A sertés takarmányozásának állategészségügyi vonatkozásai

Ez a kérdés szorosan összefügg a konyhai és étkezdei hulladékok feletetésének tilalmával, melyet a sertéspestis és afrikai sertéspestis elleni védekezésről szóló 75/2002. (VIII. 16.) FVM rendelet hatályba lépésétől kell alkalmazni. E rendelkezés bevezetésének oka kettõs. A rendelet legfõbb törekvése a konyhai és étkezdei hulladékok lehetséges járványterjesztõ szerepének kiküszöbölése. A nagy-britanniai ragadós száj- és körömfájás járvány kitörése szomorú, de jó példája a szóban forgó anyag kockázatosságának. A brit járványügyi nyomozás megállapította, hogy helyi étteremből kikerülő, Ázsiából származó élelmiszerből képződött hulladék volt a fertőzés forrása. A járvány ennek megfelelõen sertéstelepen indult, s innen terjedt aztán szarvasmarha- és juhállományokra. A jogszabály másik határozott célja az élelmiszerbiztonság fokozása - az élelmiszerláncba beépülõ anyagok pontos összetételének, nyomon követhetőségének biztosítása, mely a kiszámíthatatlan minõségû és kevéssé ellenőrizhető származású élelmiszerhulladék esetében nehezen megvalósítható. Bizonyíték volt erre a Nyugat-Európában kirobbant dioxin-botrány is, mely minden valószínûség szerint a használt konyhai sütőolajok takarmányozási célú fölhasználására volt visszavezethető.





Az Európai Tanács 2000/766/EK számú határozata, illetve a végrehajtására kiadott 2001/9/EK számú Bizottsági határozat megtiltotta a feldolgozott állati eredetű fehérjék élelmiszertermelő állatok takarmányozási célra történő felhasználását. Ez alól kivételt képez a tej és tejtermék, tojás és tojástermék, továbbá a halliszt, a bevonó anyagként használt nem kérődző eredetû alapanyagból készült zselatin, a dikalcium-foszfát és a hidrolizált fehérje, amelynek molekulatömege a gyártást követő vizsgálat tanúsága szerint 10.000 Dalton alatt van. (Kérődzők esetében a rendelkezések még szigorúbbak: tej és tejtermékek - illetve a közelmúltban történt módosítás szerint tojás és tojásból készült termékek - kivételével semmilyen állati eredetű fehérje nem etethető.) E határozatok eredetileg ideiglenesen hozott rendelkezéseit az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK számú rendelete határozatlan idõre meghosszabbította.





A jelenleg hatályos magyar állategészségügyi jogszabályok illetve az FVM Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzési Fõosztály utasításai az EU fent említett rendelkezéseire tekintettel az állati eredetû fehérjék hazai felhasználását, illetve az - ezzel szoros összefüggésben álló - állati hulladékok kezelését a következõképpen szabályozzák:





Elhullott állatok tetemébõl takarmány-alapanyagot elõállítani tilos. Ezeket állati hullaemésztő-veremben (dögkútban) kell elhelyezni vagy az ATEV Rt-nek kell átadni közvetlen elégetéssel vagy hús- és csontlisztté történő feldolgozás utáni elégetéssel történő megsemmisítésre. Nem kérődző állatok hullái esetén - 133 oC-on, 3 bar nyomáson legalább 20 percig történő hőkezelést követően - megengedett a komposztálás is. Ezek szerint tehát a saját telepi sertéshullák ártalmatlanítására engedélyezett feldolgozó berendezéssel való ártalmatlanítást követően sem etethetõ fel a telepen keletkezett állati hulladék, viszont komposztálható. A komposztálásra vonatkozóan remélhetõleg mihamarabb FVM rendelet fog részletes szabályokat megállapítani az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendeletével összhangban. A csatlakozást követõen ezen Európai Uniós rendelet közvetlenül alkalmazandó lesz Magyarországon is.





Nem kérődző állatokkal csak baromfi és sertés eredetű vágóhídi melléktermékből az Állategészségügyi Szabályzatban előírtak szerint előállított csont- és húslisztet lehet feletetni a feletetés előtt elvégzett fajazonossági vizsgálat alapján. Ezenkívül nem kérődző állatok takarmányozására a halliszt is felhasználható, ha az kedvezõ eredménnyel átesett a fajazonossági vizsgálaton.





A Magyarországról élő állatokat, állati eredetű termékeket importáló országok hatóságai az élelmiszertermelő állatok takarmányozásával kapcsolatosan egyéb feltételeket is kiköthetnek. Abban az esetben, ha az importáló ország ilyen további feltételeket is kiköt, akkor azok csak akkor igazolhatóak, ha teljesülésük hitelt érdemlõen bizonyítható. Ez azt jelenti, hogy abban a gazdaságban, ahonnan az élő, vagy a levágott állatok származnak a takarmányozással kapcsolatosan fellelhetõ dokumentációnak egyértelműen bizonyítania kell, hogy a gazdaságban a hazai elõírásokon túl az importáló ország (pl.: Szlovénia, Horvátország) egyéb feltételeit is teljesítik. A kiszállításra kerülõ élõ állat, illetve állati eredetû termék tulajdonosának kötelessége gondoskodni arról, hogy az importáló ország által megszabott feltételek teljesülését bizonyító dokumentáció az export bizonyítvány aláírásakor a hatósági állatorvos rendelkezésére álljon, aki ellenkezõ esetben a bizonyítványt nem írhatja alá. Amennyiben az élõ állatot, vagy állati eredetû terméket nem kívánják olyan országba exportálni, ahol további feltételek teljesülését is elvárják, akkor természetesen kizárólag a hazai elõírásokat kell betartani.





A termelõket érintõ aktualitás továbbá a takarmányok elõállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtási rendeleteként kiadott 43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet, mely szerint nem kérõdzõ állatnak takarmányt gyártó, állati eredetû fehérjét felhasználó takarmány-elõállító üzem kérõdzõ állatok részére csak akkor állíthat elõ takarmányt, ha (1) a kérõdzõknek szánt takarmány-alapanyagok, koncentrátumok szállítása és tárolása teljesen elkülönül a kérõdzõk számára tiltott takarmány-alapanyagoktól és koncentrátumoktól, és (2) a kérõdzõknek szánt takarmánykeverékek elõállítása - az összetevõk bejuttatását is beleértve -, csomagolása, tárolása és szállítása elkülönített vonalon történik. A rendelet ezen szakasza 2003. október 1-én lép hatályba, mely idõponttól a gyártóvonalak elkülönítése kötelezõ lesz.





Dr. Bajnóczi Pál