MENÜ

A gyümölcsfák rozsdagombái

Oldalszám: 32
2014.08.29.

A gyümölcsfák betegségeit okozó mikroszkópikus gombákat a magyar szaknyelv általában az általuk okozott legjellemzőbb tünet alapján nevezi el. Ezért azokat a gombákat amelyeknek konídium telepei növény felületén feltűnő fehér, „lisztes” bevonatot képeznek, lisztharmat gombáknak, a penészgyepet képező gombákat szürkepenésznek, a levélen, vesszőn és a termésen varas foltokat okozó gombákat varasodásnak nevezzük.

Ezen az alapon kapta az elnevezését a rozsda gombák csoportja is, mert az ide tartozó gombák „uredó” telepein képzõdõ „uredó-spórák” rozsda színû bevonatot képeznek gazdanövényeik felületén. Ez csak az egyik spóra alak, mert a rendkívül bonyolult életmódú rozsdagombáknak 5 féle spóratelepe és ennek megfelelõen 5 féle spóra alakja lehet. A rozsdagombák életmódjának a megfigyelését megnehezíti az, hogy a legtöbb faj gazdacserés fejlõdésû. Ezért a rozsdagombák fertõzésével ott kell számolni, ahol a két különbözõ fajhoz tartozó, rokonságban nem lévõ gazdanövény egymás közelében található. Az alma, körte és a birs gimnosporangiumos-rozsdabetegségét okozó Gymnosporangium fajok az almatermésû fajok leveleit, vesszõit, és terméseit csak abban az esetben fertõzik meg, ha 100-500 méteren belül fertõzött boróka (Juniperus) bokor található.



Körterozsda (Gymnosporangium fuscum)



A körte levelének színén sárgás-, majd narancsvörös folt keletkezik, melynek közepén fekete pontokat láthatunk. Ez a spermogonium. Az ecidium-nyúlványok a levélfonákon, nyár közepén fejlõdnek. Ezek a nyúlványok gyakran torzult formában a termésen is megjelenhetnek. Az ecidium-nyúlványok felrepednek, bojt, vagy pamacs-szerûek lesznek és a belõlük kiszóródó ecidiospórák fertõzik a boróka fás részeit. A boróka vastagabb ágain vagy a törzsén orsó alakú, 10-20 cm hosszú megvastagodás jelzi a fertõzöttséget. Tavasszal, vagy nyár elején, nedves idõben a kéreg megrepedezik és rajta a kórokozó kicsi, szarv alakú, kocsonyás állományú kinövések, teleutócsapok fejlõdnek. Ez a rozsdagomba fõ fejlõdési alakja. Nedves idõben ezek a csapok vizet vesznek fel, megduzzadnak, nyálkásodnak, és bennük teleutóspórák milliói fejlõdnek. Ezeken lefüzõdõ bazidiospórák fertõzik a körte fiatal leveleit. A körte levélen fejlõdõ ecidióspórák fertõzik azután a borokát. A körtén a fertõzött levelek korai hullása, a borókán a megvastagodott részek száradása, majd az egész bokor pusztulása jelenti a kárt.



Birsrozsda (Gymnosporangium clavariiforme és G. fuscum)



Sokkal nagyobb kárt okoz a birs gimnosporangiumos fertõzöttsége, mert a levelek mellett a termés is fertõzõdik. A birsleveleken május közepén, végén megjelenhetnek a körte levéltünethez hasonló foltok. A levél színén narancssárga, pirosodó, majd a sopermogonium kialakulása után barnuló, kerek foltok, a fonákon kidudorodó ecidiumpárnák láthatóak. A termésen a rozsdagomba kétféle kárt okoz. Az egyik tünet a körülbelül dió nagyságot elért gyümölcsön jelenik meg és a termés teljes pusztulásával jár. A fertõzött gyümölcsöt tartó hajtás is megbetegszik, megvastagodik és torzul. Ebben az esetben a termés apró marad elpusztul, de megszáradva még szüretkor is megtalálható a fán. Amennyiben késõbb történik a gyümölcs fertõzõdése, akkor a fertõzést jelzõ foltok megvastagodnak, és a gyümölcs féloldalasan fejlõdik, eladhatatlan lesz. A rozsdabetegség okozta kárt fokozza, hogy a beteg gyümölcsök másodlagosan még moníliával is fertõzõdhetnek.



Almarozsda (Gymnosporangium - fajok)



Szerte a világban több mint 20 almarozsdát okozó Gymnosporangium fajt ismernek. Az észak-Amerikában és Ázsiában elõforduló, az almatermesztésben súlyos károkat okozó fajok Európában - így hazánkban is - zárlati károsítónak minõsülnek. Ezek a fajok rendkívül veszélyesek, mert az Egyesült Államok legnagyobb almatermesztõ körzeteiben erdõséget alkotnak a borókák. Különösen veszélyes faj a G. juniperi virginianae, mert ez az egyedüli rozsdagomba faj, amelyik mesterségesen is tenyészthetõ, tehát fennmaradásához nem szükséges mindkét gazdanövény egyidejû jelenléte.



Ribiszkerozsda (Cronartium ribicola)



A piros-, fekete- és az alanyként használt arany-ribiszkén a kronarciumos ribiszkerozsda uredo- és teleutó-alakja, az öttûs fenyõkön (Pinus-fajok) a gomba piknidiuma és ecidiuma fejlõdik. Ez a rozsdagomba Európában 1883-tól ismert. Fenyõcsemetékkel került az Egyesült Államokba, ahol azóta is rendkívül veszélyes kórokozó. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy ilyesmi fordítva is megtörténhet, és az Európában nem ismert rozsdabetegségeket bármelyik gazdanövényével behozhatjuk hazánkba.



A pukciniás köszméterozsda (Puccinia ribesii) csak a köszméte és sásfélék (Carex fajok) együttes elõfordulása esetén okozhat gondot.



Málna rozsda (Hamaspora longissima)



Baselben, 1960as években kiadott könyv szerint a Bermuda- és a Bahama-szigeteken és az általuk meghatározott sávban az Egyesült Államokban fordul elõ Rubus -fajokon.. Ez az adat felülvizsgálatra szorul, mert az USA-ban 1989-ben kiadott, Észak Amerika valamennyi növényen és növényi terményen elõforduló valamennyi gombát ismertetõ könyv a Rubus fajokon 11 rozsdagomba fajt tárgyal, de ez a gomba annak ellenére, hogy több Európai állam karantén listájára felkerült nincs közöttük. Érdemes megjegyezni, hogy valamennyi Európában még nem kimutatott kórokozó gomba zárlati károsító az EU országaiban. Tehát, távoli egzotikus országokban, például a Bahamákon való nyaralás emlékeként nem hozzunk haza vizsgálat nélkül élõ növényt vagy terményt.



Szilvarozsda (Tranzschelia pruni-spinosae és Tranzschelia discolor)



Nem gyakori, és csak ritkán káros mértékû hazánkban a tranzséliás szilvarozsda. Az elõforduló két rokon faj közül a Tranzschelia pruni-spinosae a szilvát és a kajszit, a Tranzschelia discolor a szilvát, kajszit és az õszibarackot fertõzheti. Mindkét faj gazdacserés fejlõdésû rozsdagomba. A csonthéjasok levelein fejlõdõ sárgás foltok fonák felöli oldalán nyár elején a rozsda-színû uredospórák, nyár végén a teleuto-telepek fejlõdnek. A gomba ecidiumos alakja a bogláros kökörcsin és az erdei szellõrózsa levelein található.



A rozsdagombák gazdacserés életmódja kicsit bonyolultnak tûnik, egy azonban biztos, a hazánkban legnagyobb kárt okozó gimnosporangiumos körte- és birs-rozsda boróka nélkül nem marad életben, és fordítva, körtefa, vagy birsbokor nélkül a boróka sem fertõzõdik. Ajánlatos tehát eldönteni, hogy gyümölcsöt akarunk termeszteni, az örökzöld borókában, vagy éppen ebben a különös életmódú mikrogombában gyönyörködünk szívesebben. A rozsdagombák ellen a legtöbb gombaölõszer hatásos, de nagyon fontos, hogy a közelben lévõ boróka bokrokat is permetezzük meg.



Dr Véghelyi Klára