MENÜ

Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera var. virgifera) elõrejelzés

Oldalszám:
2014.09.26.

Az amerikai kukoricabogarat elõször 1995 - ben találták meg Magyarországon, Csongrád megyében. Hazai megjelenését követõen 2002 - ben, már minden hazai megyében jelen volt a bogár. Az elsõ üzemi szinten észlelhetõ gyökérkártételt a 2000. évben mérték.

A kifejlett egyedek könnyen felismerhetõk, 6 - 7,5 mm hosszúak, sárgászöld színûek. A nõstények fedõszárnyaik szegélyén fekete csíkok vannak, amelyek a hímeken nem határolódnak el élesen és végükön világos folt van. A csápok, lábszárak, lábfejek feketék.



A tojások alig 1 mm hosszúak és piszkosfehérek. A lárvák három fejlõdési szakaszon át érik el a teljes fejlettséget, amikor 1,2 - 1,3 cm méretûek, krémfehér színûek, de a fejük sötétbarna. A bábok 1 cm körüliek, sárgás színû szabadbábok.



Az amerikai kukoricabogárnak évente egy nemzedéke van. A tojások a talajban, annak felsõ 15 cm - es rétegében telelnek. A talaj kiszáradásával, száraz õszön és télen, valamint ha a talajhõmérséklet mínusz 8 fok alá süllyed, megfigyelések szerint sok tojás pusztul el. A lárvák kelése május közepétõl június közepéig zajlik. Az erõsen kötött, vagy gyorsan kiszáradó talajokban a lárvák pusztulási aránya magas. A lárvák 30 nap alatt fejlõdnek ki a kukorica gyökereken, majd a bábozódás következik, amely 5 - 10 napot vesz igénybe. Az imágók rajzása június közepétõl indul. A tömeges rajzás júliusban és augusztus elején figyelhetõ meg. A nõstények kelése után 7 - 10 nappal megkezdõdik a tojásrakás. Egy nõstény akár 500 - 1000 db tojást is lerakhat. A tojásrakás július közepétõl augusztus végéig tart.



A májusban kelõ lárvák okozzák a fõ kártételt azzal, hogy a gyökereket károsítják. A fiatal lárvák a gyökerekben rágnak járatokat, majd a kifejlett lárva a vastagabb gyökereket is elrághatja, vagy berágja magát a központi edénynyalábba. Ezáltal a növény támasztása gyengül, megdõlhet. A csapadék hatására erõsödõ növény a dõlés után felegyenesedhet és kialakul az un. hattyúnyak tünet. A lárvakártétel hatására az ország déli megyéiben mérhetõ gazdasági kártétel alakult ki az elmúlt években.



Az imágó rajzásának megindulásával elõször a leveleken hámozatnak a levélerek között, majd átrághatják azokat. A kárkép nehezen különböztethetõ meg a vetésfehérítõ bogár által okozott hámozgatásoktól. Az imágó a virágport is fogyasztja. A bogár kártétele súlyosabb, ha a bajuszt - bibeszálat rágják le, mert termékenyülési zavarok lépnek fel. A bogarak a bibeszálak között a csuhélevelek alatt a zsenge szemeket is károsítják, ezzel tovább fokozva a terméskiesést.



A kukoricabogár zárlati károsító. A kukoricabogár fõ tápnövénye a kukorica, de napraforgón, tökön dinnyén, babon, lucernán, szóján és több gyomnövényen is károsíthatnak. A monokultúrás kukoricában nagy számban telelnek át a lerakott tojások, és károsítanak a lárvák, míg a vetésváltással megakadályozzuk a lárvák tápnövényhez jutását. A kártevõ visszaszorításának leghatékonyabb módja, ezért a vetésváltás.



Az amerikai kukoricabogár felderítésére és az imágók megjelenésének megállapítására alkalmasak a ragacsos fogófelületû valamint a varsás kialakítású feromon- és illatcsapdák és a sárga színcsapdák.



A feromoncsapda csalétke a nõstény szintetikusan elõállított ivari csalogatóanyagát tartalmazza ami odavonzza a hímeket. A feromoncsapdák fogását növelhetjük, ha növényi illat csalétket is helyezünk bele amely a nõstényeket is vonzza. Ennek segítségével a rajzás folyamán a nõstények egyedszámára és a nemek arányára is következtetni tudunk.



Vizuális inger alapján mûködik a ragacsos felületû sárga színcsapda, amely hím és nõstény egyedeket egyaránt fog. A csapdákat a szakemberek eddigi megfigyelései alapján június 20. körül kell kihelyezni a tábla szélétõl néhány méterrel beljebb a kukorica szárára az elsõ csõ közelében, azonban ha alacsonyak a növények, vagy a nagyobb varsás csapdát alkalmazzuk célszerû azt egy karóra rögzíteni.



A védekezés szükségességének megállapításához fontos tudnunk, hogy mennyi az a lárva létszám amely a gyökerek ill. imágó létszám amely a bibék ( bajusz) megrágásával már gazdasági kárt okoz.



A lárvakár jellemzésére leggyakrabban az 3. ábrán bemutatott Hills-Peters (Iowa) skálát alkalmazzák, gazdasági kár a 3-4 és e feletti skálaérték esetén várható. Ha talajfertõtlenítéssel vagy vetõmagcsávázással nem történt megelõzõ védekezés a lárvák ellen, akkor a kultivátorozás idején lehetséges a beavatkozás. A védekezés szükségessége növényvizsgálattal állapítható meg. Június eleji idõszakban a tábla 10 pontján 1-1 növényt kiemelünk kb. 20cm-es talajkockával és a talajt a gyökerérõl óvatosan lemorzsoljuk, majd vízbe tesszük. A lárvák a víz felszínére jönnek és ott könnyedén megszámlálhatók. Ha növényenként átlagosan 8 vagy több lárva van védekezni szükséges.



Az imágók egyedszámát szintén növényvizsgálattal állapíthatjuk meg, amelynek során a bibék (bajusz) megjelenésétõl kezdve a tábla 5 pontján 5-5 növényen számoljuk meg az imágókat Az imágók a bibeszálak 1 cm- re történõ visszarágásával hiányos termékenyülést és ezzel terméscsökkenést okozhatnak, ezért a felvételezéseket rendszeresen folytatni kell a bibeszálak elszáradásáig. A témával foglalkozó hazai szakemberek véleménye szerint vetõmagtermesztésben növényenként átlagosan 1-3db, takarmánykukoricában átlagosan 5-10 db imágó okoz gazdasági kárt. Ha a táblán a bibék megjelenését követõen az imágókat a veszélyes létszámban észleljük indokolt a védekezés végrehajtása. A szerválasztás során fontos figyelembe venni, hogy az imágók elõjövetele mintegy 40 napig tart, ezért az érzékeny fenológiai stádiumban az esetleges újabb betelepedés következtében ismételt védekezés válhat indokoltá.





Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz





Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz