MENÜ

Köztes védőnövények szerepe a növénytermesztésben

Oldalszám:
2014.08.28.

A köztes védőnövény (catch crop, trap crop, catchment crop) szerepe a növénytermesztésben igen széleskörű, alkalmazási területe azonban Magyarországon még feltáratlan.

Termesztésének lényege a felesleges nitrogén és víz felvétele azon időszakban, amikor a terület fedetlen, ezáltal eróziónak is kitett. A növények felveszik az elővetemény által fel nem használt tápanyagokat, amelyek ennek hiányában a mélyebb rétegekbe, a talajvízbe kerülhetnek. Valójában biológiailag kötik meg a feleslegben lévő nitrogént, és a növény későbbi talajba dolgozásával a nitrogén műtrágya szükséglet is mérsékelhető.





A catch crop növények termesztésének ideje két főnövény (cash crop, main crop) közé esik, ezzel kihasználva a rendelkezésre álló időt és területet. A kihasználatlan és „csupasz” területet ezáltal borítjuk, és esetlegesen pótoljuk a főnövény okozta terméskiesést is. A jól megtervezett, vetésforgóba illesztett védőnövény tehát nagymértékben csökkenti a nitrogén veszteséget, különösen a csapadékos, erózióra hajlamos területeken.



Köztes védőnövény lehet bármely intenzíven fejlődő növény. Ezek a kultúrák lehetnek gyorsan érő zöldségnövények, mint pl. retek, hagyma, spenót, míg szántóföldi kultúrák közül a rozs, köles, pohánka vagy egyéves hüvelyesek, mint a szója (amely nemcsak takarmányként szolgál, de talajba munkálásával a termékenységet is javítja).





A catch crop talaj-nitrogénveszteség csökkentő hatása a következő módon valósul meg: Maga a vetőmag magába szívja a talajban feleslegben lévő nitrátot azáltal, hogy csírázásához az ott lévő nedvességet használja fel.





Valójában a catch crop termesztése azt is jelenti, hogy a talajt nem műveljük az ősz folyamán, ami csökkenti a talajban lévő nitrogén mineralizációját (ásványosodását).





A nitrátkimosódás megakadályozásának egyik módja hogy a tarlót nem bolygatjuk a tél előtt, és a talajmûvelést csak tavasszal végezzük el. Ez a nitrogén veszteséget 25 %-kal csökkenti. Ugyanez az eredmény (25%-os N-veszteség csökkentés) érhető el, ha a köztes védőnövényt csak ősszel dolgozzuk be a talajba. A legkedvezõbb azonban (50%-os veszteségcsökkentés) ha a catch cropot egészen tavaszig a területen hagyjuk.







A köztes védőnövények termesztése- a bizonyítottan legkedvezőbb hatással- a következő esetekben javasolt:

  • Homoktalajokon
  • Ha trágyát vagy iszapot juttatunk ki ugyanabban a tenyészidőben
  • Azokon a területeken, ahol az előző évben nagy mennyiségű trágya vagy bármilyen szerves anyag kijuttatása történt
  • Ha előzetesen nagy nitrogéntartalmú növényeket termesztettünk (borsó, repce, lucerna, herefélék)
  • Korán lekerülő növényeket (korai burgonya, zöldborsó, zöldbab), gyengén fejlett gyökérrendszerű zöldségeket termesztettünk előzőleg (póréhagyma, spenót, saláta).



A növények nitrogénfelvétele fajonként eltérő: Minden növény jelentõs mennyiségû nitrogént vesz fel növekedésének elsõ stádiumában. A keresztesek veszik fel a legintenzívebben a nitrogént, majd ezt követi a facélia és a fûfélék. Ellentmondásos módon a hüvelyesek is, mint „nitrogéncsapdák” mûködnek, mivel a talaj többlet nitrogéntartalma megakadályozza a nitrogén megkötését. De ezek akkor a leghatásosabbak, ha füves keverékben alkalmazzuk, mert ezáltal a korai nitrogénelégtelenséget elõzhetjük meg. A hüvelyesek termesztésével pedig azt érjük el, hogy a következõ fõnövény számára elegendõ mennyiségû nitrogén álljon rendelkezésre.





A köztes védõnövényként termesztett faj megválasztása nagy körültekintést igényel. Természetesen figyelembe kell venni a nitrogén felvevõ képességet, a talajtípust, a területre jellemzõ téli csapadékmennyiséget, a télállóságot, valamit a következõ évre tervezett fõnövényt, amelyek elengedhetetlenek a megfelelõ vetésforgó tervezésekor. Egyes fajok nyáron intenzíven, míg télen csak a legelsõ fagyig növekednek. Épp ezért hidegebb területeken, valamint homokon ezeknek termesztését mellõznünk kell, mert a téli csapadékkal együtt a szükséges tápanyag is kimosódhat.





Az évelõ növények õsszel és télen is fejlõdnek, ezért hatékonyabbak a nitrogénfelvétel, valamint az általuk elõállított nagy mennyiségû biomassza szempontjából. Amerikai kísérletek azt igazolják (1., ill 2. ábra), hogy a föld feletti biomassza termelésben a rozs 12,14 g/növény-nyel, míg a gyökérzet szempontjából a repce (21, 37 g/növény) minõsült a legkedvezõbbnek.





Nagy odafigyelést igényel az, hogy a köztes védõnövény bemunkálásának idejét megfelelõen idõzítsük: a köztes védõnövények tavasszal ne vegyék fel azt a nitrogén mennyiséget, amely a következõ növény számára alapvetõ. Ezért ajánlott a kora tavasz, és néhány esetben a téli szántás is.



Ujj Apolka

Szent István Egyetem