Malacok takarmányozása II.

A sertés emésztése nagyon érdekesnek mondható, mert a gyomor nyelõcsõi részében folyó kezdetleges szénhidráterjedés és a vastagbélben lejátszódó cellulózbontás folytán egyesíti a kérõdzõ és a nem kérõdzõ állatok emésztésének fõbb jellemzõit. A sertés azért inkább monogasztrikusnak mondható, tehát a különbözõ szervek által termelt fehérje, zsír és szénhidrátbontó enzimek segítségével emészti meg a felvett takarmány táplálóanyagait. A sertés emésztése a korával fokozatosan, jól követhetõen fejlõdik ki és tökéletesedik. Ez azt jelenti hogy míg az újszülött malac gyomrában a sósavas-pepszin termelés gyakorlatilag hiányzik és a laktáz-enzim termelése intenzív, addig egy kifejlett állatban ennek a fordítottja igaz. Nézzük meg ezt az 1.sz. táblázatban:

Ebbõl jól látszik az, hogy az életkor elsõ heteiben a sósavas-pepszin termelés (amely a fehérjéket bontja és amely a gyomor pH-t alacsonyan tartja) hiányzik. Ebben az idõszakban a gyomornedv aciditásának az alakításában a tejcukorból képzõdõ szerves savaknak, fõleg a tejsavnak van jelentõsége. A sósavas-pepszin hiánya kezdetben nem okoz nagyobb gondot, mert a tejjel a gyomorba kerülõ kazeint a gyomorban bõségesen termelõ rennin jól emészti, amihez a tejsav adja meg a megfelelõ (pH 3,8-4,0) kémhatást. A rennin hatására meginduló kazeinemésztést a fokozatosan termelõdõ kimotripszin fejezi be. Számunkra a 3 hetes állapot érdekes, mert ebben az idõszakban a malacnak már szilárd táplálékot kell felvennie a kocatej mellett. A sósavas-pepszin termelés még mindig csak csekély aktivitást mutat, így különbözõ savanyító savkeverékek prestarterbe illetve ivóvízbe történõ bekeverésével orvosolhatjuk ennek a hiányát.

A malac fehérjeemésztése: Ebben az idõszakban a fehérjeemésztést az egyre erõsödõ kimotripszin-tripszin aktivitás fejezi be a vékonybélben. Fehérjeemésztés a mikrobiális enzimhatás következtében a vastagbelekben is folyik, és részben a vékonybélbõl emésztetlenül ide jutott kevés fehérjére, másrészt a szétesett baktériumok fehérjéire terjed ki. Ha túl sok fehérje jut a vastagbelekbe (a nagy mennyiség vagy a gyenge enzimatikus bontás miatt), akkor a nagy mennyiségben szabaddá váló aminosavak bomlása káros metabolitok (toxikus aminok) keletkezését okozza. Ezen okok miatt a prestartereink fehérjetartalma ne haladja meg a 20%-ot, és legalább 20-30%-a tejfehérjébõl álljon. A fehérjehordozóknál elsõsorban a jó minõségû hallisztre és extrahált szójadarára támaszkodjunk (természetesen a különbözõ tejporkészítmények mellett). A prestarterek hõkezelése mindenképp indokolt, ezáltal is elõsegítve a fehérjék könnyebb lebonthatóságát (de a nagy mennyiségû hõvel ellenkezõ hatást is elérhetünk). A kedvezõbb fehérjeemésztés elõsegítése érdekében a legtöbb prestarter készítmény tartalmaz fehérjebontó enzimet is.

A malac szénhidrátemésztése: A malacok energiaigényét a szénhidrátok és a zsírok fedezik. Az újszülött malac energiaigényének fedezésében fõ szerepet a tejcukor adja. Ez az 1.sz. táblázat laktázaktivitásából jól látható. Felhívom a tisztelt olvasó figyelmét az amilázaktivitás teljes hiányára újszülött korban, amely enzim a keményítõ bontásáért felelõs. A harmadik héttõl már megfelelõnek minõsíthetõ ezen enzim mennyisége az emésztõtraktusban, így a prestarter készítmények már tartalmazhatnak keményítõt. A keményítõ a legolcsóbb szénhidrát és energiahordozó, amelyet nagy mennyiségben tartalmaznak a gabonák. Számos kísérlet bizonyította be, hogy a különbözõ hõkezelési eljárások (puffasztás, extrudálás stb.) szignifikánsan növelik a takarmányok keményítõtartalmának emészthetõségét malackorban. Emiatt ezen módszereket a takarmányos cégek minden esetben alkalmazzák a prestartereikben. A tejfrakciók laktóztartalma elengedhetetlen alkotórésze ezen tápoknak, és a jobb minõségû prestarterek akár 10%-os tejcukor tartalommal is bírnak. Alkalmazható ezenkívül még répacukor a malactáp energiatartalmának növelésére, ez egy kiváló és könnyen emészthetõ rövid szénláncú szénhidrát. Tehát a malacok szénhidrátszükségletének kielégítése három oldalról jöhet, egyrészt a gabonák feltárt keményítõtartalmából, másrészt a tej és tejfrakciók tejcukor tartalmából, harmadrészt az additív répacukor tartalomból.

A malac zsíremésztése: A zsír nagyon fontos szerepet tölt be a malac táplálkozása szempontjából. Elmondhatjuk hogy a malacnak tökéletes a zsíremésztése (1.sz. táblázat). Ez azért fontos mert az élet elsõ heteiben energiaszükségletének több mint 60%-át fedezi a tejzsír. A tejzsír emésztése a zsír emulgeáltsága következtében igen hatékony (az emésztési együttható kb. 95%-os). Fontos megjegyeznünk hogy jóllehet a lipázaktivitás a kor elõrehaladtával nem, vagy alig csökken, a zsíremésztés hatékonysága mérséklõdik. Ezen indokokból kiindulva a prestarterek energiatartalmának növelését additív zsírokkal oldjuk meg. Ezen zsírkiegészítõk nélkül a tápunk zsírtartalma csak 2-3% körüli, ami részint a gabonák, részint a fehérjehordozók csekély zsírtartalmából ered. Az additív zsírok kiválasztásánál legalább három szempontot vegyünk figyelembe. Az elsõ az a tény, mely szerint a sertések a telítetlen és 12C-atomnál alacsonyabb szénláncú zsírsavakat jobban, a telített és fõleg hosszabb szénláncúakat pedig rosszabbul emésztik. A második az ízletesség mivel fontos hogy az állat jóízûen elfogyassza és ne okozzon takarmány-felvételi depressziót, a harmadik pedig természetesen az ár figyelembevétele. Ezen alapelvek szerint a szóba jöhetõ additív zsírok a zsíros tej- és savóporokra, a full-fat szójadarára és esetleg az állati zsiradékot tartalmazó zsírporokra korlátozódhatnak. A prestarterek nyerszsír tartalma általában 7-9% közötti, amely az elõzõekben ismertetett tényezõk függvényében ideális.

A malac rostemésztése: A rostot a sertés enzimatikus úton nem képes bontani. A nyersrost emésztése sertésben mikroorganizmus-tevékenység eredményeként a remesebélben (és csak kisebb részben a vakbélben), a kérõdzõk elõgyomraiban ismert folyamatokhoz hasonlóan történik. A malacoknál ez a folyamat elhanyagolható mértékû. A rost másik kedvezõ hatása a béltraktus perisztartikájának a szabályozása. Ehhez kifejlett sertés esetében 3-4% rosttartalom elegendõ a takarmányban. A takarmányipar egyre elterjedtebben használja a különbözõ celluláz enzimeket a takarmányokban, amely plusz energiát szolgáltathat a nyersrost-tartalomból. A korai malactakarmányok rosttartalma károsnak mondható, így mindenképpen 2% alatt kell tartanunk a prestarterek nyersrost tartalmát. Ezt csak kiváló minõségû alapanyagokkal (pl. hipro szójadarával) valósíthatjuk meg.

Eddig általánosságban a prestarterekrõl beszéltem, de ez nem biztos hogy csak egyféle tápot jelent. Azt tudjuk hogy a malac táplálóanyagokkal szembeni igényei az életkor elõrehaladtával csökkennek. Ez azt jelenti hogy egy fiatalabb állatnak mindenképp erõsebb beltartalmú (magasabb aminosav garnitúrájú, zsír, energia, vitamin stb. tartalmú) tápot illetve takarmánykeveréket adjunk. Az is nyilvánvaló hogy ha az aktuális igényszint felett takarmányozunk akkor pazarlásról, ha alatta akkor nem megfelelõ genetikai potenciálkihasználtságról beszélünk. Eszerint egyféle beltartalmú táppal csak rövid ideig tudjuk az állat igényét biztosítani anélkül hogy gazdasági kárunk (pazarlás) ne keletkezzen. Tehát a cél a minél többszöri különbözõ beltartalmú táp használata lenne szakmai szempontból, viszont technikailag ez nem megoldható. A gyakorlat szerint választásig egy- vagy kétféle prestarter használata indokolt, mindkettõ valamilyen hõkezelésen át kell hogy essen, és tartalmaznia kell a szükséges medikációt, enzimeket, savanyító-anyagokat és tejpor-frakciókat egyaránt. A battérián indokolt egy második vagy harmadik tápféleség etetése. Én mindenképp még a koncentrátumból való keverést ajánlanám, ugyanis a malac még ebben az idõszakban is meghálálja a laktóztartalmat. Emellett indokoltnak tartanám a hõkezelést ezen tápféleségnél is. Medikációt már csak indokolt esetben tartalmaznak. Még a battéria végén, vagy a hizlaldába telepítés után váltsunk takarmányt. Ezek a tápok már komplett premixekbõl készülnek a tej alapanyagok teljes kihagyásával. A fehérjetartalom nagy részét a szójafehérje teszi ki, az energia nagy része pedig a gabonák keményítõtartalmából ered (itt még alkalmazunk additív növényi vagy állati zsiradékokat is). A malactápok közül ez a legolcsóbb és ezt a gazdaságok a saját keverõjükben - általában hõkezelés nélkül - dercésen keverik.

Muzsek András