A termőhelyi körülmények szerepe a növények tápanyagellátásában

Napjainkban országos átlagban ismét mérsékelt emelkedést mutat az egységnyi területre eső műtrágya felhasználás, aminek növekedésére az előrejelzések alapján az elkövetkező néhány esztendőben továbbra is számíthatunk. Hazánk jelenlegi műtrágya felhasználásával kapcsolatosan meg kell azonban jegyezni, hogy azt nagymértékű területi diverzifikáció jellemzi és egymás mellett megtalálhatók a szakszerű tápanyag-gazdálkodást folytató magas színvonalon termelő üzemek csakúgy, mint a tápanyag visszapótlást - szakmai ismeretek, vagy financiális lehetőségek hiányában - csaknem teljesen elhanyagoló gazdaságok. Az elmúlt évtizedek tápanyag-gazdálkodására jellemzõ változatosságának köszönhetõen a gyakorlatban gyakran találkozhattunk és találkozhatunk a helytelenül végrehajtott kemizálás káros következményeivel is. Új fogalomként jelentkezett a túltrágyázás, a környezetszennyezés mûtrágyával. A talajok egy része elsavanyodott, egyes termõhelyeken a növényállományokban különféle hiánytünetek mutatkoztak. Bebizonyosodott, hogy a mű- és szervestrágyák termésnövelében betöltött meghatározó szerepük mellett jelentősen befolyásolhatnak számos, a talaj termékenységét nagymértékben meghatározó tényezőt.

Magyarország mezőgazdaságát mozaikosan elhelyezkedő termőhelyi adottságok jellemzik. Ennek magyarázata a felszíni, talajtani és éghajlati adottságok változatosságában rejlik. A termőhelyi adottságok figyelembe vétele nélkül nem lehet sikeres gazdálkodást folytatni, mivel ezek alapvetően meghatározzák a mezőgazdasági termelés lehetőségeit és egyben korlátait.

A különböző trágyázási szaktanácsadási rendszerek a mérleg elvén alapulnak. Egyfelől feltételezik a tervezett termésszint eléréséhez szükséges tápanyagok mennyiségének, másfelől pedig a talaj tápanyagszolgáltató képességének ismeretét. A kettő különbözete adja meg azt a tápanyag hiányt, amit trágyázással kell pótolnunk.

A talaj tápanyagszolgáltató képessége függ a talaj összes tápanyag tartalmától, az azt alkotó vegyületek kémiai összetételétől, a talajban lejátszódó egyensúlyi folyamatoktól, a talaj mikrobiológiai tevékenységétől, valamint a növények gyökerének tápanyagfeltáró képességétől. Az összes tápanyagtartalom mellett tehát a felvehető tápanyagtartalom ismeretére is szükség van. A gyakorlatban ennek megállapítása az adott tápanyagadag-számítási rendszer által előírt módszerekkel, többnyire meghatározott pH-jú híg sav vagy sóoldatokkal történik.

Magyarországon a MÉM NAK által kidolgozott „Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer” alkalmazása vált széleskörben elterjedté, amely a talaj N ellátottságát annak humusztartalma, felvehető P és K ellátottságát pedig azok AL (ammónium-laktát) oldhatósága alapján az Arany-féle kötöttségi szám és a CaCO3-taralom figyelembe vételével állapítja meg. A terméseredményeket meghatározó egyéb talajtulajdonságokat a talajok genetikus osztályozási rendszerére épülõ termõhelyi kategóriák bevezetésével veszi figyelembe. Ez a kategóriarendszer a genetikai osztályozás mellett a talajok víz- és tápanyaggazdálkodási tulajdonságaira támaszkodik és lehetővé teszi a hazai agrokémiai kutatás és gyakorlat tápanyag-vizsgálati eredményeinek általános értelmezhetőségét, valamint összehasonlíthatóságát.

A fentiek alapján 6 szántóföldi termõhelyi csoportot különböztetünk meg:

Számos szakértői vélemény szerint nem kellően differenciált a termőhelyek ily módon történő kategorizálása. A rendszer kidolgozásakor figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy a mezõgazdasági üzemek csak mintegy 52%-ának volt genetikus talajtérképe. Irreális lett volna egy olyan országos, genetikai talajtípusonként jobban differenciált termőhelyi rendszer kialakítása, amelyről tudjuk, hogy az üzemek nagy részében, mintegy felében a megfelelő talajtani térképek hiányában nem tudnák alkalmazni. A hat termőhelyi kategória azonban annyira eltérő, hogy a táblákat az üzemi szakember a saját tapasztalatai alapján is be tudja sorolni.

Az egyes termőhelyek magyarországi talajvizsgálatok során mért átlagértékei, illetve a kémhatás és a makrotápanyagok eloszlása alapján az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy további differenciálás válik szükségessé, melyet elsősorban a kémhatás és mészállapot alapján lenne célszerű megoldani.

A trágyázási szaktanácsadási rendszerek irányelveinek számos, többnyire gyakorlati és környezeti elvárással kell összhangban lenni. A termőhelyi és gazdasági körülmények változása egyaránt maga után vonhatja ezeknek az irányelveknek a felülbírálatát, az új körülményekhez való adaptálását. A fentiekben érintőlegesen ismertetett tápanyagadag számítási rendszer elterjedése az 1970-es ’80-as évek adott termőhelyi és gazdasági körülményeihez igazodva intenzív mûtrágya felhasználást eredményezett a mezõgazdasági termelésben, aminek köszönhetően talajaink jelentõs része feltöltõdött tápanyagokkal, elsõsorban a P-al és K-al. A ’80-as évek közepétõl ezért idõszerûnek tûnt az addig használatos módszer továbbfejlesztése, egy új alapelvekre épülõ hosszútávon fenntartható, környezetbarát trágyázási szaktanácsadási rendszer kidolgozásra.

Egy ilyen új, a jelenlegi követelményeknek megfelelni kívánó szaktanácsadási rendszert dolgoztak ki például a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutató Intézetében (VÁRALLYAY et al. 1992, NÉMETH 1996, CSATHÓ et al. 1998). Az egyes termõhelyi csoportokon belül a talaj különbözõ termékenységi szintjeinek megfelelõen további kategóriákat határoztak meg. Ebben a rendszerben a tenyészidõszakban kijuttatandó tápanyag mennyiséget a talaj tápanyagszolgáltató képessége és a tervezett termésszint tápanyagigényének összevetése alapján kalkulálják az egyes növények speciális igényeinek figyelembe vételével, a vetésforgós szemléletet is bevonva.

A vetésforgó, vetésváltás, monokultúra kérdéskör régóta vita tárgya a szakemberek körében. Érvek midegyik rendszer mellet és ellen egyaránt hozhatók. A gyakorlatban a termõhelyi adottságok mellett azonban fõképp a piaci kereslet határozza meg a vetésszerkezetet. Szabadföldön végzett agrotechnikai kísérletek eredményeibõl ismert viszont, hogy a tápanyagellátás termésre, illetve talajtermékenységre gyakorolt hatását nagymértékben befolyásolhatja a termesztett növények aránya és sorrendje, mivel ezek által gazdálkodhatunk a talaj víz- és tápanyagkészletével, valamint egyben az ásványi és szerves trágyával kijuttatott tápanyagok hasznosulását is szabályozhatjuk.

Ugyanazt a termésszintet különbözõ növényi sorrendek alkalmazásával, különbözõ mennyiségû tápanyag-adagolással is el lehet érni. Az elõnytelen növényi sorrend "kompenzálására" kiadott tápanyagmennyiség azonban nem épül be a növénybe, a késõbbi hasznosulás bizonytalan, ezért komoly a környezetszennyezés veszélye. Ésszerû vetésváltással és a vetésforgós szemlélet alkalmazásával tehát, amellett, hogy kisebb ráfordítással érhetünk el nagy terméseket, egyúttal csökkenthetjük a környezet terhelését, biztosítva ezzel talajaink termékenységének hosszú távú fenntarthatóságát.

Az új tápanyagadag számítási rendszer iránti érdeklõdést a ’90-es évek elején bekövetkezett politikai és gazdasági struktúraváltás tovább erõsítette. A mûtrágyák állami támogatásának megvonása, a szabadpiaci gazdálkodás bevezetése során ugyanis egyre erõsödõ igény mutatkozott egy gazdaságos és egyben környezetbarát szaktanácsadási rendszer iránt.

Az intenzív (MÉM NAK) és a környezetbarát* (MTA TAKI) trágyázási szaktanácsadási rendszerek fõbb irányelvei és azok lényegesebb eltérései az alábbiakban vethetõk össze (CSATHÓ, 1988):

Irodalom

CSATHÓ P. - ÁRENDÁS T. - NÉMETH T. (1998): New, environmentally friendly fertilizer recommendation system for hungary. In: Codes of Good Fertilizer Practice and Balanced Fertilization. Proceedings. 11th International Symposyum of CIEC. 27-29. September 1998. Pulawy, Poland. (Eds.: SCHUNG, E. - FOTYMA, M.). 225-230.

NÉMETH T. (1996): Environment-friendly fertilizer recommendation system for sustainable agriculture: A Hungarian case study. In: Environmental pollution. - ICEP 3, 1: 99-105. European Centre for Pollution Research.

VÁRALLYAY GY. - BUZÁS I. - KÁDÁR I. - NÉMETH T. (1992): New plant nutrition advisory system in Hungary. Commun. Soil Sci. Plant Anal. 23: 2053-2073.

Dr. Tóth Zoltán

Veszprémi Egyetem

Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kar Keszthely

Földmûveléstani Tanszék