Vetésforgó és másodvetések a zöldségtermesztésben

A vetésforgó lényege az előre megtervezett, szakmai ismeretekre alapozódó növényváltás, amely optimálisan hasznosítja a talaj tápanyagkészletét, csökkenti a kártevők és kórokozók fertőzésének és fellépésének a veszélyét, továbbá lehetővé teszi az egyes növények ideális időben történő vetését és betakarítását. Sajnos a termesztő üzemeknek egy jelentős részében vetésforgóról nem beszélhetünk, sokkal inkább jellemző az ötletszerűen végzett, sok esetben átgondolatlan növényváltás. Pedig az árutermelő, de a saját fogyasztásra hasznosított hobby kertekben is a vegyszertakarékos termesztés rá fogja kényszeríteni a gazdákat a vetésforgók alkalmazására

Megkülönböztetünk un. kötött, rugalmas és szabad vetésforgókat attól függõen, hogy mennyire mereven tartjuk be az elõre megtervezett növényi sorrendet. Az un. merev vetésforgó esetében hosszú évekre elõre meghatározzák a termesztendõ növények sorrendjét, arányát és az elõ- ill. utónövényeket. A nagymértékben váltózó piaci viszonyok miatt, az árutermelõ üzemekben a merev vetésforgók alkalmazása nem elõnyös. Más a helyzet az önellátásra termelõ házikertekben, ahol elõre lehet tudni az igényeket, azt, hogy mennyi paradicsomra, paprikára, babra és borsóra lesz szüksége a családnak vagy az ismerõsöknek. Ilyen esetben kialakítható egy jól átgondolt, elõre megtervezhetõ növényi sorrend, arány, körforgás ami számos elõnnyel jár. Az árutermelõ gazdaságokban az ún. rugalmas vetésforgó alkalmazása tûnik napjainkban a leginkább járható útnak, amikor a piaci viszonyoktól függõen szükség szerint kisebb változtatásokat alkalmazunk a növények kiválasztásánál, esetleg módosítjuk arányukat, sorrendjüket. A rugalmas vetésforgó egyik változata az ún. keret vetésforgó, amikor a vetésforgó tervezésénél nem egy konkrét növényfajt, hanem egy növénycsoportot nevezünk meg (pl. káposztafélék, gyökérzöldségek, stb.).

Milyen szempontok alapján kell a vetésforgót, a növényváltást megtervezni?

• Hogy tudjuk az adott területet a leggazdaságosabban hasznosítani?
• Mely növények iránt van piaci igény?
• Milyen termesztési kötelezettségeim vannak (pl. szerzõdések)?
• Mikor kell vetni, és mikor kell betakarítani a növényeket?
• Milyen közös kártevõi és milyen közös betegségei vannak az egyes zöldségnövényeknek?
• Milyen növényi sorrenddel hasznosítható legjobban a talaj tápanyagkészlete?
• Mikor kerülnek betakarításra az egyes növénykultúrák, mikor vetjük, ill. ültetjük õket?
• Milyen állapotban hagyják vissza az elõnövények a talajt (tarlómaradvány)?
• Melyek azok a közös vagy hasonló termesztési körülmények, amelyek alapján csoportosítani tudjuk az egyes zöldségfajokat, amelyek indokolják közös táblában történõ elhelyezésüket?

A piaci és jövedelmi viszonyoktól eltekintve, az egyes növényfajok és növénycsoportok gyakoribb és veszélyesebb betegségeit, kártevõit, a talaj szerkezetével és tápanyag-ellátottságával szemben támasztott igényeiket, továbbá a termesztési technológiában a hasonlóságokat figyelembe véve, a zöldségféléket a következõ négy nagy csoportra lehet osztani:

• szerves trágya iránt igényesek (trágyás kapások),
• szerves trágyát nem igénylõket
• és olyan növényeket, amelyek minimális trágyát kívánnak, hisz maguk is javítják a talaj tápanyagkészletét és leforgatásuk után a talaj szerkezetét is. Az egyes csoportokhoz a következõ növények tartoznak:
  • Szerves trágyát igénylõk:
    • paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, burgonya
    • uborka, dinnye, tök, cukkíni, patisszon
    • kelkáposzta, fejes káposzta, karalábé, karfiol, kelbimbó, brokkoli, leveles kel, vörös káposzta, kínai kel
    • csemegekukorica
    • gumós zeller
    • mángold
    • újzélandi spenót
  • Szerves trágyát nem igénylõk:
    • vörös hagyma, póréhagyma, fokhagyma, metélõhagyma
    • fejes saláta, endívia saláta, spenót
    • sárgarépa, petrezselyem, cékla, feketegyökér, paszternák,
    • retek
  • Talajt javító pillangósok:
    • bab, borsó, lóbab, lencse

Az elsõ csoporthoz tartozó növényeket minden esetben frissen szerves trágyázott területre ültessük, mert ezek a növények, amelyek legjobban meghálálják a szerves anyagot. Az azonos sorba írt növényeket semmilyen körülmények között sem tanácsoljuk egymást követõen, azonos helyen termeszteni a közös betegségek miatt.

A második csoport növényeit egy – két évvel a szerves trágyázott növények után termesszük, esetenként a frissen trágyázott területen káros fejlõdési rendellenességek léphet-nek fel. léphetnek fel.

A pillangósokhoz tartozó növényeket mindig a szerves trágyázott szakasztól idõben a legtávolabbra vessük, tekintettel arra, hogy maguk is képesek a talaj tápanyagkészletét javítani.

A csoportosítás más elõnyökkel is jár. Az egyes csoportokhoz tartozók más vonatkozásban is hasonlítanak egymáshoz pl. öntözés, fejtrágyázás stb. ami indokolja közeli területen történõ elhelyezésüket, hogy egy munkamenetben elvégezhetõ legyen az ápolásuk és a gondozásuk