MENÜ

Növénytermesztés

Szakfolyóirat > 2003/7 > Növénytermesztés szőlő bor gyógyhatás

A borok gyógyhatású komponensei

Kétségtelen tény, hogy a borok összetétele rendkívül bonyolult és változatos, amely természetes úton a szőlőbogyó sejtnedveiből erjedés által jön létre, és hosszú ideig eltartható. A bor fogyasztása - korlátozott mértékben - még orvosi megközelítésben is általában kedvezőnek mondható a táplálkozás élettani szempontból, különösen az étkezések alkalmával.

Szakfolyóirat > 2003/7 > Növénytermesztés Alma metszés almafa

A lombtrágyák és a metszést kiegészítő eljárások hatása az almafák termőrefordulására

A gyümölcsfák nem termõ idõszakának hosszát, a termõre fordulását alapvetõen a növény örökletes tulajdonságai határozzák meg. Lerövidítése érdekében alkalmazzák a sûrûbb térállásra telepített gyengébb növekedésû alanyokat - önállóan vagy közbeoltott törzsként is - és a nagyobb termõképességû fajtákat. A termõre fordítás elõsegítésére számos eljárás létezik. Ezek részben a vegyszeres növekedés- és termésszabályzók, de elterjedtebbek a hagyományos un. mechanikai mûveletek. Utóbbihoz tartoznak a metszés és a metszést kiegészítõ eljárások (pl. hajlítás, lekötözés, gyûrûzés, hajtásválogatás, hajtás megtörés, visszatörés, stb.). Ezek hatásai lehetnek: a növekedési hormonok koncentrációjának megváltozása és ennek következményeként jobb hajtás eloszlás és termõrügy differenciálódás; gyûrûzésnél, kéreg bevágásnál az asszimiláták feltorlódása; a törés és hajtásválogatás esetén szerves- és ásványi anyag eltávolítás, illetve ezt követõen az asszimilátak beépülése termõrügy képzõdés szempontjából kedvezõbb helyekre irányul.

Szakfolyóirat > 2003/7 > Növénytermesztés Tápanyag Trágyázás virágok

A lombtrágyázás jelentősége és gyakorlata a zöldségtermesztésben

A zöldségtermesztésben és általában a kertészeti kultúrákban a környezeti tényezõk szabályozásával jobban tudjuk a növényi táplálkozást irányítani, mint a szántóföldi növények esetében. Ennek ellenére mégis gyakoriak a talaj rossz tápanyag-ellátottságából (abszolút tápanyaghiány) és a kedvezõtlen környezeti tényezõkbõl adódó, valamint a belsõ, növényi okokra visszavezethetõ tápanyag-ellátási zavarok, amikor van elegendõ tápanyag a talajban, csak azt a növény nem tudja hasznosítani (relatív tápanyaghiány). Míg a talajban jelentkezõ tápanyaghiányt hagyományos módon, a talajra vagy talajba juttatott szerves és mûtrágyákkal jól lehet pótolni, addig a viszonylagos, vagyis relatív tápanyaghiány esetékben megoldást jelenthet a levélen keresztüli tápanyag adagolás, más néven lombtrágyázás. Ökológiai, környezetvédelmi, és ökonómiai okok miatt, stratégiának elsõ sorban a zavaró tényezõk megszüntetését (megelõzését) kell tekinteni, és csak abban az esetben jöhet számításba a lombon keresztüli tápanyag-adagolás, ha a zavaró okok megszüntetése nagyon lassú, költséges, vagy éppen megoldhatatlan.

Szakfolyóirat > 2003/7 > Növénytermesztés szőlő levelek szőlőfürtök

A szőlőfürtök körüli levelek ritkítása

A levélritkítás hatása A fürtzóna lelevelezésével eredményesen befolyásolható mind a termés minősége, mind pedig egészségi állapota. Hatására fokozódik a napfény és a levegő bejutása a fürtzónába, ezáltal kevésbé kedveznek a feltételek a gombás betegségek járványszerű fellépésének. A levelek egy részének eltávolítása azért is előnyös, mert így a fürtzóna a növényvédő szerekkel könnyebben elérhető, a készítmények jobban hasznosulnak. A levélritkítás mérsékli a szürkerothadás fellépését és fertőzésének mértékét, de előnyös a lisztharmat, továbbá a szőlőmolyok elleni védekezés szempontjából is.

Szakfolyóirat > 2003/7 > Növénytermesztés Tápanyag növények termőhely

A termőhelyi körülmények szerepe a növények tápanyagellátásában

Az intenzív műtrágyázás bevezetése óta egyre kevésbé vagyunk a talaj természetes tápanyagellátó képességére utalva. A három fő tápelem (NPK) országos mérlegét tekintve hazánkban az 1960-as évek első felében a foszfor, majd a hetvenes évek elejére a nitrogén és a kálium mérlege is pozitívvá vált. A nagyadagú és rendszeres műtrágyázás hatására az 1980-as évek végéig a terméshozamok örvendetesen növekedtek hazánkban, majd a 90-es évek elejétől a műtrágya felhasználás drasztikus visszaesésével a terméseredményekben is hanyatlás következett be.

Szakfolyóirat > 2003/7 > Növénytermesztés műtrágya termés Talajművelés

Komposztálás-zöldtrágyázás

A talaj termőképességét nagymértékben meghatározza szervesanyag tartalma és annak minősége. Jelentőségét már az ősi civilizációk is felismerték és a talajhasználattal csökkentett szervesanyagot igyekeztek pótolni (iszapos folyóhordalék művelt területre terelése Mezopotámiában, Egyiptomban évente gyakorlat volt, a görögök, a rómaiak ismerték a zöldtrágyázást). A középkortól a XX. század kezdetéig a talaj szervesanyag tartalmának szinten tartását az ugar, majd az istállótrágya és az okszerű vetésváltás biztosította.