Intenzív őszibarack-termesztés

A koronakialakítás ideje 4-5 évrõl 2-3 évre csökkent, amely természetesen magával vonta a korai termõre fordítást, valamint a telepítési költségek korábbi megtérülését. Természetesen a zöldmetszések kerültek elõtérbe, részben az újszerû ápolási munkák sajátosságaként, részben pedig a már jól ismert növényvédelmi okokból. A legfontosabb őszibarack-termesztõ országokban, ahol az ültetvényeket 15-17 évig tartották fenn, az intenzitás növelése után mindössze 10-12 évig gondozzák, majd felszámolják. A befektetések teljes megtérülése az 5. illetve a 6. évben várható. Természetesen az új koronaformáknak szintén párosulnia kellett a faj nagy fényigényével, miszerint a fa jól átjárható, szellõs koronájú legyen, a termés zöme pedig az alsóbb szintre essen, hogy a földrõl teljes mértékben elvégezhetõvé váljon a betakarítás.





A nemesfajták hatása



A metszéssel, valamint a metszést kiegészítõ eljárásokkal bármilyen jól irányítható is a fák növekedése, mégis meghatározó szerepû a nemes fajta habitusa, az a vegetatív-generatív erély, amellyel eredendõen rendelkezik. Az õszibarack leginkább gömbölyû koronát nevel, tehát gyengébb csúcsi dominancia jellemzi, szemben sok más gyümölcsfajjal. Ahogyan mondani szokták az őszibarack baziton, azaz bazipetális növekedésû faj. Koronaátmérõje jellemzõen 4-6 méter. Elágazásait szétteríti, és a fiatal elágazások alapi rügyei termékenyebbek, mint a csúcsi rügyek.



1/ Kompakt habitus: A standardhoz képest 40-50 %-kal gyengébb növekedés jellemzi, de az internódiumok hosszúsága gyakran megegyezõ a standarddal, esetlegesen annál rövidebbek. A koronaszerkezet vertikális, szétterülõ habitust mutat. A gallyak több termõvesszõt produkálnak, mint a standard. A korona meglehetõsen sûrû.



2/ Féltörpe habitus: Növekedését tekintve megegyezik az elõzõvel (a standardhoz képest 40-50 %-kal gyengébb növekedés jellemzi), ugyanakkor internódiumai rövidebbek, mint a standardé. Ugyanakkor más tulajdonságaiban, mint az elágazások szöge, a termõvesszõk száma és hosszúsága, inkább a standardhoz hasonlít, tehát a korona az elõbbinél szellõsebb, a napfény könnyebben hatol a fa belsejébe.



3/ Törpe habitus: Mindösszesen 1,5-2,5 m nagyságú, nagyon rövid internódiumokkal (a standard internódiumainak harmada). Az éves termõvesszõk rövidek. A gallyak produktívak, az elágazások száma nagy. A korona túlságosan sûrû, elegendõ fény nem jut a fa belsejébe.



4/ Oszlop habitus: Az angol terminológia szerint ’Pillar’. A fentiekben említett vertikális szerkezet helyett inkább horizontális szerkezet jellemzi. Az elágazások felfelé törekvõek, tehát akropetális irányultság jellemzi. A fa mérete közel megegyezõ a standarddal. Különösen alkalmas a karcsú orsó kialakítására, amennyivel az oldalelágazásokat helyes szögállásba tereljük (0^o - 30^o). Ez azonban többszöri beavatkozást követel, növeli a kézimunkával együtt járó költségeket.



5/ Fûzfa habitus: A standardhoz képest szintén 40-50 %-kal gyengébb növekedés jellemzi. Az internódiumok meglehetõsen hosszúak (közel azonosak a standarddal vagy azt meghaladják). A korona kizárólag a dísznövénytermesztõk számára jelent értéket, mivel a lelógó, fiatal elágazások üzemi méretben nehezen kezelhetõk.





Jelenleg kizárólag a törpe habitus (nano) található meg az intenzív őszibarack-ültetvényekben, hiszen az új termesztés-technológiák, valamint a különbözõ alanyfajták bevezetése során leginkább ez vált be.

Az alanyfajták hatása



A különbözõ nemesítõ intézetek munkája által sem ismeretesek - ellentétben más gyümölcsfajokkal - kifejezetten gyenge növekedésû alanyok. Azok az alanyok, amelyek leginkább használatosak, gyakran középerõs vagy kifejezetten erõs növekedési eréllyel bírnak. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az utóbbi tíz év egyetlen igazán jelentõs fejlesztése a vad õszibarack és keserûmandula keresztezésébõl kapott GF 677-es alanyfajta. A GF 677 növekedési erélye meghaladja a vadõszibarack növekedési erélyét, mégis széles körben elterjedt, mivel a különbözõ modern koronaformák könnyen kialakíthatók rajta, valamint az eltérõ talajtani adottságokhoz igen jól alkalmazkodik. Az alanyfajták növekedési erélyét az 1. ábra szemlélteti. Az ábrán látható alanyok hazánkban csak igen kis mértékben, vagy egyáltalán nem terjedtek el, mivel intenzív ültetvények a hagyományosan alkalmazott keserûmandula és vad őszibarack alanyokon is kialakíthatók.

1. ábra. Néhány fontos őszibarack fajta (Szabó Z., 1997 alapján)





2. ábra. Őszibarack alanyfajták növekedési erélye (Fideghelli és Rigo, 1995. nyomán)

Az intenzív ültetvények tenyészterület-igénye



A kutatóintézetek egyes kísérleteiben elérték a 10.000 fa/ha sûrûséget, mégis azt kell mondani, hogy az üzemi ültetvényekben az 1.500-2.000 fa/ha intenzitást is csak ritkán haladják meg, mivel nagyobb sûrûség esetén jelentõsen romlik a gyümölcsök darabossága és más fontos minõséget meghatározó tényezõk is. Hazánkban sem ajánlatos meghaladni a 2.000 fa/ha sûrûséget, mivel a sokasodó zöldmunkák teszik gazdaságtalanná az ültetvényeket, valamint jobban jelentkezik a fényhiány. Azokban az ültetvényekben is, ahol a sortávolság 3,5m körül alakul, valamint a tõtávolság 1,5m, gyakori az évente két alkalommal történõ metszés (mindkét alkalommal zöldmetszés).







A veronai váza korona



Ennek a koronának jellemzõen három elágazódása van, amelyek a termõföldtõl számítva mintegy 40-50 cm-es törzsrõl indulnak. Az elágazások vízszinteshez képesti szögállása 45-55^o. Az ültetvény belterjességét jellemzi, hogy a sortávolság 6 m, a tõtávolság 3-4 m körül alakult. Az aktív termõfelületet úgy növelték, hogy a három fõ elágazódáson további 6-8 elágaztatást alakítottak ki. A két éves növények három fõ elágazását lekötözéssel terelik megfelelõ irányba. A három elágazódás közötti egyensúlyt nyári metszéssel tartják fenn. A veronai vázakorona elõnyei és hátrányai:





Elõnyök: - betakarítási munkák könnyen elvégezhetõk a talajról, valamint minden más növényápolási munka;



- a fák stabil szerkezetet mutatnak, melyek termõképessége meglehetõsen hosszú ideig egyenletes;



- a fa alsóbb részein is jó minõségû gyümölcsöket kapunk;



- meglehetõsen alacsony telepítési költség.



Hátrányok: - meglehetõsen késõi termõre fordulás (4. év után);



- egyes elágazások érzékenyek lehetnek a hasadásra, különösen abban az esetben, ha helytelen volt a kialakítás;



- nehéz kialakítani az ültetvényt védõ jégvédelmi hálókat;



- az ültetvényekben meglehetõsen nehéz az egyes erõgépek közlekedése.







Y-koronaforma



Mind Ausztriában, mind pedig Olaszországban találkozhatunk ezzel az intenzív koronaformával, amelyet különösen a koránérõ fajták esetében alkalmaznak. A veronai Y-koronaformához 6x2m-es tenyészterület-igény párosul, míg a fák magassága 2,7-3 m körül alakult. Az Y-koronák közül más elrendezés is sikeresnek bizonyult, így a vertikális Y-korona, amelynél a sortávolság 4,5-5 m, a fák közötti távolság pedig 1,5 m körüli. A fákat alacsony törzsön kialakított jobb és baloldali elágazódás jellemzi, amelyekhez megfelelõ támrendszert biztosítottak. Fenti ültetvények elõnye, hogy nagyban növelték a belterjességet, a fénykihasználtság jó, így az adódó termések kitûnõ minõségûek. A különbözõ ápolási munkáknak, a metszéseknek mintegy 70 %-a földrõl elvégezhetõ. Ehhez párosul a zöldmunkák egyszerûbb elvégzése: a metszõk könnyû betaníthatósága. Az ültetvények hátránya, hogy a létesítés során a támrendszer kiépítése meglehetõsen nagy költséget jelent, így hazánkban üzemi ültetvényt ezzel a koronaformával ritkán hoznak létre; valamint gondot jelenthet a koronaalakítás során, hogy két teljesen egyöntetû elágazást kapjunk, amelyek folyamatosan biztosítják a kívánatos termõegyensúlyt. Ebben az esetben is meglehetõsen nehéz a jégvédelmi hálók felszerelése és meglehetõsen nagy a vízhajtás-képzõdések száma a különbözõ zöldmetszések gyakorlása során.







Karcsú orsó koronaforma



A leginkább elterjedt koronaforma, amellyel minden õszibarackot termesztõ országban találkozunk, így hazánkban is az utóbbi évek során leginkább ezt a koronaformát valósítják meg. A tenyészterület-igény 4,5 x 1,5 m, a fák magassága jellemzõen 3,5 m körül alakul, amelyet a 3. ábra mutat be. A fák metszése során a jól ismert Pillár-metszést alkalmazzák, melynek során a 4 évnél idõsebb elágazásokat termõrész ifjításban részesítik vagy ha arra mód adódik, fiatalabb elágazásokra váltják. A karcsú orsó koronaforma törzsmagassága 60 cm körül alakul, mely fölött öt évnél idõsebbnek csupán három elágazódást hagynak meg. A három elágazódás fölött a központi tengelyen már csak a fentiekben említett fiatal gallyak képezik a termõalapot. Mivel az õszibarack egy éves vesszõirõl adja a termést, ezért az ültetvények többszöri zöldmetszése elkerülhetetlen. Májusban végzik a szintén közismert pincírozást, a fõbb metszéseket két alkalommal: pirosbimbós állapotban, valamint a termés betakarítása után hajtják végre.

Fenti koronaforma elõnye, hogy vízhajtás-képzõdésre kevésbé hajlamos, ugyanakkor a fény valamivel nehezebben hatol a lombozatba. A fák kicsi mérete miatt a betakarított termés minõsége kiegyenlített: a gyümölcsök megfelelõen színezettekké és darabosakká válnak. A metszés elvégezhetõ földrõl, míg a termés 70-80 %-a takarítható be hasonló módon: a fennmaradó 20-30 %-ban azonban magas plató vagy egyéb eszközök használata is szükséges a szüret során. További elõnyként említhetjük meg, hogy a sorokban a különbözõ gépek könnyen mozognak és a szükséges öntözõrendszerek, valamint a jégvédelmi hálók is könnyen beépíthetõk. Hátrányként a hektáronkénti kisebb termésmennyiségek, illetve a virágokat könnyebben károsító fagyhatások említhetõk.

Felhasznált szakirodalom



C. Fideghelli - G. Rigo (1995): Modelli di impianto, portinnesti, forme di allevamento per il pesco. Atti del Convegno, Verona, p. 229-271.



Szabó Z. (1997): Õszibarack. In: G.Tóth M., (Szerk.), Gyümölcsészet. PRIMOM Sz-Sz-B., Debrecen

Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Kertészeti Tanszék