A szőlőültetvények talajművelése, talajainak szervesanyag- gazdálkodása

A talajművelés kedvező feltételeket teremt a gyökérzet számára , ezzel javul a talaj vízgazdálkodása, a vízbefogadó képessége. Csökkenti a talajeróziós és deflációs folyamatokat . Hozzájárul a kedvezőbb levegőgazdálkodás biztosításához, amely a kötött, magas agyagtartalmú és a homok talajokon egyaránt meghatározó.

A közvetett hatásokhoz sorolható, hogy megfelelő talajművelés során javul a talaj biológiai tevékenysége, amely nem csupán a jobb tápanyag feltáródáshoz járul hozzá, ,hanem növeli a gyökerek víz és tápanyag felvételi aktivitását is.

A talajművelésnek több fázisa van: A TELEPÍTÉST megelőzően valamennyi térségben meghatározó szerepe van a talaj FORGATÁSÁNAK , esetenként a TALAJLAZÍTÁSNAK.

Ezzel biztosítjuk , hogy az ültetvény megfelelő víz és tápanyagviszonyok közé kerüljön, egyben lehetőség van arra, hogy a szükséges szervesanyagot illetve műtrágyát a gyökérzónába, a 30-60 cm -es talajrétegbe juttassuk. Ez valamennyi, de különösen a magas agyagtartalmú vályogos, agyagos-vályog, illetve agyag talajokon feltétlenül szükséges.

A keskeny sortávú szőlők talajművelésére jellemző, hogy a műveleteket kézzel illetve kézi eszközökkel és lófogattal végzik. Általános a sekély talajmûvelés. Az egyes mûveleteket szigorú sorrendben - fedés, nyitás, tavaszi mélykapálás, gyomirtó kapálás , érés alá történõ kapálás - hajtják végre. A mûvelés során bakhátak alakulnak ki . Homoktalajon illetve, a lejtõs területeken a „ tányérozott „ mûvelés célja az erózió illetve a defláció elleni védelem és a hõ viszonyok kedvezõbb kialakítása.

A széles sorközû ültetvények talajmûvelése során szétválik a sorköz és a soralja mûvelése. A sorköz mûvelés egyszerû , jól gépesíthetõ, ezzel szemben a soralja mûvelése nehézkes. A széles sorközben kívánatos a TAKARÓNÖVÉNYEK alkalmazása a deflációs és az eróziós károk elleni védelem, továbbá a kedvezõbb hõ viszonyok kialakítása érdekében. .

Ilyen vonatkozásban különösen fontos , hogy a gépi mûvelés nyomvonalában a talaj össz porozitása , vízvezetõképessége jelentõsen csökken , és ezek a sávok, elsõsorban a lejtõs területeken az eróziós károk forrása.

A talajmûvelést BÉNYEI és munkatársai szerint négy kategóriára lehet osztani :

-a mechanikai talajmûvelés,-a vegyszeres gyomirtás,-a takarónövényes növényápolás,-a minimális illetve a talajmûvelés nélküli szõlõtermesztés

A mechanikai talajmûvelés során a korszerû szõlõtermesztésben egész évben sima, bakhát mentes felszínt kell biztosítani. Kerülni kell a talaj tömörödését, az u.n. „ eketalp” kialakulását, amely sok esetben a felületi rétegerózió forrása. . A talaj tömörödésével romlik a talaj víz és levegõgazdálkodása , növekszik az erózió okozta veszteség . Mindez indokolja az idõnkénti sorközi mélymûvelést, ami a kedvezõtlen folyamatokat csökkenti .A fentieken kívül a mechanikai talajmûvelés fontos feladata, hogy a sorközöket gyommentesen tartsuk a kedvezõ víz és levegõgazdálkodás érdekében.

A sorközi gyomirtás, mélylazítás jól gépesíthetõ. A sekély talajmunkákra használható mûvelõ eszköz a kultivátor, a tárcsa és fõleg homoktalajon a talajmaró. A munkagépek alkalmazásának hatékonyságától azonban nagymértékben függ a talaj nedvességtartalma és a gyomosodás mértéke. A sorok közötti mûvelés fontos eleme a mélymûvelés vagy a mélylazítás, amelyre a talajtulajdonságoktól függõen 2-4 évenként kerülhet sor. Célja a talaj tömörödöttségének csökkentése , a lazítás.

Hazánkban kizárólag vegyszeres gyomirtással fenntartott szõlõültetvény nincs BÉNYEI és munkatársai felmérése szerint. . Leggyakrabban a sorok alját kezelik , kiváltva ezzel a kézi kapálást. A hazai szõlõtermesztésben tehát a mechanikai talajmûvelés és a vegyszeres gyomirtás , továbbá a kézi kapálás együtt jelenik meg.

A TAKARÓNÖVÉNYES TALAJÁPOLÁS

Országunkban a takarónövényes szõlõtermesztés szorosan kapcsolódik a homoki szõlõtermesztéshez, ahol a DEFLÁCIÓ elleni védelem meghatározó. Az õszi vetésû rozs fedi a talajt, megköti a homokot. Ennek a deflációs elleni védelmen kívül nagy jelentõsége van a nagy tömegû szervesanyag révén a talaj HUMUSZ állapotának javításában is. Hatása nagymértékben függ a termõhely ÖKOLÓGIAI , KLIMATIKUS adottságaitól.

A takarónövény alkalmazásának számos elõnye van :

-csökkenti a felszíni eróziós, deflációs kártételt, javítja a talaj szerkezetét , jelentõsen növeli a talaj szervesanyag készletét .

Ismeretes ugyanakkor az is, hogy számos hátránya van :

-a takaró növény konkurenciát jelent víz és tápanyaggazdálkodás szempontjából a szõlõ számára,

-módosul az állományklíma , fokozódik a tavaszi és a kora õszi fagyok veszélye,

-növekszik a gombabetegségekkel járó fertõzési veszély,

-a gyepesítés többletköltséggel jár

A szakembereknek ezeket a tényezõket ismerni és mérlegelni kell. az alkalmazott technológia

megválasztása során.

A TALAJTAKARÁS : elsõsorban a sekély talajrétegû , csapadékban szegény területek szõlõültetvényeiben javasolt. Erre leginkább a helyben termelt biomassza a legalkalmasabb, mint pl. a szalma takarás. Használata során csökken a gyomosodás, elszaporodnak a talajban élõ makro és mikroorganizmusok, a szalma folyamatos átalakulása során hozzájárul a talaj szervesanyag tartalmának növeléséhez.

Hátrányai közé tartozik, hogy 2-3 évenként pótolni kell , a pentozán hatás elkerülése érdekében , a minõségétõl függõen biztosítani kell a N utánpótlást. . Lejtõs területeken fennáll az erõgépek megcsúszásának veszélye. Számolni kell a talajlakó kártevõk, rágcsálók felszaporodásával.

Mindennek ellenére a talajtakarás számos szempontból kedvezõ és javasolható, melynek igen kedvezõ hatását tapasztalhatjuk a TOKAJI HÉTSZÕLÕ TÉRSÉGÉBEN, ahol elsõsorban az erózió elleni védekezésnek ez egyik fontos lehetõsége.

A TALAJ SZERVESANYAGTARTALMÁNAK NÖVELÉSE .

A talaj szervesanyag tartalmának növelése a talaj termõképességének biztosítása szempontjából meghatározó. Különösen érvényes ez a szõlõültetvényekre, ahol hosszútávon kedvezõ talajviszonyokat kell biztosítani.

A telepítést megelõzõen elõírás, hogy homoktalajokon amennyiben a talaj szervesanyagtartalma 0,5-1,0 % a forgatási szint mélységében 50-100 tonna/hektár szervesanyag bedolgozása szükséges. Kötöttebb talajokon ugyan ilyen szigorú elõírás nincs, de minden esetben célszerû a talaj szervesanyag tartalmának növelése / 50 tonna/hektár / .

A talaj szervesanyag tartalma nem csupán tápanyagforrás, hanem számottevõ módon befolyásolja a talaj fizikai és biológiai , s ezen belül a vízgazdálkodási sajátosságokat. Mindez meghatározó a homoktalajokra , de kedvezõ hatása van a magasabb agyagtartalmú talajokra telepített ültetvények esetében is a kedvezõ szerkezet, s így a jobb levegõ és vízgazdálkodás biztosítása szempontjából.

A szervesanyag gazdálkodás nem korlátozódik a SZERVESTRÁGYÁZÁSRA , bár természetesen ez a legfontosabb, és egyben a legkedvezõbb szervesanyag utánpótlás. Ezen túlmenõen minden BIOMASSZA fontos szerepet játszik a talaj termékenységének megõrzésében, növelésében , amelyek a termesztés során mint melléktermékek szerepelnek. Ezek széleskörû felhasználása a talajtani és a növényvédelmi szempontok messzemenõ figyelembe vételével fontos lehetõséget adnak a talaj termékenységének növelésére.

A közepes minõségû istállótrágya átlagos tápelemtartalma : 0,6 % N , 0,35 % P/2O/5 és 0,6 %K/2O vagyis 10 tonna istállótrágya 60 kg N, 35 kg P/2O/5 és 60 kg K/2O-nak megfelelõ N , P és K-t tartalmaz. E tápanyagok csupán egy része érvényesül az alkalmazás évében , és csak hosszabb idõ során a tápelemek fokozatos ásványosodása, átalakulása révén válnak a növények számára felvehetõvé. Az átalakulás, a felvehetõség leggyorsabb a homoktalajokon, míg a vályog illetve a kötöttebb agyagos fizikai talajféleségnél ez hosszabb idõt vesz igénybe.

Az istállótrágya nem csupán a talaj makro elem tartalmát növeli, hanem egyéb kedvezõ hatása miatt is indokolt alkalmazása . Ezek közül csak néhány igen fontos tényezõt emelünk ki :

-kedvezõen befolyásolja talaj fizikai sajátosságait, a kötött talajokat lazítja, a homoktalajon növeli a talaj víztartóképességét,

-elõsegíti a kedvezõbb talajszerkezet kialakulását , ami a vízgazdálkodáson kívül a kedvezõbb

levegõgazdálkodást és tápanyagfelvételt is biztosítja,

-növeli a talaj makro és mikroelem készletét és azok felvehetõségét javítja,

-kedvezõen befolyásolja a talaj mikroelem tevékenységét, ami közvetve a kémiai, fizikai tulajdonságok javításához is hozzájárul,

- különbözõ vitaminok és serkentõ anyagok kedvezõen hatnak a biológiai tevékenységre,

a tartós humuszanyagokban is gazdagítja a talajt, amelynek közvetve igen kedvezõ hatása van.

Mindebbõl következik, hogy a szervestrágya alkalmazás összetett módon kedvezõ a talajtulajdonságok alakítására, s így a kultúra , a szõlõültetvény élettevékenységére.

Tekintettel azonban arra, hogy hazai körülmények között a szervestrágya mennyisége csekély,

így lényeges, hogy a talajerõ fenntartására milyen egyéb szervesanyag áll rendelkezésünkre.

Ilyen vonatkozásban fokozott figyelmet érdemel a ZÖLDTRÁGYA alkalmazása.

A zöldtrágyák tápanyagtartalmát a gyökérben és a földfeletti részben felhalmozott tápanyagok adják Összetételét ugyan számos tényezõ befolyásolja , de hatása a talajtulajdonságokra

meghatározó. , a talaj szervesanyag készletét a tarló és a gyökérmaradványok révén jelentõsen növelik . Természetesen ez az egyes kultúrák esetében eltérõ. Így pl. a savanyú kémhatású talajok esetében a somkóró által termelt biomassza 12-24 tonna/hektár, míg a karbonátos talajokra telepíthetõ csillagfürt esetében ez az érték 10-13 tonna/hektár. A viszonylag széles körben alkalmazott rozsos-szöszösbükköny keverék biomassza tömege 12-25 tonna/hektár .

A részletektõl eltekintve megállapítható, hogy - a talajtulajdonságokhoz igazodóan - bármely zöldtrágya növényt alkalmazzuk azok számottevõen növelik a talaj biomassza tömegét.

Az összetételbõl adódóan ezek a növények elsõsorban a talaj összes és oldható N tartalmát növelik -attól függõen , hogy milyen idõpontban történik bemunkálásuk - de növelik a talaj oldható P, K és mikroelem tartalmát is.

A kedvezõ tápanyag felvehetõség, érdekében a zöldtrágyásra szánt kultúrát is megfelelõ mennyiségû tápanyaggal kell ellátni. Alászántáskor a pillangós virágúaknál 50-60 %-t , a keresztesvirágúaknál 80-100 %-t foszforból és káliumból 70 %-t kell abból a tápanyagból adni, ami alászántás után a biomasszában található.

A fentieken kívül javasolt a VENYIGE / N: 1,9% , P2O/5 : 0,2 % , K2/0 : 0,6 % / és a SZÕLÕTÖRKÖLY / N: 2,0 , P2O/5: 0,7 K2/0 : 1,5 % / felhasználása

A biomassza felhasználási körébe tartozik tehát minden olyan SZERVES ANYAG , amely környezetvédelmi szempontból nem tartalmaz káros komponenseket, ehhez a csoporthoz tartozik a különbözõ mezõgazdasági eredetû hulladék, amennyiben növényvédelmi és környezetvédelmi szempontból nem káros .

A TRÁGYÁZÁS IDEJE ÉS ALKALMAZÁSI MÓDJA .

A szervestrágyák kijuttatásának optimális ideje a szõlõ nyugalmi idõszakában vagy a tél végén van , amikor a talaj már nem fagyott és a trágyát azonnal a talajba lehet forgatni.

Ezt a trágyaszóró gépekkel vagy kisgazdaságokban kézzel terítik szét. A szervesanyagot ekével közép mélyen forgatják be a talajba , fontos, hogy az adagolt szervesanyag ne száradjon ki.

ÖSSZEFOGLALÓAN megállapítható, hogy a szõlõültetvények termékenységét részben a TALAJMÛVELÉS , és a SZERVESANYAG gazdálkodás messzemenõen befolyásolja.

Mindezt a telepítés és azt követõ talajmûvelés és tápanyaggazdálkodás során kell figyelembe venni.és a szervesanyag és a mûtrágya adagolást ennek megfelelõen kell biztosítani.

Tóthné dr. Surányi Klára a mg. tud. kandidátusa

Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék