’70-es évektől kezdve egészen napjainkig a világ minden táján általánossá vált az antibiotikumok használata a gazdasági állatok takarmányozásban. A hosszú évekig tartó sikeres használatukat követően az utóbbi években egyre több olyan írás látott napvilágot, amely arról számolt be, hogy egyre több antibiotikum-rezisztens baktériumtörzzsel találkoznak a humán egyészségügyben. A rezisztencia nem kis gondokat okozott az orvosoknak a különböző fertőzésekkel szembeni védekezés során. A töretlen „virágzás” ezt követően, amely a hozamfokozó antibiotikumokat jellemezte, „hervadásba” kezdett átmenni a század utolsó éveiben. A folyamat eredményeként az Európai Unióban 1999 június 30-án a cink-bacitracin, a spiramycin, a tylosin-foszfát és a virginiamycin, majd 1999 augusztus 31-én a carbadox és az olaquindox hozamfokozóként történõ alkalmazását tiltották be. Nem sokkal késõbb ezt a szabályozást más európai országok, köztük hazánk is átvette. Mára a legtöbb antibiotikum jellegû hozamfokozó betiltásra került, és jelenleg Magyarországon az EU-hoz hasonlóan már csak két hozamnövelõ antibiotikum engedélyezett a broiler takarmányokban az egyik a flavofoszfolipol, a másik az avilamicin hatóanyag. A törvény szerint most még néhány évig használható ez a két hatóanyag a broiler takarmányokban. A törvényi szabályozásnál azonban szigorúbb követelményeket támasztanak a nagyobb vágóhidak. A beszállítóiktól megkövetelik a teljes antibiotikum mentes takarmányozást, elsõsorban a külföldi vásárlói igényekre hivatkozva. Ez a helyzet érthetõen felkeltette az érdeklõdést a különbözõ alternatív hozamfokozók iránt, beleértve a különféle növényi kivonatokat.

A legtöbb növényi kivonat általában olyan lágyszárú virágos növénytõl származik, amelynek gyógyhatása, íz- vagy illat anyaga van. A növények legnagyobb részét sokszor az élelmiszeriparban és az otthoni fõzés során is használjuk, mint például a különbözõ fûszereket. Ilyen növények például a fahéj, a fokhagyma, a mustár, az oregánó, a torma, a kakukkfû, vagy a paprika is. Az elmúlt idõszakban ezeknek a különbözõ növényi eredetû kivonatoknak a legkülönbözõbb hatását mutatták ki. A kutatások szerint a készítmények kokcidiosztatikus és antioxidáns tulajdonsággal rendelkeznek, és az állatok immunitását is stimulálják, mindemellett antimikrobiális és antivirális aktivitásukat is igazolták. Az említett hatásokért a legtöbb esetben nem csak egy, hanem több biológiailag aktív vegyület a felelõs. A gyógynövények bizonyos vegyületei célzott gyógyhatással rendelkeznek, amely a legtöbb esetben szinergizmusból adódik. A növények ennek megfelelõen sokszor egy elsõdleges és egy másodlagos hatóanyaggal is rendelkeznek. Bizonyos kutatói vélemények szerint ezért a kívánt hatás elérése érdekébe a teljes növényi anyagot kell felhasználni a kivonat készítéséhez annak érdekében, hogy az elsõdleges és a másodlagos hatóanyag is jelen legyen a kívánatos dózisban.

Mióta a földön néhány növény csak szezonálisan van jelen, azóta az emberek és az állatok is különbözõ taktikákat dolgoztak ki az élelmiszerek és takarmányok tartósítására. Az õsi egyiptomiak hittek benne, hogy a zsályával meglehet hosszabbítani az életet. A zsályáról késõbb kiderült, hogy antioxidás tulajdonsága van és alkalmas a takarmányok és élelmiszerek bizonyos mértékû tartósítására. A kakukkfûrõl szintén már évtizedekkel ezelõtt felfedezték, hogy rendelkezik antioxidáns hatással. A fahéj antioxidáns tulajdonságát is számos irodalmi adat igazolja. Miért is fontos az antioxidáns tulajdonság? Az közismert dolog, hogy az élõ szervezetek számára az oxigén létfontosságú, azonban amennyire fontos annyira káros is lehet a szervezetben lejátszódó kontrolálatlan oxidációs folyamatok ún. autooxidáció révén. Az autooxidáció tönkreteszi a takarmány létfontosságú összetevõit és az élõ szervezet sejtjeinek pusztulását okozhatja. Az autooxidáció során keletkezõ szabadgyököket az antioxidánsok megkötik, így megvédik a sejteket és a szöveteket a nem kívánatos folyamatoktól.

A készítmények immunitást stimuláló és antimikrobiális hatásának szintén nagy jelentõsége lehet a nagyüzemi állattartás esetén, mivel a nagy állatlétszám még a legmodernebb technológia és a legnagyobb odafigyelés mellett is magában hordozza az állategészségügyi problémák elõfordulásának lehetõségét. Ilyen körülmények között és gyengébb technológiai és higiéniai feltételek mellett sokkal inkább mérhetõ a készítmények kedvezõ hatása és a hozamnövekedés a kezeletlen kontroll állományhoz viszonyítva.

Fontos dolog ugyanakkor a növényi kivonatok hatékonysága szempontjából a gazdanövény származása és pontos fajtája. Ma már nemesítéssel olyan magas aktív hatóanyag-tartalmú növényeket szelektálnak, állítanak elõ, amellyel gazdaságosabban lehet a különbözõ hatóanyagokat kivonni, és a készítményeket létrehozni. A kivonat összetételét és a benne lévõ aktív hatóanyagok mennyiségét nagymértékben befolyásolhatja a növények termesztésének, betakarításának, tárolásának és extrahálásának módja. A jelenleg piaci forgalomban lévõ készítmények általában több növénybõl kivont kombinált hatóanyagú készítmények. A növényi kivonatokból készült készítményekkel sok esetben hasonló eredményeket sikerült elérni a testtömeggyarapodás, a takarmányértékesítés, az elhullás javulás tekintetében, mint az antibiotikum típusú hozamfokozókkal. A ráfordítás és megtérülés tekintetében nem egy könnyû dolog eligazodni a jelenleg piaci forgalomba lévõ készítmények között.

Komoly nehézséget jelent az ilyen típusú készítményeket vásárló vállalatok és vállalkozások számára a korábban használt antibiotikumokhoz képest, hogy ezeknek a növényi eredetû hozamfokozóknak sokszor nincs jól definiálható és mérhetõ hatóanyaguk. Ez részben abból ered, hogy nem csak egy, hanem sokszor több hatóanyag felelõs a kifejtett hatásért, másrészt pedig nincsen kidolgozott módszer az összetétel meghatározására. Ennek következtében, illetve a bonyolult engedélyezési procedúra elkerülése érdekében a termékeket sokszor inkább íz és aroma-anyagként és nem természetes takarmány kiegészítõként forgalmazzák. A növényi kivonatok egyik elõnye lehet, hogy az állatokkal folyamatosan lehet azokat etetni, és nem kell programszerûen váltogatni õket. A rezisztencia kialakulásával gyakorlatilag nem kell számolni, de ehhez fontos tudni, hogy milyen hatóanyag felelõs valójában a kifejtett hatásért.

Összegezve a fent leírtakat elmondhatjuk, hogy a növényi kivonatok hatékony alternatíváit jelentik és jelenthetik a jövõben az antibiotikum típusú hozamfokozóknak. Nem szabad azonban megfeledkezni róla, hogy csak az utóbbi idõkben élénkültek fel azok a kutatások, amelyek ezeknek a készítményeknek a kifejlesztését szolgálták. Számtalan további kutatásra van még szükség, amely során a kivonatok pontos összetételét és hatásmechanizmusát is tisztázni szükséges. Fontos megállapítani, hogy a készítmények és alkotórészeik hagyhatnak-e maradványanyagot az állatok szervezetében. A kérdések tisztázására mind takarmányozási, mind állategészségügyi, mikrobiológiai és toxikológiai kutatásokra van szükség a jövõben. A nyitott kérdések megválaszolása nagy kihívást jelent a jövõben a kutatók számára.

Gyenis József-Tóth Szabolcs