A baromfi salmonellosisa

A baromfi salmonellosisokról beszélve különbséget kell tenni a tyúk saját salmonellosisa, más néven baromfitífusz és az „egyéb” salmonellák okozta paratífusz között.





A baromfitífusz



A baromfitífuszt a Salmonella gallinarum és S. pullorum okozzák. Ezek a baktériumok az O-antigének csoportosítása alapján a D1 szerocsoportba tartoznak. Kizárólag a baromfiban okoznak megbetegedést, emberre nézve ártalmatlanok. A mai intenzív iparszerû tartásban az elmúlt évtizedek következetes eradikációs programjainak köszönhetõen az állományok mentesek a baromfitífusztól. Néhány országban végzett évtizedes felmérések azt indikálják, hogy a baromfitífusz mentesítés és persze más tényezõk együttesen, vezettek oda, hogy a paratífuszt okozó szerotípusok (pl. S. enteritidis, szintén D csoportba tartozik; talán „felváltotta” a S. gallinarumot?) jól adaptálódtak és a baromfiállományokban képesek voltak megtelepedni és feldúsulni. Számolni kell a baromfitífusz megjelenésével kisebb, háztáji jellegû, kevert baromfipopulációval rendelkezõ gazdaságokban, udvarokban. A baromfitífusz elleni védekezésrõl jelenleg a 49/2002.(V.24.) FVM rendelet 12.§-20.§ az irányadók.

A baromfi paratífusza



Baromfi paratífusznak nevezzük azt a jelenséget, amikor salmonella hordozást, ürítést és esetenként megbetegedést okoz, a S. gallinarum és S. pullorumon kívül, minden más salmonella szerotípus. Alábbiakban ezek jellegzetességeit, elõfordulását, közegészségügyi jelentõségét és az ellenük folytatott védekezés lehetõségeit sorolom fel.





A baktérium



A salmonellák az Enterobacteriumok csoportjába tartoznak. Jellemzõ rájuk, hogy elõfordulhatnak különbözõ állatok (pl.: baromfi, egyéb szárnyas, rágcsálók, stb.) és az ember bélcsatornájában, a szennyvízben, állati trágyában, hús-, hal-, vérlisztben, ventillátorporban, pihében, tollon, takarmány alapanyagokban stb. Alakjukat és méretüket tekintve 0,002-0,005 mm (milliméter) hosszúak és pálcikára emlékeztetõ a formájuk, csillóval mozognak (kivéve a baromfitífuszt okozó S. gallinarum és S. pullorum). Az ún. Gram-féle laboratóriumi festési eljárás során negatívan festõdnek. Laboratóriumban mintákból könnyen és biztosan kitenyészthetõk (direkt módon való kimutatás). A salmonellák ellenálló képessége a környezetben nagy, de 70 oC feletti hõmérsékleten néhány perc alatt elpusztulnak (sütés, fõzés), a klasszikus fertõtlenítõ szerek is (3% formalin, 0,5 % jodofor, 1% klórlúg) néhány perc alatt elölik a salmonellákat.

A salmonellákat a baktériumok felületén található különbözõ képletek (antigének) alapján szerocsoportokba (sejtfal vagy O-antigének) és azon belül szerotípusokba (csilló vagy H-antigének) soroljuk. Az antigéneket agglutinációs próbával határozzák meg. A szerocsoportba ill. szerotípusba sorolás nagy diagnosztikai fontossággal bír (a bfi. Salmonellosisa elleni védekezésben kiemelkedõ jelentõsége van a szerotípusok elkülönítésének-ld. késõbb).

A salmonellák megbetegítõ képessége



A különbözõ szerotípusok között akadnak olyanok, amelyek csak a baromfit betegítik meg (ld. baromfitífusz), olyanok, amelyek csak az emberre nézve veszélyesek (pl. hastífusz, fejlõdõ országokban van közegészségügyi jelentõségük). A nagy többség azonban képes megbetegíteni az embert és betegséget okozva vagy nem okozva jelen lehet állatállományokban (zoonózis), például baromfi állományokban is. A paratífuszt okozó salmonellák közül az elmúlt évtizedben a S. enteritidis (SE), typhymurium (ST), infantis, hadar, blockley fordultak elõ leginkább. Az elmúlt idõszakban a humán esetekbõl is a felsorolt szerotípusok voltak a gyakoriak. Baromfi és pulykaállományok esetében megbetegedést általában csak a korai növendék korban okoznak (0-3 élethét). Jelentõségük elsõsorban azoknak az invazív szerotípusoknak van, amelyek képesek megtelepedni a baromfi (és egyéb szárnyasok) gyomor-bél traktusában, alkalmazkodni az ottani környezeti feltételekhez anélkül, hogy a „gazdaszervezetben” megbetegedést okoznának. Az ilyen szerotípusok képesek feldúsulni állomány szinten és bejuthatnak a humán táplálékláncba, lehetõséget adva emberi megbetegedésekre.

Salmonellák a baromfiban



A baromf állományok salmonellákkal való fertõzõdésére többféle úton kerülhet sor: salmonellákkal szennyezett csibék telepítésével a keltetõbõl, a mentes napos csibe fertõzõdhet a telepen szennyezett takarmánytól, ivóvíztõl, alomtól, berendezési tárgyaktól, rágcsálóktól, vad madaraktól, rovaroktól, a gondozóktól, az istálló környezetébõl. Láthatjuk, hogy egy rendkívül komplex dologgal van dolgunk, amikor is a baromfi salmonellosisról beszélünk. Ugyanilyen komplex megközelítésre van szükség a felsorolt „inputok” salmonellát közvetítõ szerepének tisztázásához (monitoring rendszer) és természetesen a védekezés megtervezéséhez is (gyérítõ/mentesítõ program).





A keltetõ



A keltetõ az a hely, amely összegyûjti a keltetõ tojásokat a tenyész telepekrõl, kiadja a csibét a különbözõ brojler telepekre, tojó végterméktelepekre, így érintkezésbe kerül a tenyésztési szintek mindkét végével. A koncentráltság miatt nagy a veszélye annak, hogy ha valami apró hiba következik be, az a keltetõn rövid idõn belül végigmehet. A „jó keltetõi gyakorlat” salmonella szempontból két kiemelkedõ dolgot feltételez: fontos tudni a tenyész állományok, így a beérkezõ keltetõ tojások salmonella státusát és olyan higiéniai programot kell megvalósítani, amely magába foglal egy konzekvens monitoring programot ill. tartalmaz egy mindenre kiterjedõ (tojásfogadók, tojásválogató, gázosítók, tojáshûtõ, elõ-, utógép termek, gépek, szociális blokk, göngyöleg raktár, leszedõ, csibetároló, gépészet, ládamosó, stb.) takarítási és fertõtlenítési munkautasítást, amelynek tartalmaznia kell a rágcsáló és rovarirtási teendõket is. Fontos tényezõ a keltetõi „közlekedési rend” kialakítása, amelyben a tojástól a csibéig csak egy irányban lehet közlekedni, az egyéb logisztikát ehhez úgy kell illeszteni, hogy keresztszennyezés ne alakulhasson ki. Érdemes minõségbiztosítási rendszert ( ISO, HACCP) kidolgozni, amelynek ki kell terjednie a keltetõ összes tevékenységére.

A baromfitelep



Minden telep más és más. Van azonban bennük egy közös: a baromfi és a tartásával gondozásával kapcsolatos inputok. Minden esetben azt kell megvizsgálni, mi az aminek mindenképen be kell jutni a telepre. Ezeket be kell vonni egy monitoring rendszerbe és minimális szintre kell csökkenteni a személy-, teherforgalmat, egyszer-használatos göngyöleget kell alkalmazni, vagy a tartós göngyöleg biztonságos körforgását kell biztosítani. Nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a telep és kapcsolódó létesítményei esetében a rendrakásra, rendszeres fûkaszálásra, takarításra fertõtlenítésre, mindezen tevékenységek olyan kivitelezésére, hogy a szennyezõdés ill. keresztszennyezés kizárható legyen (komplex munkaszervezés, monitoring-, higiéniai- és tudatos munkaprogram).





A járványvédelmi és higiéniai rendszabályok kidolgozásán, betartatásán túl lehetõség van az állományok (húshibrid tenyészállományok ill. tojóhibrid tenyész- és árutojó állományok) SE és ST elleni immunizálására. Hazánkban rendelkezésre állnak élõ SE és ST, valamint elölt (inaktivált) SE vakcinák egyaránt, az év végére pedig várhatóan ST ellen is lesz oltóanyag. A vakcina(ák) kiválasztását követõen minden esetben tartsuk be a gyártó ajánlásait a vakcina programba történõ illesztése és felhasználási módját tekintve.

A takarmány



Sokan azt gondolják, hogy ha a takarmány hõkezelt és nem tartalmaz állati fehérjét, az salmonellák szempontjából aggálymentes. Komolyan érdemes elkondolkozni azon, hogy a takarmánygyártás rendkívül összetett és felelõsségteljes tevékenység, hiszen sokféle input kerül az amúgy is bonyolult gépi berendezéseket felsorakoztató keverõüzembe. Befolyással van a takarmány salmonella státusára az alapanyagok származása, szállítása (szója esetében uszály, vagon), tárolása (vertikális-, horizontális siló), egyéb kémiai kezelések, keverõüzem felépítése, tagoltsága, közlekedési rendszabályok, takarmánygyártás módja, rágcsálóirtás, vadmadarak távoltartása, alapanyag tárolók elhelyezkedése a készárutárolókhoz viszonyítva, kitárolás, kiszállítás a felhasználás helyére (szállítógépjármûvek), a felhasználás helyén a tároló silók állaga, higiéniai állapota, takarmány behordás. A takarmánykeverõ üzemre olyan komplex megelõzési és intézkedési programot kell kidolgozni, amely tartalmazza a fent említett összes részterület tevékenységét. Fontos, hogy komoly minõségbiztosítási rendszert (pl.: ISO, HACCP) állítsanak fel és annak elõírásait szigorúan betartassák. Nem minden persze a fent néhány szóban megemlített dolgok szemelõtt tartása, lehetõség szerint olyan gyártási és logisztikai eljárásokat kell találni, amelyek önmagukban is hatásosan pusztítják el (pl. hõkezelésnél a hõmérséklet, nyomás, nedvességtartalom, behatási idõ) ill. küszöbölik ki (alapanyagok megfelelõ elkülönítése a késztápoktól, alapanyagbeszállítás elkülönítése térben a készáru kitárolásától; keresztszennyezés) a salmonellák késztakarmányba jutását.

Feldolgozó



A feldolgozóüzemek egyik nagy problémája az, ha negatív állomány vágása elõtt, vagy közben pozitív állomány kerül levágásra anélkül, hogy ezt tudnák. Ilyenkor ugyanis biztosra vehetõ a nem szennyezett állományból gyártott termékek kenõdéses szennyezõdése, amely az üzem higiéniai felkészültségétõl függõen különbözõ mértékben következik be. Éppen ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vágóalapanyag egyrészt a lehetõ legnagyobb részt negatív státusú legyen, másrészt az esetlegesen pozitív állományok levágását térben (másik vágó), de legalább idõben elkülönítetten lehessen megtenni. A vágó- és feldolgozóüzemekben lehetetlen jólmûködõ minõségbiztosítási rendszer (ISO, HACCP, stb.) nélkül dolgozni. Nagy segítséget jelenthet, ha az üzem rendelkezik saját mikrobiológiai laboratóriummal, ahol ellenõrizhetõ a tisztítás, fertõtlenítés hatékonyságának ellenõrzése, gyártásközi minták, késztermékek vizsgálata. Nagy segítséget nyújtanak a különbözõ gyorstesztek, hiszen a feldolgozóban az idõfaktor elsõdleges lehet.

A közegészségügy szerepe a baromfiiparban



A fent említett üzemekben az ember, mint fertõzést közvetítõ tényezõ természetesen mindenhol felmerül. Fontos és szükséges az üzemekben dolgozók gyakori és rendszeres mikrobiológiai szûrése.

Az állategészségügyi hatóság szerepe



A földmûvelési és vidékfejlesztési minisztérium 2002-ben kiadta a „szalmonellózis és a baromfitífusz elleni védekezésrõl és a mentesség megtartásáról szóló 49/2002.(V.24.) FVM” rendeletét. A rendelet a Salmonella enteritidis (SE) és Salmonella typhimurium (ST) és a baromfitífusz (S. gallinarum, pullorum) elleni védekezésrõl szól. A rendelet kötelezõen elõírja minden tyúk (Gallus domesticus) tenyészállomány, húshibrid csirkeállomány, árutojástermelõ állomány, keltetõ és tojáscsomagoló üzem részére a programban való részvételt. A programot a megyei állategészségügyi állomások irányítják. Így minden, a felsorolt kategóriába esõ tevékenységet kötelezõ bejelenteni az illetékes állomásoknál. A program ellenerzõ- és minõsítõ vizsgálatokon alapul. Sajnos a vizsgálatokért a termelõ fizet, amely oriási terhet jelent számukra, fõleg, ha SE és/vagy ST szennyezettség miatt elvesztik a mentes felárat is. Tekintettel arra, hogy a rendelet új és minden ilyen dolog lassan és döcögõsen indul, értesülések szerint, az FVM az év folyamán módosítani fog azon.

Dr. Klausz Ákos



állatorvos