A szõlõ károsítók növényvédelmi elõrejelzése
Oldalszám: 4
2014.09.30.
A szőlő három legfontosabb betegségének - a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkepenész - fellépésére szinte minden évben számíthatunk. Az évjárattól függően változik, hogy melyik lép fel járványosan, de sajnos volt már példa arra is az elmúlt évtizedben, hogy mindhárom betegség súlyosan károsította a szőlőt. Mindhárom kórokozó esetében fontos, hogy elõrejelzésre alapozottan, de megelõzõ jelleggel védekezzünk ellenük.
A peronoszpóra járványok kialakulását döntõ mértékben a csapadék mennyisége és gyakorisága határozza meg, de emellett fontos szerepe van a napi középhõmérsékletnek is. A tavaszi elsõdleges fertõzésre a 2-3cm-es levélnagyság elérése után akkor számíthatunk, ha a napi középhõmérséklet tartósan meghaladja a 10-12OC-t és 1-2 napon belül min. 10mm csapadék hullik. A tenyészidõszak további részében a másodlagos fertõzésekhez már 2-5mm csapadék is elegendõ, ha a levelek felülete minimum 2 óra hosszat nedvesen marad. A másodlagos fertõzések bekövetkezésében a többszöri és tartós reggeli harmatképzõdés is jelentõs szerepet játszhat. Ha május-június-július csapadékösszege eléri a 250mm-t, és az eloszlása viszonylag egyenletes erõs járvány alakulhat ki.
A szõlõlisztharmat szintén régóta ismert betegsége a szõlõnek. A lombozat az egész vegetáció alatt érzékeny a betegségre, míg a bogyók mintegy 2-3 hetes korukig fertõzõdhetnek. A betegség elõrejelzését és az ellene való védekezést nehezíti, hogy a kórokozó enyhébb teleken a rügyekben is áttelelhet gombafonalakkal, de a tõkék felületén termõtestekben (kleisztotéciumokkal) is. Mivel az elmúlt télen tapasztalt -15OC alatti lehûlések nemcsak a szõlõt károsították, hanem a rügyekben telelõ lisztharmatot is, és az utóbbi évek kutatásai, megfigyelései azt igazolták, hogy a kleisztotéciumos áttelelési forma a dominánsabb az ország több borvidékén, az idei évben a kleisztotéciumokból kiinduló aszkospórás fertõzésre számíthatunk elsõsorban. A Thomas,Gubler és Lewit által kidolgozott, hazánkban is alkalmazott elõrejelzési modell szerint a tavaszi elsõdleges (aszkospórás) fertõzés feltétele min. 10mm csapadék és ezt követõ 13-15 órás levélnedvesség, 10- 30OC hõmérséklet. Késõbb a „másodlagos” konídiumos fertõzésveszély megállapítása a napi hõmérséklet értékek alapján meghatározott indexszámokkal történik.
Minden olyan nap 20-as indexet kap, amikor a hõmérséklet minimum 6 órán keresztül 21-30OC között van. Járványveszély akkor következik be, ha legalább 3 egymást követõ nap kap 20-as indexet.
A kórokozó szaporodásához, betegség járványos fellépéshez legoptimálisabb a meleg (25-28OC) és párás (>96% relatív páratart.) idõjárás.
A szõlõ szürkepenész fertõzésveszélye meleg (18-25OC), csapadékos idõjárás esetén a legnagyobb. Mivel a kórokozó sokgazdás és erõteljes a sebfertõzõ képessége megbízható elõrejelzésre nincs lehetõség. Az ellene való megelõzõ védekezés fontos elemei: mechanikai sérüléseket kerülni kell és szellõs jó légátjárható, könnyen felszáradó lombozatot kell kialakítani a zöldmunkák során. Tartósan csapadékos járványveszélyes idõszakban a fiatal hajtások, ill. a fürtvirágzat, majd késõbb a fürtök védelmére speciális szürkepenész elleni készítményeket használhatunk.
Kisebb jelentõségû betegsége a szõlõnek a szõlõorbánc. Elsõsorban a hegyvidéki termõhelyeken veszélyeztetheti a szõlõt, ha több (2-5) csapadékos évjárat követi egymást. Mivel a peronoszpóra ellen alkalmazott készítmények zöme hatékony ellene, azzal együtt elhárítható az orbánc fertõzésveszély is.
A szõlõ rügyfakadása és hajtásnövekedése idején a szõlõt károsító atkákra kell figyelni elsõsorban. A szõlõ levélatka és a szõlõ gubacsatka a rügypikkelyek és a kéregrepedések alól tavasszal jön elõ majd a hajtástengelyen és a levél fonákán kezdik meg a táplálkozást. A hajtásnövekedéssel a fiatal levelekre vonulnak és károsítanak. A szõlõ levélatka kártétele hatására a hajtások rövid szártagúak lesznek, rendellenesen fejlõdnek, a levelek torzulnak, kanalasan zsugorodnak, átesõ fényben a leveleken apró foltokat látunk. A szõlõ gubacsatka az utóbbi két évben hívta fel magára a figyelmet. A szívogatásuk hatására a szõlõ felsõ, fiatal levelein kialakulnak a zöld, sárga, vagy világos vörös dudorok. A levél fonákán károsító gubacsatka a dudorokban szõrösödést idéz elõ, a levél zsugorodni kezd. Erõs levélfertõzés esetén és a virágzat megtámadásával okozhat kárt. Elõrejelzésükre a ragacsos fogóöveket használják, amelyet a rügyek mellé a szálvesszõre rögzítenek és az elõjövõ atkákat ezzel fogják fel. A másik módszer a rügyvizsgálat, amikor a rügyek boncolásával a tél végén megállapítják a telelõ atkák számát és faját. Ellenük rügyfakadás elõtt a lemosó permetezéssel, majd a fakadás után atkaölõ szerrel védekezhetünk. Mindkét atka ellen a legkíméletesebb eljárás a ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) ültetvénybe telepítése. Az országban több helyen beszerezhetõ ragadozó atkák betelepítése után egy - két évvel már nem kell védekeznünk a szõlõt károsító atkák ellen.
A tarka és nyerges szõlõmolynak évente 2 (nyerges), 3 (tarka) nemzedéke fejlõdik. Lárvái a fürtök károsításával, sebfelületet nyitnak a szürkepenészes rothadás és más kórokozók számára, ezért az ellenük való védekezés súlyozottan fontos feladat. Megfigyelések szerint, a szárazabb években a tarka szõlõmoly, a csapadékosabb években a nyerges szõlõmoly szaporodik el nagyobb számban. A kártevõ bábjai telelnek át a kéregrepedésekben, majd a rajzás, rendszerint április végén kezdõdik. Az elsõ nemzedék a virágzatba, a második nemzedék a szõlõbogyókra rakja tojásait. A tojásokból 10 - 12 nap múlva kikelõ lárvák a rügyeken és a virágzaton, ill. a szõlõbogyókban táplálkoznak. A szõlõmolyok elõrejelzésének leghatékonyabb módszere a szexferomon csapdával történõ rajzásvizsgálat. Az április végén kihelyezett illatkapszulákkal a rajzáskezdet, a rajzáscsúcs is meghatározható. A hasznos szervezeteket védõ biológiai védekezés során Bacillus thuringiensis ssp. tartalmú szereket használhatunk, amelyet a rajzáscsúcs után közvetlenül kell kijuttatnunk. A kémiai védekezést a rajzáscsúcs után 8 - 10 nappal kell elvégezni.
A szõlõilonca lárvái a telelõgubóból rügyfakadáskor jönnek elõ. Elõször a rügyeket rágják, majd a fejlõdõ legfiatalabb leveleket lyuggatják. A leveleket összeszövik és búvóhelyet készítenek. Az összeszõtt hajtások között gyakran a fürt sem tud kifejlõdni. Védekeznünk csak akkor kell, ha az elsõ kártételüket észleljük, mert nem jelennek meg minden évben.
Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz
| A
szõlõperonoszpóra inkubációs idejének tartama a hõmérséklet függvényében (ISTVÁNFFY és PÁLINKÁS, 1913 nyomán) |
|||
| Napi közép- hõmérséklet |
Lappangási idõ napokban |
Átlagos idõjárásnak megfelelõ idõszak |
|
| (°C) | levélen | fürtön | |
| 10-13 | 13-18 | 15-18 | Május közepéig |
| 14 | 12-15 | 12-15 | Május végéig |
| 15 | 11-13 | 11-13 | Június elejéig |
| 16 | 9-11 | 9-11 | Június közepéig |
| 17 | 6-7 | 11-13 | Június vége |
| 18-19 | 5-6 | 13-15 | Július-augusztus |
| 20-25 | 4-6 | 14-18 | Július-augusztus |
| Indexérték | Járványveszély |
| 60-100 | Erõs |
| 40-50 | Közepes |
| 0-30 | Minimális ill. nincs |
Minden olyan nap 20-as indexet kap, amikor a hõmérséklet minimum 6 órán keresztül 21-30OC között van. Járványveszély akkor következik be, ha legalább 3 egymást követõ nap kap 20-as indexet.
A kórokozó szaporodásához, betegség járványos fellépéshez legoptimálisabb a meleg (25-28OC) és párás (>96% relatív páratart.) idõjárás.
A szõlõ szürkepenész fertõzésveszélye meleg (18-25OC), csapadékos idõjárás esetén a legnagyobb. Mivel a kórokozó sokgazdás és erõteljes a sebfertõzõ képessége megbízható elõrejelzésre nincs lehetõség. Az ellene való megelõzõ védekezés fontos elemei: mechanikai sérüléseket kerülni kell és szellõs jó légátjárható, könnyen felszáradó lombozatot kell kialakítani a zöldmunkák során. Tartósan csapadékos járványveszélyes idõszakban a fiatal hajtások, ill. a fürtvirágzat, majd késõbb a fürtök védelmére speciális szürkepenész elleni készítményeket használhatunk.
Kisebb jelentõségû betegsége a szõlõnek a szõlõorbánc. Elsõsorban a hegyvidéki termõhelyeken veszélyeztetheti a szõlõt, ha több (2-5) csapadékos évjárat követi egymást. Mivel a peronoszpóra ellen alkalmazott készítmények zöme hatékony ellene, azzal együtt elhárítható az orbánc fertõzésveszély is.
A szõlõ rügyfakadása és hajtásnövekedése idején a szõlõt károsító atkákra kell figyelni elsõsorban. A szõlõ levélatka és a szõlõ gubacsatka a rügypikkelyek és a kéregrepedések alól tavasszal jön elõ majd a hajtástengelyen és a levél fonákán kezdik meg a táplálkozást. A hajtásnövekedéssel a fiatal levelekre vonulnak és károsítanak. A szõlõ levélatka kártétele hatására a hajtások rövid szártagúak lesznek, rendellenesen fejlõdnek, a levelek torzulnak, kanalasan zsugorodnak, átesõ fényben a leveleken apró foltokat látunk. A szõlõ gubacsatka az utóbbi két évben hívta fel magára a figyelmet. A szívogatásuk hatására a szõlõ felsõ, fiatal levelein kialakulnak a zöld, sárga, vagy világos vörös dudorok. A levél fonákán károsító gubacsatka a dudorokban szõrösödést idéz elõ, a levél zsugorodni kezd. Erõs levélfertõzés esetén és a virágzat megtámadásával okozhat kárt. Elõrejelzésükre a ragacsos fogóöveket használják, amelyet a rügyek mellé a szálvesszõre rögzítenek és az elõjövõ atkákat ezzel fogják fel. A másik módszer a rügyvizsgálat, amikor a rügyek boncolásával a tél végén megállapítják a telelõ atkák számát és faját. Ellenük rügyfakadás elõtt a lemosó permetezéssel, majd a fakadás után atkaölõ szerrel védekezhetünk. Mindkét atka ellen a legkíméletesebb eljárás a ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) ültetvénybe telepítése. Az országban több helyen beszerezhetõ ragadozó atkák betelepítése után egy - két évvel már nem kell védekeznünk a szõlõt károsító atkák ellen.
A tarka és nyerges szõlõmolynak évente 2 (nyerges), 3 (tarka) nemzedéke fejlõdik. Lárvái a fürtök károsításával, sebfelületet nyitnak a szürkepenészes rothadás és más kórokozók számára, ezért az ellenük való védekezés súlyozottan fontos feladat. Megfigyelések szerint, a szárazabb években a tarka szõlõmoly, a csapadékosabb években a nyerges szõlõmoly szaporodik el nagyobb számban. A kártevõ bábjai telelnek át a kéregrepedésekben, majd a rajzás, rendszerint április végén kezdõdik. Az elsõ nemzedék a virágzatba, a második nemzedék a szõlõbogyókra rakja tojásait. A tojásokból 10 - 12 nap múlva kikelõ lárvák a rügyeken és a virágzaton, ill. a szõlõbogyókban táplálkoznak. A szõlõmolyok elõrejelzésének leghatékonyabb módszere a szexferomon csapdával történõ rajzásvizsgálat. Az április végén kihelyezett illatkapszulákkal a rajzáskezdet, a rajzáscsúcs is meghatározható. A hasznos szervezeteket védõ biológiai védekezés során Bacillus thuringiensis ssp. tartalmú szereket használhatunk, amelyet a rajzáscsúcs után közvetlenül kell kijuttatnunk. A kémiai védekezést a rajzáscsúcs után 8 - 10 nappal kell elvégezni.
A szõlõilonca lárvái a telelõgubóból rügyfakadáskor jönnek elõ. Elõször a rügyeket rágják, majd a fejlõdõ legfiatalabb leveleket lyuggatják. A leveleket összeszövik és búvóhelyet készítenek. Az összeszõtt hajtások között gyakran a fürt sem tud kifejlõdni. Védekeznünk csak akkor kell, ha az elsõ kártételüket észleljük, mert nem jelennek meg minden évben.
Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Az agrárminiszter segítségét kérik a balatoni önkormányzatok
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]